Mert nekem lövésem nincs, csak néztem bennt a laboreredményeimet, néztem, mi kevés, mi alacsony, és az a referencia értékhez képest nagyon eltért, de lövésem sincs miért.
A fehérvérsejtet azt épp tudom, miért lehetett magas, de a többit nem tudom, miért volt eltérés.
Amúgy ma épp Anyunak mondtam, nem tudom, ezt lábon meddig tudtam volna még hordani, azt mondta, mivel már "lázam" volt, nem sokáig.
Láz alatt a 37.6-os hőemelkedés értendő - de 4 algo után.
Ja, egyébként én is 1 napra készültem, mert az sztk-s sebész azt mondta, jó esetben másnapra kiengednek. Amikor ezt meghallották a kórházban, majdnem körberöhögtek.
De legalább kanalat, villát vittem, mert 5 éve a Merényiben volt alkalmam megtapasztalni, hogy nincs evőeszköz, aztán néztem bután a borsófőzelékre.
Itt is volt, hogy befosott egy nénike a szobába és én szóltam a nővérnek. Valamiért épp az ebédlőben voltam, nénike sétált a járókeretével szobaajtótól szobaablakig. Egyszer csak látom, valami potyog a néniből, először megijedtem, hogy valami baja van, aztán láttam csak, ahogy közelebb mentem, hogy a néni bizony durván befosott. Álltam ott, amíg az egyik szobából kijött egy nővérke, aztán szóltam, hogy a nénivel baj van... mondjuk előtte már láttam, hogy pelenka van a nénin, akkor nem is tudom, volt-e rajta, mert arra már nem tudtam odafigyelni.
Hát igen, ilyen ez a sebészet, mindenki hashajtót kap, aztán meg betojnak.
36 ágy van és 6 wc. 2 férfi, 4 női - csak utóbbiakban jártam, de állandóan össze voltak szarva.
Szerencsére én nem kaptam hashajtót - nálam nem akarták, hogy klotyózzak! :)
Igaz, az első 3 napban nem is kaphattam enni. Csak teát adtak és délben egy bögre levest.
ez valahogy mindig így van.... én egyszer voltam kórházban. 15 évesen volt egy durvább zúgásom lóról. agyrázkódás, görcsök, eszméletvesztés, emlékezetkiesés.
a mezőről vittek be a honvéd kórházba, telefonom még nem volt. lovasruhában voltam, se pénzem, se semmim. 3 napot voltam a kórházban, anyámék nem tudtak jönni valami miatt. persze, hogy megjött.... a mellettem fekvő 80 éves nénikétől kértem szilviát, mert még tetves vécépapír se volt ott. se zsepi, se semmi. mindenki nézett rám, hogy hát miért nem gondoskodtam előre magamról. szinte a sírásig idegeltem magam, hogy bazze a mezőről hoztak be akaratom ellenére (állítottam, hogy jól vagyok, de kötelező a fejsérülteket 3 napig megfigyelni és igazuk is volt, hoyg bevittek, de akkor is) mókás volt. 3 napig uigyanabban a bugyiban, lószagú gatyában. ott nem volt kórházi ruha vagy ilyes. még egy rohadt tiktakra se futotta a büfében. nulla forintom volt. az unokatesóm ott volt velem a mezőn ő hívta fel a nagyanyám meg a szüleim. de senki se tudott jönni 3 napig, nem tudom miért. mondjuk emlékszem szörnyen mérges voltam rájuk ezért.
ja a pláne az volt, hogy kanál se volt a kajához, se semmi evőeszköz, mer mérnem hoztam magammal.... még, jó hogy a durcás, azér se eszem időszakom éltem. aztán egy srác szerzett nekem egy műanyag kanalat a második nap.
fogkefém se volt... mégis ami legjobban megmaradt, a mellettem fekvő másik 80as, de alzheimeres asszony, aki folyton maga alá vizelt, és iszonyat szag volt. nemtudom hányszor szóltam a nővéreknek (15 évesen az embert szarba sem veszik), hogy ugyanmá kéne vele valamit kezdeni....akkor kapott tartós katétert és zacsiba.
rémes 3 nap volt.
mondjuk elcsavarogtam sokat a kórházban. hihetetlen mennyire nem foglalkoznak senkivel. sok érdekeset láttam a balesetin...egyszer még egy balesetes nénike infúziózásában is besegítettem, ha már arra jártam.nehogymá neki magának kelljen tartania a zacsit, tartottam én. kiültem a kapuba és lestem a mentőket mi mindent hoznak? emlékszem volt egykét jófej mentős akik már másodszor jöttek és kérdezték, hogy még mindig itt ücsörgök? nem volt jobb dolgom. rémesen unatkoztam.
Bazira fájt. Pénteken kezdődött, vasárnap már alig aludtam éjszaka, tonnaszám szedtem a fájdalomcsillapítót, aztán hétfőn már nem tudtam dolgozni menni.
Kedves elvitt az sztk-ba a sebészetre, onnan meg már telefonon foglaltak nekem ágyat a kórházba, és még aznap feltárták.
Aztán naponta kötözött a szikés gyilkos... az elsőnél még elsírtam magam a kötözőben, ma már csak sziszegtem és vitatkoztam vele, hogy de igenis, ez fáj. A jövő héten csak 2 naponta kell menni.
Hát, nem egészen így terveztem ezt a hetemet, hogy sürgősségivel megyek kórházba és szétszabdalnak.
Ráadásul nem nyugtatott meg az orvos, azt mondta, szerencsém van, ha nem lesz belőle sipoly :/
többször próbáltalak visszahívni (sajnos mindig akkor hívtál, mikor suliban voltam..iiigen még este 6kor is órán ülök...) de nem sikerült a kapcsolat. remélem már jobban vagy. mi történt?
hát ha ti is emigráltok akkor lehetséges. de közlöm, hogy a kígyóhoz nem értek. és nem is biztos, hogy szívesen nyúlok. bár a siklókat rendszeresen elkapom, ha utolérem.
a disznókat amúgy nagyon kedvelem. és szomorú, hogy húsállatok. én pl szeretnék egy minipiget. a nagy kocákat nem bírom, bár az egyetem disznajai mind nagyon édesek és kedvesek. lehet az orrukat vakargatni és lehet a malackáikkal játszani. nem bánják. bár egy nagydarab disznó kibaszott veszélyes tud lenni.
a vietnamiakat kevésbé szeretem. az én malacomnak legyen normális orra.
