Mondjuk az előadást én a Gerics-Ladányi párosnál vettem fel anno, amikor még tanítottak.
**
Jujj. :)
Azt sosem értettem, hogy van egy "Középkori magyar történelem" tárgy, és azt leadja egy kora Árpád-kori történelemre szakosodott vki, és nála a a félév azzal telik, hogy az 1000-1241 közti időszakot nyúzza fél éven át középkori magyar töri címen, aztán minden más kilőve.
Ez kb. ugyanaz, mint szegény P. Ildikó volt, aki ókori történelem előadás címén mindig Indiánál kötött ki. :P
A másik tárgy, a Pannonia utáni korszak a honfoglalásig pedig szintén szerepelt a népvándorláskori főkollégiumban, ami alapvetően három-három "germán"-avar-honfoglaló félévre volt felosztva.
Na ja, de ez régészet, és a szegény történész hallgatók ebből ki voltak zárva mindmáig. :P
Én a régészetbe csak belekóstoltam, ősrégészet szakirány érdekelt, de le kellett adnom. Sajnos.
Hát, a BSC-hez valóban nem értek, de hogy az ELTÉ-n a régészetben biztos volt a honfoglalás előtti magyarok régészete, mivel én még emlékszem rá. :) (A népvándorláskori főkollégium előadásaiban, önálló órát persze nem kapott, illetve lehet, hogy volt róla szó, amíg Vékony Gábor tartott honfoglaláskoros órákat, de arra nem jártam, így nincs infóm róla).
A másik tárgy, a Pannonia utáni korszak a honfoglalásig pedig szintén szerepelt a népvándorláskori főkollégiumban, ami alapvetően három-három "germán"-avar-honfoglaló félévre volt felosztva.
Magyar középkoron (régészeten) nem volt semmilyen honfoglalás, ugyanis anno, amikor megálmodták a régészeti képzést, akkor a korai magyar állam régészetét Kubinyi András "lepasszolta" Bóna Istvánnak, így az átkerült a középkori régsézetből a népvándorláskoriba a harmadik honfoglaló félévbe.
Törin egyébként nem volt honfoglaláskoros óra, de hozzáteszem, nem volt pl. Mátyás király sem, önálló óraként. A szemináriumokon belül azonban szó esett mindkettőről. Mondjuk az előadást én a Gerics-Ladányi párosnál vettem fel anno, amikor még tanítottak.
Mert az ELTÉ-n semmi őstörténeti képzés nem volt. Észrevettem volna, ha lett volna. :))))
csak szigorlatozni kellett a "teljes" anyagból.
Ha-ha-ha! :p
Az ókortörténeti szigorlaton benne volt a tételsorban pl. benne volt Pannonia a római korban, három tételre bontva. Ezzel szemben ezzel foglalkozó órák száma 0, a szigorlati témakörök pedig a következők voltak: Szólon-Drákón-Peiszisztratosz-Periklés-Mithridatész.
LOL
N. György befenyített, ha rossz kedve lesz, esetleg kitolásból a Diadokhoszokat fogja kérdezni. :P
Másik kedvenvem, hogy pl. a 18. század története 1703-1711, illetve a 1780-tól kezdődő időt jelentette. Ami közte történt, az "terra incognita". :P Se órák, se kérdésként nem jött elő vizsgákon. Nevetséges.
Bezzeg azt vágni kellett a 17. századi töriben hol volt Sellemberk. Boá. Órákig kerestük az írásbeli szigorlat után, mire EGY térképen megtaláltuk. Grrrrrrrr........
Ha jól tudom, akkor a BSc töri alá vonták be a muzeológiát és a régészetet is, ez utóbbiban pedig korábban is voltak ilyen tantárgyak.
**
Te tévedsz.
Mivel mindhárom szakhoz volt szerencsém - igaz még az osztatlan képzésben, de sem a muzeológiában sem a régészetben (hacsak nem magyar középkorosnak tanultál) - nem volt benne az említett tananyag.
A muzeológia és a régészet már a BSc bevezetése óta a töri szakhoz van minor szakként csatolva.
Ezzel szemben most volt kint egy közlemény, hogy a töri szak képzési követelményrendszerét 2011. szeptembertől módosították, aminek értelmében a bevezették a Magyarság története a honfoglalás előtt c. kötelező modult és a Bevezetés a történeti kutatás módszereibe modult az Atelier központnak adták át "cakkumpack".
Szerintem félreérted. Ha jól tudom, akkor a BSc töri alá vonták be a muzeológiát és a régészetet is, ez utóbbiban pedig korábban is voltak ilyen tantárgyak.
Az egyetem azért nem foglalkozott ezzel, mert letudták a magyar őstörténetet azzal, hogy ezt a nyelvészet megmagyarázta és minden éretségizett már megtanulta.
Látszik, hiba volt... de Obrusánszky sugallmazása, hogy ez vmi tiltott dolog lett volna, netto marhaság.
Aztán az Árpád-kori forrásismeret mióta őstörténet? Ez a Demós újságíró is benne lehet a témában :)
A külföldi kutatók számára teljesen egyértelmű, hogy a magyarok a hunok utódai mondja dr. Obrusánszky Borbála történész, aki a hunokról, a mongolmagyar kapcsolatokról, a magyar nyelvről és a történetírás dogmáiról beszélt a Demokratának.
...
Történelem-mongol szakot végzett az ELTE-n a rendszerváltás idején. Mennyire lehetett őstörténettel foglalkozni a kilencvenes évek elején egyetemi hallgatóként?
Akkoriban csak egyetlen szeminárium érintette a témát, ahol az Árpád-kori forrásokkal foglalkoztunk, és az annyira mélyen nem is tárgyalta ezt a korszakot. Mígnem az egyik tanárom, Magyar István Lénárd elindított egy, a magyarság eredetével kapcsolatos órát. Olyan hatalmas volt az érdeklődés, hogy négy- vagy ötcsoportnyi ember jelentkezett rá. Lehetett látni, hogy erre a témára lenne nagyobb igény, de az egyetemi keretek nem engedték ezt meg.
Most olvastam, hogy átalakították 2011. szeptemberétől a történelem BSc szak kerettantervét az ELTÉ-n, és kötelező jelleggel betették a magyar nép története a honfoglalás előtt c. képzési szakaszt.
Ejha, ez aztán a "villámgyors" reagálás az alternatívok előretörésére! "Mindössze" cca. 20 év lemaradásban vannak...
Sőt, az elszántabb hallgatók speciális kollégium keretében azt is megtudhatják, mi történt a római Pannonia feladása és a honfoglalás között. Ejha! :)
Ezeket már rég be kellett volna építeni az oktatásba, ahelyett, hogy a 15. századi Burgundiáról tartottak szakszemináriumot...
Az viszont negatívum, hogy a beveztő képzés egy részét kötelezően az Atelier agymosodában kell elvégezni.
Ja, ja, ezért van az, hogy az alkalmsabbja a nyugdíjas gépírónők, illetve cipruson élő, személyekközül kerül ki ... ;)"
Elég nagy pech, az egyetemet végzett történészeknek, hogy nem értették meg a Képes Krónika üzenetét, hogy a magyarok Hungáriába érkeztek, valamint azt, hogy Géza herceg törvényes feleségéül vette Saroltot (Gyula lányát), és ehhez még Dukász Mihály is aszisztált egy kis koronaátalakítással...
A XX. század első felében szokás volt a nemzetközi egyezményekhez titkos záradékokat csatolni, melyek a nagyhatalmak sunyiságának jeleként is értékelhetők. 1904-ben például az entente cordiale-ban a franciák és az angolok adtak szabad kezet egymásnak az egyiptomi és marokkói tüsténkedéshez, '39. aug. 23-án pedig a szovjetek és a nácik húztak különféle érdekszféra-vonalakat a Baltikumtól a qun Basarab földjéig ilyen rejtett klauzulákban...
A Magyar Rektori Konferencia döntött: 160 pontról 200-ra emelné a minimum felvételi ponthatárt a felsőoktatási intézményekben. Ez a pluszpontok nélkül megszerezhető maximum pontszámnak még mindig csak a fele. A rektorok döntésükkel javítani akarják a felsőoktatás színvonalát, eddig ugyanis hármas jegyátlaggal is könnyűszerrel be lehetett jutni az egyetemekre.
Az új ponthatárminimumot 2010-ben vezetnék be. A rektori konferencia ajánlásával az oktatási tárca is egyetért, de a jogszabályi környezetet még meg kell vizsgálni, az alapképzést érintő szigorításhoz várhatóan kormányrendeletet kell módosítani.
Úgy tűnik, az egyetemre, főiskolára jelentkezőknek egyre nagyobb sikerélmény a felsőoktatási felvételi. 2008-ban a jelentkezési lapjukat beadók 83,4 százaléka ért célba, ami 8,5 százalékkal magasabb a tavalyi aránynál. Nem egy szak esetében azonban nem volt túl nehéz sikert elérni: volt, ahova már 160 ponttal, vagyis akár kettes-hármas átlaggal is be lehetett kerülni. Ezt a minőségromlást a rektori konferencia rossz szemmel nézte, s ezért döntöttek a minimum ponthatár negyven ponttal való megemeléséről.
A korábbi pontszámítási rendszerben 60 százalékos eredmény kellett a bejutáshoz, ez a határ azonban még a megemelt ponthatárral sem teljesül. Ha a régi elveket szeretnénk követni, 240 pontra kéne emelni a limitet.
"A puding próbája, hogy ha kipróbálják" - fogalmazott Rudas Imre, a rektori konferencia elnöke. Az első év tapasztalatai szerint ugyanis a 160 pont akkor is összegyűlt, ha valaki minden érettségi tárgyból elégségest kapott, egyből pedig közepest. "A minőség szolgálatában, a minőség érdekében javasoljuk az emelést" - nyilatkozta Rudas.
Az Országos Felsőoktatási Információs Központ által kiszámolt - és a HVG-ben közzétett - adatok alapján kiderül, hogy olyan szakok is voltak, ahol a felvettek jegyátlaga éppenhogy elérte a hármast, azaz sokan kettessel kerültek be. A Szolnoki Főiskola turizmus-vendéglátás szakán például a matematikából felvételizők jegyátlaga 2,42 volt, de a Szegedi Tudományegyetem mérnök informatikus szakán is csak 3,31 volt a matekból felvételizők jegyátlaga.
Kettes-hármas osztályzattal azért sem szerencsés felvenni diákokat, mert olyan hátránnyal indulnak, s olyan tudásanyagot kell pótolniuk az egyetemeken, illetve főiskolákon, amelyeket a középiskolában már el kellett volna sajátítaniuk. Ez a felsőoktatási intézményeknek plusz idő, energia és pénz.
"A gyenge tanulók a többinek is ártanak, visszafoghatják azokat a hallgatókat is, akik különbek felkészültség alapján, s sokkal nagyobb tempót tudnának diktálni" - hangzott korábban a minimum ponthatár emelésére vonatkozó rektori magyarázat a TV2 híradójában.
A Hírszerző által megkérdezett diákok egyetértenek a ponthatárok növelésével: "Szerintem már így is sokkal több hallgató jár az egyetemekre, mint amennyinek kellene. Ahogy a szüleink mesélik, az ő idejükben az egyetemi profok még tudták minden diák nevét, ismerték őket. Talán úgy a tanítás-tanulás színvonala is magasabb volt."
A lapunk által megkérdezett gimnazista szerint szintén problémás, hogy sokkal több a diplomás, mint amennyit a munkaerőpiac be tudna fogadni. "Aki a 200 pontot kínkeservesen szerzi meg a 480-ból, és felháborítja a minimum emelése, annak nem biztos, hogy egyetemi tanulmányokban kellene gondolkodnia" - tette hozzá forrásunk. Ugyanezen a véleményen volt egy másik gimnazista lány is, aki szerint egyenesen felesleges ilyen alacsony ponthatárral szakokat indítani.
Idén 738 diák kezdte meg állami képzésen úgy a tanulmányait, hogy 200 pontnál kevesebbet szerzett, s 2578 tanuló indult neki ugyanilyen eredménnyel valamilyen költségtérítéses szaknak.
Az eddigi rendszer s a hozzá társuló 160 pontos minimum határ, illetve a kettes-hármas átlagok az egyetemi vezetők szerint nem ösztönözték a diákokat kiváló érettségi eredmények elérésére, ezért kellett a változtatás.
A kilencvenes évek elejéig jellemzően igen zárt volt a hazai felsőoktatás: a sok továbbtanulni vágyó fiatal közül csak igen kevesen juthattak be a felsőoktatási intézményekbe.
A későbbiekben aztán évről évre nőtt az államilag finanszírozott helyek száma, mint ahogyan a továbbtanulási lehetőséget kínáló egyetemek és főiskolák köre is. A kétezres évek közepéig nőtt a továbbtanulási kedv, ez a trend viszont néhány éve megfordult.
A 2004. évi csúcshoz képest, amikor is a tavaszi jelentkezési időszakban több mint 166 ezer jelentkezőt regisztráltak, folyamatosan csökkent a továbbtanulni szándékozók száma, és idén már nem érte el a százezret sem.
A bekerülési arány viszont folyamatosan nő: míg két évvel ezelőtt a jelentkezési lapjukat beadók 70,8, tavaly 74,9 százaléka kezdhette meg felsőfokú tanulmányait, addig az idén már 83,4 százalék. (Forrás: felvi.hu)
A ponthatárok emelkedése az államilag finanszírozott képzésben körülbelül 750, a költségtérítéses képzésben pedig 1500-zal kevesebb hallgatót jelentene. Rudas Imre azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a gyenge képességű hallgatók általában nem állják meg a helyüket a felsőoktatásban, vagyis már az első pár hónap után kimaradnak. Rudas azt is kiemelte: a ponthatár emelése néhány intézménynél jelenthet forráskivonást, de a minőség javításáért ezt vállalni kell.
A 2008-as felvételi ponthatárokat böngészve számtalan olyan szakot találunk, ahol a költségtérítéses képzésre elegendő volt a 160 pont, de az állami képzések között is akad olyan szak, ahol 200 pont sem kellett a sikerhez.
Megint csak bebizonyosodott (a Hírszerző ismerte el), hogy igenis árt az oktatás színvonalának, ha lényegesen rosszabb felkészültségű embereket jobbak közé engedünk. És ez nemcsak a cikkben tágyalt egyetemekre vonatkozik, hanem az általános iskolákra is.
Olyat is láttam már, akinek közel végzősként gondot okozott Szent István koronázásának a dátumát megmondani. Végül is, belátom, ez egy roppant nehéz évszám, szinte megjegyezhetetlenül nehéz. :(
Olyat még nem hallottál, hogy egy egyetemet végzett, diplomázott ember nem tudta megmondani, az újságírók kérdésére, hogy milyen és melyik középiskolába járt?
Leírok egy friss történetet PhD felvételiről: egy ELTE-ről "idegenbe szakadt" leányzó elment kicsiny honunk egyik vidéki egyetemére felvételizni. A felvételi közben derült ki, hogy nem tud diplomaátlagot, vagy egyéb okmányt felmutatni, mivel a felvételi után egy héttel volt az államvizsgája. Ez még talán nem is lett volna oly nagy probléma, pusztán annyi, hogy a felvételi pontszámok alapján a sorrendet egy héttel később tudják meg a felvételizők. A valódi probléma ott kezdődött, amikor továbbiakban még az is kiderült: nyelvviszgával sem rendelkezik, tehát nem is fog diplomát kapni. Elmeditáltam a dolgon: eddig a napig úgy véltem, hogy az általános iskola oktatás része a szövegértés képességének elsajátítása - jelen esetben kiderült, hogy ez még az egyetemi alapkézpésnek sem képezi részét, hiszen ellenkező esetben - talán (?) - nem jelentett volna számára gondot értelmezni a felvételi felhívás azon részét, miszerint előfeltétel a diploma megléte.
Sajnos, azt tapasztalom, hogy ez nem az egyedi eset, az etnikum manapság a gondolkodó, tanulni hajlandó, szakja iránt érdeklődést mutató hallgató - és ez egyetemtől független.
