Csak én vagyok ilyen vak, vagy létezik, hogy Szabó Magdának még nincs topikja?
A drága öreglány kicsit sokat beszél, de mindig nagyon szépen és okosan, soha nem feleslegesen. Egy csodatündér. És amiket ír!
Beszélgessünk róla, ha van kedvetek!
Régimódi történet családfa olvasási segédlet Szabó Magda regényéhez.
Hihetetlen, de igaz: nem találtam a neten használható családfát, kénytelen voltam csinálni egyet. A szereplők többségét sikerült a való életben azonosítanom. (Akiket nem, azok az igazán érdekesek!) A fa kb. 200 nevet tartalmaz, természetesen nem mind szerepel a könyvben.
Na, megint egy "újragondolt" adaptáció a Freskóból. Lebegtetett időben, de alapvetően a mában. Megint csak épp a lényegét herélik ki. Hogy lehetne ma egy család egy bigott apa ilyen uralma alatt? Hol lehetne ilyen feszültség a rendszerrel kollaboráló illetve rendszerellenes lelkész közt? Főleg, hogy az előbbi is inkább csak megtűrt.
Szabó Magdát a mai napig a legnagyobb írók közé sorolom. Egyszerűen fantasztikus , ahogy a regényeit felépíti, mindig találok valami újat, amikor másodszor-harmadszor újraolvasom. Megunhatatlan.
Én csak most néztem meg, most kerestem rá a neten. Nekem tulajdonképpen tetszik;bár nem vagyok műértő. Általában is tetszenek az ilyen tipusú szobrok. (Gondolok pl. Gobbi Hilda szobrára vagy a Kiskirálylányra a Dunaparton.) Különösen ötletes a pad cica-"karfája", ismervén az írónő állatszeretetét.
Sziasztok, jár erre valaki még? Segítséget szeretnék kérni, keresek egy SZM idézetet és nem jövök rá, hogy honnan van. Mármint nem pontos idézet, de leírom miről van szó benne. Hol, melyik műben ír arról, hogy apja halála után keresgél a cuccai között, az íróasztala fiókjában, talál leveleket és az üveggolyóit is. Nem tudja valaki?????? Nagyon fontos lenne, köszi előre is
A mai napra ez lesz az utolsó hozzászólásom. A Írószövetség Bajza utcai könyvtárában is lesz egy műsor Szabó Magdáról, ahol - ha minden jól megy - résztvesz az írónő műveinek gondozója is. Ha megtudom a pontos dátumot, meg fogom írni.
Más téma: elolvastam Vámos Miklós riportkötetét, ebben Szabó Magdával is beszélgetett. Sok újat nem tudtam meg belőle, a régebbi eseményket mondta el, de megerősítette, hogy Cili létező személy volt.
Január 23-ám, csütörtökön, 17.00 órakor a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Kálvin téri épületében, az Arany teremben ún. Műkincskeresés lesz. Ennek keretében a résztvevők megbeszélnek egy irodalmi művet, ezúttal Szabó Magda: Ezüstgolyó c. írását. A jelenkezőknek regisztrációt kell kérni, ezért ajánlatos személyit vinni. A rendezvény ingyenes.
Igen, mindkét házasságában Lenke volt az, aki megpróbálta egyenesbe hozni, amit a férjei elgörbítettek. De valahogy úgy mondta a tanárnőjének, hogy ő unja a nyugodt helyzeteket. Nos, számtalan módja lett arra, hogy kiélje a küzdő hajlamait. De a fentebbi Stillmungus Mária Margitnak abban igaza volt, hogy Lenke alighanem jobban járt volna, ha tényleg apácának megy. Csak hát fiatal volt és hóttszerelmes.
Nem gyerekét szerető szülőről beszéltem, hanem hogy az látta, hogy a szülei szeretik egymást. Angéla előtt meg elég beteg példa volt, ami nehezítette, hogy kialakuljon a fejébe egy kép, hogy milyen a normális férfi-nő kapcsolat. És ő is hozzáment egy olyan férfihez, mint az apja, aki szeretőt tart, otthon meg úgy tesz, mintha minden rendben lenne.
Na várjál csak, ezt a mondatot, no meg az egész monológot is (mert a regény egy hatalmas monoloóg, egy vallomás a meghalt szeretőhöz) már a pasas halála után, a síron ülve mondta nem? A regénynek az a lényege, hogy "végre" teljesen őszintén bevallhat neki mindent.
És nem tudom, hogy Angéla milyen szerető szülőket irigyelt volna Esztertől, Esztert szülei jószerivel észre sem vették, csak egymással foglalkoztak., ESzter imádta a szüleit, elmondása alapján két csodaszép ember volt, apja nagybeteg tüdőbajos, akinek nem tellett orvosi kezelésre sem, annyira szegények voltak, ügyvéd létére csak olyan pereket vállalt, ahol a megbízójáak volt igaza, gondolhatod, hogy egy ilyen ügyvéd mennirew meg tud gazdagodni...
Eszter észrevétlenül élt a lakásban, dolgozott a szüleire, tojást lopott , hogy valami táplálót egyen az apja például. Na itt is van egy számomra érdekes dolog, anyai nagyszülők ugyanis gazdagok voltak, és nem bocsátották meg a lányulnak, hogy hozzáment a "kommunista ügyvédhez", semmiben nem segítették őket. Nekem most hirtelen egyetlen olyan regénye sem jut az eszembe Sz. M.-nak, ahol kedvesek, segítőkészek a nagyszülők, nagymama mesél, nagypapa fúr-farag és hasonlók. Gondolom anyja elbeszélései alapján meggyőződésévé vált, hogy nagyszülő csak olyan lehet mit Rickl Mária vagy Bányai Rákhel.
Közben eszembe jutott a tegnep említett könyv, Für Elise a címe.
Pedig Eszter, ha belegondolna rájönne, hogy benne és Angélában nagyon sok közös van. MIndketten imádták az apjukat, aki fiatalon halt meg. Mindkettő anyja érzelmileg elhanyagolta őket. (Angéla anyja vizes borogatással a homlokán rótta a köröket a szobájában egész nap, ESzter anyja meg csak a férjével törődött.) és mindkettőjüket ugyanaz a férfi használta ki.
Egyébként a regény egy mondatán dobtam egy hátást: "nem értetted miért leszek mindig félőrült Angéla nevére." Valaki elárulhatta volna annak a szerencsétlen Lőrincnek, hogy a nők nehezen viselik, ha a szerelmüknek felesége van.
Lenke első férje, Majthényi, emlékezetem szerint anyagilag tönkrement (és egészségileg is gondozásra szorult), a második is gyakran adósságot csinált, azzal végződik a könyv, hogy Lenke azt fontolgatja, mit adjon el, esetleg a zongorát...? Szerintem meglehetősen kiábrándult, méghozzá a József-epizód miatt, amiatt, hogy hitt Hofferben, Hoffer pedig kényelmi okokból nem vállalta őt. Ennek ellenére még később is, a háború idején küldözgette hadifogoly Józsefnek az élelmiszercsomagokat.
Hát.. naszóval Angéla az Őzben korántsem negatív figura. Az irígységen kívül semmi, de semmi más oka nem volt Encsy Eszternek arra, hogy ennyire betegesen gyűlölje. Ráadásul ez még át is jön a regényen érdekes mód. Utolsó reényében (a félbemaradt trilológiában, amiben Cili van, sajna most nem jut eszembe a címe) is benne van Angéla alakja, valamilyen Anna, aki Magdával egy szinten eminens, csak ők nagyon gazdagok, ugyanúgy szeretne jóban lenni a kis Szabó Magduskával, és az ugyanúgy ellenáll, mert ugyanolyan indokolatlanul de betegesen gyűlöli, még az apja se tudja jobb belátásra bírni. Azok is elutaztak hajnalban, ugyanis zsidók voltak és elmenekültek, szerintem ez egy bocsánatkérésféle a család felé.
Azt egyszerűen nem értem, hogy Szabó Elek miért nem magyarázta el imádott lányának, hogy mi is a politikai helyzet, és minek mi az oka. Ha ezt megteszi, nincs az a kínos kihallgatás a cserkészet ügyben, nem kezd oktalan levelezésbe egy náci tiszttel stb...
Azt viszont értem, hogy miért féltékeny állandóan Encsy Eszter, mert ez nyilvánvaló. A gusztustalan csak az, hogy úgy tesz (azt hazudja) a szerelmének, Angéla férjének, hogy ő is ugyanúgy szereti és sokra tartja, becsüli Angélát mint ő, és ő sem akarja, hogy elváljon, mert nem akar neki fájdalmat okozni. Encsy Eszter egész élete a hazugságra épül, mestere a szakmának, és ezt bűnhődi meg az őz elpusztulásával és a szerelme halálával.
Encsy Eszter féltékenységét én megértem. Lőrincz nagyon érzéketlen hozzá. Szerintem, aki évekig tud párhuzamos kapcsolatokban élni azzal már elve valami nagy baj lehet. Lőrinc még megfejeli mindenféle nyalánksággal ez. (pl. bejelenti, hogy ő mennyire szerelmes volt Angélában, aztán hazamegy az asszonyhoz és még csodálkozik, hogy Eszter féltékeny.) Számomra ebbe a regényben egy lelkiismeretlen férfi belehajszol egy sérült nőt egy önemésztő szenvedélybe. A "nők, akik túlságosan szerettek" című könyv jut róla az eszembe. Ez egy pszichológiai könyv kapcsolatfüggő nőkről, hogy nők miért ragaszkodnak olyan férfiakhoz, akiktől nem kapják meg azt, amit szeretnének.
Egyébként szerintem Angéla nem volt olyan rossz, mint aminek beállítják, csak két ember szemszögéből látjuk, Eszteréből, akik a gyerekkori sérülései miatt gyűlöli (holott észrevehetné, hogy ők megkapott olyan dolgokat, amit Angéla nem /pl. láthatot egy normális férfi-nő viszonyt, ANgélának hazugságokban kellett felnőnie.) Lőrinc meg nyilván az dolgozik, hogy akikkel becstelenek vagyunk azt hajlamosak vagyunk rossznak látni.
Amikor Lőrinc bizonygatja Eszternek, hogy Angéla és közte már régen nincsen sexuális kapcsolat ez tiszta vicc. A nős férfiak mindig ezzel etetik a szeretőiket.
Tényleg érdekes, hogy nem Lenkén múlott, hogy nem esett bele abba a hibába, amibe az édesanyja és a nagyanyja is. És főleg, hogy ez mennyiszer megtörétnik.
El tudom képzelni, hogy Anselmus annyira haragudott a Jablonczayakra meg a lányára is, hogy már a birtok sem kellett neki.
A könyv teljes egészében Rickl Mária - később Lenke - szemén keresztül nézi a Jablonczayakat mint tökéletes léhűtő társaságot; ehhez képest a filmben erősebben kidomborodik, mi lenne a különbség egy kalmár és egy arisztokrata között (érdekes, hogy a forgatókönyvet is, részben mindenesetre, Szabó Magda írta), amikor az öreg Jablonczay azt mondja: mindig ingyen adtuk az embereknek a maradék tejet. Egy közösségben tételezi magát a többiekkel, ahol ő áll "fenn", a pórnép pedig "lenn", ugyanakkor nem mint kvázi uzsorás, hanem mint aki számbaveszi, mi mindene van, és abból kinek mi jut-jár. Ehhez képest Mari szemében első a haszon, igazi kereskedő, semmit nem ad ki a kezéből úgy szívesen, hogy ellenértékét ne kapná. Anselmus feltehetően ugyanezért nem óhajtott birtoktulajdonos lenni, mivel a kereskedés arról szól, hogy olcsón veszem - drágán adom; inkább furfangosság, szemfülesség, taktika, lehetőleg alacsony kockázattal; a földet művelni sosem volt kockázatmentes, különösen amikor a folyószabályozást, öntözést hírből ha ismerték, aszály, tűz ellen mérstékelten tudtak védekezni, és mindig körmére kellett nézni az elkanászodásra hajlamos "pórnépnek". Anselmus feltehetően ezeket a gondokat nem kívánta magának. Igazán kár, hogy Mari a Jablonczayaknak ebből a "magasabbrendű" szemléletéből - ha csak nyomokban is maradt meg -, alig vett át valamit; ellenkezőleg, eszméket, filozófiát, olyan - nem pénzben mért - elvet, amelyen az emberi rend felépülhet, zsigerből elutasított. Kálmánkán szerintem nem segített volna, ha kap egy kereskedőlányt - ez Marin segített volna, hogy átruházhassa azt a felelősséget, amelyet eddig ő viselt -, Kálmánka élete végén megtalálta végülis azt az életformát, amely neki megfelelt: együttélés, törvénytelen gyerek, sokkal fiatalabb társ, szóval ő ezekben a társadalmilag - akkor legalábbis még - nem szokványos keretekben, ledobva mindazt, amire a neve és megmaradt javai kötelezték volna, szegényen, de nagyjából elégedetten, köszönte szépen, berendezte az életét. Ő amolyan szabad madár lett idővel, aki saját magán kívül legalább a legutolsó gyermekére - aki nagyon szerette őt - megtanult odafigyelni és fészket építeni a számára. Ez kétszeresen is fájhatott Lenkének, először az, hogy az apai gondoskodás nem övezte a felnövekedését, másodszor, hogy József nem helyezkedett szembe kedvéért a társadalmi elvárásokkal, hogy ők nem lehettek ketten együtt - a többiekkel dacolva - furcsán-szabadon egy pár.
Még valami jutott az eszembe: Szabó Elek betegesen féltékeny volt a feleségére, nemcsak a nagy szerelmére, de még a nagyanyjára vagy a Bartók Bellára is. Lehet, hogy ezt a tulajdonságát ajándékozta Encsy Eszternek?
