Itt nem én határoltam el magam Semsei kicsinyeitől. Ők határolták el magukat. Előbb a fórumon lettem ignorálva, majd volt, aki telefonon kereken megmondta, ne is beszélgessünk, nem is mehettem hozzájuk békességgel sem, még Istentől indíttatva sem (legalábbis az én hitem szerint), semmi esélyt nem adtak nekem, én nem rendezhettem, ők meg nem rendezték, noha egyébként belátták, amiért elidegenedtek tőlem, hogy a tulajdonképpeni lényegben nekem volt igazam... aztán végül Semsei ki is közösített. Jól tette, ami sötét, csak legyen sötétebb. Ám ha valaki esetleg a világosságot szereti, nem a homályban bújkálni, és onnan lövöldözni, hát a világosság gyermekei csak nem zárkóznak el! Ők nem is, de mások igen. Ezért jöttem volna világosságra, hogy cselekedeteim, lelkem, indíttatásom legyen világosságban, nyilvánvaló, hogy megfelelhessek vádlóimnak. Mert vádlók ők, nekem meg igazam van, és igazamat meg tudom védeni. Persze annál félelmetesebb vagyok, holott nem akarok az lenni.
Hatalmas tévedésben vagy te azzal is, hogy én kegyetlen lennék. Tudd, járok én az eretnekekhez, ülök velük együtt széken, asztalnál, vagy akár az utcán is, meghallgatom őket, és szívesen beszélek az én hitemről. Nem tartom magam különbnek egyiknél sem, nem emelem magam senki fölé. (Ahogy ezt a gyülekezetünkben sem teszem.) Csak éppen a más hiten levőt nem mondom testvérnek, ahogy ők sem engem. Ez így becsületes, sokan csak hazudják, hogy testvérük a másik, közben nem is ismerik (egyáltalán nincsenek közösségben), akár ki is használják, és tök idegenként kezelik, nem, hogy testvérként. Nekem egyébként sem a Jézus Jézusozás a lényeg, hanem a lelkiismeret, a Jézus Jézusozó lelkiismeretlen szememben szemét ember, hamis tanú, ám a lelkiismeretes hitnélküli felebarátom.
Itt bizony velem tették meg azt, jó vastagon, amit te az én szememre hánysz. Gondold csak meg jobban, mert nagyon így van. Annál cikibb az engem elvetőnek, mert rajtam semmi fogás sincs. Ő ezt nagy arcként éli meg, mert nekem van dicsekedésem Megtartómmal, Istenemmel, aki kegyelmére és irgalmára szorulok. De én másoknak is Őt szólnám, Őt viszem, Benne való reménységemet, hitemet. Meg magamat persze, de én egyáltalán nem vagyok fontos, bennem semmi ambíció, sem anyagi érdek.
Gondoltam, valaki helyreigazít téged e tévedésedben, de még erre sem képesek (vagy ennyi korrektség sincs benük), hát szóltam én. Nem én vagyok a kegyetlen, hanem ők, nem én vagyok az elhatárolódó, kiközösítő, hanem ők, így van ez, és nincs másképp.
Veled szigorúbb voltam, mert jobban fájsz. Aki közelebb van az emberhez, az jobban meg is tudja bántani. Meg még lenne mondanivalóm, de nem fórumon...
Persze, persze. Eddig is ez ment, én vagyok az alkalmatlan, stb. Holott nem, egyáltalán nem. Legalábbis eddig ez élőben soha fel nem merült. Azért kéne az élő.
Ám te nem ezért határoltad el magad tőlem. Egyébként nem mondtam, hogy rosszul teszed, megértelek.
Kedves Cserfa, én nem neheztelek rád, csak nem nagyon tudok veled kommunikálni, mert te általában kijelentesz, ítélkezel, szónokolsz, nem pedig beszélgetsz. Így aztán nem sok értelmét látom a talinak.
Elég alantas érv lebetegezni valakit, akit nem tudtunk úgy hajlítani, ahogy szerettük volna. Elég alantas dolog tehetetlenségünkben bolondnak mondani a másikat, pláne, ha panasza van ellenetek. Nekem pedig van. Mert én ugyan értékeimet írtam (pl. Cillit ismerősének), és ezen értékeimet is tapostátok, noha mi meg hálákat adunk ezért, stb. (eggyé veszlek benneteket Semseivel, kicsiny kovász az egészet, én meg általában is általánosítok, nem most kezdtem).
Nem állítom, hogy Semseiből árad minden. Csak eddig egyedül ő írta, ő nem fél tőlem, ő legény a gáton. Hát ha titeket cikizlek, őt cikizem, ő kibírja, ő a szikla, az erős legény. Aki kiáll, állja! Egyszerűbb egy nagy céltáblát választani, és rá lövöldözni, Semsei erre kiválóan alkalmas, emellett teljesen igazságos őt lövöldözni, mert ő aztán leszerepelt: rágalom, rossz hír keltése, megosztás, fogalmazások, nyílt, szemét rosszindulat stb. ami tőle jött. És ezekből egy icipicikét sem tért meg, egyáltalán bánta őket. (Az engem nem érdekel, hogy valahol sutyiban hazudozza, bánja, bánja, mert én vagyok a panaszos, velem kell rendeznie, és mert valódi ártalomra is igyekezett, ami gyümölcsöt is hozott.) Szóval Semsei marad célpont, minta, marad még akkor is, ha valaha megtér ebből a szemétségeiből. Mert ha ő nem mondja magáról, és kedvem van, mondom én. Ez teljesen bibliai, nem érdekel engem a ti véd és dacszövetségetek humanista-haverkodó összetartása.
Tudd, én hálákat adok azért, amit te betegségnek mondasz.
Tudd, mások is hálákat adnak ezért, mert szép gyümölcsöket hozott.
Én meg egyáltalán nem akarok, és nem is akartam találkozni veled. Egyáltalán, te mikor fordultál el tőlem? Vagy azt hiszed, mindenkinek szólt az ajánlatom? Vagy semsei kicsinye lettél te is? Ha igen, az jó (az mulatságos), de én erről nem tudtam, én neked nem írtam semmit, hiszen … De lehet, hogy írtam, hiszen rólad említettem valamit, amit Semsei (és nem én) homorított ki, fegyverként akarta ellenem használni, ragozni, erőltetni, vagy hogy. Meg egri István. De őt hozzád küldtem, nem pletykáltam, csak addig jutottam, te nem vagy éppen számonra minta. Ennyit meg kell tenni, és védeni igazságunkat, ha a minket tapogató, lehúzó, gyalázkodó ember (semseiről beszélek, és rendes szokásáról) tapogat, fogást keres. Nem is akarok tulajdonképpen még a hívőkkel sem találkozni, engem ugyan nem büntet a duircás kicsiny gyerö. De, hogy te büntiznél, hogy nem akarok, nem akarok, ugyan már!
Elfeledted, írtam, nem magamért ajánlottam talit, hanem azok esetleges javára, akik szeretnek engem, és zavarja őket, mi és hogy van.
Elterito, én a gyógyszernek éppen a találkozást, és nem az elkülönülést tartom, te pedig homlokegyenest mást gondolsz és teszel, nekem ugyan ne fejtegesd, hogy nekünk ugyanaz lenne az Istenünk, nem veszed észre? Te legfeljebb az értelmet becsülnéd bennem, de nem az Istenfélelmet, sem az Ő szeretetét, hogy te nem hiszel, ebből fakadóan elképzelni sem tudod, hogy valaki Őt szeretve inkább szereti az igazságot, mind a fogalmazgatásokat, hülye megvallásokat.
Na, írtam neked, és írtam azoknak, akik fosnak tőlem, vagy a velem való találkozástól. Aki fosik tőlem, fosson csak jobban, aki utál, utáljon csak jobban, aki kmeg szeret, szeressen jobban. Erre jó írásom, erre jó (lenne) a tali. De nincs új a nap alatt, régebben is így voltak egyesek, mikor folioval szerettem volna találkozni, és a hozzá járogatókkal. Akkor is fostak, akkor is kitaláltak mindenfélét, miért ne mehessek, miért ne kelljen egyáltalán találkoznunk. Van köztetek értelmes ember, neki írok, gondolja meg, minden igaz lett, amiért mentem volna, békesség, megbékélés, egymás hite általi épülés, és egyebek. Akik meg engem kiközösítettek, nem engedtek oda, nem hallgattak meg, mit is mondjak, csak kimondom, elmaradtak, kiestek, vesztenek, savanyodnak, és olyanok hülye megvallásait evolúciós és egyéb marhaságos dolgait "élvezik" valódi értékek helyett, amit te tudsz nyújtani.
Nos, bennem is van önérzet.
A talira való ajánlat megvan, de már engem kell unszolni, hívni, én megtettem amit vélek, hogy tennem kell. Nem vagyok megtartó, nem tőlem függ jódolgotok, nekem asszem jobb, ha nem találkozunk. Így már nehezebben is leszek erre kapható, hanem inkább aki velem akar találkozni, keressen, megtalál. Kb. ennyi, ide jutottunk, és ennek terhe rajtatok (rajtad) legyen, ne rajtam. Dehogy vagyok köteles felétek, dehogy tartozom felelősséggel, amit kellett, megtettem.
Cserfa
Ja és a betegségednek Cserfa a legfontosabb tünete, hogy azt gondolod, nekünk Semsei vmiféle ólmosbot, óriás, vagy védangyal, vagy pap vagy efféle, holott egyszerűen testvér. Te ezt az egészet semennyire nem érted, mert bármennyire ostorozod a kiskorban tartást, te vagy kiskorú és önállótlan. Az önmeghatározásodhoz szükséges az ilyenfajta meddő "vita", meg vádaskodás.
Figyu, ne haragudj, de te totál beteg ember vagy. Én (részemről) abszolút nem akarok veled találkozni, amíg ilyen állapotban vagy, de utána szívesen. Ez csak rám vonatkozik, másoknak lehet hogy nagyobb a türelmük, vagy több idejük van.
Lásd, én is (tán leginkább én) beszélek másokkal hitehagyottnak, eretneknek, szemétnek, mindenfélének lehordva őket. Mégis, tekintsd csak Blitzeréket, ki lehet bírni, és éppen a személyes érintkezés (arcról arcra) erre is a gyógyszer. Meg az, ha meg lehet valakit bántani. Akit megbántok, és ember marad, meg is szeretem. Ha meg bánt, megmondom, te, ez engem bánt, ez nem jó. Ha ember, elszégyelli magát, és abbahagyja.
De aki kuka, ... és megint jön az előbbi bla, bla.
Hogy téged piszkállak, endi, nagy titkot mondok el neked. Azért van az, mert szeretlek, mert rosszul esel nekem. Ha nem szeretnélek, semmit sem törődnék veled. De mert szeretlek, csípi a szemem, hogy olyan vagy, ha olyan vagy, ami csípi a szemem. Értesz, ugye? Nem esik jól, hogy akit még szeretek (pl. ugrifüles), egyesek mindenfélének mondják az ő hitét, amikért hálákat ad, ami szívügye. Pl. a szombat, meg egyebek. Mikor ő az ellen szól, hogy senki ne mondja, hogy kell, meg ilyesmi. Lám, mégis mennyi indulatot (nálad meg rettegést) szül, hogy egyesek tartják a szombatot, hogy ... tekintsd csak a protestánsokat )azok aztán igazán szemetek voltak velük), vagy azt, mit kaptak a szolmagazinon.
Nos, endi, ha én szeretek valakit, törődöm vele, piszkálom (mint a tüskét), mert él, mert nem hagy békét a léte, tudod, amiért írtam erről a taliról, hogy jó lenne. Mert remélem, én is tüske vagyok. Mert ti is azok vagytok, legalábbis némelyikőtök...
Egyébként meg én azt találtam, húszból 19 ember otthagyja a hitet, én meg nem vagyok testvére a legtöbb embernek. Bemondásra sem. Jobb egy kis balhé, mint belemenni a hamis megvallásokba, hamis közösségbe. Az, hogy szentek legyetek, elválasztottak legyetek, ezt jeleni, nem mást. Nem a világból vagyunk kivéve, sőt, késznek kell lenni választ adni. De a szentségnek nagy ám a jutalma, valamiféle Istennel való közösség az (mert Isten szent). Aki meg Istennel van közösségben, félteni fogja ezt, és nem fog emberek konvencióinak, elvárásainak megfelelni, így feladni ezt a közösséget (mert isten ugyan odaállít a gyengékhez, de az erőset elveszti. Szereti az Őt keresőket, de a föld bölcseit (akik szintén keresnek) inkább neveti, bolonddá teszi, vagy hogy. Szóval nem a punkokkal, meg akár az Istent kísértgetőkkel (úgysem lehet kísérteni Őt) van a baj, hanem a besavanyodott szentemberekkel, a hagyományosodott (emberi szokásokkal felöltözött) Istent tisztelőkkel, stb.
Ha meg nagyokat hibázik az ember, nos, tele vannak az apostoli levelek, hogy elszenvedjük egymást szeretetben, hogy megbocsássunk, megtérjünk, szeressünk, stb. Hogy egyek legyünk, ami egyiknek fáj, fájjon a másiknak (ilyen a test, érzik egymást). Amíg én érzek így valakit, nem félek. Aki él, az érez. Nem ám magamat érzem, hanem a másikat (nem tom betűben átadni úgysem).
Szóval a gyógyszer a közösség, nem a közösség megszakítása. Persze én is hibázom, de akkor inkább oda kellett volna menni, nem elzárkózni. Na, eleget írtam.
Amit te újrakezdésnek gondolsz, tán igazad van, sőt asszem, én is ezt szeretném. Az a baj, az újrakezdést rengetegen lejáratják, formálisan bocsánatot kérnek, aztán minden megy tovább. Ez pl. nem újrakezdés, csak egy emberi szertartás.
Ezt is élőben lehet megvizsgálni, meg a ... szóval hosszabb idő alatt, na.
A lényeg amíg van szeretet, az bizony sok vétket elfedez, a szeretet létrejöhet a vétkek ellenére (erre pl. folio, előtte meg Jézus), a szeretetet kéne munkálni, az sok mindent megold. Ha meg nincs szeretet, csak duma, meg erőlködés, nos, személyes talin az is hamar kiderül. Akkor is hasznos a dolog, hogy hiába ne strapálja magát az ember.
Na persze vannak a tökös legények (mint pl. én Hán Szólóval), akik ígérnek, és ígéretük fontos nekik. Nos, erre bevallom, nem tudok szólni semmit, nincs semmi bölcsességem (itt egyelőre Istené a terep).
Ám a javasolt találkozón nekem nincs is ilyen ígéretem :DDDD Csak óriásotoknak van ígérete, ő meg tőlem akár a fejére is állhat, én ugyan nem engedek neki (mert amit szóltam Isten választásáról, a mi választott mivoltunkról, vagy nem választott mivoltunkról, abban hatalmasan megerősödtem, attól sokan épültek, ill. én is általuk,mert mind ugyanerre jutottunk, és bizony nem az én dumám, sem az én életem, gondolkodásom miatt!) Úgy hogy Semsei vagy megtanul visszavonni, és belátni tévedését, vagy nekünk csakugyan soha nem lesz közösségünk, őt meg bátran mutogatom, mint hülye embert, aki hülye megkötéseket tesz, és egyebek (én meg tudok térni hülyeségemből, bocsánatot is tudok kérni, lásd folio, vagy némely ember a fórumon). Persze most is pukkasztanék, mert pukkasztani jó, mert van, aki fáj nekem, és ez kell a lelkemnek. Meg több is van itt (amiért találkoznék), és esetleg felserken valaki, ha ugyan képes eddig elolvasni :DDDD
Aztán tudod, a legtöbben nem állják az egyenes beszédet. Az tesz be, meg a polgári gondolkodás. Mikor megformálják az istenit emberivé. Jézus nem véletlenül rúgta fel még az egész normális emberi elvárásokat sem, ha saját dolga fontosabb volt (asszon, mi közünk egymáshoz, meg ilyesmire gondolok). Szép, szép,ha vki szeretget, szépen gondolkodik, de ha az ő elvárásait, megszokott dolgait rúgják fel, nem törődnek ilyesmikkel, húúúú, de sok megsértődés van ebből! Aki meg ezeken át képes látni, oly sokat kap, hogy egész megszereti azt, akinek az isteni fontosabb, mint a hülye protokoll. Persze olykor kell a protokoll, pl. egy kis gyermekkel nem lehet úgy bánni, mint egy felnőttel, egy gyengére nem lehet úgy számítani, mint az erősre, stb. De ha valaki megbántódik, sokszor azzal védik, ó, ccegén gyenge, icipici aranyos, jhajj, hajj, hogy báncsák, ajj, jajj. Ahelyett, hogy megmondanák neki, hadd el, igaza van, nyugi.
Na, még ilyen gondolataim támadtak késő éjjel. A többit nem tóm megfelelni, sem hely, sem idő, nincs, meg tán egyébként sem.
Ha én szólok valakivel, és ő nem szól, hanem magában mindenfélét gondol, tegye. Ha rosszat gondol, tegye. Ha ez megkeseríti, tegye. Ha belehal, haljon. Akkor ő gonosz, az ő gonoszsága gyümölcse ez.
Aki imádja (akár magában is) a Vádlót, tegye. Nem vagyok én apostol, sem megtartó, sem térítgető. Rossz az, aki rosszra gondol.
A gyógyszer meg a kimondás, és a megvallás. Bizony, ha szólok a másikkal, ha megmondom, nem csak magamban forgatom. Még Maaancussal is tudtam beszélni, sőt, becsülte is, hogy meghallgatom, és próbálom megérteni őt.
Torz a fórum, mert kiegészíti az olvasó saját egyéniségével az embert, mert az ember nem írhat le mindent. Hát aki rosszat akar látni, lásson csak rosszat.
De aki jóra igyekszik, aki meg akarja adni az esélyt a jóra, annak szerintem beszélnie kell.
Egyébként meg csakugyan nagy arcom van. Pl. Semsei Ferenchez képest (most ő a céltábla, őt a legkönnyebb eltalálni, hiszen most ő a hatalmas, a többiek a kicsinyek :DDDD). Úgy látom, akik kényszeresen versengeni akarnak velem, mind felbuknak, leszerepelnek. Persze én is, ha versengek. Nem tagadom.
De pl. semmilyen nagy arcom nincs az eretnek klubban. Sem gyülekezésünkben. Ott inkább megköszönöm, ha noszogatnak, ha elégedetlenek velem. Mert van tűzről pattantabb ember köztünk. Stb. Hogy pedig valaki (Semseire gondolok jelesül, meg pár fórumtársra) kikezdje azt, amiért hálákat adok, vagy amit évek alatt bizonyítottam, és elismertek (pl. Petikémet, nevelését, stb.), hát esélye sincs igazságosnak lenni.
Nem csak te szóltál rólam, régóta olykor szó esett rólam, még vfo kapcsán, és olykor azóta is. Okoztam én feszültséget ezeknek a meghívott "kicsinyeknek" régóta, tudod, ahol Krisztus van (vagy velük, vagy velem, vagy olykor mindünkkel), ott pezseg az élet, ott súrlódások vannak.
Én meg piszkálódó, kötözködő ember vagyok, és ezek a "kicsinyek" nekem is tüske. Hogy miért ilyen kukák, és miért ilyen szemetek. Na, csak kimondtam. Mert szemét módon bántak velem, mert belátták, hogy igazam van, de ki nem mondták volna semmiképpen, mert kukák maradtak, mert … éppen erről is lehetne beszélni.
És kéne is, ez az én babonám. Ne rajtam múljék a dolog, mert szerintem ára van ennek, itt valami nagy pazarlás folyik, vesztése valaminek, és kihajt valami rossz. Aminek elejét lehetne venni.
Aki meg független másoktól, nem törődik konvenciókkal, szokásokkal (csak amennyire muszáj), az még nem nagy arcú. Nem állnék meg tanárként, nem fogadnának el az eretnekek, sem mások. Egyszerűen nem igaz a nagy arcom. Csak kereszténypukkasztó, azt nem tagadom. A Murányi utcában is csak a keresztények pukkadoztak miattam, míg meg nem szerettek. Lásd, ott is az hozta a békességet (békülést), hogy beszéltünk. Amíg magában füstölgött a megbántódott testvér, addig csak neki volt rossz, én észre sem vettem, hogy neki rossz, csak e fórumon olvastam.
Az meg igazolást nyert, Istentől volt a dolog, hogy foliohoz akartam menni. Domestos ezt kikezdte, én pedig tulajdonképpen a tört részét tudtam csak foliohoz vinni annak, amit valaha közölni akartam vele. Domestosnak írom ezt, mert bennem is tüske, hogy e világ módszerével akarta cáfolni, hogy én Istentől vettem, hogy minden logika és polgári szokás ellenére foliohoz akartam menni. Sajnos csak az tette lehetővé hogy mégis menjek, hogy folio beteg lett. Sokkal előbb és sokkal több lett volna szerintem, előbbre, és többre juthattunk volna.
Még egyet mondok. Én bizony torzulni látlak benneteket. Semseit is, meg a kicsinyeket is. Némelyikőtöket már nem is látlak hívőnek, nem tagadom. Sőt, azt vélem, vakok vezetnek vakokat, és akik látnak, szándékosan bekenik szemeiket, hogy ne lássanak, stb. Legalábbis engem, értékeimet illetően. Bikanyakú, meg józan, meg hitehagyott (racionális), vagy kiégett, csupán emlékekből álló meg ilyesmi irányzat megy arrafelé, legalábbis ez látszik. Persze biztos megy a hálaadás is ezerrel, kötelességszerűen, vagy felfelgerjesztve pár órára legalábbis. Ami aztán leül, Isten elpárolog, vagy szublimál, és majd a legközelebbi erőlködésre (asszem arról is leszoktatok) tán valami megint csak lesz.
Ha viszont tévedek, és van nálatok valami értékes, szép, jó, erény, stb., én bizony szívesen épülök, épültem én foliotól, sőt, tovább vittem a foliótól kapott dolgokat, és épültünk mindnyájan (nem is akárhogy, mert sok megerősítést kaptunk) azon, amit kaptunk. Mert sok minden helyre jött, rendszerbe, csodálatos összhangba került. És azt gondolod, én ilyeneket fogok a fórumra írni? Nem! Hanem aki elzárja magát tőlem, elzárja ezt is magától, és az én békességem visszaszáll rám. Nem leszek több, de kevesebb sem. Ám hülyének tartom azt az embert, aki elzárja magát tőlem, anélkül, hogy meghallgatna. Csak, mert az egyébként torz fórum miatt torzan lát. Mert (mint fentebb fejtegettem) elsősorban a saját maga torzsága miatt lát torznak engem. Húúú, de nagy arcom van :DDD Ám én is meghallgatom a másikat, mielőtt elzárnám magam tőle! azaz csak azt kívánom másnak, amit magamnak kívánok.
Na pukkasztottam is, noszogattam is, pedig nem akartam. Tán a te írásod hozta ki belőlem.
A lényeg, ha valaha közelednünk kéne egymáshoz, ezt bizony beszéddel, szóval kéne tenni, és még csak nem is telefonon, hanem arcról arcra.
Sokat nem fogok unszolni, szerintem adósaim vagytok, és méltatlan, illetlen, hogy én próbálkozzam aránytalanul. Mert nem csak magam vagyok, de ezt ugyan miért fogadnátok el? Mondjuk én a helyetekben elfogadnám, nézve a másik életét, őt magát, stb. De itt inkább az megy, megszakítottatok minden közösséget, elzártátok ennek lehetőségét, így rossz, ezt nem kéne. Szóval azt tettem, amit szeretnék, hogy velem tegyenek, azaz tegyetek.
Hírét vettem, hogy gondot okoz a létem egyeseknek. Hogy olykor kibeszéltek, meg efféle, gondolom, ti is szenvedtek, hogy ez nem valamiféle krisztus magatartás, és mégis, izé, ecet, meg uborka, vagy mi.
Javaslom, találkozzunk egyszer, valami semleges helyen, és lehet kérdezgetni, és gondolom, megfelelek mindenre.
Hozhattok ólmosbotot, Semseit, meg effélét, ha az biztonságot ad nektek, én nem félek, nem is élvezem a dolgot, csak zavar, hogy esetleg ti vagytok zavarban miattam. án tuggyátok (ha nem is tuggyátok feldolgozni), folioval megbékéltem, megbánva szemétségemet, igazságtalanságomat, meg azt, hogy olykor bántani akartam őt, megbékéltem vele, bocsánatát kértem, és megbocsátott. És életben maradt. Több diákom is életben maradt, még azok is, akikkel egy szobában voltam. Szóval nem olyan veszélyes a helyzet.
Hogy veletek megbékéljek, ahhoz persze több kell, ahhoz vagy erőtlenség és tisztesség, vagy Isten. Mert egyelőre az van köztünk, hogy védőóriásotok kiközösített engem, én meg titeket, és ez nincs megszüntetve, és amíg ti erősek vagytok (óriásotok személyében akár), addig ez nem változik, hacsak Isten mást nem akar és rendel. De szívesen felelek, hogy amennyire lehetséges, békességre juthassunk. Felelek, mint aki nincs közösségben veletek.
Persze ha óriásotok eltilt tőlem, hogy szóba sem szabad állni velem, hát akkor persze ne álljatok, nem kérlek, nem unszollak titeket, nekem sem lenne kellemes, diadalt sem akarok, csak a bennem levő tisztesség mondatja velem amiket szóltam.
Én valfilre sehova nem írok (ez sem írás), de talira megyek (feltéve ha van sör, és nincs egri). Majd szóljatok, ha jók a feltételek. Na jó, egri lehet, de sörhiány nem. :-)
Hát István, engem jelenleg ennél nagyobb kérdés foglalkoztat!
Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt az egy hónappal ezelőtti, lesújtó hírt, hogy Berlint mikuláshiány fenyegette napokon át!!! Nem nyuxom addig, amíg ezt jó előre idén meg nem oldja valaki! Ezen dolgozom tehát, s amíg ez meg nem oldódik, addig nem tudok másra koncentrálni! Ne is haragudjatok emiatt rám, mert így Nekem csak jövő héttől jó a találkozó, hiszen még több napot kell eltöltenem ennek megoldásával! Jövő hétfő sem biztos, hogy jó, mert délelőtt a világbékét kell megoldania lelkes csapatunknak (énagyulamegatótottó), s az is több órás meló!
A lényeg az kedves Kiring, hogy amikor majd azt észleled (pl. itt a klubban), hogy ismét tali "szerveződik", akkor jelentkezz, hogy jönni akarsz. És akkor jöhetsz majd.
Persze, 'ha nem lopsz mozdonyt"... Mert ezt nagyon "szigorúan" vesszük!
Szóval kérlek, hogy ne tekintsd ezt holmi öncélú, "önkényes" döntésnek, mert "tetszék a Szent Szellemnek és nekünk", hogy ennyi terhet még rátok vessünk! Arról nem is beszélve, amit most még Ödönke hozzátett!
Ezen felül, valóban nincsen más teher számodra sem!
Ez megnyugtató, bár az emberben mindíg benne van a kétkedés is. Nem egy kicsit elhamarkodott ez az ígéreted? Úgy látom, ez a Klub/tagság/ még kialakulóban van, ha Ödönke hozzátett valamit, holnap más is hozzátehet.... Arról nem is beszélve, hogy én is hozzátehetek!
Szóval az ember sosem lehet biztos semmiben - nem csak másban, még önmagában sem.
