Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Köszönöm a tanácsokat corvi és Levente :) természetesen egy elég nagy (több négyzetméteres) csapadéktól és széltől védett röpdében lesz elhelyezve, és persze minimum napi 8-10 órát fogok vele foglalkozni (amennyiben igényli és időm engedi, többet is)Egyébként pedig csak kíváncsi voltam hogy ilyesmire meg lehet e tanítani. Elég elszánt vagyok a dologgal kapcsolatban és igyekszem a legjobbat kihozni a dologból. További tanácsokat örömmel fogadok, további szép napot / estét!
Bármely madár tartása nem csak pozitívumokkal jár. Ehhez fanatikusnak és bizonyos fokig önfeladónak kell lennünk. Ha ennek legalább egy része nincs meg bennünk, bele se fogjunk! Ha kezdők vagyunk olyan csak szinte a csoda kategória, hogy elsőre mindig minden sikerüljön. Itt legtöbbünk (a kezdők meg pláne), ha ugye olvastál már itt vissza, láthattad, hogy nem ritkán sok-sok kudarc árán jutott el egy szintre. Aki elhivatott és lelkes, beismerte hibáit, s ezeket tanulságként kezelte továbbfejlődése érdekében, a többiről jobb, ha most nem. Aki valóban szereti a madarat az akar időt szánni rá, akinek viszont olyanok az életkörülményei, hogy a léte a munkája/elfoglaltsága függvénye és a nap nagyobb részében nincs kire megbízhatóan számíthat, az szintén jobb ha bele sem fog, mert onnantól a sima állatkínzás kategória! A szarka, mint ahogy szinte minden varjúféle, nagyon kötődik a gazdájához ill. egy általa kijelölt személyhez; nagyon jó hangutánzó, értelmes és eléggé bohóc természet, tartása azonban hely igényes. Én csak javasolni tudom neked, hogy megfelelő méretes volierbe tartsd, mert a fél-szabadon tartásnak az esetek 60-70%-ban nem szokott jó vége lenni, főleg ha "zűrös" környéken lakik az ember.
Megtanulja a nevét is és hívásra visszajön. Az egész gyakorlás és nevelés kérdése. Nagyon sok minden attól fog függni, hogy mennyi időd van vele foglalkozni!
Eddig még nem. :( Nincs tolongás értük. Leginkább vinném magammal őket, de nincs nagy választék kiadó kertes házakból. Tényleg, itt is felvetem: ha valaki győri (környéki) kiadó házat, hétvégi házat, szőlőhegyi pincét, üdülő/nyaraló akármit vagy bármi hasonlót tudna, udvarral, kerttel, ahol felállíthatok egy kisebb röpdét, az is hatalmas segítség lenne...
Üdv mindenkinek itt a fórumon!
Már elég rég óta szerettem volna szarkát tartani, és most van is rá lehetőségem. Egy ismerősöm apukája tart, és április - május környékén várhatóak kicsik, így azt mondta hogy ha szeretnék, szívesen ad majd egy kicsit :) Aki tart/ tartott már, kérem írja le tapasztalatait, illetve hogy mik azok a dolgok, amiket kezdőként nagyon fontos tudni. Az is érdekelne még, hogy mennyire "idomíthatóak" azaz hogy pl azt meg lehet e nekik tanítani, hogy elengedni szabadban repülni, de ha egy bizonyos hangot hall akkor visszarepüljön (és hasonlók)
A segítséget előre is köszönöm, és kérem a negatív kommenteket mellőzzék :)
(már rengeteget olvastam utána, de például itt is nehéz végigolvasni több száz oldalnyi szöveget, aztán kiszűrni a fontosabb információkat)
Én meg fiókot szedtem ki,balkániét,és mikor felnőtt egyszer csak haza hozott egy kisebb fiókot,az bement a galambdúcba az enyémmel,de nem igazán félt tőlem,simán megfogtam meg minden,a végére elengedtem :)
Erre gondoltam, amit írtál :) Nagyon érdekes, hogy így beszokott az örvös a galambjaid közé. Én régebben olyat hallottam, hogy elszedték az örvösgalamb-tojásokat, betették galambfészekbe, és miután kikeltek, majd felnevelték őket a galambok, jó darabig helyben maradtak és este még be is ültek a padlásra a házigalambokkal.
"Különösen meg tud bolondulni, ha vadon kerül fogságba, szó szerint rommá töri magát,,,"
Nálam néhány éve bejött a postagalambjaimmal a volierbe egy fiatal, még vedletlen örvösgalamb.
Nem volt vele semmi probléma ameddig a "szabad elvonulás"lehetősége nyitva állt, csak miután a bejáratot lezártam, -mint máskor is-, tényleg "megbolondult",,, percek alatt véresre verte magát a dróthálón, ezért gyorsan kiengedtem.
Érdekes felvetés ez a fogságban szaporítás, és nem is annyira lehetetlen vállalkozás, mint amennyire elsőre hangzik. A hazai madaraink zöme rávehető a fogságban költésre, persze csak ha bizonyos körülményeket biztosítunk számukra.
Nekem konkrét tapasztalatom nincs a szajkótartással, pláne a szaporítással kapcsolatban, de van rálátásom erre az egészre, így spekuláció szinten tudok neked tanácsolni ezt-azt. :) Ha visszagondolok a régi szép időkre, halványan emlékszem, hogy volt itt közöttünk egy szajkószaki, de már nem nagyon fórumozik. Ő biztos el tudna látni téged rengeteg tanáccsal a témával kapcsolatban, ha itt lenne.
Én magam részéről eddig a seregélyeket tudtam fogságban költésre bírni több alkalommal. A madárszülők kivétel nélkül mind általam, kopasz kortól nevelt, szelíd madarak voltak. Maga a költésük gyerekjáték, tényleg semmi különösebb szaktudás nem kell hozzá. Úgy szoktam mondani, hogy még az óvodásoknak is menne. A fiókák felnevelésénél kell besegíteni, mert ott lehetnek problémák az etetés intenzitásával, de aki tud fiókát nevelni, annak ez nem okoz problémát. Én azt tudom neked tanácsolni, hogy semmi esetre se gondolkozz vadon befogott madarakban! Nem ezen múlik a fogságban költés. Sokan úgy gondolják, hogy a már egy ideje természetben élt, költött madarakat ha befogják, azok majd fogságban is költenek. Na hát, ha valamik, akkor az ilyen madarak nem fognak költeni. Hülyére stresszelik magukat maximum, aztán roncsokként el lehet őket engedni, mikor az ember már nem tudja tovább nézni az állandó vergődésüket, meg folyamatos amortizációjukat. Vannak persze kivételek, de a szajkó szerintem nem ide tartozik. Különösen meg tud bolondulni, ha vadon kerül fogságba, szó szerint rommá töri magát, úgyhogy ezzel nem érdemes próbálkozni. Fiókákat kell nevelni, mégpedig a lehető legfiatalabb kortól. A 4-5 napos korú fiókák a legjobb választás, szakszerűen, kiegyensúlyozottan felnevelve, és ugyanígy tartva a későbbiekben. Most nem írok többet, mert nem tudom, hogy nézed-e még a topikot, vagy sem, és nem akarok itt potyára körmölni nagy litániákat. Viszont, ha érdekel, szívesen megírom, hogy szerintem hogyan kéne csinálni ezt a szaporítós dolgot.
Eddig csak külsősként követtem nyomon a fórumot, de most segítségkéréssel fordulok Hozzátok.
Tavaly május óta nevelgetek két sérült varjúgyereket. Most viszont beütött a baj. Költözés van. Sajnos olyan helyre, ahol egyelőre nem tudnám nyújtani nekik a kellő körülményeket.
Keresek olyan befogadót, aki biztosítani tudná számukra a megfelelő helyet, gondoskodást és kellő türelemmel viselné „neveletlenségüket” is. Az idő sürget, így kérlek Benneteket, bárki használható ötlettel, lehetőséggel rendelkezik, ne tartsa magában!
Alább megadom a telefonszámom is, hogy ne csak a fórumon keresztül (napközben ritkán lesem), hanem akár közvetlenül is elérhető legyek.
Előre is köszönöm a segítséget.
Üdv,
Balázs
30/kilenc5hét-1kettő6kettő
bala.balaton kukacdzsímélpontkom
Most nagyon megtévesztettem a „robotokat”, remélem. :)
Egy ismerősömnél van jó pár db vadon befogott madár. Azt mondja, hogy semmilyen gond nincsen velük, ha nagy röpdében tartjuk. Ezzel kapcsolatban elég szkeptikus voltam...
A vadon befogott felnőtt madarak fajainak nagy többsége oly mértékben stresszessé válhat, hogy bele is pusztulhat, nem beszélve arról hogy a törvény tiltja!
Tudnátok nekem segíteni abban, hogy vadon befogott szajkók fogságban mennyire szaporodó képesek? Remélem van valakinek valamilyen tapasztalata, információja a témával kapcsolatban. Előre is köszönöm a segítséget!
Már bocs,hogy visszatérek a "varjú" problémádhoz,de esetleg nem lehetséges hogy valamelyik másik madarad miatt van gond? Akár lehet a háttér irigység,esetleg féltékenység. Lehet talán érzi,hogy valamelyik madarat jobban kedveled. Nálunk ha a chiwawa a közelembe jön és ott a madár...Vége van csórinak!:)
Igen, az párom youtube csatornája lesz szerintem. Köszönöm a dícséretet!
De profik nem vagyunk, nincs egy éve, hogy ennek nekikezdtünk. De igyekeztünk minden madarast információkért zaklatni meg összeolvasni mindent ami segíthet madarat gondozni. :)
Akkor bízom benne, hogy a szarkánk fióka korában is helyesen fejlődött és nincs semmilyen benne bújkáló betegsége. Csak tényleg 2-3 naponta törik félbe egy-egy tolla, és kicsit ilyesztő volt. Nem arról volt szó, hogy gondolta most akkor neki kezd tollatváltani. Amúgy a mérete is sokkal kisebb mint egy átlag szarkáé. Ez normális ugye? Más ekkora szarkát is láttam, gondolom ez a gyerekszarkák jellemzője és ha majd ivarérett/egy éves/ akármi lesz akkor majd megnő. De akkor majd jobban odafigyelek az egészségére, remélem nem bújkál benne semmilyen betegség. Jah és béres-cseppet is kapnak néha, amikor eszünkbe jut (kb hetente). Meg amikor fiókaként idekerült vettünk gyógyszertárban valami kalcium port (foglalmam sincs hírtelen, hogy mi a neve... De szerintem tudjátok mire gondolok), abbol is mindig kapott. A tollveszteségek ellenére amúgy teljesen élénk. Sokat repked (kicsit már erőlködve), ugrál, rohangál, játszik, felfedezi a lakást, ha unatkozik akkor csipdes hogy foglaljuk már le... Úgyhogy más probléma nincs vele.
Varjú most azt játsza, hogy random módon rárepül a fejemre és vagy meghúzza a hajam (húzza... Inkáb ki akarja tépni...) vagy a fejemre koppint. Attol függetlenül, hogy mit csinálok vagy hogy párom bent van-e. De eddig csak 2-szer történt meg, 1 nap különbséggel. Kreativ madár az biztos... A csőrmegfogás meg nem egyszerű mert nekiáll támadni a kezem ahogy felé nyúlok... Azért remélem nem reménytelen már az esetem, és egy normális szintere fel tudom hozni a kapcsolatunkat valahogy...
Sejtem mire gondolsz :-) Ilyenekbe nem akartam belemenni, mert az már nagyon hosszadalmas lenne :-) Úgy van, ahogy mondod, rengeteg minden befolyásolja a vedlést, én most az alaphelyzetet próbáltam felvázolni valamelyest.
Sziasztok! Szeretném a segítségeteket kérni. Tavasztól szeretnék tartani egy madárfiókát. Hobbimadarász vagyok és tartottam már szajkót. Természetesen annak is örülnék, ha megint tarthatnék, de igazán egy csókára vágyom. Tudnátok, vagy ismertek olyat, aki majd tud ebben nekem segíteni, ha eljön az ideje? Igen, tudom, hogy a csóka védett, de felelős és gondoskodó gazdája lennék, és nem, monori állatbörzére nem szeretnék menni, ha nem muszáj. Amikor ott jártam, azt tapasztaltam, hogy az ottani madarak zaklatottak, nincsenek igazán kézhez szoktatva. Az az igazi, ha az ember maga tud menteni fészekből, és ez régen lehetséges is volt számomra, de sajnos már nagyon régen elköltözött az az öreg madarászmester, akihez járogattam, másrészt eléggé meg is ritkult mifelénk a szajkók száma (köszönhetően valószínűleg a szarkák térhódításának). Annak örülnék, ha valaki tudna ajánlani olyan madármentő/vadász/erdész ismerőst, aki majd tud nekem ebben segíteni. Előre is köszi!
Mi már megtapasztaltuk /:-P/, hogy fogságban lévő madarak esetén a tollváltás bizonyos esetekben messze nem olyan ütemű, mint a szabadban lejátszódó! Jobban elhúzódhat, periódus csúszásokat, átfedéseket mutathat, persze van egy koncentráltabb időzítés a lezajlásban. Miután egy toll elérte a véglegesnek tűnő hosszát, egy darabig még "élő" és fokozatosan lesz valóban holt képlet. A jó minőségű tápozást természetesen ezen időszakokra értettem, mert utána, már sokat valóban nem tehetünk minőségükért. :-/
Amennyiben azok a yt-os videók a tőled származnak, amelyeken két dolmányos meg egy szarka szerepel, és dátum a címük, akkor azt kell mondanom, hogy minden elismerésem a tiétek. A madarakat elnézve, nem hiszem, hogy bármi hiánybetegségük lenne. Teljesen a vadon élőket idézik, szép a tolluk, fürgék, pattognak, a lábuk meg tökéletes. Megmondom neked őszintén a legelső hsz-odból sokkal kezdőbb vkire gondoltam, nem olyan profira, mint ami a videókból látszik. :)
Bármi félresiklik, mindig a lábon látszik meg először. Amíg az olyan szép, mint amilyen a ti madaraitoké, addig nincs ok az aggodalomra. A szarkával az a helyzet, hogy azokért a tollakért, ami most törik, nem ti vagytok a felelősek. Ez még az a farok meg szárny ami fiókakorában nőtt ki neki. A varjúfélék is azok közé a madarak közé tartoznak, amelyek nem végeznek teljes vedlést első életévükben. A kirepült, majd önállósodott fióka úgy csinálja meg élete első vedlését az adott nyáron, hogy mindenét átvedli, de a farktollak, az összes evezőtolla, az ahhoz tartozó nagy fedőtollak (első-, másodrendűhöz tartozók egyaránt) biztos, hogy maradnak a fiókakoriak. A szárny középfedőiben nem vagyok biztos, de nyilván azok is vedlenek. A szárnyfelszín kisfedői, amelyek nem mások, mint a szárnyredőt borító tollak, szintén vedlenek, és a szárnybélés is vedlik.
Úgyhogy normális esetben most a szarkád farka és evező még a fiókakoriak. Az lenne a csoda, ha azok mostanra még nem kezdtek volna töredezni. Az már mondhatni varázslat lenne. A természetben is amortizálódik a madarak tollazata, közülük általában az elsővesek történik meg a leglátványosabban. Egyrészt, mert már régóta megvan nekik, másrészt a fiókakori/elsőéves szárny-és faroktollak minősége messze elmarad a későbbi tollakétól. Majd meglátod, ha ezeket átvedli, mennyivel jobbak nőnek majd helyettük, a farka is jóval hosszabb lesz, meg ezek a tollak tovább is maradnak jók. A másik dolog ezzel kapcsolatban még annyi, hogy a tollak minőségének alakulásába a körülmények csak addig tudnak beleszólni, ameddig az növekedésben van, tehát élő. Mihelyt kifejlődött a toll, teljes mértékben holt képletté válik, és onnantól kezdve belsőleg nem lehet módosítani. Ettől kezdve a környezeti hatásoknak köszönhetően csak kifelé mennek belőle a dolgok, be már nem. Fürdéssel tudja a madár időről-időre hidratálni, meg tisztán tartani, esetleg porfürdővel tömöttebbé tenni, faggyúval kenegetve vízhatlanná tenni, de mást nemigen tud vele már csinálni. Szóval emiatt nem kell aggódnotok, a ti esetetekben ez most csak szépséghiba.
Nagyon jó, hogy adjátok a túrós keveréket a madaraknak. Ezt a jó szokásotokat tartsátok is meg mindig :) Ha olyannal találkozol, aki a túrót, vagy ezt a keveréket szidja, azt hagyd figyelmen kívül. Én is így etetem a madaraimat, ahogy te is mondod. Az ilyen kutya-macska dolgokat tudatosan kerülöm, de azon kívül megy minden. :) A varjadra visszatérve, remélem sikerül a nevelése, és leszokik majd a csipkedésről. :) Orülok, ha úgy gondolod, hogy tudtam/tudtunk hasznosakat írni.
Először is, összetenném az összes kezem lábam, ha mobilról ilyen minőségben tudnék írni! :) Hálistennek látszik, hogy nem most kezdtétek a varjazást madarazást és az ez irányú felelősen gondolkodásnak sem vagytok híján! :) Azért, ha belepofázhatok, pár tapasztalatot és infót hozzátennék.
Amit gondolom sokan tapasztalunk, hogy az egyre jobban domesztikálódott varjak (is), már sajnos kis koruk óta silányabbnál silányabb étrenden nevelkednek. Nem egyszer tapasztalható, mikor terek, parkok, szupermarketek, vagy akár csak kisebb élelmiszer üzletek környéki kukákban kotorásznak, vagy ezek környékén összeszednek szinte minden ehetőt, maguknak és sajnos éhes porontyaiknak is. Ezek, no-meg a környezet szennyezés (főleg a nehézfémek), együtt nyomják rá a bélyeget a hiányos fehérje és vitaminszegény táplálkozásukra, ami leromlasztott immunrendszerük miatt fokozott aktivitást mutat a klf. kórokra, rosszabb esetben meg a visszafordíthatatlan fejlődési rendellenességek okára! Mindezeken túl több ismeretlen vírus is felütötte a fejét a vadmadár fronton, melyek lappangási ideje több hónap, vagy akár év is lehet. Két éven belül három szarkával volt dolgom, akik közül kettőn, a több évtizedes tapasztalataim és orvosi segítségek bevonásával sem tudtunk segíteni. Szörnyű volt megélni, ahogy a közben megszelídült madarak fokozatosan leépülnek! :( A harmadik egy szárnyon lőtt sebből felgyógyult ugyan, s mivel meglévő madaraim okán fennálló hely problemek miatt nem tudtam bevállalni szerencsémre egy ismerősnél tudott kikötni. Nem elkeseríteni szeretnélek, csak nem árt nagyon "ébernek" lenni. :-S A tolltörések szerintem az A/E vitaminok, valamint kalcium hiányára utal. Miután feltételezem, hogy egy ideje már sok mindent megadtok neki (elsősorban a túrós lágy eleség, rovarok, gyümölcsökre gondolok), itt arról lehet szó, hogy mindezek vmilyen okból nem épülnek be a szervezetébe. Valamilyen enzim, a kevés mozgás(?), emésztőrendszeri, vagy egyéb korábbi kóros folyamat következménye...Egy hasonló problémán egy korábbi (rigóféle) madaramon--> reszelt répa/nyers kacsamájpép/olíva olaj/diópép és vaj<-- keverékével segítettem...Ezentúl nem árt, ha a bárminemű lágy eleség folsav tartalmú zöldeket (tyúkhúr, spenót, sóska...) is tartalmaz...Remélem neki is a legjobbakat! :)
Madárbőséget és jó egészséget hozó Új évet kívánok, minden kedvencnek és a róluk gondoskodóknak!
Nagyon szépen köszömöm a válaszaitokat! Persze, hogy járok erre és figyelem a válaszokat, hiszen azért írtam :)
Emlitett madárkát én neveltem, 2-3 hetes volt amikor öszeszedtük (egy lakótelep közepén ücsörgött egy iskola keritése tövébe... Nemtudom hogy kiesett, vagy már akkor is kishercegnek képzelte magát kisétált a fészekből... De jobbnak láttuk onnan összeszedni mielött elszabadulnak a gyerekek az iskolából és kitudja mi lesz vele... Nem a legszebb fióka kilopására hajaztunk. Meg akkor már volt egy felnőt kilőtt szárnyú varjunk, gondoltuk csak nem lesz olyan rossz helyen... )
Az nem zavar, hogy már nem engem lát az anyjaként hanem páromat preferálja. Nem akarom mindenáron hogy én legyek a madár párja. Csak beérném azzal, hogy nem akarja kiszedni a szemem a helyéről és nem akarna látványosan leuralni. Tudom, hogy gyengébb természetem van, de igyekszem a sarkamra álni, nehogy már egy fél éves tollas legyen a főnököm... :) Ugyanakkor az idősebb kilőtt szárnyúnál emiatt van sikerem, tőlem nem kap idegbajt ha felé megyek vagy kézből etetem. Párom kb rá se nézhet mert a madár már menekülne. Pedig ő se bátotta.
Megfogásilag lehet nem vagyunk a legprofibbak... Én a háta felől szoktam megfogni, a szárnyait tartom csak a teste mellett. De ezt is egy hoszas becserkészés után, mert már tudja mit akarok és nem értékeli. Emiatt is csak akkor fogom meg ha muszáj, hogy karmot vágjunk. Tudom, hogy ez nem a legprofibb madárfogás, de sajnos arra nem volt lehetőségünk, hogy egy ügyesebb madaras megtanítson a helyes fogásra (pedig volt akit zaklattunk segítségért de mindenki elfoglalt - amit értek is persze).
Ameddig kicsi volt (1-2 hónapos) gondoltam hogy elkezdem fogdosni, hogy szokja... De sajnos párom leszavazta, nem akarta h megutálja a madár az egész procedurát... De lehet az lett volna a jobb ha addig kezdem ezt ameddig hagyja hogy bármit csináljak vele.
Ugyanakkor az idős varjunknál nagyon féltünk, hogy viszasüllyed a mélydepreszioba ha megfogjuk és elveszitem azt a kevés bizalmat amit ad nekem. De érdekes módon, mintha ő rájönne, hogy túlélte ezt a megfogást, nem öltem meg és így még bizalmasabb lesz. Bár ő nem is akar leuralni senkit...
Köszönöm a nevelési tanácsot! Alkalmazom majd (nemtudom hogy oldom meg, de dolgozom rajta)! További bármilyen tanácsot is szívesen veszünk, nagyon szívesen tanulok tőletek! (Ennek a forumnak is egy részét kiolvastam már, így némi információt már kigyűjtöttem nem véletlenül ide írtam segítségért - ne gondoljátok, hogy magamtól nem teszek semmit az ügy érdekében :) ) A megfelelő fekvési idő érdekelne kifejezetten, de bármit írhatsz ami segíthet. :)
Ha már ilyen kedvesen válaszoltok, akkor lenne még egy kérdésem. Szarka ügyileg. Mostanában törnek a tollai. A farka eddig is rövidebb volt mint kellene, de a napokban a szárnytollai is elkezdtek törni. Ő is idei madárka, saccra 5 hetes volt amikor valaki öszeszedte a belváros közepén egy parkolóból (egészségesen -nem volt látható sérülése) - ugyhogy nem nálunk lett tollas (aki öszeszedte kb 1 napig gondozta, úgyhogy nem ronthatott sokat az egészségén - aztán ismerősök által lett átpasszolva ide 1 nap után, mivel itt úgyis elfér még egy madár...). A nap aktívabb részét ketrecből kiengedve a szobában tölti (ketrece kb 1 köbméter, a szoba nagyobb). Nem látunk konkrét okot arra hogy, miért töri el a tollat (nem láttuk beakadni, nem repül neki semminek, nem ütközik neki bútoroknak, a varju se támadja be (annyit) ... És én a ketrecnek se rónám fel feltétlenül mert sokszor kint van amikor egyik percről a másikra lóg 1-1 toll. Nem tőből törik ki (hullik ki), hanem félbetörik a toll. (Pár infó: Nagy tál víze mindig van, naponta fürdik, kajában vegyes a felhozatal -gyászbogárlárva, gyülölcs, túrós keverék-gombóc, csírkeszív, hal... Meg még bármi amit mi is eszünk. De étrendje kb egyezik a varjuéval. Ez lehet a gond? Neki máshogy/mást kellene adni? Mert pl a húst nemnagyon eszi meg a gyümölcsöket imádja, a varjúval ellentétben). Tippeltünk esetleg valami vitamin hiányra is, D-vitaminból pl így télen hátrányban vagyunk... De nemtudom, hogy ilyen oka lehet-e (azontúl, hogy hiába kerestem utána, de csak annyit találtam, hogy bármilyen oka lehet...).
Nagyon köszönöm a segítségeteket! (És bocsánat ha itt-ott félreírtam valamit, mobilon írtam, annak a billentyűzete meg hát...)
Szia Levente777! Én is szeretnék neked és Corvinak meg mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni! Nagy örömmel olvasom, amiket írsz! :) Én is úgy fogom az én varjamat, ahogy mondod, tehát úgy, ahogyan a galambászok szokták a galambokat. Én ezt a dolgot mindig is így láttam, így szoktam meg. Nagyapám galambozott, és ő is mindig így fogta meg a galambokat, meg más madarakat is. Nekem se szokott se csípni, se károgni, mikor megfogom. Én is puszilgatom, meg belebújok a nyaktollazatába. :) Igazság szerint nagyon nem is tudom ráerőltetni magam, mert folyamatosan bókol, illegeti magát, ha csak meglát. Képzeld, még akkor is elkezdi, ha a fent említett módon kézben tartom. :) Ez folyamatosan megy egész évben, de a tavaszi időszakban még intenzívebben csinálja, mint máskor. A te varjad is ráerősít arra, hogy ezekből a kis visszamaradott, emberre szorulókból lesz az igazi házikedvenc, igazi társ. A leírásomban pont egy olyan kisvarjúra gondoltam, mint akiről írsz. Egyre másra azt látom azt, és most már a te példád is megerősít benne, hogy ezek a kis visszamaradottak olyan kedvesek, olyan bájosak tudnak lenni, hogy valami hihetetlen, míg a fészekből szedés, főleg ha valaki a legszebbet választja, gyakran megbosszulja magát a későbbiekben. Persze vannak kivételek, és ezt nem lehet száz százalékig kijelenteni, de szerintem mindenki jobban jár, ha ilyeneket ment meg, mintsem szedet magának. Több okból is. Egyébként ez a szájból evős dolog nagyon jópofa :) Az enyém is kiszedeget mindent a számból és nagyon ügyesen, finoman csinálja. Jajj, a kacagógerlék… hát ők olyan kis egyszerű teremtések, jó nem akarom őket nagyon degradálni, de azért nem azon a szinten vannak, mint a varjak. :D Nekem is voltak. Mielőtt feljöttem ide 2009-ben, előtte való évben számoltam fel őket. Hát ők nekem is olyanok voltak, hogy meg se mozdultak, amikor meg akartam fogni őket. Csak nem nagyon szerettem őket fogdosni, mert a tolluk eléggé hullott ilyenkor.
Most én jövök itt kissé más, hozzátok viszonyítva demagóg véleménnyel. :-S Én annak vagyok a híve, ha egy madár (bármilyen), fajára nézve megközelítően kielégítő "szabadosabb" életet él! Kondija, tollazata, egyénisége így éri el a számomra legmadárabb megjelenést. Nem érdekel, ha tartja a távolságot, vagy ha olykor csipked, meg hogy a családon belül megkülönböztet, ezt én annak írom le, hogy hozzátartozik az Ő egyéniségéhez, ami még szórakoztat is. Ha már kényszerpályán kell élnie az életét, legalább ennyi szabadság adassék neki, ezért egyikünk sem akarja leuralni, Ő meg választhat ivari hajlamainak megfelelően. Ezek viszont korán sem jelentették soha, hogy nem szelídülnének, vagy nem kezdtek volna ragaszkodni valamelyikünkhöz,,,de ez az Ő döntésük volt és nem fenyítések és kényszerek hatására. A madarak megfogása természetesen fontos és szükséges dolog, de nálam csak az elengedhetetlen dolgokig bezárólag. A varjúfélék rettentően értelmes, kíváncsi és kreatív lények, ugyanakkor és talán e-miatt is nagyon stresszesek. A stressz oly mértékben károsíthatja őket, hogy komoly idegrendszeri elváltozásokat szenvedhetnek tőle. A stressztűrés egyedenként nagyon eltérhet, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen környezeti ráhatásoknak tesszük ki, valamint igencsak megfontolandó, minden általunk rájuk erőszakolt dolog. A fentebb ragozott szabatosabb életminőséghez, persze hely, vagy olykor a szabadban való randalírozás kell nekik. Nem lehet viszont figyelmen kívül hagyni, hogy minél nagyobb varjúfélével van dolgunk, annál nagyobb károkozásokra, sőt veszélyeztetésekre számíthatunk! Ezt még egy méretes volier & lakás közöttí térben való "müködtetésüknél" sem árt szem előtt tartani, pláne a szabadban! :-S
Érdekes amit írsz a megfogásról,mert nálunk is működik úgy,hogy a hasa alatt fogom meg (majdnem úgy mint a galambászok a galambot). Nem csapkod,nem károg! Néha rám jön és hirtelen felkapom és az arcomba döngölöm,puszilgatom stb. de még csak oda se vág. Viszont nagyon szeret a számból enni. Kifeszíti és ha van benne kaja kiszedi és megeszi. Kb. három hetesen találták takarítólányok egy iskola területén. Mivel nagyon gyenge volt (fehér tollak,csavart lábak,csont sovány)gondolom angol kóros,mindig felemeltem és szájból itattam. Nos ennek ellenére (kb. három hetes lehetett,mert ki volt tollasodva és a farok tollazata is már megvolt, de nem teljesen nőt ki)hihetetlenül szelíd.Semmi túlzás nélkül ami nála szelídebb,az ki van preparálva:)Azt gondoltam tartani fog tőlünk és nem lesz ennyire szelíd,mivel ismerte a szüleit,tesóit.A karmait is úgy vágom,hogy meg sem kell fogni. A kacagógerléimet is bármikor fel lehet venni akár a földről is. Meg sem próbálnak menekülni.
Ha esetleg még jársz erre és olvasod, én is mondanék ezzel kapcsolatban néhány dolgot. Nem vagyok varjúszakértő, de van némi rálátásom erre a dologra. Az a gond, hogy valamilyen szinten –tisztelet a kivételnek- eléggé egygazdás jószágok. Még a seregély is valamilyen szinten. Ahhoz ragaszkodnak leginkább, aki felnevelte őket, meg persze, aki a legtöbbet foglalkozik velük. Sajnos nálatok valami miatt úgy alakult, hogy egy ideje valami miatt te nem vagy már annyira szimpatikus neki. Egyébként a természetük, meg a gazdájukhoz való viszonyuk attól is függ valamelyest, hogy egy kis öklömnyi, ősztollú csenevész izé formájában szedted-e össze a fűből, vagy a fészek legszebb fiókáját szedte ki valaki és adta oda/el neked. Szerintem azzal minden varjútartó egyetért, hogy az arcba csípést nem szabad hagyni. Bármit megcsinálhat a madarad, de az arcba csípés az tabu. Erről sürgősen le kell szoktatni valahogy. A megpofozást, bárki is mondta, kerülni kell, mert totál behülyülnek tőle, és egyébként se túl szép dolog megütni. Ha legközelebb belédcsíp, azon nyomban kapd el a csőrét és jól szorongasd meg neki. Lehet hogy méltatlankodni fog közben, meg rád is fog a lábával, de azt bírd ki. Ez van, hogy működik. Akárhányszor bunkózik, ezt próbáld meg. Meg is lehet jó erősen fricskázni, de csak a hegyét, nehogy véletlenül a szemére kapja. Igaz, nekem vetésim van, de korábban emberek nevelték és emiatt imprint lett, ezért dolmányos beütése van egy kicsit, tehát nem az a történet, mint mikor egy lőttszárnyú vad kerül emberkézbe. Kezdetben ő is nagyon rakoncátlan volt, de gyorsan leszoktattam ezekről a fent emlitett dolgokkal. Lényeges, hogy tudatosítanod kell benne, hogy te vagy a főnök, mert egyéb esetben nagyon elkanászodhat és teljesen rád fog szállni. Roppant intelligensek és pontosan felmérik a helyzetet. Őnáluk a természetben is hierarchia van, nem az a szeressük egymást gyerekek együttélés. Ezért kell neked a sarkadra állnod, mert ha nem teszed, akkor ő fog főnökösködni. Rólam azt kell tudni, hogy itt nálam nem divat ez a "nem lehet megfogni a madárkát, mert megsértődik" dolog. Én világ életemben úgy húztam-vontam a madaraimat, ahogy én akartam. Hallottam én, hogy a madarak nem szeretik, hogy megfogják őket, de engem ez soha nem érdekelt, meg nem is érdekel a mai napig sem. A ne szelídítsük ölebbé a madarainkat eszmefuttatásoktól pedig egyenesen a falra mászom, ezt tartom az egyik legnagyobb butaságnak a madártartásban. Viszont én azt a furcsa dolgot tapasztaltam meg, hogy a sok fogdosással pont az ellenkezője történt a madaraimmal, nemhogy stesszesekké, félősebbekké váltak volna, hanem még kezesebbekké. A varjammal meg a seregélyeimmel már eljutottam arra szintre, hogy marokra fogott, vagy ne adj' Isten fejjel lefelé lógatott állapotban vígan falatoznak, ha a kedvenc kajájukat teszem a másik kezembe, vagy elérhető közelségbe. De a legkedvesebb seregélyem, a Pubi, azt is megcsinálta, hogy hangosan énekelt, mikozben marokra fogtam. Mondjuk, ettől már én is elképedtem. A seregélyemmel pl. praktikai okokból úgy szoktam rovarászni, hogy a bal kezemben fogom a madarat, jobb kezemben a légycsapó, amivel csapkodom a rovarokat, és a lehulló rovarhoz odateszem, amit ő felkap egy pillanat alatt. Vagy, ha kézzel fogom, akkor a kézben tartott madár elé a másik kezemmel odateszem a rovarokat, amiből ő kieszi. Ezt csak azért írtam le neked, hogyha esetleg probléma van a megfogással, akkor lehet, hogy az abból is adódhat, hogy nem jól fogjátok meg. Úgy kell megfogni, hogy a feje feléd van és csokorra összefogod a lábát szárnyát, farkát. Ha másképp fogod meg, abból sok kellemetlenség lehet, és az úgy vadíthatja a madarat. Majd még írhatok néhány ötletet, amivel kiegyensúlyozottabbá tehető esetleg pl. étrend, tollazatápolás, megfelelő fekvési idő, a kinn-benn kérdése stb. Ezek a dolgok elő látásra jelentéktelen apróságoknak tűnhetnek, de nem azok.
