egész véletlenül hirtelen feltámadt az érdeklődésem. :D és bejárkálok. egész véletlenül csak a szőke göndör dokihoz.... már meg is beszéltem vele. csak vigyorgott és welcome.
Volt (van) a kórházba járósdi, 18-án jótékonysági hastáncesten szerepelek, vettem a hastáncruhát, aminek az öve nagy volt, otthagytam varrásra, sikeresen elbaszták - így most kicsi... úgyhogy asszem mindjárt neki is állok felbővíteni, lassan témát kellene keresnem a szakdolgozatomhoz, Anya beizzított egy görögországi vagy ciprusi nyaralás lehetőségével (csak nem tudom, kedvesnek lenne-e kedve hozzá), ésatöbbi :)
a kisbaba még nem gond, a kutyák nagyon tudják őket szeretni és szabályosan vigyáznak rájuk, inkább a kerítés... őt nem szabadna megkötni, olyan érzékeny és csupszív állat.
van itt egy németjuhász keverék kutyus. kicsit vékonyabb testalkatú, nagyon széparcú.
szuka, egy év körüli lehet. elütötte a hév, valaki megtalálta behozta, de lemondott róla, egy itteni szaksegéd pártfogolja.
azt hittem már rég talált gazdit, mert egy igen értelmes, okos kutyus.
de nem.
csináltam róla fotókat is, majd feltöltöm.
tényleg okos és ráadásul nem kerge, szépen leül és kér a szemeivel.
nem ugrál, inkább a LÁBAIDHOZ ÜL. LÁTSZIK, HOYGAB Z A FAJTA, AKI MINDENT MEGTESZ, HOGY A GAZDI/EMBER/AKÁRKI KEDVÉBEN JÁRJON.
ALIG LEHET MÁR VISSZARAKNI A KETRECBE, MÁR TÖK JÓL VAN. ÁTESETT EGY CSÍPŐMŰTTEN ÉS A FARKA FELÉT AMPUTÁLNI KELLETT.
jajj bocsa angybetűért.
amikor vissza akarom rakni, csak ül néz rám kérő szemekkel.
közben pillantgat a ketrec felé. rohadtul tudja, hogy be akarom tessékelni.
odajön, még közelebb ül: "inkább simizz még egy kicst!!". pacsit ad, beszélget velem. nem akarja. lefekszik a lábamhoz, hasa fel és vad csóválás. essen meg a szíved!
olyan értelmes egy jószág, és olyan jó kutya, hogy azonnal hazavinném, mert totál fülesre emlékeztet.
dehát nemlehet....
amikor kiviszem sétálni a macskákra sem izgul, úgyhogy velük is jól kijönne.
