Nos, hogy ne kelljen találgatnotok... Nagypapa a válás után, az alkoholizmusának köszönhetően teljesen elszegényedett. Nincs se ház, se vagyon, de még magas nyugdíj sem (volt sportolóknál nem jellemző). Szóval mikor mama a kórházba került, nagypapa bánatában (mert egyébként hiszitek, vagy sem nem akart válni és szerette mamát végig, csak agyára ment a siker) kocsmázni kezdett. Ahol szépen lassan, de ismerkedni is és összeszedett egy kocsmatöltelék asszonyt. Mellesleg annyit még a nagyapáról, hogy ha Ők nem fognak össze mamával közösen az unoka (én) érdekében, akkor bizony állami gondozás várta volna (mindegy). Szóval odaköltözött a nőhöz, meg a szellemileg sérült fiához. Míg az asszonyka a kocsmában ül, addig papa mos, főz takarít, rendezi az unokákat (az nőjét is), pont úgy, olyan példásan ahogy velem is tett kis koromban. Szánalmasan szerény nyugdíja teljes egészében elmegy az asszonyka jelzálogjára (ugyanis még a megismerkedésük előtt mindenét elkaszinózta), meg az unokákra (a nőjé többnyire a kocsmára). Próbál a helyzethez mérten mindig egyre kevesebbet inni (kisebb nagyobb sikerrel) és 67 évesen még néha elmegy napszámba dolgozni, hogy legyen valami kis pénzük (közös) és szabadidejében, ha teheti sportol, mert ha csak 20 percet bír is, még mindig imád a pályán lenni. Bármit is tett a mamával, bárhogy is megbántotta, nem gondolom, hogy csak(!) az ő hibája lenne és a családjáért mindig mindent megtett. Lehet, hogy a nők olykor megbolondították és félrelépett, de szerintem egy csodálatos ember és nagyon szeretem. Pont úgy ahogy a mamát is, aki nem diliházban van, hanem egy speciális idősek otthonában, és igen gyógyszerre szorul, de nagyon boldog és elégedett a jelenlegi helyzetével.
Valószínűleg így van ahogy írod, mert a nagypapa összeharácsolt vagyonából élnek, abban a házban lakhat több gyermek/unoka amit az öreg szedett össze, vagy abból a pénzből vásárolt. A szösszenetből is lerí, hogy a nagypapa ugyan nem egy Szent, de mégiscsak az, mert megadott mindent (anyagilag) a családnak. Biztos jobb a nyugdíja is mint a mamának, meghát azért az ilyen otthonok sem két fillér....
Azért csendben remélem, hogy a család levonta a megfelelö konzekvenciákat, és radikálisan szakított a nagypapával, aki ezt az egész szerencsétlenséget _elöidézte_ a becstelen viselkedésével.... mert ha nem, ha a nagypapa továbbra is megbecsült családtagként élheti az életét egy szeretö családban, míg a nagymama a diliházban nyeli a bogyót, akkor nincs igazság ezen a földön...
Szeretném veled röviden megosztani a saját hasonló tapasztalatomat.
A szüleim 1 éves koromban elváltak és a nagyszüleim mellett nőttem fel. Ők vidéki emberek, de nagypapám sikerei miatt felköltöztek egy nagyvárosba. Dúskáltak a jó létben egy jó ideig, a mamám méregdrága holmikban mászkált és igazi nagyvilági életet élő asszony volt. Eközben persze nagypapám a sikerben úszkálva ott csajozott ahol csak tudott. Gondoskodott tisztességgel a családjáról és soha nem is hagyta volna őket el, de mindig félrelépett. Ebbe sajnos a mama beleőrült. Depressziós lett, több öngyilkosságot is megkísérelt, a lakást megpróbálta egy rosszabb pillanatában magára gyújtani stb. Ő a jehova tanúi nevű egyházhoz menekült. Hasonló tüneteket produkált, mint anyukád. A nagypapámtól elvált, annak ellenére, hogy egy háztartásban éltek. Borzalmas hangulatingadozásai voltak, beszélt a TV-hez nagyon meghízott és sorolhatnám a tüneteket. A családnak azonban volt annyi ereje, hogy felismerje a problémát és erőszakkal kórházba vitesse. Késsel ment a kiérkező mentősökre, nem volt egy egyszerű történet mire sikerül beszállítani. Ott aztán teljesen leszedálták. Paranoid skizofréniát állapítottak meg nála, amivel 2 évig kezelték. A betegségét a mai napig nem ismeri be, azt mondja mi találtuk ki. De így kb 10 év távlatából ez volt a legjobb dolog amit tehettünk. Volt belőle némi harag és bár a mai napig terápiás otthonban lakik, de itt teljesen szabad a ki-be járása, gyógyszereket kap és egy átlagos kedves öreg hölgy lett belőle....
Ezt a történetet csak azért osztom meg veled, hogy tudd, hogy ha Ő nem is szeretné, hogy segítsetek rajta, a helyzet nem reménytelen és van segítség. Talán a Ti helyzetetek is megoldódhat. Sok erőt kívánok neked hozzá!
Nekünk anyám mániás depressziós, Frontinon él, van amikor egésznap csak azt eszi, egy-egy pohár vízzel. Mániás időszakban felgyújtotta a lakást, meg ilyenek. Én 18 évesen ott hagytam, nővérem előtte évekkel, apám még kínlódott vele pár évig, de amikor késsel ment a torkának éjjel ott hagyta.... néha felhív, akkor elhord minden hülyének, meg kötözködik minek csinállok ezt vagy azt. Amúgy leszar. Az unokáit egyszer látta, nem is engedem a közelükbe....
Sajnálattal olvasom, anyukám évekkel ezelőtt írt fórumhozzászólásait. Sajnos nem beszél velünk (a család egyik tagjával sem) értelmesen többé. Ha mégis megnyilvánul, az őrület jegyei figyelhetők meg, és nem nyugszik addig, míg fel nem dühít valakit. Ha ez nem sikerül, megbetegszik, és magába fordul. Azzal vagdalódzik sokszor, hogy ő bizonyos szervezet tagja, (családsegítő, vagy családon belüli erőszak elleni) és hogy ő ismeri azt a problémakört, ami őt érinti. Nem hajlandó elárulni, hova jár csoportfoglalkozásokra... Ezért beírtam a Google-ba a felvett nevét, és azt a szót, amivel a legtöbbször vádolta - úgy érzem alaptalanul - apukámat (erőszak). A keresés megdöbbentően sok eredményt adott. Köztük ezt a fórumot.
Az, ahol most anyukám lelkileg tart, félelmetes bizonyítéka annak, hogy ezek a fórumok semmit nem képesek megoldani, sőt, ha lehet még rontanak is a helyzeten, hiszen az éterben sok valós és valótlan információt lehet leírni, és ezekről ismeretlen emberek véleményét kikérni... Vak vezet világtalant, vagy démonoktól várjuk a segítséget?
A családunk romokban, hever évek óta. Felváltva látogatták a családi házat a rendőrök, mentők és tűzoltók... Öcsémmel és édesapámmal próbáltunk rajta segíteni, de soha nem hagyta, inkább támadásnak értelmezte a közeledésünket. Sajnos úgy érezzük, a helyzet reménytelen. Alaptalan vádaskodás, és átkozódás minden amit tőle kaphatunk. A szeretetét irántam és az öcsém iránt, amit oly nagy igyekezettel próbál bizonygatni, nem tudjuk valódiként érezni, mert egyik pillanatban a fellegekben járó puszipajtásunk akar lenni, a következőben pedig azt sem engedi meg, hogy átöleljük... Ezt már kisgyermekként átéltük mindketten. De nem csupán lelkileg bántottak miknek a kedélyváltozásai. Így természetes, talán, hogy kissé eltávolodtunk tőle... Ezt persze ő úgy értelmezi, hogy apukánk manipulációi hatására ellene fordultunk.
Most, hogy olvastam a bejegyzéseit, megdöbbent az, ahogyan vélekedik már évek óta az édesapámról, és arról az életről, amit mellette kellett "elszenvednie", némiképp képet kaptam arról, hogy ez a beteges depresszió, ami tönkreteszi anyukám életét, és ezzel együtt a környezetében élőkét is, milyen mértékben befolyásolja a józan ítélőképességet.
Nem hiszem, hogy tudatában van annak, kit és hogyan bánt meg, oktalanul és igaztalan vádakkal. Sajnos a helyzet odáig súlyosbodott, hogy a kitalált vádakat már maga is elhiszi... Nem tudom felfogni, hogy mi az oka annak, hogy apukám ellen ekkora gyűlöletet táplál. Talán a gyerekkorában ért sérelmeiért próbál valakin bosszút állni. Ha valaki, akkor ő igazán sok bántalmazást élt meg. De nem az apukámtól, és nem a mostani családjától, hanem a szüleitől, leginkább az anyukájától, akitől rengeteg fizikai és lelki bántalmazást szenvedett el. Míg éltek a szülei, nem volt ilyen erős a depressziója. De a haláluk óta egyre inkább apu ellen fordult.
Most épp ott tart, hogy nem szól apuhoz, pedig egy házban laknak... Éjjel jön haza, és bezárkózik a szobájába. Szinte semmit nem tudunk arról, hova jár, kivel találkozik, vagy milyen csoportban edzik instabil gondolkozását és hergelik még jobban apukám ellen, és a családi béke ellen. Emlegetett valamiféle civil szervezetet, és hogy a rendőrségen is gyűlnek feljegyzések arról, hogy apu milyen veszélyes. (Erről csak annyit, hogy én láttam, hogy a rendőr szedte ki anyám kezéből a kést, amit apám ellen akart használni.) Szeretnék valakitől segítséget kérni... de talán jobb, ha egy igazi szakember véleményét kérem ki.
Ezzel az egésszel csak annyit szerettem volna közölni, hogy mielőtt valaki egy ilyen fórumtól várna segítséget, inkább forduljon szakemberhez, mert nem mindig az a sértett, aki itt panaszkodik. Ha jól belegondolunk, miként is várhatunk bármiféle javulást, ha depressziós emberek osztják meg egymással panaszokat? Miféle megoldás születhet abból, ha egymás negatív élményeiben fürdőzünk?
Gyertek el június 30-án a SlutWalkra, hogy kiálljunk a szexuális erőszakot túlélők mellett, tiltakozzunk a nemi erőszakot övező társadalmi előítéletek ellen, hogy követeljük mindannyiunk személyes szabadságának és önrendelkezési jogának tiszteletben tartását, valamint tisztességes bánásmódot az áldozatok számára a hatóságok és a média részéről is! Gyere el, hogy az egész város tudtára adjuk: A NEM AZ NEM!
Találkozzunk Június 30-án, szombaton, délután 4-kor a Deák téren a templom előtt! Útvonal: Deák tér–Andrássy út–Oktogon–Liszt Ferenc tér–Király utca–Kisdiófa utca–Klauzál tér A séta után beszélgetés és buli várható, a részleteket a későbbiekben közzétesszük
Igen ez is egy jó téma lenne, amivel lehetne foglalkozni, de nekem a témám a családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás, elsősorban az a formája amikor az anyát és a gyermekeket bántalmazzák. Nagyon szürnyű dolog az is amit leírtál, de én ebben a témában kuatatok.
Nem akarsz vizsgálódni a családon belüli erőszak Magyarországon valószínűleg igencsak elterjedt, szörnyűséges formájáról, amikor az anyuka azzal zsarolja az apukát, hogy válás útján elszakítja tőle a gyerekeket, hogyha nem szolgálja ki száz százalékik minden igényét, nem dolgozik helyette is, stb?
Harmadéves szociális munkás hallgató vagyok és szeretném a segítségeteket kérni a szakdolgozatomhoz.A szakdolgozati témám a családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás témakörében írom meg. Szeretném, ha kitölteténetek a kérdőívemet és ezzel segítenétek a munkámat. A kérdőív kitöltése anoním és önkéntes. Nagyon szépen köszönöm!!!
"Úgy viselkednek mint a gyerekek, de ha nem tekintünk rájuk úgy, mint férfiakra és éreztetjük is ezt velük, akkor az is a mi hibánk. Ezt neked 22 ezerért magyarázták el, én ingyen is elmondtam volna."
Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített és válaszolt a kérdéseimre a szakdolgozatomhoz.
Ha esetleg van aki még válaszolna egy 23 kérdésből álló kérdőívre, vagy a történetét megosztaná, nagyon szívesen venném. Előre is köszönöm. olivinka@freemail.hu
Bocs mindenkitől a hosszas távol maradásomért, de jelentem (tisztelgés helye, ahogy kell): igazoltan, mert TÚL VAGYOK RAJTA. Full-coolra kapcsoltam, panaszra nincs okom. Hasoló jókat kívánok mindenkinek... írjatok az email címemre... már publikussá tettem újból. Vége a paranoiának.
Erről eszembejutott, hogy a kedvenc vádja az volt, hogy az a baj a mi kapcsolatunkkal, hogy nekem farkam van, és jó lenne már levágni. Hát igen. Én meg nekiálltam azon problémázni, hogy hogyan lehetnék nőiesebb.
Remélem Te nem teszed. Nem Neked nő ki a farkad, hanem neki szárad szépen le... ha belegondolok, akkor ezzel nem is lenne semmi gond, ha az embered mosna főzne takarítana helyette. Lehet szerepeket cserélni, végülis nincsenek is szerepek csak tágabb értelemben, képességek, vágyak, fizikai és szellemi adottságok függvényében, aztán lehet egyenlő arányban osztozkodni.
"megjegyzem nálunk én szereltem a kocsit, a kazánt, tataroztattam a garázst és cipeltem a súlyokat (a drágám térd- és vállfájós volt)"
Én lecsiszoltam, átzománcoztam és körbecementeztem a kádat. Természetesen azért, hogy villogjak vele, hogy ÉÉÉÉÉÉN csináltam. Ááá, véletlenül se könyörögtem hetekig, hogy 1. randa 2. zuhanyozáskor áztatjuk az alattunk lakót. Múltkor mondtam, hogy én már annyira férfi vagyok, hogy azon se lepődnék meg, ha egyik reggelre kinőne a farkam.
Hát gondolhatod, hogy azok után már nem jártam ahhoz a pszichológushoz többet. AKKOR jöttem rá, hogy még a pszichológusok többsége is patriarchális szemüvegen keresztülnézi a világot akár férfi, akár nő. Az, hogy "többsége", azt csak a lehetőség tisztelete miatt írtam, mert én még nem találkoztam amolyannal, és hazai könyvet/cikket sem találtam a témában.
Igen, egyébként az utolsó mondatod nálunk folyamatosan visszatérő téma volt. B.sztatott reggeltől estig, hogy én elvettem az ő férfiasságát, hogy miattam már a f.sza sem áll fel. Ha jól belegondolok ez sem volt igaz, mert a f-sza csak akkor nem állt fel ha "egyenrangú" szexről lett volna szó (lsd: nekem is van orgazmusom), mert ha egy kis "jajdedepisvagyok drágám, ha lesz.pnál elmúlna, mert te olyan jól csinálod" -ról volt szó, akkor sosem kellett "állítani"---- hát, igen. Most ezt leírva és így röviden összegezve ez így nagyon durva, most jövök rá és élem meg nagyon igazán. Úgy belülről a nagy nyomort már lassan észre sem veszi az ember, csak amikor már felmosórongynak sem használják. Így végülis az útszéli k.rvának több tartása van mint nekem, mert a sz.pásért még pénzt is kap (lehet, hogy a stricije elveri, dehát az én stricim is pofozkodott egyszer-kétszer) no és nem kell mosnifőznitakarítani sem a kliens után. ---- megjegyzem nálunk én szereltem a kocsit, a kazánt, tataroztattam a garázst és cipeltem a súlyokat (a drágám térd- és vállfájós volt) szülés után 1 héttel is, amikor a fél méhem még kilógott a lábam közül.
JUHÉJJ. No ha más írná ugyanezt, azt mondanám, hogy anyukám, hát meg is érdemelted te h.lye p.csa. Így csak sírok, hogy hová lettem? És próbálok embert faragni magamból újra... elsősorban önmagam miatt.
Na ezen most jól felhúztam magam. A hócipőcském tele az olyanokkal, amikor olvasom hogy a szülő anyuka mit vigyen magával a szüléshez, és ott a szendvics apukának, nehogy édes drága apucika elájuljon az éhségtől, ha hosszúra nyúlik a vajúdás. Hát azt a jó *csúnya szó* * csúnya szó* *csúnya szó*, a nő épp egy az alfelén készül kinyomni egy gyereket, ott a para, hogy legyen nála hálóing, jaj ne felejtse el még bedobni a papucsot, vajon fájni fog-e, császározni kell-e, de a legfőbb gondja: ennivaló apukának. A másik kedvencem, a férjem is ezek közé tartozik: Szóljak, ha ki kell vinni a szemetet. Szóljak b....a meg. Mert akkor sem esik le neki, ha a szemetes mellé már egy összekötözött zacsi is van téve. És akkor visszakérdezek: Miért, te nem látod ha tele van? Már elhatároztam, ha legközelebb ezt mondja, akkor szólok neki, de akkor ugyanúgy ahogy a gyerekekkel: szólok hogy menjen pisilni, egyen, reggel hogy tiszta alsót vegyen, pisilés után azonnal szólok hogy menjen kezet mosni. Kíváncsi vagyok a reakciójára, mikor unja meg. Úgy viselkednek mint a gyerekek, de ha nem tekintünk rájuk úgy, mint férfiakra és éreztetjük is ezt velük, akkor az is a mi hibánk. Ezt neked 22 ezerért magyarázták el, én ingyen is elmondtam volna.
azért vannak sötét pszichológusok ! Minden szakmában vannak " EMBEREK és jó szakemberek" meg más. Hát kerüljük a mást ! a 22 ezer egy kicsit brutál M.o.-n.((((((( Apád halála miatt őszínte részvétem.
...........én olyan szinten megértő voltam,hogy komoly szakembert kerestem/találtam neki,na ő meg is "hálálta",mert játszott tovább a gépen és velünk!nameg az életünkkel!
Na nem kiabált/verekedett,NEM,magába vonult!zsarolt ahogy csak tudott,és amikor már anyit olvatam ezekről a játszmákról akkor pont az "...öngyi leszek!.."volt a műsor!
