Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Drága Zsuzsu27 ! Zorán eme nagyon szép számával búcsúzom tőled és nagyon sajnálom, hogy nem éreztem meg a szomorúságod és nem írtam több Zsuzsu csalogató versikét...
mennyit beszélgethettünk volna még...nagyon szomorú vagyok, Isten veled - szerettünk.
Sziasztok! Nem tudom emlékeztek -e rám, én rátok igen ;) Tavaly jártam itt nyár végén amikor a madármániám leginkább tombolt :)) Magam sem tudom miért írtam, de olyan "nosztalgikus" érzés! :)
Madaram idén sem lett, bár időm/lehetőségem nem is engedi. Az viszont bosszant hogy a madaraknak a 3 odúmból egy sem tetszik igazán, mert csak néha-néha látogatják, költés pedig szóba se került. Remélem "sikeres" hosszú nyarat zártatok ;) üdv: Ádám
Remélem azért nem nagyon ütötted meg magad!:) Nekem Zizmó végül is már önálló, mert felszedi az eléje tett eleséget, meg megfogja a lakásba betévedő rovarokat. Molnárka is hasonló korú, úgyhogy szerintem hamarosan várható. Próbáld pont azzal a kupával, amit már korábban javasoltam, mert annak idején Zuzuka is csak ebből volt hajlandó enni. Mikor elrepedt a kupa és kidobtam, utána csak szerencsétlenkedett a másfajta kupákon meg a befőttesüveg fedélen is. Kénytelen voltam elmenni a boltba és venni egy ilyen salátát, hogy miután megettem, szervírozhassam a kupájában Zuzukának az ennivalót. Miután orvosoltam a problémát, újból elkezdett önállóan falatozni. Ӧrülök, hogy most már nem fél annyira a kezedtől. Azon egy cseppet sem lepődök meg, hogy nem vállalják, hiszen az a városi legenda járja, hogy a fecskék tartása/teleltetése lehetetlenség.
Egyszerüen még nem önálló - ezek szerint is! Fogságban lévő madarak néha csak jóval
később lesznek öállóak, mert hisz nincs meg körülöttük az a környezet amelyben ez
autómatikusan megtörténik. Nincs példa; nincsenek szülők, tesók, fajtársak akik
látványa magával ragadná Őt, mert valljuk be, hogy fajtársak látványára vannak
programozva, s nem Mi-ránk, akármilyen odaadók is vagyunk velük szemben. Tehát ha
szabad így mondanom:nem tudatosúl benne, hogy neki már önállónak kéne lennie.
Ha egy ilyen állapotban lévő madarat, mondjuk szélnek eresztenek az vagy nagyon
gyorsan mindent elsajátít -persze ha vannak körülötte akiktől, vagy nagyon gyorsan
elpusztúl. Itt nem csak arról van szó, hogy persze vannak veleszületett késztetések,
hanem arról is, hogy az önállóság kialakulásához már begyakorolt, s kialakult
RUTIN-ra lenne egyből szüksége kint a szabadban, ami nincs! Lehet, hogy elkapna egy
két legyet, de ha elfogynak körülötte, s könnyűszerrel nem boldogúl valószínű vissza
akarna térni Hozzád, mert a többit nem tudja. Ezek a problémák főleg az egyedűl
nevelt madaraknál jelentkeznek és ezek saját tapasztalataim is! Nekem az a meglátásom, hogy egy fogságban nevelt madár igazából sohasem lesz
teljesen önálló. Pl. volt olyan madaram aki még 1,5 éves korában is fióka szerű
szárnyverdeséssel kért enni, ha nagyon éhes volt, vagy a vállamom a hajam közé bujva akart csak elaludni, fürödni meg csak akkor volt hajladdó, ha ott voltam mellette, s az ujjammal bele pancsiztam... ;-) Az emberrel való kapcsolatuk teljesen más szokásokat, reflexeket alakítanak ki bennük és ezek rögződnek, miközben az "ősi
alapbeidegződések" meg tompúlnak, miután semmi hasznát nem veszik. A "kakievésért" meg szerintem ne aggódj, nincs az a madár amelyik legalább
egyszer-kétszer belene csippentene, de azután nefélj, tudni fogja, hogy miről van
Most csak keveset írok. Molnárka ma a papucsából kakit evett. Hallucinálok, vagy létezhet???
És ha igen, foszfor vagy egyéb táp hiány? Vagy csak zavarja a kaki? Naponta cserélem a papucsait. Szépen kikakil a papucsból, néha azért mellé sikeredik…Apróra őrölt tojáshéjat is teszek a keverékbe.
Egy hete nem alszom az idegtől, hogy mi lesz vele. Elengedni már semmiképpen nem szeretném. A kutyamizériát is felhívtam a telelésével kapcsolatban, de eddig senki nem vállalta el. Vagy csak kalitkásan.
Lassan alakulgat, hogy ismét ne féljen a kezemtől. (a fejemmel továbbra is nagy cimbora) Pedig ismételten volt egy ’balesetünk’. Széken állva etettem a karnison. Szék megbillent, én a karnisba kapaszkodva próbáltam megőrizni az egyensúlyomat. Karnis falastul, Molnárkástul, Velemestül lereppent. Szerencsére Molnárka gyors volt és elrepült, nem lett baja. De bennem megállt az ütő, hogy mi lett volna, ha ráesem…
Ennivalót továbbra sem eszi egyedül. Tányérkán natúr kukac, vizes kukac, keverékes kukac, keverék, légy, darázs….Semmi….3órát bírtam éheztetni. Meddig mehetek el időben, hogy magától egyen???
Nagyon örülök, hogy ennyire jó híreket hallok a madárkáid felől! :)))
A ragaszkodásról, fogékonyságról annyit, hogy sokszor bele szoktam gondolni, hogy aki csak a madáretetőnél szemlélődik, vagy netán gyűrűzésnél kerül úgymond "közelebbi" kapcsolatba egy madárral, annak mindig csak egy elérhetetlen lény lesz, ami max csak egy gyönyörű törékeny teremtmény, de ennél nem több.
Akárhogy is nézzük, azért mi szerencsések vagyunk, hogy úgy alakult, hogy megtapasztalhattuk a zöldikék, seregélyek, fecskék stb. valódi énjét. Hüledezhetünk meglepő ténykedéseiken, amelyek sokszor ellentmondanak a közvéleményben kialakult képnek. Én annak idején, mikor feltettem Zuzukát a madárfotókra, írták, hogy hogy lehet egy fecske ennyire szelíd. Gondoltam magamban: könnyen. Szerintem Csipi esetében is ugyanígy le lennének döbbenve... vagy még jobban :))) Ebből az egészből csak azt akarom kihozni, hogy az apróságok semmivel sem maradnak el szelídségben, ragaszkodásban egy papagájtól, vagy egy varjúfélétől. Mindig nagy örömmel olvasom amiket a Zöldiről írsz, mert teljesen egybevág azokkal a dolgokkal, amit a fecskéimnél tapasztalok. Zizmó például elképesztően szelíd. Ragaszkodása olyannyira nagy mértékű, hogy az nekem is új.
A keresztcsőrűek valahogy nekem is papagájokat juttatnak eszembe. Ők a pintyfélék papagájai.
A bélgyulladást, amiről írsz, azt hiszem ismerem. Pubinak is volt, meg korábbi seregélyeim közül is volt, amelyik megbetegedett. Tényleg semmi nem látszik a madáron. Nem szomorkodik, nem gubbaszt, ugyanúgy viselkedik, mint előtte, csak éppen lefogy, étvágytalan és émelyítő szagút ürít. A legkedvesebb kajáját elérakod, az sem kell. Ha vedléskor éri, az baj, mert azok a tollak, amik növés alatt állnak ilyenkor elsorvadnak. Önitatóból kínált vitaminos vízzel ki lehet védeni. A volierben tartottak sem betegszenek meg. Pubit második évben napközben kinn tartottam. Annyira erőteljes, ellenálló lett így, hogy össze sem lehetett hasonlítani korábbi, csak kalitkában tartott önmagával. Lolettót most ketrecben tartom, mert a röpdén kell ezt-azt csinálni, de rövidesen Ő is volieres lesz napközben, mert egyéb kedvező hatásai mellett a sárga csőrt is tervezem tavaszra. :))) Marci tollazatáról annyit, hogy a tojók is színesednek, változnak az évek alatt. Az idős tojók végül ugyanolyan feketék lesznek, mint a hímek. Sajnálom, hogy nem tudod elvállalni a kisfecskét. :( Nálad nagyon jó helye lenne az biztos.
Azt azért nem hagyhatom magamon száradni, hogy zöldike specialista lennék, viszont az a rengeteg tapasztalat, idő s energia melyet más egyébb faju madarakkal
kapcsolatban megéltem, talán segített egy ilyen "törpe" felnevelésében is! :)
Csipi amúgy igencsak jól el van. Ő egy igazi csalódás -jó értelemben nekem! :)
Tulajdonképpen nagyfokú fogékonyságával, alkalmazkodásával s ragazkodásával lepi meg az embert. Azon mindig "eldobom" magam, ahogy az új dolgokhoz közelít,..először óvatosan néz-vár, hol engem, hol az idegen tárgyat kaját,,stb.
lesi, lassan forgatja fejét szemét, majd aztán egyre bátrabb, s a végén jó darabig
csak ezzel az új dologgal foglalkozik! :-) Azt kell monjam, hogy kissé a papagájok
& meggyvágó stílusát juttatja az ember eszébe.. Rövid időre egyszer kaptam
megőrzésre egy keresztcsőrü párt. Viselkedése talán leginkább reájuk jellemző, bár
Brehm apó meg olyanokat is ír, hogy a keresztcsőrü, meg már majdnem szinte papagáj -persze csak majdnem! :) Azért az egyébb pintyfélékből is van benne rendesen, de valahogy igencsak elüt tőlük, legalább is szerintem. Nem rég átesett gyakorlatilag a teljes vedlésen -nem néz ki rosszúl, majd dobok fotót is, csak a gépet lenn hagytam a tanyán. ;-)
Marci 3-éves múlt, s igencsak vagabund Ő is. :) "Szókészlete" mindig apróbb
dolgokkal de gyarapodik. Mostanában harciaskodik, főleg a kezemmel. :) Nem rég egy enyhébb lefolyásu bél gyulladáson ment át, de szinte alig látszódott viselkedésén, én viszont észrevettem. Tollain a pettyek valahogy egyre lándzsa alakubbak, s az egész madár egyre színeseb..? Majd róla is próbálok képet tenni.
A szöveg írással kapcs. csak azt javasolnám, hogy az ember ha hosszabban leír bármit, mentse el akár egy egyszerü TXT fájlban!
Fecskével konkrétan még nem volt dolgom, de merészelném, ha mód lenne rá. Egy lappantyú volt nálam 4 napig, de Ő csak egy barom nagy vihar utáni felépülésre várt.
Annak idején mikor fiókák voltak nálam (seregély, szarka, meggyvágó, zöldike...) én is behordtam a melóhelyemre, hogy időben etethessek, de az még a "dobozos" korszak volt. Úgy intéztem, hogy mikor kirerülős ill. félig önállók lettek kivettem a nyári szabim egy részét.
Egy repülőképes, viszont még nem önálló madarat -ráadásúl fecskét, már (valóban) nem igazán hurcolhat mindenhová az ember fia magával. A másik nagy problem, hogy nálunk már totális teltház van, s emiatt olykor a családból történő kitagadás szélén vagyok... ;-)
Mifelénk, Zsámbék mellett, Mányon a víztorony környékén százas molnásfecske csapat kering déutánonként, ma is megfigyeltem. Lehet, hogy a gyorsan felmelegedő fém torony vonzza a rovarokat, az meg a fecskéket.
Most kérném a segítségeteket. Októbertől napi 8 órában fogok dolgozni, nem itthon. Ma derült ki.
Így fogalmam sincs, hogy teleltessem át Molnárkát. Nem vihetem magammal.
Elengedni nem merem, annyira írtátok, hogy nem alkalmas rá. Nem tudom, mit tegyek. Az Állatkertben, a rácsok mögött nem fog jövőre sem kivedleni, hogy elengedhető legyen.
Hát akkor tényleg csak az utazás, jobban mondva a szakember vizsgálata változtatott meg benne valamit. Mivel a félelme nem Veled kapcsolatos, nem Te váltottad ki, szerintem vissza lehet még a bizalmát szerezni. Hagyj ki egy etetést, háhtha úgy le méltóztatik neki jönni. Ha egyszer ez megtörténik, szerintem újból a régi lesz. Zizmó annyira szelíd és annyira teljes értékű családtagnak képzeli magát -mondjuk az én szememben az is-, hogy tényleg mindig mindenből ki akarja venni a részét, mindenbe belekotnyeleskedig. Ma, mikor behoztam megint egy újabb adag méhet fullánkozásra, akkor is hozta a formáját és pont a legproblémásabb területen, a fullánkokkal teli törlőkendőn akart szórakozni. Mivel én is nagyon óvom, így ettől idegbajt kaptam, és emiatt be kellett csuknom a fürdőszobába erre az időre. Egyébként végső soron mindig valaki fején köt ki, és ott azután képes órákig elüldögélni. Szerecsére a fejünkön sose potyogtat. Most már tényleg rászánom magam és felteszem azokat a képeket.
Amiről írsz, hogy őrültnek tartanak, azzal nem vagy egyedül. Eleinte nekem sem tetszett, de aztán rájöttem, hogy ugyan mivel különb az, aki úgymond a 'normális 'életet éli. Az, hogy egy madár visszaszáll ránk, vagy felnevelünk, kikupálunk valamit, igen is nagy dolgok. Ezt a sivár, érdeklődési kör nélküli emberek úgysem fogják soha megérteni, és gyerekes időtöltésnek tartják továbbra is a madarazást. -Itt bizonyos ismerőseimre céloztam- Én is úgy vagyok vele, hogy rájuk kell hagyni a dolgot.
Sajnos a megírt hozzászólásom elszállt, mert lenyomtam egy gombot véletlenül, mikor már majdnem kész volt.:(((
Mindegy, én is nagyon hálás vagyok, hogy időről-időre megosztod velünk a tapasztalataidat, elképzeléseidet. Jó őket olvasni :) Amiket írsz, azokkal maximálisan egyetértek: bizonyos fajok esetében komoly létjogosultsága van a tanulásnak, tanulási igénynek (pl. varjúfélék, papagájok, piprák stb.) Amikről írsz, azokhoz hasonló dolgokat én is figyeltem már meg régebben, mikor papagájokat tartottam.
A fórum sokszínűségén már én is elgondolkodtam. Valóban lehet látni, hogy ki milyen madárfajok nevelésében, tartásában mozog a legotthonosabban. Egyszer nekiálltam visszaolvasni a kezdetektől, hát azt kell mondjam, rengeteg hasznos infó halmozódott már fel benne ezalatt a hat év alatt, igazi értéket képvisel.
Köszönöm az elismerő szavakat :) Az az igazság, hogy Téged pedig a zöldikék specialistája vagy, ez már nyilvánvaló. Erről jut eszembe, hogy Csipivel mi a helyzet mostanság?
A seregélyem végül Loló lett, mostmár biztos. Szegényről alig esett szó a fecskeáradat közepette. Elég jól elvan, szépen vedlik :) Olyan magával ragadó természete sajnos nincs, mint ami Pubinak volt, de ez még később alakulhat. Sajnos e különleges madaraknak - Pubi-Zuzuka duó- csak nagyon rövid ideig élvezhettem a társaságát. Sokszor eszembe szoktak jutni még a mai napig is. Marci seregélyed hogy van? Rég hallottunk már felőle.:)
Molnárka már 1hónapja nálam van. Nem volt repülős egyáltalán, mikor hozzám került. A lába rettenetesen nézett ki, szegycsontja kiállt, de összességében elég élénk madárkának tűnt. 2 hétig folyamatosan a fészekben feküdt, aludt, tollászkodott, stb. A fészek az éjjeliszekrényemen volt, ami magasabb, mint az ágyam, így rám látott reggel, este. Napközben cipeltem fészkestül magammal a lakásban, ahol huzamosabb ideig tartózkodtam.
Fészkes korában már a hűtő hangjára reagált, ha engem meglátott csapkodta a kis szárnyát, de nem fogadta el mindig a kukacot. Ezért gondoltam, hogy a szárnyverdesés, ami az én tapasztalataim szerint is eleségkérő jelzésként működött, nála nem teljesen. Én ahogy a ragadozóknál is, hang kíséretében adtam neki az eleséget. Ha azt a hangot meghallja automatikusan nyammog ma is. Mikor már kirepülős lett, a kezemen ácsorogva leselkedtünk az ablak előtt. Kézfélelme nem volt. Sőt, mászott rám rendesen. Amikor megutaztattam és megnézettem, utána kezdett rezonálni a kéztől. De az arcomat az orrába dughatom, az nem érdekli. Időnként finoman csipedi. Viszont le nem jön már. Nekem kell felmásznom hozzá minden egyes kosztolásnál a karnishoz, így a ’szeretgetés’ elég macerás műveletté vált.
Az én családom, környezetem totál örültnek tart. Egy ideig zavart, de már nem foglalkozom vele. Persze nem teljesen igaz, a megjegyzéseik máig idegesítenek, de nem fakadok sírva, vagy nem próbálom meggyőzni Őket a magam igazáról, rájuk hagyom. Ha az Ő elvárásaikhoz igazítanám magam, sosem élném át azt a boldogságot, amit egy madár reptetése, tartása folyamán érzek. Legutóbb azt kérdezték, ha lenne egy jákóm, akkor is hazahordoznék-e minden madarat? Tudják, hogy mennyire vágyom egy jákóra, de sosem mondanék nemet egy sérült madárra…..
Érdekesek, amit írtok, jó, hogy közreadjátok ezeket a tapasztalatokat!
Úgy gondolom, hogy viszonylag kevés azaz infó, ami ténylegesen öröklődik, de irtózatosan nagy a tanulási képesség illetve a tanulás sebessége! Ez sokszor megtévesztő lehet, mert egy adott kifejlődési szinten nem tudja az ember eldönteni, hogy ezt vagy azt örökölte vagy tanulta. pl.: ha nevelsz kézben egy galambfiókát, akkor az pár hetes korában mindent a csőrébe vesz, megcsipked, ez az örökölt tudás, cselekvés szerintem, de ettől, ha nem teszel elé ennivalót és nem tanulja meg azt felcsipkedni, akkor nem tanul meg önállóan enni. Idővel elmúlik ez a csipkedős korszak és akkor már kín keserves megtanítani önállóan enni, mert csak várja, hogy megetesd, míg ha ebben az időszakban csak párszor imitálod neki a mag felszedését a kezeddel, "azonnal" ellesi és megtanul enni. Ugyan ez lehet a fecskékkel (meg minden más madárral, állattal) is, hogy nem mindegy, hogy mikor mutatod meg neki, hogyan kell legyet fogni. Mivel más az életritmusuk pontosabban a fejlődési ütemük/sebességük (és ebben ugye fajonként óriási eltérések vannak), lehet csak pár óra/nap az ideális ehhez, ha ebből kicsúszol, akkor jönnek a nehézségek. Mondjuk ilyen tanulási korszak akár a gyerekeknél is megfigyelhető pl. a beszélni tanuláskor.
Ezért jók az itt közreadott tapasztalatok, sokat lehet belőlük tanulni.
Köszönöm mindenesetre a sok-sok konkrét tapasztalatod megosztását, a tények legalább tények is maradnak! Az valóban egy hatalmas dolog, hogy a madárság java részében (is) egy jó adag infó öröklődik; ez a tudomány szempontjából is egy elég nagy dilemma, mert a tudás és egyes bonyolult folyamatok tökéletes kivitelezése is genetikailag átöröklödik! Ez egy kényes téma, mert a civilizáltabb ember akkor egy magasabb "ugródeszkát" kap, ami azonnal átmehet hátrányos megkülönböztetésbe...és ez máris politika! ;-)
Mindezen -mármint a kódolt alaptudáson- felüli tanulni akarásnak, tartott madaraim esetében (is) többször szemtanúja lehettem. Többször kifigyeltem ahogy lesik a másikat, s próbálták leutánozni tevékenységét, de nem igazán sikerült nekik, miután más fajuak révén más adottsággal, más késztetésekkel voltak megáldva, de érdekes,
hogy mégis szemmeltartották a másikat és próbáltak valami hasznosíthatót ellesni egymástól, viszont 90%-ban mindig egyszere tollászkodtak! :) Ez persze a szabadban élőknél nem igazán fordúl elő (bár ki tudja..?) Azt viszont bizonyítja, hogy a másiktól, de főleg a szülőktől való tanulási igényük ugyancsak kódolva van! :)
Szerintem az egy döbbenetesen jó dolog, hogy itt a fórumon belül eléggé jól és érzékelhetően megoszlik, hogy KI mely madárfajok nevelésében a legotthonosabb. A Te esetedben (pl. fecskék terén) a specialistát is megkockáztatnám,..s ezt egyáltalán nem hízelgésnek szánom! E dolgok olyankor a leghasznosabbak, mikor kezdő madárnevelőknél (ahogy írod) problémák adódnak.
Mizus amúgy Loló (vagy Lulu)-val ? :) Esetleg kimaradtam valamiből..?
Egyáltalán nincs semmi túlzó abban, amiket írtál. A fórumnak pont ez a lényege. Leírjuk a véleményünket.
Azt le kell szögeznem, hogy amiket írtam az csak a visszavadítható életképes fecskékre vonatkozik, akiket nevelés után viszünk reptetni. Az ilyen-olyan okokból hosszabb távon tartott madarakról nekem is a Tiédhez hasonló a véleményem, főleg, ha még a külső is hagy némi kivetni valót maga után. Lili fecskéjéről én is úgy gondolom, hogy nem alkalmas. Legalább is per pillanat nem.
Én egy percig sem kétlem, hogy a csapat tagjai jeleznek egymásnak, ha rovarrajokra bukkannak, meg azt sem, hogy vannak olyan madarak pl. ragadozók, amelyek vadászatra tanítják a fiatalokat, de az öreg fecskék konkrétan nem tanítják rovarfogásra a fiókáikat, az egyszer biztos. Ezt egyrészt a vadon élő fecskék viselkedésének hosszú ideje tartó megfigyelése és az általam neveltek figyelemmel követése miatt állítom ennyire biztosan. Mikor kiengedem őket, sokszor a szemem láttára fogják a rovarokat, de ha ezt nem látnám, akkor is tudom, hogy rovarokat ettek, mert tele hassal jönnek haza. És senki nem tanította őket, úgyhogy akkor csak beléjük van kódolva?! A vészhangokkal is ez a helyzet, azokat is értik. Erre is vannak konkrét példáim.
Néha hülyeségből letettem a betonra egy-egy nevelt fecskémet a kintit röptetések alkalmával, ilyenkor látszott rajtuk, hogy eléggé feszélyezve érzik magukat, és néhány másodperc múlva mint a rakéta, úgy szálltak tova. Jó pár fecskét vadítottam már vissza, de még egyetlen sem szállt a földre ez idő alatt.
A kondícióval kapcsolatban teljesen igazad van. Főleg kezdő madárnevelőknél probléma, hogy fogalmuk sincs, hogy milyennek kell lenni a kondinak. Ezért is van a sok kudarc, majd pedig az ezekből következő tévhitek. A fecskéknél nevelés alatt jó erős kondit kell tartani, kirepüléskor is tanácsos így eljárni, mert az haladékot ad a visszavadítás alatt álló madarainknak. Magyarul: ha elkalandozik és csak másnap tér vissza, akkor sem dől össze a világ, nem gyengül le nagyon, ha addig nem evett. A megfelelő kondíciót most nincs kedvem részletezni, mert nem két sor lenne.
Na, nekem még ez volt a hozzáfűznivalóm, tovább én se nagyon akarom ezt ragozni :)
