A kifejezést Shakespeare-nek köszönhetjük, először az Othello című művében tűnt fel. A mű egyébként a féltékenység egyik legtipikusabb esetét járja körül, vagyis a téveszméktől szenvedő férj történetét, aki köznevetség tárgya túlzott féltékenykedése miatt. Később a híres tragédia főszereplőjéről betegséget neveztek el: az Othello -szindrómát a kóros féltékenység elnevezésére használják. Egyfajta üldözéses téveszméről van szó, amelyek hatására a féltékeny személy Othellóhoz hasonlóan minden apró jelre azt gondolja, hogy kedvese megcsalja őt.
1863-ban vásárolta meg az akkor már meglehetősen elhanyagolt épületet, hatalmas összegeket áldozott rendbehozatalára, amit a kor divatjának megfelelően végeztek el. ——————
Ezután a kastély hosszú időn át elhagyatott volt, míg 1733-ban a Dupin-család birtokába került. Az elegáns és művelt Madame Dupin(1706-1799) az ötödik hölgy a kastély történetében, a kor szinte minden jelentős művésze, írója megfordult nála, köztük Voltaire, Montesquieu, Buffon. 1745-1751 között pedig Rousseau-t fogadta fel fia mellé nevelönek
A negyedik nő a kastély történetében Medici Katalin fiának, III. Henrik özvegye,Louise de Lorraine volt. Az özvegy királyné ide vonult vissza férje halála után, s egész hátralévő életében, 1601-ig őt gyászolta. Nemcsak a függönyöket, a bútorhuzatokat cseréltette feketére, hanem még a plafont is erre a színre festette szobájában.
II. Henrik halála után felesége, Medici Katalin (1519-1589) bosszúból a kastély átadására kényszerítette Diane-t.(Diane II. Henrik szeretöje volt) Cserébe neki adta Chaumont kastélyát. Diane innen családi hűbérbirtokára, Anet-be vonult vissza, ahol élete hátralévő részét töltötte, kényelemben, de teljes mellőzöttségben.
CHAUMONT KASTÉLYA
kastély egy Loire melletti dombon áll, felvonó hídon lehet megközelíteni. A Világörökség része.
II. Henrik a kastélyt szeretőjének, Diane de Poitiers-nek (1499-1566) ajándékozta, aki megépíttette a hidat a folyón, és az olasz stílusú kertet. Mindez rengeteg pénzt emésztett fel, amelynek a költségeit szokás szerint a lakosság viselte: II. Henrik ekkor vezette be a „harangokra kivetett” adót.
Catherine Briconnet (volt az elsö a 6 asszony közü)
Thomas Bohier, Normandia adószedője 1513-ban vásárolta meg a területet. Az építkezést feleségére, Catherine Briconnet-re bízta, aki a folyó szigetecskéjére építtette a várat. Bohier halála után – adósságai miatt – fia kénytelen volt az épületet I. Ferencnek átadni, aki főként vadászni járt ide.
Az ország délnyugati részében, Fokvárostól mindössze negyvenöt kilométerre keletre húzódik az egyik legfontosabb dél-afrikai bortermő terület, Stellenbosch. Valószínűleg a legtöbb, a kontinensen kívül élőnek az Afrika szó hallatán a Szahara klímája jut az eszébe, ebben az országrészben azonban az Atlanti-óceán közelsége miatt alig magasabb a nyári átlaghőmérséklet, mint Bordeaux-ban.
Dél Afrika bortermelése 1652-ben kezdődött, amikor a holland Jan van Riebeeck megalapította Capetownt és elültette az első szőlőtöveket.
Stellenbosch vidék az egyik legismertebb és legjobb minőségű borokat termelő terület Dél Afrikában. Helderberg és Simonsberg vidékekkel szomszédos. A dél afrikai bor ellenőrzési intézetnek Stellenbosch városában van a székhelye, itt folynak az ország bortermelésének legfontosabb kutatásai és kísérletei.