Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Mikor anno szakközépben hazavittem egy lőttszárnyú vetésit idióta osztálytársam is ezzel fársztott folyamatosan, hogy majd kiszúrja a szememet. El kellett szegénynek magyarázni, hogy ez nem a Madarak c. film, hanem csak egy ápolásra szoruló szerencsétlen varjú.
Ha meg akarod tapasztalni, hogy milyen az utálatos kép főszereplőjének lenni, akkor tedd fel az ötletedet a Madáretető topicba, ott épp az ökörszemekről van szó. :-))))
Ma láttam egy ökörszemet, de nem sikerült elkapnom. Arra gondoltam, hogy építek neki egy csapdát, ami úgy néz ki, mint egy madáretető, de mikor bemegy a lyukon, bezáródik az ajtó, és foglyul ejtem.
Egy szó sem esett a hozzászólásomban arról, hogy mi a jobb, a szelíd madár, amit te
"öleb"-nek szoktál titulálni, vagy a kevésbé ragaszkodó. Ezt a kérdést minden madártartó maga dönti el, különben is, régebben már elmondtam ezzel kapcsolatban a véleményemet.
Az általam említett "fészekmegoldások" sem neked szóltak. Konkrétan: a youtubeon láttam külfödi önjelölt "madármentők" által feltöltött videókat, ahol a nem megfelelően elhelyezett, dögrováson lévő fiókákba próbálnak belevarázsolni némi trutymót. Őrájuk gondoltam. Ezt egyébként a melegítés kapcsán írtam, arra reagálva, hogy szerinted fontos, hogy melegítsék egymást a testvérekkel. Jó fészekben a magányosan ülő fióka körül is kialakul a hőburok, persze ehhez már saját testhővel kell hogy rendelkezzen.
A megfelelő reakció az lett volna a hozzászólásomra, ha azt írod: " Nem azért nem nevelek napos, vagy pár napos kortól, mert nem tudok, hanem mert nem akarok." Erről írtam, de még mielőtt félreértenél, ezzel nem a szaktudásodat kérdőjelezem meg, csak annyit, hogy ez bármilyen szempontból is otrombaság lenne. Jópáran gyakorolják ezt és a végeredemény minden tekintetben egy tökéletes küllemű madár, ami nem lesz gama, se ó-lábú.
Bármennyire is nehezedre esik, próbáld tudatosítani, hogy nem mindenkinek az a célja a madártartással, mint ami neked. Nem azért nem nevelek ölebet a madaramból, mert nem tudok, hanem mert nem akarok.
Már amennyiben jól értem, és nekem szólt ez az öt szál füves, dobozos odamondás.
Ezek a pintyfélék... mindig is csodálatos madaraknak tartottam a carduelis nemzetség tagjait, de ez most csak tovább erősödik látva a sok jó példát. A díszmadártenyésztők az idrén jelenleg is komoly harcot vívnak annak érdekében, hogy ezek a fajok még néhány más nemzetség fajaival - serinus, fringilla, pyrrhula- kiegészülve legálisan tartható madarakká váljanak.
Nagyon ismerősek számomra ezen viselkedésformák halmaza. Tényleg megdöbbentő, hogy mennyire fel tudják magukat találni, mennyire jól és biztonságban tudják magukat érezni gazdájuk társaságában ezek az apró madarak. Gondolom Ő is a család kis kedvence már régóta :-)) Egyébként a vasorrú tényleg olyan komolyat tud csípni, mint ahogyan az köztudatban van?
Bocs, hogy még nem reagáltam, Csipi nagyon jól megvan. Ha foglalkozom vele (sajnos sosem eleget) állandóan munkálkodik, ágakkal babrál, tárgyakat huzigál-feszeget, falat bont..hajamat huzigálja (persze tövestűl). :) Ha valami új jelenik meg eleinte nagyon óvatoskodó, de később a kíváncsiskodása mindenen túlteszi Őt. Ugyan ez van új arcokkal is. Végül is nagyon jó megfigyelő; ha pl. valamibe, vagy re rámerészkedett erre a tárgyra helyzetre hetekig emlékszik, s onnantól bizalma van vele.. Ezenfelűl eléggé harcias is velem, mert ha mondjuk valamely általa eldöntött projektben elkezdem akadályozni (mondjuk, hogy ne egyen bele a franciasalátába), azontúl, hogy állhatatosan kitart mellette, még olykor félig széttárt szárnyakkal, s kitátott csőrrel próbál engem a visszavonulás síkjára invitálni.. Érdekes ez a madár! Ha viselkedését jellemeznem kéne akkor egy papagáj, egy széncinege, egy kicsinyített szajkó, egy keresztcsőrű, nomeg természetesen, még valamilyen egyébb pintyféle fura ötvözete..És ezzel most nem vicceltem! Neveltem, tartottam, mentettem már jópár pintyfélét: tengelicet, meggyvágót, csízt, kenderikét, verebet..stb, de viselkedésben nem sok köze van hozzájuk! Nem véletlen, hogy a díszmadarasok több szempontból is nagyra értékelik.
Ez a dolog úgy működik, hogy akinek megvan a kellő szakértelme, az fel tudja nevelni a napos, néhány napos madarat, akinek nincs az nem. Aki e téren még tapasztalatlan és a madárnevelést csak egy szükséges rossznak tartja, ami leendő tatott "madarát " fogja eredményezni, arra én is azt mondom, hogy jobb ha tollas kortól nevel.
A körülmények biztosítása valóban fontos. A megfelelően elkészített fészekben ha már van saját testhő, a testvérek melegítésének nincs túl sok jelentősége. Persze ez öt szál füvön, dobozban, törülközőn vagy papírzsebkendőn nem valószínű, hogy megvalósul.
aZ ILYEN HÜLYEGYEREK NYÁPIC OLASZ PÖCS MÉG CSAK AZ ASZTALON LÁTOTT MEGKOPASZTVA MADARAT, ÉLŐT NEM, EZÉRT HITTE SZEGÉNY SZARKAPAJTÁSRA HOGY EGY KUTYA ÉS EGY PAPAGÁJ ÖSSZEGYÚRVA. IGÉNYTELEN BAROM. gONDOLOM PÁRSZOR MÁR BELE IS RÚGOTT A PACSKERRAL, HOGY EZT VÁLTJA KI A MADÁRBÓL.
Valóban, de arra lennék kíváncsi, hogy mikor kezdenek sürgölődni körülötte, mert tavaly már ezt márciusban is láttam, és nem tudom kezdetének mivoltját kedves T.thick.
Én pedig továbbra is a gazdaságosság és természetesség híve vagyok, ezért nem szednék ki tokos-tollasodó korúnál fiatalabb fiókát. Az egésznap egyenletesen eloszló adagokban kapott természetes táplálék, az anya és a testvérek melege és a többi körülmény olyan létfontosságúak, hogy ezeket igen nehéz az embernek pótolni.
Igaz, én soha nem is akartam teljesen identitásvesztett "öleb-madarat". Nekem elég, ha nézhetem a viselkedését, és elfogad annyira, hogy nem idegeskedik a jelenlétemben.
