Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Ez a sindü az Antal porta pajtájáról származó cserepek egyike. Az égig érő fa látható rajta, a fa tetején a hettita "isten" hieroglifa megfelelője. Három ilyen mintájú cserép maradt meg. Azt bizonyítják, amit más esetekből is tudunk, hogy a magyar népi hieroglifák (ősvallási jelentőségű képjelek) és a székely rovásjeélek ókori írásokkal vannak genetikus kapcsolatban.
A régi sindükhöz (tetőcserepekhez) különös történet fűződött. Az 1944-ben elhalt gazda beszélt az akkor kiskorú (ma már néhai) idősebb Kolossa Elek előtt az 1928-as nagy viharról, amelyik a környék minden házáról leszórta a cserepet, csak az ő tetőit kímélte meg. Antal gazda ezt a különös kegyet azzal magyarázta, hogy az ő sindüire "az Isten valamicsodája" (jelképe?) van rajzolva. S valóban, a pajtáján olyan cserepeket talált az utókor, amelyekre a hettita "isten" hieroglifa van rajzolva. Ez a hettita hieroglifa a székely rovásírás "us" (azaz "ős") jelének és a keresztény mandorlának a rokona. Ugyanezt a jelet a vámfalusi fazekasok "isten szeme" mintaként ismerik.
Az őrségi parasztházakban mindennek rendje volt. Ez a rend persze lassan változott, de vannak maradandó és átmenthető értékei.
Ilyen például az, hogy a gazdának az asztalfőn, azon a helyen kell ülnie, ahonnan szemmel tarthatja a bejáratot, s ahol a belépő idegen tekintete azonnal a gazdáéval találkozik. Innen a koldús is tudja, kitől kell kérnie, a vándorkereskedő is, hogy kivel kell tárgyalnia.
A képen látható előtér a veleméri Cserépmadár szállás étkező-előszobája. Az asztalfő fölötti nagy képben Kossuth apánk, az alatta lévő kisebbekben II. Rákóczi Ferenc, Esze Tamás és társaik. A ház lakatlanná válván, az asztalfőt ma már a vendégek foglalják el.
Ilyen vendég volt Rákóczi Ferenc és kedves családja (a nagyságos fejedelem rokonai), akikre mindig szeretettel gondolunk.
Az asztalfőre ültetett vendégeink egyike volt Habsburg Katalin is, aki egy kétfejű sasos téglát hozott a háznak ajándékba. Jelét adta annak, hogy felismerte a feje fölött azt a két magyart, aki a családját a tróntól megfosztotta.
A kódisállás az épület bejáratánál lévő oszlopos előtér neve errefelé. Itt szokott megállni a kódis, akinek a vasárnapi csirkéből a bordákat tartalmazó kódisernyőt szokás odaadni.
Vigyázni kell a kéregetőkkel, mert veszélyeket rejt magában a dolog. Ha egy nagyon elesett öregember semmi mást nem akar elfogadni, csak tejet - akkor feltétlenül kell neki adni. Ugyanis, ha visszautasítják a kérését, akkor (a néprajzosok szerint) pusztító vihart támaszt, amely elsodorhatja a ház tetejét, tövestül csavarhatja ki a diófákat, jéggel verheti el a vetést és véressé teheti a tehenek tejét.
Nem tudom, hogy manapság az effajta borzalmakra fogékonyak-e a népek (különösen a pesti túristák) - hiszen egyébként is alig van már tehén a környéken, a földek jó része meg amúgy is megműveletlen. Azért a biztonság okáért, legalább egy kis dobozos tejet adni kell az öreg táltosnak. Ha az nincs, akkor kockasajttal, vagy valami más tejtermékkel kell megpróbálkozni.
Köszönöm! Remélem egyre több embernek fog tetszeni! Ezek persze csak képek, amelyek nem mindig adják vissza az Őrség semmihez nem hasonlítható atmoszféráját. Én, ha Pestről jövet autóval bekanyarodok a Zürich-völgybe, úgy érzem, erőt vesz rajtam a béke. Annyira, hogy még az adóhivatalról is megfeledkezem.
A Zürich-völgy, amennyire én tudom, a Belső őrségi falvak környezetét jelenti. Az elnevezés talán a reformációval függhet össze. Az 1500-as években szinte az egész ország reformátussá változott. Az ellenreformáció idején ez a tendencia megfordult, a császár sorra édesgette magához a főurakat s vélük a nékik szolgáló jobbágyfalvakat is. Az Őrség azonban nemesi vidék volt, amely fölött nem állt földesúr, csak a Szent Korona. A Szent Korona pedig szabad vallásgyakorlást engedett, a Habsburg császárral ellentétben. Az Őrség népe mindvégig ellenállt a császárnak és az ellenreformációnak, néha szótlanul, máskor fegyverrel is. A konok kitartásnak köszönhetően a környező, katolikussá váló tengerben, a Habsburg császári rendeletekkel dacolva, ez a néhány falu máig megmaradt reformátusnak.
Bajánsenyei épületek, útban a szlovén határállomás felé.
Bajánsenyén négy étterem működik, egymással versenyezve a vendégek kegyeiért. Az árakat évek óta nem emelték, az adagok olyan nagyok, hogy a belesek sem maradnak éhen. A gyermekeknek feltétlenül fél adagot kell kérni, mert megmarad. A maradékot természetesen becsomagolják és haza lehet vinni, elég lesz vacsorára is. Az ízek háziasak, az ételek frissek.
Az őz általában és jobb híján legelni szokott, ugyanis az őzek nem értenek a kés és a villa használatához. Ez ugyan speciel egy civilizált őz, mert a magyarszombatfai vadászati kiállítás mellett lévő vadaspark lakójaként egy s mást már megtanulhatott. A késhez és a villához azonban mégsem szokott.
Igazi őrségi ragadozómadár. A szomszédasszonyom kányának nevezi és nagyon haragszik rá, mert rendszeresen visz a csirkéiből. Lecsap a derék madár az égből, s a házörző kutya meg a kakas szeme láttára elpusztítja a kiszemelt gércét (jércét, azaz fiatal tyúkjelöltet).
Isten tartsa meg a szomszédasszonyomat, a gércéit és az ég madarait is egyszerre.
A cserépen a székely rovásírás X alakú "b" betűje, valamint a körbe zárt kereszt alakú "f" betűje látható.
A "b" betű Bél isten jelképe, aki a világ középpontjával (belsejével) azonos. Az ő nevéből lett a bél-pel-pil-fiú hangváltozás során a fiú szavunk. Ő volt az ősvallás isteni triászának fiú tagja, egyúttal a magyarok ősapja. Más nevei: Nimród, Heraklész.
Az "f" betű a Föld szójeléből alakult ki az akrofónia során. Azért ilyen alakú (pl. a kínai írásban és az asztrológusok jelrendszerében is), mert a 100 és 50 ezer évvel ezelőtt lakott őshaza, az Éden térképe ilyen. Az Ószövetség is leírja: Isten teremtett egy kertet, abban egy forrást, amelynek a vize négy irányba folyik. Ez a jel tehát az isteni teremtésre emlékeztet.
Abban azonban igazad van, hogy Velemér nem az izgatott emberek hazája. Itt ugyan sokat kell dolgozni, de azt emberi módon teszi minden őslakos. Mindig ráérnek munka közben is megbeszélni a megbeszélnivalókat. Veszekedni, idegeskedni egyetlen velemérit sem hallottam 15 év alatt. Az egyik szomszédom azt mondta, hogy régen is így volt ez. Hajnal háromkor indultak ki a földre s este 11-kor jöttek vissza énekszóval.
Nincs kettő a képen, csak egy, ezzel kell beérned. Ő azonban igen kitűnően érezte magát lustálkodás közben. Ha nagy leszek, magam is veleméri macska leszek. Az a fa, amelyik árnyékot vet rá, ma már nem létezik. Több villám belecsapott, míg végül a közelmúltban kivágta a gazdája. A macska azóta nyilván lelépett onnan. Így múlik el világ dicsősége.
A szentgyörgyvölgyi református templom keleti bejárata.
Módos szentgyörgyvölgyi parasztház, szépen felújítva.
Bajánsenyei ház.
Veleméri hajnal.
Ez a sindü az Antal porta pajtájáról származó cserepek egyike. Az égig érő fa látható rajta, a fa tetején a hettita "isten" hieroglifa megfelelője. Három ilyen mintájú cserép maradt meg. Azt bizonyítják, amit más esetekből is tudunk, hogy a magyar népi hieroglifák (ősvallási jelentőségű képjelek) és a székely rovásjeélek ókori írásokkal vannak genetikus kapcsolatban. 
A veleméri, egykori Antal porta átépítés közben.
Veleméri bekötőút 2004 nyarán, a távolban egy kis fekete kutyával.
Az őrségi parasztházakban mindennek rendje volt. Ez a rend persze lassan változott, de vannak maradandó és átmenthető értékei.
Szentgyörgyvölgyi kódisállásos ház.
Bajánsenyei épületek, útban a szlovén határállomás felé. 
Velemér, 
Így néz ki egy őrségi őz, amikor legel.
Veleméri házvég pitypangokkal.
Régi kuglófsütő a Sindümúzeum raktárából.
Részlet a pankaszi falumúzeumból.
Ez egy darázsölyv. 
Bajánsenyei idill.
Csótár Rezső szentgyörgyvölgyi gerencsérmester műhelye. 
Czugh Zsuzsa, a híres gerencsérdinasztia legfiatalabb sarja, műhelye előtt.
Gyermekek gyakorlatoznak a korongon Fasang Adrienn kitűnő gerencsérünk nagyrákosi műhelyének udvarán. 
Egy asztal Balogh István Péter veleméri festőművész műterméből. 
Őrségi és egyéb 
Pillanatképp kedves barátom, a magyarszombatfai Cseke János gerencsér mester műhelyéből.
A kercaszomori református templom.
Ősrégi őrségi táblás cserépkályha.
Rajzos sindü a 
Ez itt a fűben egy veleméri macska. 