Hazánk az európai mezőny vége felé helyezkedik el az éves szinten közel 10 ezer eurós költségszinttel. A nemrég publikált adatok szerint a kínai munkaerő éves összehasonlításban átlagosan 40%-kal drágább a magyarnál. Nem véletlen, hogy számos befektető egyre inkább a kelet-európai országok munkavállalóinak foglalkoztatásában gondolkodik.
A magyar negyedébe kerül a kínai munkás (hibázott a Mercer)
2005.04.13
A napokban egy részletes elemzést közölt a Mercer, melyben a világ különböző országaiban mért munkaerőköltségeket hasonlította össze. A kiadott anyagban számunkra is nagy meglepetésnek számított, hogy a kínai munkaerő drágább a magyarnál, és a különbség igen tetemes. Már akkor megfogalmaztuk kételyeinket ezzel kapcsolatosan, melyek igaznak bizonyultak. A Mercer kiadott anyagában rossz adatokat közölt, a helyes értékek alapján a kínai munkaerő költsége negyedét sem éri el a magyarénak.
A Pénzügyminisztérium munkatársai megkeresték a tanulmány szerzőjét, aki elismerte, hogy rossz adatokat közöltek a tanulmányban. A személyzeti tanácsadó cég honlapján már a korrigált adatok szerepelnek a kiadott közleményben, így lehetőség nyílik a már sokkal reálisabbnak tűnő adatok közlésére is. A feltehetően már helyes adatokkal egy foglalkoztatott bére a szokványos kiegészítésekkel 2,368 euró évente, míg az összehasonlítható magyar adat 9,946 euró. A kínai munkaerő költsége így mindössze 24%-a a magyarnak.
A fenti értékek tükrében már érthető, hogy a munkaintenzív ágazatok miért települnek tömegével Kínába és más délkelet-ázsiai országokba.
ep ez a kalkulus meg jois lehetne, csak azt felejted el, hogy a magyar tarsadalom individualista, a kinai meg nemannyira. Kina vs magyarorszag ugyeben aztsem art megjegyezni, hogy kina technologiai teren sokkalta fejlettebb allam mint magyarorszag.
nekem is ez jon ki a szemelyautok szamabol kiindulva, es a real GDP adat is erre mutat. van 770 millio aktiv, ebbol 10% munkanelkuli, marad 700 millio 700 millio fele mezogazdasz, azaz onfentarto, marad 350 millio europai ertelembe vett foglalkoztatott. ehhez hozajon 150 millio mezogazdasz, aki valojaban fekete munkaskent a varosban dolgozik ehberert. azaz van 500 millio munkas, akiknek van 50 millio autojuk, azaz 0.1 auto /foglalkoztatott magyarorszagon van 5 millio munkas, akinek van 2.5 millio autoja, azaz 0.5 auto/foglalkoztatott tehat a kinai realber 1/5-e a magyarnak.
Szerintem itt valami nagyon nagy félreértés van. Megnézegettem a Mercer oldalán lévő adatokat és a portfolio.hu címoldalon hivatkozott cikkében lévő adatokat és minden stimmel. Egyet kivéve. Az éves kínai bérköltség nem 13884 hanem 2368. Szerintem a Mercer utólag korrigált, amit nem vettek észre a portfoliónál.
tehat ezek szerint a tradeable szektoruk, az a 150 millio fekete munkas, nagyreszt kivul esik a hivatalos statisztikakon. pont az amit ossze kene hasonlitani, amikor versenykepessegrol beszelunk.
de szvsz a Mercer statisztika meg igy is santit. pl Kinaban ma talan 40 millio szemelyauto van. ez kb azt jelentheti, hogy kb 80 millio munkas el magyar korulmenyek kozt. (magyarorszagon 2.5 millio auto van 5 millio foglalkoztatottra) a munkaero statisztika szerint viszont legalabb 350 millio gyari es szolgaltatoipari munkas van, es ezek atlagosan jobban keresnek mint a magyarok, raadasul alacsonyabb arak mellett???
Elentmondásosak az adatok. A Mercer European survey of employment costs oldala szerint, a kínai átlagfizetés ötöde a magyarnak. Ráadásol ott az van, hogy a kínai olcsóbb, mint az indiai munkaerő. Érdekes mert a dátum április 11. Bizonyára van másik forrás is.
Követhetetlen… idő hiányában annyi leszögezhető, hogy a régióban mindenképpen félelmetesen romlanak pozícióink, már csak Ukrajna, tán Románia elmaradottsága nyújthat ideig-óráig vigaszt. Le vagyunk sajnálva, pedig még három-öt évvel ezelőtt sóvárogva pislogtak felénk. Kína... Már itt vannak a városainkban, munkáltatói minőségben is, üzleteikben, vendéglőikben magyarokat rabszolgáztatnak.
Belpolitika / Kína Dátum: 2003. jan. 25., 18:03 (MR Krónika) Hosszú, szívhez szóló példabeszédek és újságcikkek után most végre a kínai kormány rendeletet adott ki a városokban dolgozó vándormunkások jogainak védelmére és járandóságuk kifizetésére. A rendelet megfenyegeti a vállalkozókat, hogy keményen fellépnek velük szemben, ha legalább a közelgő tavaszünnep előtt nem adják ki az ünnepre haza készülő munkások hátralévő bérét. Ez évről évre ismétlődő gond, idén azonban elszaporodtak a tüntetések és sorozatos öngyilkosságok, a kétségbeesett és gyakorlatilag jogtalan vándormunkások között.
Ezek a városokban a legpiszkosabb és legveszélyesebb munkát végző falusiak hivatalosan 94 milliónyian, nem hivatalosan inkább 150 milliónyian vannak és semmiféle szociális ellátásban, vagy jogvédelemben nem részesültek - legalább is eddig. Most a rendelet már megpendíti, hogy a formálisan illegálisnak számító hatalmas munkásseregnek olyan jogokat és lehetőségeket kellene adni, mint a városlakóknak és azt is kimondja, hogy az eddig inkább csak megtűrt városba áramlásra igenis szükség van. Kínában ma nincs szabad költözködés és a lakosság 80 százalékát kitevő falusiak lényegesen rosszabbul élnek, mint a jobb szociális ellátást élvező városiak. A köztük lévő szürke zónában próbálnak valahogy boldogulni a vándormunkások milliói.
A nominalis kulonbseg a magyar es kinai GDP/fo kozt 4-5szeres is lehet, ami eleg jol megkozeliti a nominalis berekben levo kulonbseget szvsz, vagy egyebkent fel kell hogy tetelezzuk, hogy a kinai lakossag 90%-a munkanelkuli vagy inaktiv.
Szerintem itt van a kutya elásva. Kínát szerintem két részre bontotta a saját közigazgatása. Egy városias, urbánus közművekkel ellátott Kínára és a vidéki Kína, ahol rizst termesztenek (kicsit leegyszerűsítve). A városokban a bér kb. annyi mint Magyarországon, a vidékeken meg kb ennek a tizede. Költözési és egyéb tilalmak is sújtják őket. Magyarán a közigazgatásuk leírt 6-800 millió embert (mondván vagyunk így is elegen) hagy dögöljenek meg, a maradékból meg csinált egy modern(ebb) Kínát. Ez csak saját spekuláció, durva, de lehet benne valami. Így hiába nézzük a GDP-t, azt lehúzza a vidéki parasztság, de ők úgyis kihalásra vannak ítélve.
A kinai GDP/fo 5000 USD korul volt 2003ban vasarloeroparitason, a magyar meg 13.900 a CIA factbook szerint. de lenti a tanulmany nem vasarloeroparitason keszult, mert ugy a magyar munkaero csak kb feleolyan olcso, mint a nyugati. Raadasul 2003 ota a juan legalabb 20%-al lertekelodott a forinthoz kepest, mert a juan a dollarhoz van kotve, a forint meg az eurohoz kepest eleg stabil. Az euro-dollar arfolyamvaltozas meg kozismert. A nominalis kulonbseg a magyar es kinai GDP/fo kozt 4-5szeres is lehet, ami eleg jol megkozeliti a nominalis berekben levo kulonbseget szvsz, vagy egyebkent fel kell hogy tetelezzuk, hogy a kinai lakossag 90%-a munkanelkuli vagy inaktiv.
A magyarországi 9.946 eurós éves foglalkoztatotti átlagfizetés az EU-25 átlagnak mindössze a 35%-át teszi ki, míg az EU-15-nek mindössze 24%-át. A régiós versenytársak közül az alábbi táblázat alapján látható, hogy viszonylag magas a bérköltségszint, ami a regionális tőkevonzó képesség szempontjából kedvezőtlen tény.
A jelentés hazánk (illetve a négy visegrádi ország) szempontjából legnagyobb érdekessége, hogy a kínai munkaerő mintegy 40%-kal haladja meg a magyar munkaerő foglalkoztatási költségét. Érdemes ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy az indiai munkaerő (éves szinten 2,024 euró) mindössze 20%-a a magyarnak.
A részletes adatokból az látszik, hogy Kínában mind a nominális bérköltség, mind a korábban már kiemelt társadalombiztosítási járulék meghaladja a magyar szintet a Mercer adatai szerint, így a teljes foglalkoztatotti bérköltség is érdemben magasabb a magyarnál. Ez a megállapítás egyértelműen megkérdőjelezi az "olcsó kínai munkaerő" gyakorta hangoztatott szóösszetételt, amikor a magyar (illetve régiós) külföldi működőtőke-vonzó képességről beszélünk (pl. a vállalatok az olcsób munkaerő-költségek miatt tőlünk kitelepülnek Kínába.) A Mercer adatai alapján ezután inkább az "olcsó indiai munkaerőt" kell felhoznunk bizonyos vállalati döntések magyarázatakor...
Módszertani kérdések
A Mercer a foglalkoztatottsági költség kiszámításához (értelmezésünk szerint) a nemzeti átlagjövedelemhez (melyben a bérekre rakódó adóterhek is benne vannak) hozzáadja a társadalombiztosítási jellegű, a kötelező és a (foglalkoztató általi) önkéntes jellegű (pl. önkéntes nyugdíjpénztári, halálesetre vonatkozó biztosítási, rokkantsági, illetve orvosi) járulékfizetési díjakat, és ezek összegét tekinti az irányadó költségnek egy-egy ország esetében. Egyéb járulékok súlya a Mercer indoklása szerint túlzottan országspecifikus, és részarányuk a munkáltatók által fizetett költségeken belül elhanyagolható.
Amint arra a jelentés is utal, nem feltétlenül lehet szerencsés csupán a nemzeti átlagbéreket használni országok közötti befektetési döntés meghozatalához az egyes országokon belüli jelentős ágazati (és térségi) foglalkoztatottsági költségszintek miatt, ezeket ugyanis "elfedi" a nemzetgazdasági átlagos adat.
Hazánk az európai mezőny vége felé helyezkedik el az éves szinten közel 10 ezer eurós költségszinttel. A nemrég publikált adatok szerint a kínai munkaerő éves összehasonlításban átlagosan 40%-kal drágább a magyarnál. Nem véletlen, hogy számos befektető egyre inkább a kelet-európai országok munkavállalóinak foglalkoztatásában gondolkodik. Belgium, Svédország és Németország vezeti a munkaerőköltségekről összeállított minap megjelent európai listát, mely egyúttal a világranglista "élét" is jelenti. Az 50 ezer euró körüli éves foglalkoztatási költségek több mint négyszeresét jelentik a kelet-európai átlagnak, és közel tízszeres különbség mutatkozik a listavezető Belgium, és az Európai Unióban legalacsonyabb foglalkoztatottsági költséget mutató Lettország között - írja a Portfolio.hu.
Hazánk az európai mezőny vége felé helyezkedik el az éves szinten közel 10 ezer eurós költségszinttel. Igencsak meglepő ugyanakkor, hogy a Mercer, a világ egyik legnagyobb humánerőforrás-gazdálkodással és kutatással foglalkozó intézete által publikált adatok szerint a kínai munkaerő éves összehasonlításban átlagosan 40%-kal drágább a magyarnál. Az adatok arra utalnak: nem véletlen az, hogy számos európai, illetve más kontinensbeli befektető egyre inkább a kelet-európai országok munkavállalóinak foglalkoztatásában gondolkodik.
A rangsorokról - Kína drágább Magyarországnál 1/2következő >>
A világ egyik legnagyobb humánerőforrás gazdálkodással és kutatással foglalkozó intézete, a Mercer a napokban jelentette meg tanulmányát az európai foglalkoztatottsági költségekről. Ez arra mutat rá, hogy tetemesek a foglalkoztatottsági költségkülönbségek az öreg kontinensen, melyek érdemben befolyásolhatják a befektetői döntéseket, illetve ezzel párhuzamosan a munkaerő áramlását is.
Az adatok szerint míg a legdrágábbnak számító Belgiumban éves szinten átlagosan 53,577 eurót tesz ki egy alkalmazott foglalkoztatására kiadott összeg, addig Lettországban mindössze 4.752 euró ez a kiadási tétel. Az első ábra csak a nemzeti átlagjövedelem alapján, míg a második a bérekre rakódó különféle járulékok alapján is rangsorolja az országokat.
Az átlagos munkaerő-költség az EU-ban 28,269 eurót tesz ki, szemben az USA 33,195 eurójával és a japánok 45,839 eurójával. Az adatok azonban "félrevezetőek" olyan értelemben, hogy ha a 10 új EU-tagot kivesszük az átlagszámításból, azt kapjuk, hogy az EU-15-ben a foglalkoztatási költségek 23%-kal az amerikai felett vannak. Igen érdekes például, hogy a belgiumi foglalkoztatotti költségszint 61%-kal (!), míg az ötödik helyezett Egyesült Királyságé 40%-kal magasabb az Egyesült Államokénál.
Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a jellemzően legjelentősebb tételnek számító társadalombiztosítási jellegű kiadások mekkora részarányt képviselnek a teljes foglalkoztatottsági költségeken belül. Kiugróan magas érték jött ki Kína esetében, Magyarország számos kelet-európai országgal a lista elején áll.
