Én sem vagyok szakértő, magamnak keresem az ismereteket, és magam sem lehetek biztos, hogy jó uton járok, ha külön utat keresek?
Mindenesetre sokat dolgoztam, számításokat végeztem, és ezért amiről úgy írok, hogy biztos, abban most biztos is vagyok, máshol meg én is csak feltételezgetek.
Mindenesetre szívesen vitatkozgatnék olyanokkal, akik mint én is, azt hiszik, hogy valamit tudnak!
De Neked, meg a hozzád hasonló érdeklődöknek viszont azt mondom, ne tudománynak, csupán sci -finek tekintsétek, amit írok.
Nem tudom ugyanis, hogy hol van a választóvonal- a tudósok pontosan tudják- ott húzódik, ahol ők állnak, én meg nem vagyok tudós.
1 snitt (Univerzumunk, folytatás)
Az én világképem egy végtelen, a mi Univerzumunknál sokkal ritkább világegyetem, amelyben sok tízmilliárd évenként, annak egy kolosszális térrészében- a fekete lyukhoz (FL) hasonló gravitációs kollapszus eredményeként az anyag és az energia hirtelen összesűrűsödik, és benne létrejön egy kevésbé hideg, nála sokkal sűrűbb "komfortosabb" UNIVERZUM, olyan mint a mi "otthonunk" is.
Valamely eredendő bölcsesség létrehozza egy sarjadozó magasabb szintű tudat létrejöttének feltételeként ezt az otthont, azon belűl a galaxishalmazokat, galaxisokat, naprendszereket, bolygókat, a Földet, továbbá a Ferencvárost, és ott- az én otthonomat is- vagy a Tiéteket, bárhol?
Hogy felnőhessünk, védettebb, melegebb helyen, mint a hideg űr?
Univerzumunk ugyanis számításaim alapján nem más, mint egy FL.
Ezen kár lenne mulatni, ez így van, a SCHWARZSCHILD képlet igazolhatja.
Tehát nem ősrobbanást látok az üveggömbben, dehogy! Nem BIG- BANG történt, viszont volt egy LITTLE-BANG. Ugyanis, amikor a kollapszus bekövetkezett, a középpont felé fénysebességgel érkező hatalmas energia óriási sűrűsödést és hőmérsékletnövekedést, később pedig egy ellen-lökéshullámot idézett elő ott, a középpontból kifelé irányúlót.
Ha úgy tetszik, ez volt a LITTLE BANG. Látszólag lehetne akár BIG BANG is.
Ez a lökéshullám most is halad- ijedten gondoljuk, a világunk a végtelenig tágul?
Én úgy számoltam, hogy UNIVERZUMUNK sugarának közepénél a tágulás lefékeződik majd, talán oszcilálni fog?
Világunknak ugyanis ezek szerint két, a fény első, és második kozmikus sebességéhez kapcsolódó határa van a tágabb világegyetemen belül:
- A külső, a SCHWARZSCHILD képlettel számítható, egy stabilabb nem nagyon változó, fix határ, ~300 Mrd km, ennek a feléig tarthat a belső határ tágulása, amely most 13,7 Mrd fényévnél jár.
- A belső határ közelítőleg fénysebességgel tágul, nem mondhatom pontosra, mert mint jeleztem, a belső Univerzumunk átlagsűrűsége, amelyet ismerhetünk, valahol 1 nukleon/m3, egy két nagyságrend eltéréssel.
A külső, ismeretlen térrész ritkább, de mert nagyobb a térfogata, tömege is nagyobb lehet (az ismert belső világunk tömege~ E+54+55 kg)
Mindenesetre a lökésfront nem látható, fény nem lép ki belőle (körpályán halad?)- éjszakai égboltunk ezért sötét, belső világunk ezért tágul.
Most biztos azt kérdezné valaki: akkor hát, az összes anyag nem egyetlen pontból, nem a BIG BANG -ból lépett ki?
Nem mernék erre válaszolni, de lehetségesnek tartom. Hogy nem az anyag, hanem a hullám halad. Persze, azért az anyag is halad, a távoli csillagok gyorsabban távolodnak. Mi az oka?
Van még sok tényező, a világot csupán eggyel leírni nem lehet, ha egyáltalan...
Univerzumunk részeiben és egészében is forog, benne az árapály is munkát végez, amely a Holdunkat is távolítja. Az árapály jelentőségét és erejét alulbecsülik, talán a Dagály strandból indulnak ki. A későbbiekben bemutatnám, hogy valamennyi bolygónk jelenlegi elhelyezkedését részben vagy egészében az árapály munkája határozta meg!
Amit itt írtam, azt a SCHWARZSCHILD képlet, továbbá egy, sűrűségléptékben levezetett harmadfokú egyenlet, valamint az árapály munkáját közelítő, szintén általam készített algoritmus megoldásai alapján állítom.
Nem várom, hogy elhiggyétek, tekintsétek hát sci -finek.
Emellett tisztában vagyok azzal, hogy ez fontos világnézeti kérdés is.
Jajveszékelés kezdődhet- akkor hát be vagyunk zárva egy Univerzumba, nem láthatjuk meg a drága világegyetemünket soha?
Csak annyit mondhatok, hogy pont annyira vagyunk bezárva, mint egy csecsemő a gyerekágyba, ha felnő, átlépi majd!
Nem várom, hogy elhigyétek mindezt, tekintsétek hát sci -finek.
És csak akkor térek vissza reá, ha valaki azt igényli, mert ez csak egy lépés, hogy a Föld-Hold rendszer kialakulását részletezhessem.
Nem kell erőltetni. Nekem sajnos lövésem nincs a témához, de nagyon érdekel, többek között azért, mert érdekel a fúzió, mint "jövőnk energiaforrása", szeretnék többet tudni a Nap "működéséről" életéről. De hozzá kell tennem, hogyha megtisztelsz azzal, hogy leírod a véleményedet, azt én csak irodalomként tudom olvasni, mert nem értek a témához.
Illetve, miért nem alakulhatott ki kezdeti, INSTACIONER viszonyok között a vas is?
Hiszen bizonyíthatóan benne van a Napban, most is?
Tudod, hogy indult el ez a folyamat? Nem voltak e elegendőek azok a paraméterek arra, hogy a vas kialakuljon?
Egyébként, engem valaki arra kért, átvitt értelemben, hogy "meséljek".
Én ezt teszem, és felhívom a figyelmet arra, hogy kérdezze mindenki meg a "házi csillagászát".
Tehát nem állítom azt, hogy mindez biztosan úgy történt, ahogyan én gondolom.
De ha nem haragszol, erre csak néha hívom fel majd a figyelmet.
De veled vagy mással is szívesen eszmét cserélek ilyesmiről, és akkor arra kérlek, ezt a kis mondatocskát Te is minden "dobozodon" tüntesd fel.
Amúgy, kiváncsi vagyok az elképzeléseidre.
Hevenyész nekem egy Naprendszer kronológiát. Írd le, szerinted hogyan működik a fúzió? De ne az unalomig ismert H,He átmenetet, hanem azt, hogyan történik, hogyan cserélődnek az anyagok, hogyan szabályozódik, stabilizálódik, hogy ne legyenek nagyobb helyi robbanások? (Kisebbek vannak)
Én folyamatosan a sajátomat le fogom írni, szemléletesen.
Ha olvashattam volna egy normális Naprendszer kronológiát, a bolygók születésével stb. nem magam kezdtem volna kitalálni.
Szerintem a mi Univerzumunk egy tágabb, még ritkább Világegyetemben tulajdonképpen 13,7 Mrd éve keletkezett sűrűsödés, fekete lyuk (FL).
Ez a SCHWARZSCHILD képlettel igazolható. Ugyanaz a képlet strukturálisan azt bizonyítja, hogy egy FL teljes terét nem töltheti ki egy másik sűrűsödés, egy másik FL
Vagyis a mi Univerzumunkban lehetnek FL-ek, és A tágabb Világegyetemben is, mint a mi univerzumunk.
A világegyetem nem tömeg, hanem sűrűség léptékű, az számít, melyik térrésznek milen a sűrűsége?
A mi univerzumunkké kb 1 nukleon /m3, itt néhány nagyságrend tévedés lehet, erről nem tehetek, de így könnyű elképzelni: 1 m3-ben 1 db nukleon (vagy 10, 100?).
A tágabb, külső világegyetemé sokkal ritkább, lehet hogy 1 kM3 -re jut csak 1 db nukleon.
Így hát, csak arra tudnék válaszolni, mekkora a mi Univerzumunk, a tágabb világegyetem mérete ismeretlen, az is csak egy sűrűsödés egy másik sűrűségléptékben?
De vannak elmélet feltevéseim a mi univerzumunkra, és számításaim.
Ezek alapján, a mi Univerzumunk kb 300 Mrd fényév méretű, és egy, az összeroppanásnál középről kiinduló LÖKÉSHULLÁM két részre osztja.
Az a belső mag, a távolodó lökéshullámon belül, ahol mi vagyunk, 13,7 Mrd fényév méretű csak.
És mert a távolodás~ fénysebességű, ezért tűnik sötétnek az éjszaka, ezért nő az Univerzumunk.
Azt is tudom, hogy lassuló ütemben, mert 150 Mrd fényévnél meg kell álljon a tágulása. Ezt egy sűrűségléptékkel végzett harmadfokú egyenlet megoldása alapján tudom.
Rajtunk, értsd az Ősgalaxis halmazunkon már rég áthaladt ez a lökéshullám.
Ahol áthalad, ott érdekes dolgok történtek.
Itt felmerül a kérdés, akkor hogy lehet, hogy látohatárunk mindenütt azonos távolságú? Netán középen vagyunk? Nem valószínű. És még sok ilyen kérdés van, némelyikre tudom, némelyikre nem a választ.
Látod, ha ennyit írok rról, amiről tudom, hogy nem tudom, mennyit fogok arról, amiről állítom, hogy tudom?
A dolog egyik feléről, hogyan távolodtak a Naptól, egy programot készítettem, excelben. Ezt szívesen megküldöm.
A program a Nap és valamennyi bolygó (beleértve a Szednát is) árapály munkáját és impulzusmomentumának (IM) változását 100 M éves időintervallumonként 137 tömbben, három változatban.
Kettőben a bolygótömegek különböző időkben léptek ki, különböző időben, a harmadikban közel egy időben, 4,7-5 Mrd éve.
Az utóbbi az inkább elfogadott állapot.
Ebben az esetben valószínű, hogy míg a gázbolygók a lökettől már kezdetben is messze kirepültek, addig a légkörükben lévő, kondenzálódó lanyagok még a Naphoz közel, (energiát veszítve a kondenzálódás miatt) tőlük lemaradva kezdték meg árapály távolodásukat.
Ahogyan a Hold is, amely még a Nap közelében, olvadékként szakadt ki a még szintén olvadék Földből, amelynek akkor 4 -órás forgásideje volt még.
(A paleontológia kormeghatározások nem veszik figyelembe, hogy a Földi év is még a Naphoz közel sokkal rövidebb volt, kezdetben akár néhány óra, nap, és hét.)
Emiatt a Nap forgása a kezdeti 2-3 óráról lelassult, miközben a Jupiter megörökölte IM-je túlnyomó részét.
Az árapály munkájához be kellett vezetni egy szituáció specifikus F energia csatolási tényezőt.
Ezt sikerült közelítenem, nagyságrendjét (E-3; -5) tekintve valamely áramlási ellenállás tényezőhöz rokonítható.
Az árapály roppant érdekes.
Javasolom, olvass bele a "Mégis Földleány a Hold" topikba, és hivatkozásaiba, ahol ilyesmiről is szó van.
A dolog másik feléről, hogyan, mikor és miért történt ez, szintén vannak elképzeléseim.
Szerintem ez a Nap éledésének kezdeti, instabil szakaszában történt.
A kialakuló fúzió lökéshullámot gerjesztett, kellően nagy (a jelenlegit sokkal meghaladó) nyomással és hőmérséklettel mögötte, hogy létrejöhessenek a nehezebb, stabilabb elemek is, mint a vas, amelyből most is sok van a Nap légkörében, és amely képes stabilizálni az égéssel járó fluktuációkat, és vezérelni a He, H tömegcsere folyamatot, ami nélkül az borzalmasan sztohasztikus lenne, illetve volt is.
Mert kezdetben, amíg ez nem így volt, történhetett a tömeg kivetés ami maghoz közeli zónában indulva kellően erős volt az ottani nagyobb tömegvonzás leküzdésére is. Kevéssé valószínű, hogy a kvetődés az ekliptikán történt, a forgás ellenére, sőt- közelebb a pólusokhoz.
A bolygók perihélium magassága a távolodás során ezt megőrizte.
A bolygók "porbacsomósodása" porkorongból nem reális, és ha volt netán ritka porkorong, amelyet a bolygócsírák "felsepertek", az s az árapály révén keletkezhetett.
Bocs nem 1700 oC, hanem Kelvin, vagyis csak 1400 oC.
Ilyen hőmérsékleten a legtöbb anyag már szilárdul is. Semmi kétségem, hogy léteznie kell a barna gázbolygó szilárd potyautasának is, de mivel a napja közelében van, és már hideg, nehezen észlelhető.
Amit látunk most ott, és majd még észlelünk, úgy keletkezett a saját naprendszerünk!
Ezen a hőmérsékleten a legtöbb kondenzálódó anyag már régen kondenzálódott egy mag körül, és eltávozott a légkörből. Még pedig úgy, hogy energiát veszítve: egyszerűen elmarad, mint a fojtás nélkül kilőtt ágyúgolyó. A gázbolygó meg- rohan tovább.
Jó lenne tudni a nap forgásidejét, a forgástengelyt, a tömegét?
Amíg a csillag forgásideje csak néhány óra nagyságrendű, a kezdeti, instacioner állapotban a hasonló "kiszakadás" még megismétlődhet bizonyos időn belűl.
Állítólag, ez ~150 fényévre van tőlünk. Ha egy ilyen kiszakadás 50 éve megismétlődött, akkor unákáink is látni fogják, hogyan képződik egy naprendszer, olyan, mint a miénk. Mert egy lakható bolygó gázboly-gó(j)lya (ő hozza a bolygót) közelebb kell, hogy pályára álljon, mint a most megtalált.
Az az exobolygó, ahogyan a Jupiter is, a napjából született 10 m éve, mára a külső légköre eléggé lehűlhetett.
Így minden valószínűséggel, a napjához legalább tízszer-százszor (0,5-5 AE) közelebb már elpotyogtatta légkörének kondenzálódó részét, főképpen a vasmagot, más kondenzálódó atomokkal együtt, és az már erősen, csupán néhány százfokra lehűlve, tehát az infratartományban sugározva kering.
Ő-az ottani Föld, vagy Mars. Magzatburkából ítélve a Földnél nagyságrenddel nagyobb tömegű~10000 Km sugarú.
Őt kell megkeresni!!! Mert ott kell, hogy legyen!!! Mert a kiszakadó gáztömeg kellett hogy tartalmazzon a csillagból származó nehéz atomokat. Mert nélkülük a csillag fúziós máglya tartósan nem létezhet.
És keresem a porfelhőt, hiszen a bolygók "porbacsomósodnak", ahogyan mondják.
Itt meg olyan tiszta a világűr. Semmi nem gyöngíti a feketeséget. Persze ez nyilván csak látszat. Dehát-ez a bolygó csupán 10 millió éves?
De mi van, ha nem is porbacsomósodott, hanem a napjából szakadt ki, ahogyan a mi Földünk is, és elrepült valameddig? Most meg már a napja árapálya távolítja, miközben forgása lassul? Ja vajon mennyi lehet a napja forgásideje?
A mi Napunké ugyanis 2,5 óra lehetett, mielőtt a bolygók kiszakadtak belőle. Azóta, persze lefékeződött, ahogy árapályával távolította őket. Pontosan mint a Föld. Neki is 4 órás forgásideje lehetett, amikor a Hold, még a Nap közelében, olvadékként kiszakadt a még olvadék földből. Csak kevéssel később, mint, amikor a Föld magzatburkaként, a vele együtt kiszakadt Uránus a kondenzálódó Földet elpotyogtatva tovarohant, míg végül valahol leállt.
A Földtől eközben végig távolodott sápadt leánya, a Hold, ma is kb. 4 cm-/év sebességgel.
Miközben, nem is sejtjük, hogy a Föld is távolodik a Naptól, néhány m/év sebességgel.
Fura egy ideológia ez.
Nem olyan, mint a porbacsomósodás, ahol minden állandó, semmi nem változik, csak egyszer, a kezdetben.
Emberek, örülhetünk, mert megvan az első kép, ami valszeg tényleg egy bolygót ábrázol, ráadásul nem az amcsik csinálták a képet, hanem mi európaiak :))
Közös sajátmozgásuk révén bebizonyosodott, hogy nem valamilyen távolabbi csillag képét látjuk. A bolygó tömege kisebb, mint 5 Jupiter-tömeg (ez az exobolygók között elég alacsony, elég "bolygószerű"; a csillag-lét alsó határa kb 90. Jupiter-tömeg), kb 50 csillagászeti egységre keringa a csillaga körűl (magyarul a Nap-Föld távolság 50-szeresére). Örvendezzünk, mert ha igaz, ez nagy felfedezés :)
