Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Hivatalosan nem szabad tartani, gyakorlatilag semmilyen hazai vadon is élő állatot. Vannak mentőhelyek (neten felkutathatók) és ott illik, főleg a védett fajokkal, foglalkozniuk! Olykor azonban túlterhelés/kapacitás híján leosztják ezeket a feladatokat bejelentett, rutinos "laikus" madarászoknak. Kérdés, hogy szakmailag mennyire vagy az ilyenre felkészülve..?
A kérdésem, hogy jelenleg szabad-e itthon csókát tartani? Viharok utáni mentett madár, jelenleg még nem röpképes, de nincs olyan sérülése, ami miatt később nem lehetne az. Nevelhetem-e itthon, vagy ilyenkor kötelességem elvinni valami illetékes szervhez?
Totál egyetértek az alattam szólóval! Már csak amiatt is, hogy a szarkafiókák TELJESEN MÁS táplálékon nevelkednek, mint a galambok. A galambok egy speci begytejjel etetnek jó sokáig, ami egy felöklendezett valami, melyre rá van állva a fióka és a szülő ösztöne is! A szarkafióka ezt a praktikát nem értelmezi, no meg a galambszülő sem a szarka tartózkodását, így gyakorlatilag éhen hal!
Végülis kikelés után (ha egyáltalán eljut odáig a dolog, vagy inkább nem..) fészekből kivéve fel lehet nevelni a napos kortól, de ezt nem javasolnám,,,ehhez igencsak több éves tapasztalat és rutin szükséges.
Ha más szedi ki a szüleinek nyilván ugyan olyan trauma, viszont fizetned is kéne érte. Ezentúl, ha az illető ezekből pénzt csinál, akkor mások is választhatnak a "felhozatalból" és neked esetleg a gyengébb maradék jut. Ezt nem árt szem előtt tartani, mert a madár tartása lelkiismeretünk mentén az Ő élete végéig tart, ami 15-20 év is lehet.
Ebből ítélve Te az a Lili/Viki vagy akire gondolok.? :-))
Szóval tudom (azaz tudjuk), hogy a Nap mennyire fontos, ezért korábban napfényizzós /sound gold/ megoldások is voltak,,,sajnos nem sokáig, hamar tönkremennek és lusta voltam folyamatosan ujjakat beszerezni, de időnként bedobok ide-oda egyet.. :-S Most vannak ledben is hasonló színhőmérsékletűek, bár a hőhatás ezeknél (nyilván) kevésbé érvényesül. Ha a tanyán vagyunk (elég gyakran, még késő ősszel is) ott más a helyzet. Ott szinte fél napokat félárnyékba teszem őket. Szinte az első percekben bedobják magukat a napozásba, főleg reggel.
Rigóm nekem csupán 3x volt életemben az egyik ráadásul énekes...Egyik sem volt túl hosszú ideig, mert az ivarérést követően viszonylag könnyen visszavadultak. Addig elég ragaszkodóknak és viszonylag kíváncsinak bizonyultak, bár ezek az élelem körül forogtak. A seregély, no meg a varjak kicsit EGÉSZ más.. :)
Kedves Donnabella! A rigó alapvetően nem társas lény, természetes közegükben is csak a fiókanevelés idejére vannak együtt, a többi időt magánzóként töltik. Több rigó együtt habitustól függően bujkál vagy bunyózik, még együtt nevelkedett fiókáknál is egy bizonyos kor után észrevehetően elmúlik a komfortérzet a többiek között. Idősebb rigó mellé fiókát tenni egy darabig működhet, még akár pátyolgatja is a kicsit és bevezeti a rigólét titkaiba, de itt is kínos kerülgetés lesz a dolog vége (ha ugyan nem kezdettől búbolja).
Szóval rigó nem unatkozik és nem szomorkodik egyedül, sőt.
Alább egy boldog szingli rigó látható, aki ugyan elviseli a fiatalok társaságát, de mindig megkönnyebbüléssel veszi tudomásul a távozásukat :)
Sziasztok! Vasárnap elhoztam a múltkor említetted szarkát de sajnos 3 napra rá elpusztult. Csütörtökön reggel 8 óra körül arra ébredtem hogy leesett a rúdról egy nagy puffanással a kalit aljába. Gyorsan felkeltem, oda szaladtam megnézni hogy mi történt, gondoltam ha odamegyek biztos megijed és elrepül, de nem ijedt meg, csak hagyta hogy simogattam. Aztán láttam hogy becsukja a szemét, mire gyorsan kivettem hogy megnézzem van e külső sérülése, de nem volt, így arra gondoltam hátha csak elhagyta az ereje (merthogy mióta nálam volt nem nagyon akart enni, csak keveset) ezért gyorsan akartam neki adni enni, hátha eszik és jobban lesz. Nem akart enni, úgyhogy megpróbáltam adni neki inni, és úgy láttam szomjas, mert elkezdett tátogni, meg recsegni. Én vissza recsegtem (már amennyire tudtam utánozni a hangját) aztán ő is... nyújtózott egyet az utolsó recsegés közben, és úgy maradt. Ennyi volt. A kezemben pusztult el. Előző este még semmi baja nem volt, kérte rendesen a kaját, sőt, még kunyerált is miközben én ettem a vacsorámat. Nem értem hogy mitől pusztult el, csak azt hogy én még madarat soha nem szerettem így mint Őt, és nagyon fáj a szívem érte.
Kedves lili8888! De jó, hogy végre egy igazi rigóssal is beszélhetek! :) Nagyon tetszik ez az ágyneműtartós ötlet :) Nagyon aranyos a rigócska is, mi lett vele? Ismerősöd rigója szabadon van vagy kalitkában? Társ nem hiányzik nekik? Ezen még annyit gondolkodom. Társasházban lakunk, de van egy egy beépített 4 nm-es előterünk. Mindenhova szúnyoghálót rakattunk miatta. Mindennap levegőzik és napozni is szokott. Az ablakok elé vettem egy teleszkópos ikás zuhanyföggöny rudat, imád azon nézelődni, reggelente visítzozik hogy húzzam már fel a redőnyt :))).
Kedves ot1019, nagyon köszönöm az írásod. Bocsánat, hogy ilyen sokára tudtam válaszolni. Az e-mail címem, ahova elküldheted a túrós receptet: emsa70@hotmail.com.
A lisztkukacot, amikor elhozom, azonnal átszűröm és eddig én tönkölybúzakorpa és kukoricaliszt keverékbe raktam őket... pont azért,mert nagyon büdösek voltak. Kapnak még almát, salátát és répát. A répa a kedvencük, leghamarabb az fogy el. Zöldségpucolóval pár szeletet, minden nap berakok a dobozukba. Szép nagy sárgásak lesznek pár nap alatt.. Erre is figyelek, hogy ők is egészségesek és tiszták legyenek :)
Amikor kisebb volt a rigóm, Riginek hívom, akkor sokszor kapott túrót üresen és nagyon szerette. Aztán egyszer csak nem kellett már neki. attól félek hogy megint elutasítja, és mivel ez azért gyorsan romlik, nem hagyhatom előtte.
Én most így utólag nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy az asszimetrikus lábtartása miatt ez a probléma kialakult volna idővel, ha volt rajta esetleg súlyfelesleg, ha nem, szerintem emiatt már ne okold magad. Részvétem még egyszer :(
(Igen, persze emlékszem milyen volt, tőlem is fiókásan kunyerált és elfogadta kézből a falatokat)
