Mert az ELTÉ-n semmi őstörténeti képzés nem volt. Észrevettem volna, ha lett volna. :))))
csak szigorlatozni kellett a "teljes" anyagból.
Ha-ha-ha! :p
Az ókortörténeti szigorlaton benne volt a tételsorban pl. benne volt Pannonia a római korban, három tételre bontva. Ezzel szemben ezzel foglalkozó órák száma 0, a szigorlati témakörök pedig a következők voltak: Szólon-Drákón-Peiszisztratosz-Periklés-Mithridatész.
LOL
N. György befenyített, ha rossz kedve lesz, esetleg kitolásból a Diadokhoszokat fogja kérdezni. :P
Másik kedvenvem, hogy pl. a 18. század története 1703-1711, illetve a 1780-tól kezdődő időt jelentette. Ami közte történt, az "terra incognita". :P Se órák, se kérdésként nem jött elő vizsgákon. Nevetséges.
Bezzeg azt vágni kellett a 17. századi töriben hol volt Sellemberk. Boá. Órákig kerestük az írásbeli szigorlat után, mire EGY térképen megtaláltuk. Grrrrrrrr........
Ha jól tudom, akkor a BSc töri alá vonták be a muzeológiát és a régészetet is, ez utóbbiban pedig korábban is voltak ilyen tantárgyak.
**
Te tévedsz.
Mivel mindhárom szakhoz volt szerencsém - igaz még az osztatlan képzésben, de sem a muzeológiában sem a régészetben (hacsak nem magyar középkorosnak tanultál) - nem volt benne az említett tananyag.
A muzeológia és a régészet már a BSc bevezetése óta a töri szakhoz van minor szakként csatolva.
Ezzel szemben most volt kint egy közlemény, hogy a töri szak képzési követelményrendszerét 2011. szeptembertől módosították, aminek értelmében a bevezették a Magyarság története a honfoglalás előtt c. kötelező modult és a Bevezetés a történeti kutatás módszereibe modult az Atelier központnak adták át "cakkumpack".
Szerintem félreérted. Ha jól tudom, akkor a BSc töri alá vonták be a muzeológiát és a régészetet is, ez utóbbiban pedig korábban is voltak ilyen tantárgyak.
Az egyetem azért nem foglalkozott ezzel, mert letudták a magyar őstörténetet azzal, hogy ezt a nyelvészet megmagyarázta és minden éretségizett már megtanulta.
Látszik, hiba volt... de Obrusánszky sugallmazása, hogy ez vmi tiltott dolog lett volna, netto marhaság.
Aztán az Árpád-kori forrásismeret mióta őstörténet? Ez a Demós újságíró is benne lehet a témában :)
A külföldi kutatók számára teljesen egyértelmű, hogy a magyarok a hunok utódai mondja dr. Obrusánszky Borbála történész, aki a hunokról, a mongolmagyar kapcsolatokról, a magyar nyelvről és a történetírás dogmáiról beszélt a Demokratának.
...
Történelem-mongol szakot végzett az ELTE-n a rendszerváltás idején. Mennyire lehetett őstörténettel foglalkozni a kilencvenes évek elején egyetemi hallgatóként?
Akkoriban csak egyetlen szeminárium érintette a témát, ahol az Árpád-kori forrásokkal foglalkoztunk, és az annyira mélyen nem is tárgyalta ezt a korszakot. Mígnem az egyik tanárom, Magyar István Lénárd elindított egy, a magyarság eredetével kapcsolatos órát. Olyan hatalmas volt az érdeklődés, hogy négy- vagy ötcsoportnyi ember jelentkezett rá. Lehetett látni, hogy erre a témára lenne nagyobb igény, de az egyetemi keretek nem engedték ezt meg.
Most olvastam, hogy átalakították 2011. szeptemberétől a történelem BSc szak kerettantervét az ELTÉ-n, és kötelező jelleggel betették a magyar nép története a honfoglalás előtt c. képzési szakaszt.
Ejha, ez aztán a "villámgyors" reagálás az alternatívok előretörésére! "Mindössze" cca. 20 év lemaradásban vannak...
Sőt, az elszántabb hallgatók speciális kollégium keretében azt is megtudhatják, mi történt a római Pannonia feladása és a honfoglalás között. Ejha! :)
Ezeket már rég be kellett volna építeni az oktatásba, ahelyett, hogy a 15. századi Burgundiáról tartottak szakszemináriumot...
Az viszont negatívum, hogy a beveztő képzés egy részét kötelezően az Atelier agymosodában kell elvégezni.
Ja, ja, ezért van az, hogy az alkalmsabbja a nyugdíjas gépírónők, illetve cipruson élő, személyekközül kerül ki ... ;)"
Elég nagy pech, az egyetemet végzett történészeknek, hogy nem értették meg a Képes Krónika üzenetét, hogy a magyarok Hungáriába érkeztek, valamint azt, hogy Géza herceg törvényes feleségéül vette Saroltot (Gyula lányát), és ehhez még Dukász Mihály is aszisztált egy kis koronaátalakítással...
A XX. század első felében szokás volt a nemzetközi egyezményekhez titkos záradékokat csatolni, melyek a nagyhatalmak sunyiságának jeleként is értékelhetők. 1904-ben például az entente cordiale-ban a franciák és az angolok adtak szabad kezet egymásnak az egyiptomi és marokkói tüsténkedéshez, '39. aug. 23-án pedig a szovjetek és a nácik húztak különféle érdekszféra-vonalakat a Baltikumtól a qun Basarab földjéig ilyen rejtett klauzulákban...
A Magyar Rektori Konferencia döntött: 160 pontról 200-ra emelné a minimum felvételi ponthatárt a felsőoktatási intézményekben. Ez a pluszpontok nélkül megszerezhető maximum pontszámnak még mindig csak a fele. A rektorok döntésükkel javítani akarják a felsőoktatás színvonalát, eddig ugyanis hármas jegyátlaggal is könnyűszerrel be lehetett jutni az egyetemekre.
Az új ponthatárminimumot 2010-ben vezetnék be. A rektori konferencia ajánlásával az oktatási tárca is egyetért, de a jogszabályi környezetet még meg kell vizsgálni, az alapképzést érintő szigorításhoz várhatóan kormányrendeletet kell módosítani.
Úgy tűnik, az egyetemre, főiskolára jelentkezőknek egyre nagyobb sikerélmény a felsőoktatási felvételi. 2008-ban a jelentkezési lapjukat beadók 83,4 százaléka ért célba, ami 8,5 százalékkal magasabb a tavalyi aránynál. Nem egy szak esetében azonban nem volt túl nehéz sikert elérni: volt, ahova már 160 ponttal, vagyis akár kettes-hármas átlaggal is be lehetett kerülni. Ezt a minőségromlást a rektori konferencia rossz szemmel nézte, s ezért döntöttek a minimum ponthatár negyven ponttal való megemeléséről.
A korábbi pontszámítási rendszerben 60 százalékos eredmény kellett a bejutáshoz, ez a határ azonban még a megemelt ponthatárral sem teljesül. Ha a régi elveket szeretnénk követni, 240 pontra kéne emelni a limitet.
"A puding próbája, hogy ha kipróbálják" - fogalmazott Rudas Imre, a rektori konferencia elnöke. Az első év tapasztalatai szerint ugyanis a 160 pont akkor is összegyűlt, ha valaki minden érettségi tárgyból elégségest kapott, egyből pedig közepest. "A minőség szolgálatában, a minőség érdekében javasoljuk az emelést" - nyilatkozta Rudas.
Az Országos Felsőoktatási Információs Központ által kiszámolt - és a HVG-ben közzétett - adatok alapján kiderül, hogy olyan szakok is voltak, ahol a felvettek jegyátlaga éppenhogy elérte a hármast, azaz sokan kettessel kerültek be. A Szolnoki Főiskola turizmus-vendéglátás szakán például a matematikából felvételizők jegyátlaga 2,42 volt, de a Szegedi Tudományegyetem mérnök informatikus szakán is csak 3,31 volt a matekból felvételizők jegyátlaga.
Kettes-hármas osztályzattal azért sem szerencsés felvenni diákokat, mert olyan hátránnyal indulnak, s olyan tudásanyagot kell pótolniuk az egyetemeken, illetve főiskolákon, amelyeket a középiskolában már el kellett volna sajátítaniuk. Ez a felsőoktatási intézményeknek plusz idő, energia és pénz.
"A gyenge tanulók a többinek is ártanak, visszafoghatják azokat a hallgatókat is, akik különbek felkészültség alapján, s sokkal nagyobb tempót tudnának diktálni" - hangzott korábban a minimum ponthatár emelésére vonatkozó rektori magyarázat a TV2 híradójában.
A Hírszerző által megkérdezett diákok egyetértenek a ponthatárok növelésével: "Szerintem már így is sokkal több hallgató jár az egyetemekre, mint amennyinek kellene. Ahogy a szüleink mesélik, az ő idejükben az egyetemi profok még tudták minden diák nevét, ismerték őket. Talán úgy a tanítás-tanulás színvonala is magasabb volt."
A lapunk által megkérdezett gimnazista szerint szintén problémás, hogy sokkal több a diplomás, mint amennyit a munkaerőpiac be tudna fogadni. "Aki a 200 pontot kínkeservesen szerzi meg a 480-ból, és felháborítja a minimum emelése, annak nem biztos, hogy egyetemi tanulmányokban kellene gondolkodnia" - tette hozzá forrásunk. Ugyanezen a véleményen volt egy másik gimnazista lány is, aki szerint egyenesen felesleges ilyen alacsony ponthatárral szakokat indítani.
Idén 738 diák kezdte meg állami képzésen úgy a tanulmányait, hogy 200 pontnál kevesebbet szerzett, s 2578 tanuló indult neki ugyanilyen eredménnyel valamilyen költségtérítéses szaknak.
Az eddigi rendszer s a hozzá társuló 160 pontos minimum határ, illetve a kettes-hármas átlagok az egyetemi vezetők szerint nem ösztönözték a diákokat kiváló érettségi eredmények elérésére, ezért kellett a változtatás.
A kilencvenes évek elejéig jellemzően igen zárt volt a hazai felsőoktatás: a sok továbbtanulni vágyó fiatal közül csak igen kevesen juthattak be a felsőoktatási intézményekbe.
A későbbiekben aztán évről évre nőtt az államilag finanszírozott helyek száma, mint ahogyan a továbbtanulási lehetőséget kínáló egyetemek és főiskolák köre is. A kétezres évek közepéig nőtt a továbbtanulási kedv, ez a trend viszont néhány éve megfordult.
A 2004. évi csúcshoz képest, amikor is a tavaszi jelentkezési időszakban több mint 166 ezer jelentkezőt regisztráltak, folyamatosan csökkent a továbbtanulni szándékozók száma, és idén már nem érte el a százezret sem.
A bekerülési arány viszont folyamatosan nő: míg két évvel ezelőtt a jelentkezési lapjukat beadók 70,8, tavaly 74,9 százaléka kezdhette meg felsőfokú tanulmányait, addig az idén már 83,4 százalék. (Forrás: felvi.hu)
A ponthatárok emelkedése az államilag finanszírozott képzésben körülbelül 750, a költségtérítéses képzésben pedig 1500-zal kevesebb hallgatót jelentene. Rudas Imre azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a gyenge képességű hallgatók általában nem állják meg a helyüket a felsőoktatásban, vagyis már az első pár hónap után kimaradnak. Rudas azt is kiemelte: a ponthatár emelése néhány intézménynél jelenthet forráskivonást, de a minőség javításáért ezt vállalni kell.
A 2008-as felvételi ponthatárokat böngészve számtalan olyan szakot találunk, ahol a költségtérítéses képzésre elegendő volt a 160 pont, de az állami képzések között is akad olyan szak, ahol 200 pont sem kellett a sikerhez.
Megint csak bebizonyosodott (a Hírszerző ismerte el), hogy igenis árt az oktatás színvonalának, ha lényegesen rosszabb felkészültségű embereket jobbak közé engedünk. És ez nemcsak a cikkben tágyalt egyetemekre vonatkozik, hanem az általános iskolákra is.
Olyat is láttam már, akinek közel végzősként gondot okozott Szent István koronázásának a dátumát megmondani. Végül is, belátom, ez egy roppant nehéz évszám, szinte megjegyezhetetlenül nehéz. :(
Olyat még nem hallottál, hogy egy egyetemet végzett, diplomázott ember nem tudta megmondani, az újságírók kérdésére, hogy milyen és melyik középiskolába járt?
Leírok egy friss történetet PhD felvételiről: egy ELTE-ről "idegenbe szakadt" leányzó elment kicsiny honunk egyik vidéki egyetemére felvételizni. A felvételi közben derült ki, hogy nem tud diplomaátlagot, vagy egyéb okmányt felmutatni, mivel a felvételi után egy héttel volt az államvizsgája. Ez még talán nem is lett volna oly nagy probléma, pusztán annyi, hogy a felvételi pontszámok alapján a sorrendet egy héttel később tudják meg a felvételizők. A valódi probléma ott kezdődött, amikor továbbiakban még az is kiderült: nyelvviszgával sem rendelkezik, tehát nem is fog diplomát kapni. Elmeditáltam a dolgon: eddig a napig úgy véltem, hogy az általános iskola oktatás része a szövegértés képességének elsajátítása - jelen esetben kiderült, hogy ez még az egyetemi alapkézpésnek sem képezi részét, hiszen ellenkező esetben - talán (?) - nem jelentett volna számára gondot értelmezni a felvételi felhívás azon részét, miszerint előfeltétel a diploma megléte.
Sajnos, azt tapasztalom, hogy ez nem az egyedi eset, az etnikum manapság a gondolkodó, tanulni hajlandó, szakja iránt érdeklődést mutató hallgató - és ez egyetemtől független.
Tegyük hozzá, hogy itt a közigazgatásról, illetve azon belül is a minisztériumokról van szó. Az is sokat segít, de azt könnyebb megcsinálni (érint kb. 10 ezer embert), mint bármit a közszférában (kb. félmillió ember).
A gond persze az, hogy M.o.-n minden személyekhez kötődik. Így a felpuhulás veszélye fenáll.
Minden politikai nézettől függetlenül nagyon érdekes kisérletnek találom, hogy Szetey Gáborral próbálják megvalósítani a közszféra HR reformját. Szetey személy szerint nem ismerem, viszont elég sokat dolgoztam együtt olyan cégekkel, mint a Philip Morris, vagy más multi cég. Ha a szervezeti hatékonyság minimális reformját el tudják érni a teljesítményorientált rendszer felállításával, akkor már minőségi javulás lenne a közszféra bizonyos intézményeiben.
És ez érvényes a felsőoktatásra, történettudományra egyaránt.
SZG. tevékenységének eredménye meg nagyban attól függ, hogy képes-e maga mellé állítani a napi politikától független szakmai grémiumot, és egy fecske helyett egy fecske telepet felállítani, hogy nyarat csináljanak. Vagy Gyurcsány - feltehetően el nem kerülhető - bukása magával rántja őt is. Azaz, a vízzel együtt a babát is kiöntik-e?
