Inkább örülnöd kéne a jézuskázásnak, meg a boldog karácsonyozásnak. Jel ez, megjelöli azokat, akik inkább a világnak, embereknek akarnak tetszeni, akiknek ezek ünnepek, akik elvárogatnak, és meg akarnak felelni emberi elvárásoknak. Jel, láthatóvá teszi őket.
Egyébként ők azok, akik megszólnak, ha neked a törvény tetszik, ha te szereted az Urat, inkább, mint az emberek választotta szokásokat, emberi istentiszteletet.
Ugyanezt találom cseten, megy ezerrel a karácsonykodás, meg az ezzel kapcsolatos formulák ("imázás"), az emberi, a szép és jó keresése. Na nem IStentől, csak embertől, nem baj, ha a legyőzhetetlen Invictus szülinapját ünnepeljük, ha nem hagyjuk ott apánkat, anyánkat, testvéreiket, senkit, hanem inkább hozzájuk adjuk magukat a nagy szeretetünnepen, meg kell a kisjézuska teste, láthatóvá tenni, ami...
Szóval lehet ezen dohogni, de így ígéret ez, ezeknek kell lenni, ezek jellemzőek az utsó időkre, jól van ez, bárcsak mielőbb kiteljesedne, és szétterjedne, hiszen ezek nélkül ...
Na, meg jön az indulat a magukat istenfélőknek tartók részéről, mit cikizem én őket, jön tán az üldözés is, mit akár egyenesen Istennek tetszőnek tartanak (mint vfo, aki egyenesen dicsekedik is vele, ha engem fikázik, van képe jónak állítani szemét, istentelen dolgait).
Ilyen gondolataim támadtak így karácsonykor.
Én nem kívánok senkinek boldog (vastag, terhes) karácsonyt.
Tudod, szerintem attól, hogy valami rossz egy idő után megszokottnak, banálisnak minősül, attól még nem szűnik meg a rossz, hamis mivolta. Igazzá, helyessé meg végképp nem válik.
És ebből a nézőpontból tökmindegy, hogy valami "kicsit" nem igaz, vagy "nagyon" nem igaz. Nem igaz, és kész :)
Ez is már nagyon régi trükk, nem szabad hatalmasnak tartani, mert akkor lehetetlen Őt követni. Jobb, ha mínél lejjebb nyomjuk, annál könnyebbnek látszik a dolog.
Hű de messzire vezet ez!!! A banalitás relatív; akkor amikor embertömegek röhögnek ki, ha azt mondod nyilvánosan: Az Úr él! - plusz még hívők is kételkednek pl. a feltámadásban... Akkor ehhez képest a Jézuskázás, - "szent" "hagyomány"...!
Hogy miért pont most akadtam ki? Mert biztos most jött el a rendelt ideje a kiakadásomnak :)
Amúgy szerintem a lényeg elfedése egyáltalán nem banalitás-kategória. Hát, látod, pont ez a bajom: hogy már odáig fajult ez a dolog, hogy _banalitás-számba_ megy az, hogy hamis képet festenek az ÉLŐ Úrról! Méghozzá azok, akik magukat hívőnek tartják!
A fővő béka-effektus jut eszembe róla. És igen, dühít, mert a legnagyobb irányeltérés is csak egy picike módosítással kezdődik. Nem is véletlenül intett arra apostol, hogy legyünk éberek.
Wie viel Jahre alt, bist du Amkleinsten Ugri? Sztem minden évben ugyanez ment, miért pont most akadtál ki? Amúgy egy hívő ember nem akad ki 1 ilyen banalitáson. (Elviekben igazad van.) ;-)
Fürdés közben eszembejutott a helyes Jézus-szülinap megünneplése.
Kéne csinálni egy marha nagy tortát, rárakni 2006 szál gyertyát. Meggyújtani a gyertyákat és ezt az egész cuccot kirakni az udvarra. Ott a szél elfújná a gyertyákat (a Názáreti megbízásából) és utána megennénk a tortát.
No milyen? Nem jobb ez, mint ez az idétlen jézuskázás?
Igen, ez az egész dolog kifejezetten alkalmas arra, hogy egy hamis képet alakítson ki az emberekben a Krisztusról. Mindössze a lényeget takarja el. Azt, hogy hatalmas (hatalma van) és a legfennségesebb uralkodó. Csináltak belőle ezek helyett egy kis mézecsakács tündibündi cukorfalatot.
Némileg egyetértek Ugribugrival. Ugyanis az a személy, akit mostanság deklaráltan ünnepel a keró világ nagy része, az 33 éves volt, amikor megölték. Most pedig ott ül az Atya jobbján és közbenjár értünk. Seregek Ura, hatalmas király. Fehér ruhában van, lábai izzó érc, a szeme tűz. Egyszerűen hamis ez a kép, amit manapság mutogatnak róla.
Milyen lenne, ha a te szülinapodat úgy ünnepelnék, hogy előveszik a csecsemőkori fényképeidet, mindenféle pólyáidat és azokat csókolgatnák? Mutogatnák fűnek-fának, hogy így néztél ki? És veled pedig senki sem törődne? Mert most ezt teszik a Felkenttel!
Sztem nem az a baj h Jézus gyereknek van ábrázolva, hiszen az tény h Ő is csecsemőnek született - nem? A baj inkább az, h Karácsony és Karácsony között egyáltalán nem foglalkoznak vele. Ez az igazi eljelentéktelenítés.
Igazából nem is kérdezni használom most ezt a topicot, hanem füstölgésre, és azért ezt, mert igazán sehova máshova nem illik, külön topicot meg nem akartam nyitni ennek. Elnézést kérek érte!
A hócipőm tele van a jézuskázással!!!!
Először is azon vagyok kiakadva, hogy az Uramat évről évre úgy ábrázolják ilyenkor, mint egy magatehetetlen kisgyereket, akit az Ő anyukája tart, mert anyukájára van szorulva. Picinek, tehetetlennek, mintegy jelentéktelennek van beállítva. És valahogy ugyanígy eljelentéktelenítik azt, amit hozott nekünk (ugyan nem a születésével hozta, de ez itt most mellékszál lenne), szóval: "nézd, eljött a Jézuska, és hozott neked kisvonatot". A megváltásunk felváltódik aprópénzre, kisvonatra, építőkockára, aztán amikor felnőtt lesz a gyerekből, akkor nyakkendőre, műszaki cuccokra stb.
Asszem nem tudom ennél jobban megfogalmazni, hogy miért bosszant, de a központi motívuma a kicsinyítés, jelentéktelenítés, már kisgyerekkortól kezdve.
amelyik fórumban szeretnéd az új klubot, annak a moderátorait keresd meg az igényeddel. Nekünk kellett hozzá egy társaság (aki kéri a klubot), egy működési szabályzat, és egy pártoló moderátor. Amikor ez mind együtt volt, a Wagner urat kerestük meg: wagnerur@wagnerur.hu
"Nem tudok Veled vitázni, mert nem tudom, hogy Te pl mit gondolsz afelől, hogy Isten amit eltervezett, azt megvalósítja, és nem lehetséges Neki "keresztbetenni"."
Ez így igaz. Csak Isten egyszerűen nem tervezett el mindent, mert nem akart. Neki így tetszett. Hogy bemutassa az engedelmesség és az engedetlenség közötti különbséget azok gyümölcsein is.
Nem tudok Veled vitázni, mert nem tudom, hogy Te pl mit gondolsz afelől, hogy Isten amit eltervezett, azt megvalósítja, és nem lehetséges Neki "keresztbetenni".
Nekem nem kell aggódnom a mások figyelmén, de szabadságomban áll szóvá tenni, ha észreveszem, hogy altatja valaki az éberséget, félreterel. (A szerzőről beszélek, nem Rólad) És ezt károsnak tartom. Nem a szerző érdekel, hanem amit "tanít".
Nem társítok többletértelmezést egy ígérethez. Úgyhogy Te sem velem vitázol :)
Nem. Temészetesen ettől nem fenyeget. Amíg nem démoninak mondod azt, ami viszont valóban Szent Szellem.
"Hogy nem azon kell ébernek lenni, hogy ne mulasszunk el valamit, amit Isten adni akar nekünk?"
Aham. És nem is erről lenne itt szó. De arról igenis szó van, hogy keresni kell Isten akaratát és abban járni. Mind általános értelemben, mind személyes értelemben. Ahogy egy jó házastárs is kedvében jár társának, csak itt a viszonyok annyiból mások, hogy itt az Úr még kifejezetten Úr is. És igenis egy jó házastárs keresi mi kedves társának, ha tetszik meg is van írva ez. Ahogy egy engedelmes fiú is keresi szüleinek mi kedves. Nem törvény szerint, hanem szeretet szerint.
Jó lenne amúgy, ha velem vitázva velem vitáznál, nem a szerzővel. Én ugyanis nem azt képviselem, mégha hasonlónak is látod, mint ő. Ő meg védje meg magát! Mások figyelméért pedig nem neked kellene aggódnod! Elég neked az, hogy te figyelj Istenre mindig úgy, ahogy szerinte figyelned kellene Rá. Ha úgy gondolod, hogy ez nem elég feladat számodra, mert azt hiszed ez neked játszi könnyedséggel megy, akkor erre van, aki azt mondaná, irigyel. Én azt mondom, nem irigyellek. Mert ilyenkor marad az embernek ideje és energiája azon aggódni, hogy mások hogy figyelnek a Szent Szellem vezetésére és jókat háborognak rajta, ha nem olyan vezetést látnak, mint amit megszoktak. De vannak, akik meg tudják és gyönyörűséggel töltődnek el annak láttán, hogy Isten mennyire végtelenül szabad és akár önkéntelenül, akár tudatosan hajlanak meg előtte mint nádszálak a szélben imádva azt, aki egyedül szuverén mindentől, köztük attól is, hogy mi mit gondolunk a Szellem vezetéséről.
És megértettelek. Viszont alighanem most te értettél félre. A "több ígéret" nem valami elitséget fejezett volna ki, pusztán arról szól, hogy többlet értelmezést társítasz egy ígérethez, mely értelmezést az az ígéret egyszerűen nem tartalmaz. A megtorlás dolog is csak 1 alternatíva a sok közül a fejünkön nyilvántartott hajszálak ügyében. Mondhattam volna mást is.
Tehát a Szellem káromlásának veszélye fenyeget, ha azt mondom: szerintem nem az a szellemben járás, ha valaki sikerrel elkerüli a téglát, és pont a szükséges oldali Mekibe megy be? Hogy nem azon kell ébernek lenni, hogy ne mulasszunk el valamit, amit Isten adni akar nekünk?
Isten gondoskodik azokról is, akik nem fiai, azok is kerülnek el téglákat, és azok is megtalálják életük párját. Eszerint ők is szellemben járnak?!
Miért kell összekeverni a gondoskodást a szellemi vezetéssel?
Tudod, miért tartom különösen károsnak, és miért lovagolok ezen? Mert amíg erre (téglaelkerülés, Meki stb) hegyezi ki a figyelmét valaki, hallgatva erre a szerzőre, addig félreterelődik a figyelme. Elalszik a más irányú ébersége.
Egyébként meg nem "több ígéret" van a tarsolyomban, és biztos velem van a baj, de eszembe sem jut megtoroltatni a sérelmeimet, nemhogy várjam. Egész másról beszéltem, amit nem is értettél meg (ez önmagában nem baj, nem voltam közlékeny), de hogy felcímkézted úgy, hogy nem értettél meg, az nem esik túl jól.
Mint mondtam: nincs ilyen ígéreted neked sem. Nincs több a tarsolyodban. Hogy a fejed hajszálai is nyilván vannak tartva a földön nem jelent biztonságot minden körülmények között, csak azt, hogy a sérelmeid meg lesznek torolva példul és hogy az üdvösség és örökélet szempontjából mindig lesz okod bizakodni, reménykedni. Ennél több ígéreted Neked sincs a földiekre vonatkozóan.
"Nem azt mondtam, hogy minden történés jó, hanem azt, hogy minden történés eltervezett, és célja, haszna van. JÓ TERVNEK JÓ CÉLJA. Ezt TUDOM (nem értelmezem, hanem tudom), és ez nekem elég. Horoszkópok, napi előrejelzések és szerencsepatkó nélkül is :)"
Értem én. De attól még ez a te horoszkópod. Egyébként semmiben nem különb ez, mint a New Age. Leginkább ott láttam még ilyen determinizmust, a Shirley MacLaine filmjében.
Hogy pedig neked mi gagyi, meg mi nem... Különösebben nem fog érdekelni. Ha vezet úgy a Szent Szellem valakit, hogy elkerüli azt a téglát, vagy éppen akkor megy be a Mekibe, akkor te annak tarthatod, aminek csak akarod, kerülve persze a Szellem káromlását, mert attól azért óvnálak mindeképpen.
Világos, hogy azok boldogok, akik éheznek, de nem kenyérre éheznek, mert azok nem boldogok, ha mégis, nem azért, mert éheznek. Kifejezetten földi dolgokról lenne itt szó. De teljesen mindegy, hogy Krisztus előtt, vagy után jellemez néhányakat úgy az Írás, hogy beteltek az élettel. Mert a lényeg akkor is az, hogy jellemzően az emberek nem telnek be az élettel, még hívők sem. Még Mózes sem, mert látszólag kis dologban hibázott, de nem mehetett be az ígéret földjére ő sem. Akkor lett volna teljes az élete, ha oda is beérkezik.
Mellettem tényleg nehezen megy el a Nagy Ő, viszont egész könnyen átugrik rajtam. Na most akkor milyen szerencsés is vagyok? :-)
A logikai ficam AZ, ha a feltételezettet biztosra vettként kezeled és valósnak állítod. (inkább, mint azt, ami bizonyos ígéret!)
Ami nekem van a tarsolyomban, azt részint nem fogom félredobni, részint nem fogom bizonygatni.
Nem azt mondtam, hogy minden történés jó, hanem azt, hogy minden történés eltervezett, és célja, haszna van. JÓ TERVNEK JÓ CÉLJA. Ezt TUDOM (nem értelmezem, hanem tudom), és ez nekem elég. Horoszkópok, napi előrejelzések és szerencsepatkó nélkül is :)
És igenis gagyinak tartom azt állítani szellemi vezetésnek, hogy hogyan kerüljek el egy téglát/balesetet/szubjektíve balszerencsének tekintett dolgot, vagy hogy melyik Mekibe betérve nem mulasztom el életem párját. Isten nincs kiszolgáltatva a mi esetlegességünknek, hogy ne tudná "kézbesíteni" a nekünk szántat.
Lám, csakugyan kevesen teltek be az élettel, azok is leginkább Krisztus előtt.
De Jézus éppen azokat mondta boldogoknak, akik éheznek. A beteltek nem boldogok, legfeljebb a földön. És én nem gondolom, hogy Jézus csak a hasra gondolt.
Neked pedig szerencséd van, melletted nehezebben megy el a Nagy Ő.
Egyébként a nagy Ő ott szokott lenni az ember előtt kicsit jobbra, a nagy P és a nagy Ú között, a nagy Á felett. (Valamikor régen írtam ilyesmit a Hol van a Nagy Ő topicba asszem).
Jól mondod, szerinted. Mert hogy ez a történetből éppen nem derül ki az biztos. Viszont a feltételes mód, amivel Jézus példálózik utána inkább feltételezni engedi az elkerülhetőséget. Persze ez is csak szerintem, mert ez sincs oda leírva.
Azt hiszem viszont félreértés esete forog fenn. Nem gondolnám én sem, hogy életünk felől aggódnunk kellene. És szerintem ez az, ami közöttünk itt a vitát igazán generálta. Ugyanis, ahogy mondod, én is úgy gondolom, hogy szabadnak kell lenni. De ezt a szabadságot nem is e világban lévő biztonságunk fogja megalapozni, hanem az eljövendő világban lévő biztonságunk. Azaz nem tesz boldogtalanná, ha pl elmegy mellettem a Nagy Ő, legfeljebb ezen a világon nem élek olyan teljes életet, mint élhettem volna, s alighanem ezzel ő is így jár. De ha mindketten nem ebben a világban reménykedünk, ez nem fogja számunkra elhozni a bizonytalanságérzetet. Más kérdés, hogy minél kevesebb jó választásunk volt annál kevésbé élhetünk teljes életet. Ugyanis kevesekről állítja a Biblia, hogy beteltek volna az élettel. Talán kevesebbről, mint akit igaznak mond. De a kevés példa éppen a hiányra mutat rá, azaz lehet nem az élettel betelve is élni.
