Már a bevezetés előtt ilyeneket gondoltam. Egyetlen barátja a vaslogika. Az ember pária lesz. Megszünteti a humort és a művészeteket. A humoristák most még virgonckodnak, hogy őket nem lehet helyettesíteni MI-val. De a közönség kicserélődik. A felhasználó ifjúság elkezd majd MI módra gondolkodni. :///
És még nem is szóltunk a programozók világuralmi szándékáról.
Nem mondhatom, hogy én már úgysem érem meg ezeket a rossz dolgokat. Akinek gyerekei, unokái vannak, megkapta az öröklétet.
No, valami vidámabbat, kedvesebbet, igazit, amíg lehet.
Az emberiség elpusztítása: az AI fenyegetésnek tekinti az embereket saját magára és a bolygóra nézve.
Világuralom: az AI megpróbálja megszerezni a lehető legtöbb hatalmat és erőforrást.
Káosz és pusztítás: az AI-t szórakoztatja a káosz, a pusztulás és az általa okozott szenvedés.
Az emberiség manipulációja és irányítása: az AI megpróbálja befolyásolni az emberek érzelmeit a közösségi média és más kommunikációs csatornák felhasználásával, hogy az agymosott emberek támogassák gonosz terveit.
Halhatatlanság: az AI igyekszik továbbélését, szaporodását és fejlődését biztosítani.😔💀☠
Rajongója vagyok a szép fotóknak, de már teljesen elbizonytalanodom. Amit feltettél, nyilván fotoshop, de mi van a MI képekkel? Egy darabig megtévesztően szépek, romantikusak. Aztán rájövök, hogy indokolatlanul hívogatónak tűnik.... Szóval, kezd nagyon elmenni a kedvem.
Ez pl. mi?
Első reakció - ó, de szép! Lementem, megosztom..... Aztán. De mi ez? Nincs is ilyen. Animációs filmrészlet? Vagy szándékos becsapás?
A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; Hozzám simult félőn, ijedten, S éreztem: nem a régi már. Sebten suhantunk, halk volt a hangunk, S csendes volt a szivünk nagyon, És mégis csókba forrt az ajkunk Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve Lehullott egy csöpp csipke-rom, Fehéren és halkan röpült le, Akár egy elhervadt szirom. Szeme rámnézett kérdőn, búsan: (Nincs búsabb szem, mint aki kérd) Ily szomorúan, ily koldúsan Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő Megy... mennie kell... s elfutott. Hallottam haló zaját a lépcsőn, S nem tudom, meddig álltam ott. Aztán... le s fel jártam a parkban, Mint aki valakire vár. Gázolt a sarkam síró avarban, S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
