Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Ot1019 véleményem szerint nagyon nagy madarász és szaki:)de ha Ivánról van szó,tudomásom szerint Őt más valaki nevelte és ot1019 felnőtten és szelíden kapta meg. De lehet,hogy rosszul tudom!
Biztosan van rá példa,csak én Kicsi Johoz viszonyítom a szelídséget,ami elképesztő.1 éve van nálam (kb.3 hetes kora óta mivel már tollas volt). Teljesen szabadtartásban van. Őt lehet dögönyözni,felemelni,megfogni. A simogatás az nála elvárt. Belebújik az arcomba,egész nap rajtam lóg. Ha éhes hanggal jelzi. Ha hívom azonnal válaszol és jön,kikérődzik stb. Reggel megyek haza a melóból már a kapun vár. Kint lehet hagyni az udvaron ha elmegyünk valahová.Hallgat a páromra és a gyerekre is. Megszidhatom,bezavarhatom,ha rosszat csinál. Semmi sértődés vagy távolságtartás,sőt olyankor is rám száll,hogy simogassam,bizsirkáljam a csőrét, rendszeresen a mellkasomon és az ölemben alszik.Kicsit morbid,de kutyához hasonlítanám.Olyan mint egy kistestű kutya.Állandóan azt szeretné,hogy csak Őt dögönyözzük, Őt simogassuk, Őt szeressük:) Volt már nagyon szelíd madaram (Tilinkó a csóka),de Jo valami elképesztő!
Nagyon jól esett az a sok kedves, segítőkész üzenet, amit kaptam Tőletek! :) Hihetetlenül megleptetek vele, nem is számítottam rá, hogy ennyi levelet kapok.
Varjú fiókát kerestem, és örömmel jelenthetem, találtam is. Mostanra már nagy, egészséges és jól érzi magát.
Általánosságban ez bizony igaz, viszont vannak meglepő és fura dolgok. Itt a fórumon is volt már ellenpélda pl. ot1019 varjúja, tudtommal már szinte társnak fogadja el Őt. Nálam is volt nemrég egy sérült szarka ami a rendkívül (túl) sok foglalkozásoktól, kezelésektől egyszer csak levetkőzte kezdeti ellenszenves ösztöneit és simán hagyta magát babrálni, még mekegett, füttyögött is a kezemben,,,később törte magát ha meglátott, hogy közeledjek, foglalkozzak vele enni/inni adjak, stb. Sajnos már elpusztult; a súlyos sérüléseit némileg kikezeltük, de a rákos elváltozásokat nem lehetett orvosolni! :-(
Szerintem egy vadon befogott felnőtt varjú sosem lesz szelíd,csak dolgokat elvisel,eltűr , mert hát mást nem tud tenni. És másképpen is kell tartani és gondozni,mert állandóan stresszes az ember jelenléte miatt. Pl. Leyla.
Biztos olvasta azokat a történekteke hogy találtak egy meglőtt varjút majd azt nevelték és szelíd lett.Sajnos ez nem mindig jön be.Főleg ha egy eszetlen csinálja.
Dolmányos varjú felől érdeklődnék, hátha valaki ad el fiókát, vagy tudna segíteni szerezni. Többfelé is érdeklődök, figyelem a fészkeket vihar után, de azért itt is megpróbálkozok, hátha...
Ha valaki tud segíteni, legyen szíves, írjon erre a címre: glatime.julia@gmail.com
2. Meglöttem egy szarkát nevelgettem 1 hétig, de sajnos meghalt.
Vadász lennél, vagy csak úgy lövöldözöl össze vissza? Vagy azért lőtted hogy tartsd, viszont előző rákérdezéseid alapján azt sem tudtad hogy mivel etesd!? :(
Valami azt súgja, hogy Te nem szereted eléggé a madarakat, de azért tartani akarsz poénból...(?)
Újból én vagyok. Azt hiszitek én kezdő vagyok, de nem mert én már neveltem madarat:
1. Én 2 hónapig egy balkányi gerlét gyógyítottam, mert meg volt löve a szárnya (tavasz volt a mi udvarunkba esett) és sikerült, el ment még a mai napig meglátogat engemet, hálája jeléül.
2. Meglöttem egy szarkát nevelgettem 1 hétig, de sajnos meghalt.
Köszönöm a tanácsokat corvi és Levente :) természetesen egy elég nagy (több négyzetméteres) csapadéktól és széltől védett röpdében lesz elhelyezve, és persze minimum napi 8-10 órát fogok vele foglalkozni (amennyiben igényli és időm engedi, többet is)Egyébként pedig csak kíváncsi voltam hogy ilyesmire meg lehet e tanítani. Elég elszánt vagyok a dologgal kapcsolatban és igyekszem a legjobbat kihozni a dologból. További tanácsokat örömmel fogadok, további szép napot / estét!
Bármely madár tartása nem csak pozitívumokkal jár. Ehhez fanatikusnak és bizonyos fokig önfeladónak kell lennünk. Ha ennek legalább egy része nincs meg bennünk, bele se fogjunk! Ha kezdők vagyunk olyan csak szinte a csoda kategória, hogy elsőre mindig minden sikerüljön. Itt legtöbbünk (a kezdők meg pláne), ha ugye olvastál már itt vissza, láthattad, hogy nem ritkán sok-sok kudarc árán jutott el egy szintre. Aki elhivatott és lelkes, beismerte hibáit, s ezeket tanulságként kezelte továbbfejlődése érdekében, a többiről jobb, ha most nem. Aki valóban szereti a madarat az akar időt szánni rá, akinek viszont olyanok az életkörülményei, hogy a léte a munkája/elfoglaltsága függvénye és a nap nagyobb részében nincs kire megbízhatóan számíthat, az szintén jobb ha bele sem fog, mert onnantól a sima állatkínzás kategória! A szarka, mint ahogy szinte minden varjúféle, nagyon kötődik a gazdájához ill. egy általa kijelölt személyhez; nagyon jó hangutánzó, értelmes és eléggé bohóc természet, tartása azonban hely igényes. Én csak javasolni tudom neked, hogy megfelelő méretes volierbe tartsd, mert a fél-szabadon tartásnak az esetek 60-70%-ban nem szokott jó vége lenni, főleg ha "zűrös" környéken lakik az ember.
Megtanulja a nevét is és hívásra visszajön. Az egész gyakorlás és nevelés kérdése. Nagyon sok minden attól fog függni, hogy mennyi időd van vele foglalkozni!
Eddig még nem. :( Nincs tolongás értük. Leginkább vinném magammal őket, de nincs nagy választék kiadó kertes házakból. Tényleg, itt is felvetem: ha valaki győri (környéki) kiadó házat, hétvégi házat, szőlőhegyi pincét, üdülő/nyaraló akármit vagy bármi hasonlót tudna, udvarral, kerttel, ahol felállíthatok egy kisebb röpdét, az is hatalmas segítség lenne...
Üdv mindenkinek itt a fórumon!
Már elég rég óta szerettem volna szarkát tartani, és most van is rá lehetőségem. Egy ismerősöm apukája tart, és április - május környékén várhatóak kicsik, így azt mondta hogy ha szeretnék, szívesen ad majd egy kicsit :) Aki tart/ tartott már, kérem írja le tapasztalatait, illetve hogy mik azok a dolgok, amiket kezdőként nagyon fontos tudni. Az is érdekelne még, hogy mennyire "idomíthatóak" azaz hogy pl azt meg lehet e nekik tanítani, hogy elengedni szabadban repülni, de ha egy bizonyos hangot hall akkor visszarepüljön (és hasonlók)
A segítséget előre is köszönöm, és kérem a negatív kommenteket mellőzzék :)
(már rengeteget olvastam utána, de például itt is nehéz végigolvasni több száz oldalnyi szöveget, aztán kiszűrni a fontosabb információkat)
Én meg fiókot szedtem ki,balkániét,és mikor felnőtt egyszer csak haza hozott egy kisebb fiókot,az bement a galambdúcba az enyémmel,de nem igazán félt tőlem,simán megfogtam meg minden,a végére elengedtem :)
Erre gondoltam, amit írtál :) Nagyon érdekes, hogy így beszokott az örvös a galambjaid közé. Én régebben olyat hallottam, hogy elszedték az örvösgalamb-tojásokat, betették galambfészekbe, és miután kikeltek, majd felnevelték őket a galambok, jó darabig helyben maradtak és este még be is ültek a padlásra a házigalambokkal.
"Különösen meg tud bolondulni, ha vadon kerül fogságba, szó szerint rommá töri magát,,,"
Nálam néhány éve bejött a postagalambjaimmal a volierbe egy fiatal, még vedletlen örvösgalamb.
Nem volt vele semmi probléma ameddig a "szabad elvonulás"lehetősége nyitva állt, csak miután a bejáratot lezártam, -mint máskor is-, tényleg "megbolondult",,, percek alatt véresre verte magát a dróthálón, ezért gyorsan kiengedtem.
Érdekes felvetés ez a fogságban szaporítás, és nem is annyira lehetetlen vállalkozás, mint amennyire elsőre hangzik. A hazai madaraink zöme rávehető a fogságban költésre, persze csak ha bizonyos körülményeket biztosítunk számukra.
Nekem konkrét tapasztalatom nincs a szajkótartással, pláne a szaporítással kapcsolatban, de van rálátásom erre az egészre, így spekuláció szinten tudok neked tanácsolni ezt-azt. :) Ha visszagondolok a régi szép időkre, halványan emlékszem, hogy volt itt közöttünk egy szajkószaki, de már nem nagyon fórumozik. Ő biztos el tudna látni téged rengeteg tanáccsal a témával kapcsolatban, ha itt lenne.
Én magam részéről eddig a seregélyeket tudtam fogságban költésre bírni több alkalommal. A madárszülők kivétel nélkül mind általam, kopasz kortól nevelt, szelíd madarak voltak. Maga a költésük gyerekjáték, tényleg semmi különösebb szaktudás nem kell hozzá. Úgy szoktam mondani, hogy még az óvodásoknak is menne. A fiókák felnevelésénél kell besegíteni, mert ott lehetnek problémák az etetés intenzitásával, de aki tud fiókát nevelni, annak ez nem okoz problémát. Én azt tudom neked tanácsolni, hogy semmi esetre se gondolkozz vadon befogott madarakban! Nem ezen múlik a fogságban költés. Sokan úgy gondolják, hogy a már egy ideje természetben élt, költött madarakat ha befogják, azok majd fogságban is költenek. Na hát, ha valamik, akkor az ilyen madarak nem fognak költeni. Hülyére stresszelik magukat maximum, aztán roncsokként el lehet őket engedni, mikor az ember már nem tudja tovább nézni az állandó vergődésüket, meg folyamatos amortizációjukat. Vannak persze kivételek, de a szajkó szerintem nem ide tartozik. Különösen meg tud bolondulni, ha vadon kerül fogságba, szó szerint rommá töri magát, úgyhogy ezzel nem érdemes próbálkozni. Fiókákat kell nevelni, mégpedig a lehető legfiatalabb kortól. A 4-5 napos korú fiókák a legjobb választás, szakszerűen, kiegyensúlyozottan felnevelve, és ugyanígy tartva a későbbiekben. Most nem írok többet, mert nem tudom, hogy nézed-e még a topikot, vagy sem, és nem akarok itt potyára körmölni nagy litániákat. Viszont, ha érdekel, szívesen megírom, hogy szerintem hogyan kéne csinálni ezt a szaporítós dolgot.
