Április 20-i ülésén döntést hozott a kormány, miszerint támogatják egy nagy kongresszusi központ felépítését Budapesten. Az állami támogatás mértéke 8 milliárd forint több évre elosztva, a központ nem lehet 25 km-nél messzebb Lánchídtól, s rendelkeznie kell egy legalább 5,000 fő befogadására alkalmas nagyteremmel. Az építkezés befejezését 2008 végéig tervezik.
(hm, melyik nick játszotta a mimózát legutóbb, talán freedom of press... nem is tudom miért jutott ez eszembe....)
Amiről Ti beszéltek, az a multiplikatív hatás, és nem az externália
Nem-nem, én az externális hatásokról beszélek. A multiplikatív hatás más tészta.
A nagyszombaton épülő autógyár externális hatása például a munkanélküli segélyeket fizető hivatal csökkenő kiadása A multiplikatív hatás ennél sokkal messzebb megy, de mindig a hagyományos piaci eszközökkel mérhető tranzakciók által. Az autógyár vásárolni fog egy csomó nyersanyagot, erőforrást a működéséhez, szerződéseket köt részegységek beszállítóival, ezáltal fellendíti a környéket. Ez a multiplikatív hatás.
A Guggenheim múzeum felújítása egyértelműen nem térült meg a jegyárbevételek növekedésével, megtérült viszont a Guggenheim múzeumba sereglő turisták múzeumon kívüli többletköltéséből származó adóbevételek révén. Ez a múzeumfelújítás externális hatása. A múzeum felújításával megbízott vállalkozók megrendeléshez jutottak, hirtelen megugró látogatottság miatt több alkalmazottat foglalkoztat, több takarítóra van szükség, akik munkabért kapnak, adót fizetnek stb. Ez a múzeumfelújítás multiplikatív hatása.
A piaci viszonyok és a verseny rákényszeríti az államot arra, hogy azokon a területeken, ahol az externális hatások összemérhetőek vagy sokkal nagyobbak mint a könyv szerinti bevételek, ott jelenítse meg ezeket a hatásokat, fordítsa le a könyvelésben megjelenő pénzre A leendő budapesti konferenciaközponttal versengő környékbeli konferenciaközpontok által alkalmazott piaci (verseny)árakban már régóta megjelenik az, hogy a konferenciaközpont létesítéséhez jelentős támogatást adott az állam, az externális hatások internalizálására.
Állami vállalatokra visszatérve:
Ennek ellenére nem állami feladat az autógyár-építés.
A magyarországon működő cégek meglepően nagy része állami tulajdonban van. Csak nem a magyar állam tulajdonában, hanem a francia, német, orosz, norvég stb állam tulajdonában... think on.
Amiről Ti beszéltek, az a multiplikatív hatás, és nem az externália. Nézzetek utána, hogy melyik mit jelent, és mi a hatásmechanizmusa:-)
elemes2!
A nickemet elírtad, helyesen "popszakma", nem pedig "popszegecs". Nem feltételezem Rólad, hogy a szakmai vita hevében annyira elragadtatnád magad, hogy topiktársad óvodás szintű gúnyolásához folyamodnál.
Egy autógyár multiplikatív hatása (nem pedig extern hatása) sokszorosa egy konferencia-központénak, már csak ha arra gondolsz, hogy hány embernek adnak munkát a beszállítói, meg maga a gyár is. Jelenleg fél Magyarország az autóiparból él ilyen-olyan módon. Ennek ellenére nem állami feladat az autógyár-építés.
Csak ismételni tudom magam: nem kell a piaci szereplőknek megállapodni a konferencia-központ létesítéséről, nem is szoktak. A beruházó felméri a szállodai piacot, az ingatlanpiacot stb. aztán dönt, hogy lesz-e konferencia-központ, vagy sem.
Szerintem nem az állam a legalkalmasabb arra, hogy beruházásokról döntsön. Hagyja ott a pénzt az embereknél (adócsökkentés), azok majd eldöntik, hogy mibe ruházzanak be. Nyilván nem egy 10 millió fős megbeszélésen, hanem úgy, hogy berakják a pénzüket a bankokba, befektetési alapokba, azok pedig meghitelezik a nyereséges üzleteket.
Az államnak csak annyi a feladata a beruházásokkal kapcsolatban, hogy egyszerű, egyértelmű és stabil szabályozók, kiszámítható gazdaságpolitika révén kedvező környezetet teremtsen hozzájuk. Akkor pedig fognak is történni a beruházások.
Pontosan. Privatizálni kéne a pályát, aztán rendezzenek rajta olyan versenyeket, meg úgy, hogy az megérje. Az állam így tőkét szabadítana fel, csökkenthetné a költségvetési hiányt és az adókat. A versenyek multiplikatív hatása (szállodák, éttermek, prostitúció:-) megmaradna.
Te mint konferenciára járó, nyilván a saját szempontodból tekintettél a költségekre. Itten azonban -- eddig -- a konferenciaközpontról volt szó. A konferenciaközpont bevételei a résztvevők által befizetett díjak, a különböző (gyémánt arany hivatalos) fokozatú szponzoroktól csorgó zseton stb.
A konferenciaközpont kiadásai a rendezéshez kapcsolódó költségek (takarítás, vellany, catering, személyzet, számítógéphálózat, kivetítők), a működési költségek, és persze a tőkeköltség, mert a 10-20 milliárdos beruházásnak meg is kell térülnie. Hát még, ha hitelből épült.
"A konferenciaközpont viseli a konferencia költségeit, "
En ugy tudom,hogy a konferenciat rendezok szoktak viselni a konferencia koltsegeit akik kiberelik a konferencia kozpontot.mondjuk a IUPAC aki evente szoktak rendezni monstre konferenciakat .
A példád teljesen jól szemléltette az egész kommunizmus abszurditását. Az állam eldönti, hogy épít egy konferencia-központot, mert azáltal jó lesz a taxisoknak, meg a kocsmárosoknak. Miért nem egy autógyárat épít, mivel az meg legalább annyira jó lenne a gépipari cégeknek, a gumigyáraknak és műanyag-feldolgozóknak, nem is beszélve a mérnökökről, a lakatosokról és az esztergályosokról?
Az autó egy nagyon kényelmesen tradeable jószág, és az autógyár könyv szerinti eredményéhez mérten az externális jótétemény viszonylag mérsékelt (mindazonáltal nem nulla, ezért azok a kisebb országok, ahol egy autógyár már tényező, támogatják is rendesen az autógyárak megtelepedését). A konferenciaközpont pozitív externális hatásai azonban jelentősek, a konferenciaközpont bérleti díjának többszörösét is elérhetik.
Az meg egyenesen nevetséges, hogy az állam gyorsabb a piacnál a döntéshozatalban.
Ez valóban nevetséges -- nem is állította senki (én sem). Csak azt állítottam, hogy a szállodák, taxisok, kocsmárosok és mindazon piaci szereplők, akik hasznot húznak egy-egy konferenciából, igen lassan és nehezen tudnának megállapodni a konferenciaközpont támogatásáról. És mivel nem csak egy konferenciaközpont létezik, hanem sok, a taxisok, szállodások és kocsmárosok számára többletbevételt hozó intézmény illetve esemény, nagyon sok ilyen kétoldalú megállapodásra lenne szükség ahhoz, hogy a jelentős externális hatások internalizálásával a piaci optimumhoz közelebb kerüljünk.
Az állam szerepe az, hogy a partnerek közötti pont-pont kapcsolatok erdeje helyett egy központi begyűjtő helyre vonja össze az adóbevételeket, és (egyéb felatatai mellett) a befolyt bevételekből a legjelentősebb pozitív externális hatásokkal járó vállalkozásokat, intézményeket, eseményeket támogatja.
Az állam előnye még, hogy a negatív externális hatások megjelenítésében is hatékonyabb, mint a "pont-pont kapcsolatok", egyszerűen azáltal, hogy jelentős többlet adót vet ki például a környezetszennyező vagy az egészségkárosító tevékenységekre / termékekre.
Re: színtiszta kommunizmusban. Szóba nem jön, mi lesz jó a taxisoknak, mivel a taxisok az állami vállalat alkalmazottai, annyi van belőlük, amennyit az állam meghatároz, annyit keresnek, amennyit az állam meghatároz, and so on. A la Szovjetunió. Re externália: a közösségi kiadások elmélete pont arról szól, amit elemes2 kifejtett. A beruházás nem a befektető számára hozza legnagyobb hasznot, hanem egy másik, jól definiálható csoportnál. Számukra közjószág a konferenciaközpont okozta plusz forgalom, aként is viszonyulnak hozzá ("potyautas magatartás").
Ha jól értékelem, te elhibázott lépésként kezeled, hogy az állam Mogyoródon Forma 1-es pályát épített, hiszen a verseny rendezése rendszerint veszteséges.
Amiről folyamatosan írsz, az maga a színtiszta kommunizmus, annak is a legkeményebb formája.
Van egy olyan érzésem, hogy nem vagy tisztában az "externáliák" szó jelentésével.
A példád teljesen jól szemléltette az egész kommunizmus abszurditását. Az állam eldönti, hogy épít egy konferencia-központot, mert azáltal jó lesz a taxisoknak, meg a kocsmárosoknak. Miért nem egy autógyárat épít, mivel az meg legalább annyira jó lenne a gépipari cégeknek, a gumigyáraknak és műanyag-feldolgozóknak, nem is beszélve a mérnökökről, a lakatosokról és az esztergályosokról? Vagy egy áruházat is építhetne, mivel az jó lenne megintcsak egy csomó mindenkinek. Vagy beruházhatna egy vízibicikli-kölcsönzőbe is!
És, mint már az előbb is jeleztem, ezeket a döntéseket nem támasztják alá számításokkal. Nem is lehet, hiszen ennek a tovagyűrűző hatásai felmérhetetlenek, és az általános társadalmi megállapodás szerint az államnak nem is feladata felérni ezeket, hanem szabad a vállalkozás, és a "láthatatlan kéz" majd elrendezi a dolgokat.
Az meg egyenesen nevetséges, hogy az állam gyorsabb a piacnál a döntéshozatalban. Az is gyerekes elképzelés, hogy "a szállodatulajok összeülnek, hogy kéne egy kis konferencia-központ". Nem kell összeülniük. Szerencsére bárki építhet ma konferencia-központot mindenféle megállapodás nélkül is.
Természetesen szerepet játszanak szubjektív tényezők is az üzleti életben, meg mindenhol. De akkora szerepet nem játszanak, hogy ezek miatt egy magyar eredetű cég ne menjen külföldre, ha itthon már nem rentábilis a termelése.
Amit leírsz, az maga a kommunizmus: van az állam zsebe, ebből GDP-növekmény/befektetés alapján beruház.
Nem hiszem, hogy ez fogná meg a kommunizmus lényegét... a menniségi különbség itt minőségi különbséget takar. Azokon a területeken, ahol az externális hatások jelentéktelenek a könyv szerinti profithoz képest, nincs szükség az állam jelenlétére. De ahol az externális hatások egy nagyságrendbe esnek a könyv szerinti profittal, vagy sokszorosan meghaladják azt, közgazdaságilag teljesen racionálisan indokolható az állam mint újraelosztó pont megjelenése.
A konferenciaközpont viseli a konferencia költségeit, de a bevételek egy része a taxisoknál, kocsmárosoknál, szállodatulajdonosoknál stb jelentkezik. Az állam megvárhatná, amíg a szállodatulajdonosok összeülnek, és megállapodnak: "nekünk érdemes támogatni ezt a konferenciaközpontot," a gyakorlatban azonban ez nagyon sokáig tartana, és alapvető csapdahelyzetet rejt (a megállapodásból kimaradó szállodatulajdonos is élvezi a konferenciaközpont által generált többletforgalmat, a támogatás terhei nélkül). Az állam mint újraelosztó megjelenése alapvetően pozitív.
természetesen nem, de te sem gondolod komolyan, hogy általában az üzleti döntésekben nem játszik szerepet a szimpátia, és a hűség.(tulajdonos nemzetisége, a logo színe, a telephelyet adó város polgármester lánynak a szép szeme).Az én munkámban meglepően sokszor találkozom vele.
Ugye ezt Te sem gondolod komolyan? Mit gondolsz, a magyar vállalkozó inkább csődbemegy a magas bérköltségek miatt, mintsem hogy elvigye a termelését külföldre?
Amit leírsz, az maga a kommunizmus: van az állam zsebe, ebből GDP-növekmény/befektetés alapján beruház.
De ez 1989 óta nem így működik. Egyáltalán nem készülnek ilyen számítások. És nem is kell, hogy ilyenek készüljenek. Hiszen arra alapul a rendszer, hogy a piac jobban tudja, hogy mire van szükség.
A konferencia-központok többségét az állam semmilyen módon nem támogatja. Ha Demjánnak a lakópark jobban megéri, akkor miért nem vágott bele máris az építésébe?? Azért nem, mert szeretné felmarni az állami pénzt a konferencia-központ kapcsán. Elég szomorú, ha az egy érv ebben az országban, hogy egy vállalkozó fenyegetőzik.
Az állami támogatással akkor kezdődnek a gondok, hogy ha nem csak a fentebb definiált mérőszám alapján hozzák meg a döntés a támogatásról
Biztosíthatlak róla: egyáltalán nem az alapján hozzák az ilyen döntéseket. Ezért is bukik meg a kommunizmus szerte a világon. Én csal azt nem értem, hogy miért kell folyton visszatérni a kommunista modell elemeihez.
A nationwide referendum on prohibiting sales of spirits and fortified wine was held in Norway during 1919. This proposal won 61.6 per cent of the votes cast, but trade considerations meant that prohibition was not enacted until 1921.
A centralised monopoly would prevent the arbitrary local variations, which prevailed in Norway, it was claimed. This argument made a big contribution to the creation of Vinmonopolet as a private limited company under government control on 30 November 1922.
Covering both import and sales, the company's monopoly was intended to make wine available nationwide while taking account of the social concerns associated with alcohol use. When prohibition was repealed on fortified wine in 1923 and spirits in 1926, Vinmonopolet took over the sale of these commodities.
Így lesz a hajdani önálló gazdálkodókból, külföldi tulajdonos minimálbéren foglalkoztatott kapása.
Mi a helyzet most?
Az "önálló gazdálkodó": törpebirtokon vergődik, minimálszinten. A bort max. hazai ábécékben lehet eladni.
Mi lenne a helyzet, ha "szőlőültetvényt" (merugye a földet nem) megvenné a "külföldi" befektető?
A bácsi kapna egy adag pénzt, aztán a saját vagy az önkormi földjén másnak kapálna, szintén minimális jövedelemért (kizsákmányolás, ach! Marx, segíts!). A bort viszont esetleg jobban el lehetne adni. Annyival gyarapodna a GDP.
(Mellesleg jó esély van rá, hogy most is másnak dolgozik, mert a TKh kezén igen értékes földterületek vannak, ahonnan viszon enyhén szólva ritkán kerül ki királyi bor.)
egy japánnak "mindegy",hogy szlovákia vagy mo., viszont egy magyar nem fogja áttelepíteni középvállakozásaból felnőtt vállalát romániába, mert olcsóbb a munkaerő/bérktsg stb.
Ezen az alapon az állam építhetne lángossütő-bódékat, autógyárakat és benzinkutakat is, hiszen azok is adóbevételt hoznak.
Ahogy mondod. Az állam zsebe azonban véges, a konferenciaközpont, lángossütő bódé, autógyár és benzinkút építésére használható források korlátosak. Ezért az állam a valamilyen mérőszám (például GDP-növekmény per befektetés) szerint sorbarakja a támogatható beruházásokat, és addig osztja a pénzt, amíg tart, aztán széttárja a zsebét és bezárja a pénzboltot.
Ha a konferenciaközpontot tisztán privát beruházásként építed meg, akkor azonos megtérülési elvárásokhoz olyan magas bérleti díjat kellene kérned, hogy messze elkerülnének a konferenciák. A piaci árak úgy alakultak ki, hogy a konferenciaközpontokat mindenütt támogatja az állam valamilyen módon, a támogatás pedig a jelentős extra adóbevételekben jelenik meg. Ezért is fenyegetőzött Demján azza, hogy ha az állam nem társul be, akkor ő lakóparkot épít a telekre, mert tisztán magánberuházásként az jobban megtérül számára.
Az állami támogatással akkor kezdődnek a gondok, hogy ha nem csak a fentebb definiált mérőszám alapján hozzák meg a döntés a támogatásról.
Az, hogy egy gyárat bezárnak-e, hogy egy munkahely megszűnik-e, az nem azon múlik, hogy a tulajdonosa külföldi-e, avagy magyar, hanem azon, hogy megéri-e fenntartani azt a gyárat, munkahelyet, terméket stb., vagy sem. Ezek a piac törvényei, és nem a külföldiek vagy magyarok jellemzői.
A külföldi cégek saját származási országukban zártak be gyárakat, mikor azokat idehozták Magyarországra.
A nemzetbiztonsági kockázatok valóban relevánsak lehetnek, de - gondolom - Te sem gondolod azt, hogy ennek a szőlészek esetében szerepe van...
Színházat, sportlétesítményt, konferencia-központot építeni? Tényleg, mi a manónak? Ezeket nyugodtan rá lehetne bízni a piaci igényekre, hiszen épülnek magánpénzből is ilyen létesítmények, amennyiben van rájuk igény.
Utak, autópályák? Az más. Szerintem az közúthálózat kifejezetten állami feladat, ebben monopolista is az állam. Az út olyan közjószág, amit nem a közvetlen haszna miatt, hanem a közösség áttételes hasznai miatt építenek.
Ezen az alapon az állam építhetne lángossütő-bódékat, autógyárakat és benzinkutakat is, hiszen azok is adóbevételt hoznak.
Ez a rendszer - a létező szocializmus - már bizonyította a saját működésképtelenségét, nevezetesen, amikor az állam feltételezi, hogy mire van igény, majd a feltételezése alapján ki is elégíti ezeket a vélt igényeket.
