Sziasztok!
A világon semmit nem találtam erről a -különben elterjedt- oktatási módszerről, így ide várnék minden linket, véleményt, tapasztalatot, bármit.
Előre is nagyon köszönöm!
Á.
A beszédhiba javítható. Bár, amikor én voltam általános iskolás, rengeteg szavalóversenyre mentünk. Minden iskolai rendezvényen mi szavaltunk, mi adtunk elő műsort. Ez nagyon nehéz egy beszédhibás gyereknek. Én hadartam néha még most is hadarok, emlékszem minden előadás előtt 50X vettük fel magnóra az én részem szövegét, és minden hibát jelöltünk, hogy érthetően ejtsek mindent. Ez nagyon sok idő, energia, türelem! Gondolom ez változott azóta, de egy beszédhibás gyerek nem szívesen áll ki szerepelni, ha nem tudja tökéletesen előadni a verset, stb... Szerintem egy jó rendszer, de a gyerektől függ, hogy mennyire tud vele azonosulni.
Tanítottam ilyen osztályban, a gyerekemet nem fogom ilyenbe íratni. Az ÉKP-s, NYIK-es gyerekek nem tudnak többet, nem olvasnak jobban, nem gondolkodnak logikusabban, nem nyitottabbak a környezetükre, nem empatikusabbak társaikkal. Viszont stresszes, minden mozzanatában az értékelés kísért, folyamatos a gyerekek összehasonlítása, a csoportosításuk kizárólag a tudásuk alapján történik. Ad pluszt (pl. báb, néptánc), de ha a gyereknek ez nem tetszik, akkor sem tud belőle kiszállni, nem úgy mint egy szakkörnél. És még ezeket is ÉRTÉKELIK!!!!
Én Zsolnai osztályba jártam 85-től, és nem emlékszem szóképes olvasásra. Ezenkívül nem volt semmilyen csoportosítás mely a gyerek szüleinek foglalkozását vette volna alapul. Viszont volt felvételi elbeszélgetés. Színek szerinti csoportok is voltak, amelyek a gyerekek fejlődését segítették. Akinek gyorsabban ment, gyorsabban haladt. A színek akár havonta változhattak a haladástól függően. Én rendszeresen segítettem az egy évvel idősebb nővéremnek a házi feladatában, ő hagyományos módszerrel tanult. Sok olyan dolgot tanultunk amit később még gimnáziumban sem. Nekem nagyon jó emlékeim voltak, és a rendszert kiválónak tartom, de nem minden gyereknek! Nálunk ezért is volt felvételi elbeszélgetés.
Az én nagyfiam is Zsolnay-s osztályt kezd szeptemberben. Tele vagyok kételyekkel. Bár nálunk nem volt nagy választék.Ez,vagy a németes, ahol heti 5 németóra van.Én ikább ezt választottam.Lehet hogy jól tettem,mert a tanárnéni egy tündér.Az a bajom,hogy a fiam még egy picit beszédhibás.A logopédus azt mondta,hogy majd amikor a betűket tanulják,akkor majd renbe jön." Remélem",hogy így is lessz,különben egy rémálom lesz a gyerek számára a tanulás.
nem szabad keverni a módszert a pedagógus eszköztárával és képességeivel, személyiségével. Ideális esetben, homogén csoportban, jó tanár mellett a jó képességű gyerekek ügyesen haladnak, függetlenül a módszertől.
De ha már egy nem homogén csoportban kell az alulfizetett/eszköztelen/megalázott/idegbeteg tanárnak tanítania, nos, attól sok jót ne várjunk.
Gyógypedagógus körökben szinte csak rosszat lehet hallani a Zsolnai módszerről, talán azért, mert a problémás gyerekek a végén mind hozzájuk kerülnek. És ha nem derül ki időben (diszlexia prevenció, ugye), akkor annak nagyon komoly következményei vannak.
Páromnak (gyógypedagógus) most kell fejlesztenie egy kissrácot, mert bizony kiderült, hogy a Zsolnai módszerrel tanult szóképes olvasás mégsem volt olyan hatékony. 4-edikes a srác, és gyakorlatilag újra meg kell tanítani olvasni (Meixner féle módszerrel)
Nagyon-nagyon a tanártól függ, és mivel szülőként nem igazán lehet megitélni, hogy szakmailag jó-e a tanár, én kétszer is meggondolnám, hogy Zsolnai módszerrel tanulja a gyerek az olvasást.
Pusztán egy észrevétel: Zsolnai József még mindíg "I" betűvel a végén, írja a nevét!
Ugye kedves "ÉKP"-és tanítónéni?!
LOL :)
"Zsolnai József neve nem ismeretlen, különösen pedagógusberkekben. Életművének első két pillérét, a nyelvi irodalmi kommunikációs programot (NYIK) és az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiát (ÉKP) mint úttörő alternatív pedagógiai módszert, röviden Zsolnai-módszert nemcsak Magyarországon, hanem a Felvidéken is több iskolában sikerrel alkalmazzák. A közelmúltban megjelent A tudomány egésze című könyvében a NYIK-re és az ÉKP-re épülő újabb programon végzett 8-10 éves kutatómunkájának eredményeit foglalja össze."
Üdvözlet Mindenkinek!
Szép Napot!
Éppen a napokban jutott eszembe a Zsolnai –módszer … kíváncsiságból kerestem rá a net-en … és ide (is el) jutottam.
Én 1985-ben, az egyike voltam azoknak, akikkel a Zsolnai-módszer, még „kísérleti” fázisban foglakozott.
Az a furcsa, hogy nem is jut eszembe szinte soha a NYELVI-IRODALMI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS KÍSÉRLETI PROGRAM, mostanában viszont egyre gyakrabban … nem tudom, hogy miért.
Egy fórumozó azt kérdezte: „milyen képességű gyermekeknek való”
-Szerinted, milyennek? Buta gyerek nincsen!
A másik: „ Jó-e?”
Sokan panaszkodtak a „nem vált be” mondattal és sorolták a hibákat stb stb….
Elmesélem, hogy a kísérleti program miről szólt:
Összeszedtek gyerekeket, különböző anyagi helyzetű családokból. Voltak az orvos gyerekek, a katonatiszt gyerekek, a tanár gyerekek, meg voltak a jómunkásemberek gyermekei.
Csoportokra szedték őket, az első csoportba tartoztak a rendszer kiválasztottjai az orvos+tanár+katonatiszt gyerekek, a második csoportba tartoztak az úgymond szerencsés jómunkáscsaládok gyermekei. A harmadik csoportba csak a munkásgyerekek ahogyan a „bájos” tanítónéni hívta őket! Hát így kezdődött a Zsolnai-módszer!
Mi voltunk a mintaosztály!
Én második csoportos jómunkásember gyerek voltam … szerencsés. Azok a diáktársaim, akik nem jutottak be a második csoportba (napersze az elsőről nem is álmodhattunk soha) már nem voltak ilyen szerencsések. Állandó terrorban éltek, naponta közölte velük a tanító, hogy hülyék, … és ezt nem csak úgy mondom. Persze erről nem a Zsolnai pasas tehet -remélem-, a tanító … annyira akarta a szintet tartani. Mindegy.
Naszóval így teltek a hetek, a hónapok … igyekeztünk … mint az állatok, szó szerint. Nekünk triplán kellet. Ha az orvos gyereke egy sort nem tudott a versből: Na semmi gond… 5-ös!
Ha mi nem tudtunk jól egy szót, már csak 4-es lehetett! Jaj!
OLVASÁS: pikk-pakk mennie kellet, kéthetente magnóra olvasás volt
ÍRÁS: folyamatos ellenőrzések
BEMUTATÓ ÓRÁK: így visszagondolva, szánalmas! Az egész le volt percről –percre koreografálva, hogy a többi tanár lássa, hogy mekkora jóság ez a módszer … persze a Zsolnai is ott volt! Ja és néha meghívták a szülőket is … évente 1x! Persze nekünk mindig valami mese-mese mátka volt beadva, mikor jöttek bennünket vizslatni a tanárok + a Zsolnai!
Emlékszem 4-ben volt egy bemutató óra a leendő „Zsolnaisok” szüleinek! Na az volt a szánalmas kategória netovábbja!
Annyira púder volt az egész ... a tipikus "élvezik a gyerekek ezt a tanulási módszert!"
Kár, hogy előtte min.2 hétig próbáltunk, minden bemutató óra előtt ... na ezt kapták a tanárok+a szülők! Szép mi?
GYORSOLVASÁS már elsőben elkezdődött!!!: olvasni is alig tudtunk, már írásvetítőn szavakat takart le a tanár, 2 mp-re megvillantotta, „na írjad le fiam, osztályozom”, volt olyan, hogy 6-7 szó volt az írásvetítőn!
LÉGZÉSGYAKORLATOK+ARTIKULÁCIÓ: akinek tanult a gyereke Zsolnai –módszerrel kérdezze már meg, hogy van –e még : bedebede ba, bedebede bá, bedebede bo … vagy valami ilyen volt, meg: á a o u o a á.
Bocs, ha nem emlékszem pontosan, tökre régen volt!
És még azt, hogy A kis gyufaárus lány olvasmány-e még alsóban? Tanulnak-e történelmet elsőtől, van-e meseírás, kiscsoportos foglalkozás, gyorsolvasás … hümmm vannak szép emlékeim, de az is lehet, hogy az idő szépítette meg őket!
BÁBSZAKKÖR: …….. Istenem! Na arról is tudnék mesélni!
Bár egyvalamit az orra alá dörgölnék a Zsolnainak: ÁLLATI NAGY HIBA, HOGY A GYEREKEKKEL MEGÚÚÚÚTÁLTATJA A TANULÁST, LEFÁRASZTJA, TÚLTERHELI, IDEGESSÉ TESZI, ÁLLANDÓ MEGFELELÉSI KÉNYSZERT ALAKÍT KI NÁLUK …. és ezt nem csak én mondom, hanem azok is, akik utánunk tanultak!
Végezetül még annyit fűznék a dologhoz : Ha a „Zsolnais” tanító azt mondja Neked, hogy a Te gyermeked kevesebb és nem bírja a tempót, akkor én üzenem: SOKADMAGAMMAL MI IS CSAK MUNKÁS GYEREKEK VOLTUNK ÉS SOHA NEM ÉRHETTÜK EL A rendszer szerint „OKOS”-nak vélt gyerekeket … MÉGIS …
AZ IDŐ MINKET IGAZOLT, AMÍG AZ "OKOSOK" SEHOVA NEM JUTOTTAK, majdnem mindegyik MANAGER! KÖZÖTTÜNK VAN ORVOS, TÖRTÉNELEM TANÁR, TANÍTÓ, INFORMATIKUS ÉS MÉG SOROLHATNÁM … JÓMAGAM KÉTDIPLOMÁS, ÉPÍTÉSZ ÉS INFORMATIKUS MÉRMÖKKÉNT ÉLEM AZ ÉLETEMET …hümmm … szóval milyen képességű gyereknek való a Zsolnai?
Voltak és vannak olyan hozott dolgok a Zsolnai-módszerből, amiért hálás vagyok: nyelvtan, irodalom, történelem tekintetében.
De az is biztos, hogy a műszaki pályát is emiatt választottam!
Ha lenne gyerekem, aki most kezdené az iskolát és adódna egy Zsolnai program … hát gondolkodnék, erősen, mert sokat nem változott, az biztos, követtem egy ideig … és sajnáltam valahol a gyerekeket!
Sziasztok!Az én 2 fiam is zsolnai módszerrel tanultak,és szerintem nagyon jó módszer.Mindkettő azóta felsőfokú gimibe járnak és nagyon jól hasznosítják a tanultakat.El kell mondanom azt is hogy alsóban tündéri tanárnőnk volt akinek köszönet a mai napig is.Mi meg vagyunk elégedve a zsolnaival.Sziasztok
Bár már elég régen volt itt hozzászólás, de gondoltam leírom az én tapasztalataimat a zsolnay módszerről. Állítólag én is olyan általánosba jártam, ahol ez a módszer volt, de semmi különöset nem vettem észre. Olyan volt, mint minden más általános suli. Lehet, hogy átvertek? :) Mindegy, szóval nekem nem maradt meg semmi különös a zsolnayval kapcsolatban... :)
Ja, egyébként az, hogy a helyesírás mennyire lesz jó, szerintem nagyon nagy részt attól függ, hogy mennyit olvas az illető. Eddig gyakorlatilag még nem láttam erre az elméletemre ellenpéldát.
Én is Zsolnay-módszerben tanultam ('85-ben születtem).
Imádtam. Volt bábozás, néptánc, színjátszás, ember- és társadalomismeret, és KVK-n és technikán belül is jó sok dolog, ami szórakoztató volt, és amiben egyben megtalálhattuk a saját erősségeinket. Negatívumként az rémlik, hogy az alsó négy osztályban napi nyolc óránk volt, délután négyig voltunk bent. Viszont házi feladatot nem sokat kaptunk, így a maradék idő tényleg a miénk volt, és mivel jól éreztük magunkat odabenn, egyáltalán nem tűnt ez sem tragikusnak.
Mostanra pedig valódi könyvmoly vagyok, kiváló a helyesírásom és tudok szó-ta-gol-ni is. :)
Ja, és mivel erre méltán lehetek büszke (az én esetemre), elárulom, hogy mindez Szarvason, az akkori Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskola (ma Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar) gyakorló óvodájában volt... :)
Én 79-ben születtem, és a Zsolnay módszerrel tanultam (vidéken). Ráadásul az addigi két óvónénink képezte tovább magát, és lettek a tanítónénik (humános és reálos) is, és még a helyszín sem változott: maradtunk az óvodai csoportszobánkban, csak vettek bele padokat, táblát, stb. Első-második osztályban voltunk ott, és csupa szép emlékem van erről, hihetetlenül szépek, és úgy érzem így utólag, hogy fel sem tűnt szinte, hogy már nem óvodás, hanem iskolás vagyok. Emlékszem, mindig légzőgyakorlatokkal kezdődött az óra, és nagyon-nagyon szerettem tanulni, mert valahogy olyan játékos és könnyed volt az egész.
Mondjuk nem voltam buta gyerek (elnézést, nem úgy gondolom, csak annyi a lényeg, hogy nem kellett otthon a szüleimmel gyakorolni meg tanulni, hogy tudjam, amit tanítottak), így nálam nyilván ezért is vannak ilyen élmények. Ja, és csak harmadik osztálytól tanultunk idegen nyelvet (akkor még oroszt is az angol mellett, aztán felső tagozattól el lehetett dönteni, hogy ki akarja tovább tanulni az oroszt is).
Most viszont hitetlenkedve hallgatom a kolléganőmet, akinek második osztályos a kislánya, okos gyerek, és mégis minden nap délutántól este 8-ig tanulnak, és rengeteg házifeladatot kap a gyerek. És napközis.
Én suli után hazamentem, és játszottam. Mégis tudtam mindent...
Aztán a 83-as öcsém ÉKP-s lett (KVK, emberismeret, sakk, stb.) ugyanott, és nálunk már nem volt olyan fényes a dolog (mondjuk más tanítónői voltak, mondjuk ők is óvónéniből lettek azzá), és első osztálytól tanulták az angolt, harmadiktól pedig az olaszt is. Na mindegy, az ő esetében nem jött be a dolog, de nem is volt/az a tanulós fajta.
Örülnék neki, ha további tapasztalataidat is megosztanád velem, mert pont egy zsolnais sulit néztünk ki a legnagyobbnak, de elbizonytalanodtam. Úgy gondolom, hogy egy jó képességű, felfogású gyerek, szóval nem miatta aggódom. A középső lányunk kicsit más. Ő olyan lassú, megfontolt, nehézkes gyerek. Szóval olyan iskolát akarunk választani, ami majd az ő igényeinek is megfelel. A legkisebbről még nem tudok nyilatkozni, hisz ő még csak most múlt 1 éves.
Másrészről aggaszt egy kicsit a korábban már említett "bő lére eresztett" tananyag. Meg nem ismerem a leendő tanító nénit, de próbálok találkozót kérni tőle, bár nem tudom, hogy egy beszélgetés alatt mit fogok tudni leszűrni.
Remélem, tudsz valami tanácsod adni! Köszönettel: Ági
Safi! Ha benéznél ide...: ismered a III. kerületben a Krúdyt? Szeretnék róla többet tudni, ha lehet. Amennyiben e-mailben fejtenéd ki, szólj, írok címet. Nagyon köszönöm! :)
Egy kérdésem lenne, amennyiben él még ez a fórum! Ismeri közületek valaki a III. kerületi Zsolnay-módszerrel oktató iskolákat? Az egyiken komolyan gondolkozunk, és olyan jó lenne véleményt hallani róla...:)
Örülök a pozitív tapasztalataidnak. 34 éve tanítok, ebből kb. 20 éve az ÉKP program alapján. Ha felkészült, jó pedagógusok tanítják, az alapvető különbségek a hagyományosnak nevezett módszerhez képest a következők:
- Egyéni haladási ütemben , csoportbontásban dolgoznak a kicsik. A csoportok nem megkövesedett valamik, átjárhatóak, s nem skatulyáznak be senkit, csak lehetőséget adnak a lassabban haladóknak. (Régi tanítványom az alsó tagozat idején a leggyengébbek között szerepelt, felsőre stabil jó eredményt hozott, s idén befejezte az egyetemet.)
- A tankönyv feladatai és úgy általában a taneszközök nem a célt, hanem az eszközt jelentik a tudás megszerzéséhez.
- Olvasás tanítása: talán már nincs is olyan zsolnays iskola, amelyik a szóképes módszerrel tanítana olvasni. A szóképes előprogramot gyakorlásra használjuk fel. A szótagolás semmivel sem gyengébb nálunk, mint a hagyományos eszközökkel dolgozó csoportokban.
- Nagyon jó eredményt érünk el a szövegértés területén, ami igen fontos dolog, hisz alapja az önálló tanulásnak. (Nem véletlen, hogy az új magyar írásbeli érettségi beugró feladata a szövegértés) Az ÉKP-ban eszméletlen mennyiségű és témájú szöveg között válogathatunk.
- Ami gyengébb, mint a többi programnál, az a szépírás. A helyesírásuk viszont jobb.
- Nyelvtani ismeretek maximalizáltnak tűnnek, pedig nem azok. Az alkalmazás szintjén ismerkednek meg pl. a szószerkezetekkel, s szabályt a jó pedagógus nem tanít. (Hagyományos rendszerű oktatásban fordult elő a következő, 2. osztályban bevésendő szabály: A tővégi mássalhangzóhoz hasonul a toldalék mássalhangzója. Ez igaz, csak épp egy szó mögött sem volt a kicsinek jelentésmező.)
Sziasztok! Külföldi vagyok, a Zsolnay-módszerről írnék munkát. Tudna nekem valaki adni linket egy olyan iskolára, ahol ezzel a módszerrel tanítanak? Volna még egy kérdésem. A Zsolnay-módszer az az ÉKP?
biztos mindenkinel mas es mas,van akinek ez fekszik.....az en gyerekem,mikor elvalasztotta otthon a nyuszit ugy,hogy nyus-zi,szotagolva kerhette meg a vacsorat is Zsolnay modszer ide vagy oda...tud is szotagolni
A kisfiam most elsős és Zsolnay- módszerrel tanul,nem igazán boldogul vele.Érdemes iskolát váltani vagy meg fog tanulni ezzel a módszerrel helyesen írni és főleg szótagolni!!??Nagyon tanácstalan vagyok még a módszert sem ismerem 100%-ban.
13 évvel ezelőtt a mostani Kassák Lajos Gimnáziumba jártam (akkor még Általános Iskolaként is működött). A Zsolnay-módszerrel tanultunk, s szerintem nagyon jó.
Az alapokat és a kommunikációt egy életre megtanulja az ember.
Mi nagyon szigorú tanítási rendszerrel,s gyerekcentrikus tanárokkal találkoztunk,de tulajonképpen ezt csak pozitívan lehet felfogni...főleg akkor jut ez eszembe,amikor látom a mostani kisiskolásokat trágár módon beszélni, s 7 évesen mobiltelefonnal a kezében rohangálni egy iskola folyosóján. A keresztfiam most 3.osztályba jár,s bár ő jó tanuló,a többi nem Zsolnay-módszerrel tanuló diák 90%-a nem tud helyesen írni,egy kicsit is szépen olvasni,mint ahogy azt az ő korukban kéne.
Egyre több tanár türelmetlen velük,s ha vmi gondjuk akad a tanulással,nem hajlandók elmagyarázni szépen a tananyagot. Nálunk,ha kellett 40-szer is elmondtak vmit (bár ez nagyon ritka volt),de mindenki egy életre megjegyezte.
Nagyon nehéz megfelelő iskolát találni a gyermekeknek, de aki Zsolnay-módszerrel tanítót választ,nagyon jól jár.
Persze ehhez gyermekcentrikus tanár,szorgalmas gyermek és amennyire lehet türelmes szülő szükséges.
Lehet nem jó helyen járok, de hátha. :) A kedvesem az első évfolyamba járt, melyen alkalmazták a Zsolnay módszert, még 79-ben. Készült akkoriban a módszerről egy film is, melyen háttérbejátszásként szerepeltek a gyerekek, köztük ő is. Kiváncsiak lennénk rá, ha esetleg ha valaki tud linket ahol kapcsolatba lehet lépni Zsolnay körével, örülnénk neki. :)
Sok sikert az iskolához, bármilyen is legyen a szisztéma! Egyébként annyira nem is jöttek rossz vélemények, mint amennyire számítottam rá -- a jelek szerint tényleg nem is annyira vészes ez a módszer. :) (Nálunk is csak a magyar volt a zsolnais, én azt is hittem, hogy ez kifejezetten egy magyaroktatási módszer. :-o )
Helyesírni meg megtanul a csemete, ha (tisztességes olvasnivalót) olvas, az a legkevesebb...
kicsit beleolvastam a témátokba, és csak saját tapasztalatból annyit, hogy én nem utálom hogy oda jártam.
1981-ben voltam elsős, tuti sokat változott azóta. de én iszonyúan szeretek és sokat is olvasok. Szociológiát végeztem, ami híresen nagy mennyiségű olvasást jelent, ebből a szempontból semmi hátrányom nem volt, sőt.
A helyesírás tényleg gázos volt, de a lexikális tudásomból, még évekig eléldegéltem középiskolában is.
