Én úgy emlékszem, a Kossuth díjat kiemelkedő művészi teljesítményekért adták, még ha mindig benne is volt az aktuális hatalom keze a döntésekben. De hogy egy nagy bűvész jellemtelen kis veje is Kossuth díjat kap?? Mire??
Saját szavaival élve: ÉN KÉREK ELNÉZÉST . . . .
Közeledik március 15-e, a Kossuth- és Széchenyi-díjak ünnepélyes átadásának dátuma, amely már erősen foglalkoztatja elsősorban a jobboldalhoz köthető értelmiség egy részét: vajon nyolc év kihagyás után kiket ismer el ily módon a konzervatív oldal számára kedves második Orbán-kormány?
Kirívó példa Blaskó Péter 2008-as gesztusa. A Kossuth-díjra előterjesztett színművész akkor azzal az indokkal utasította el a díjat és a vele járó - az aktuális átlagbér ötszörösét jelentő - pénzt, hogy majd akkor fogadja el az elismerést, ha "ismét demokrácia lesz Magyarországon".
Mint az akkor regnáló Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek nyílt levelében írta: "Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét." Sokan vélik úgy, Blaskó akkori tiltakozása a jobboldal legfőbb közellenségével szemben, idén elnyeri méltó jutalmát egy ismételten odaítélt Kossuth-díj formájában. Az elismerés jogos voltát, a színész művészi kvalitásait az ellenoldal sem vitatja.
Ma reggel a Napkelte című ballib promóciós műsorban láttam a Gálvölgyit új kabaréja kapcsán.
A bemutatóban előadott száma alapján kérem, hogy a legközelebbi munkanapon -szerda- adja vissza a Kossuth-díjat.
Legalább ne Kazal László számát próbálta volna "frissíteni". Így sokkal jobban kijött Gálvölgyi tehetségtelensége.
Persze ezt a véleményt nem kell elfogadni a rajongóinak, csak úgy mondom, aki figyelembe veszi, nehogy pénzt dobjon ki a Mikroszkóp szinpadi erőfeszítésére.
"Gálvölgyi János megsemmisítő győzelmet aratott. A múlt héten a Madách Színház stúdiójában bemutatták Csehov három egyfelvonásosát Három komédia címmel, Darvas Iván rendezésében, Kovács Yvette semleges díszleteiben és jelmezeiben, Gálvölgyi főszereplésével, valamint Kiss Mari és Lőte Attila közreműködésével.
Az első darab, a Leánykérés még egészen a várakozásaim szerint zajlott. Lőte Attila szakszerűen szabványos, amint habókos öreg orosz földbirtokost ad, Kiss Mari szatirikusan éles, karikaturisztikusan markáns a rút és kellemetlen eladó lány szerepében, Gálvölgyi pedig negédes idiótára veszi a félénk, frakkos kérőt, felékítve a tőle évtizedek óta ismerős grimaszokkal és gesztusokkal. A második darab, a Medve már kész katasztrófa. Itt Kiss Mari is közhelyesen játssza a bánatával-hűségével hivalkodó özvegyet, Lőte Attila vén inasa viszont olykor emberien elrajzolt. Gálvölgyi azonban minden emberszerűt száműz a medve, a követelését behajtó goromba szomszéd birtokos alakjából. Kitüntetésekkel feldíszített gimnasztyorkájában lehetne egy hatalmaskodó házmester vagy izgága hivatalnok, de legkevésbé sem az a durva, kemény férfi, akit egyfelől lenyűgöz a női erély, és aki másfelől áttöri az asszonyi képmutatást.
Csehov szövegeit persze mindig, ezúttal is, sokféleképpen lehet értelmezni, és láthatunk is az előadásban az abszurditás felé mutató, vélhetően rendezői ötleteket. A goromba látogató például valahányszor úgy dönt, hogy rendíthetetlen maradási szándéka jeléül leüljön, egy hintaszékbe huppan, amely megbillen, s ő riadtan fölpattan. Minden más szék meg öszszetörik érintésére. Gálvölgyi előadásában mindannyiszor kabarészabványnak hatnak a technikásan kivitelezett akciók, értelmük, netán összefüggésük a történettel, a szituációval, a jellemmel nincsen.
Végül Gálvölgyi ismét frakkot ölt, visszavedlik siránkozó slemillé, és elmondja a papucsférj panaszát A dohányzás ártalmasságáról címmel. Ezt egykor Darvas Iván feledhetetlenül mondta. Gálvölgyi ismét csak az első jelentést szólaltatja meg: a feleségétől elnyomott nyomoronc nyakunkba önti röhejes sirámait. A tragikus és groteszk emberi sors már nem szólal meg.
Gálvölgyi mindig ambicionálta, hogy ne csak népszerű mulattatónak, de komoly művésznek is tekintsék. Komoly szerepeiben azonban jelentéktelen volt. Most itt volt az alkalom komoly, ám mulatságos alakításokra. Gálvölgyi azonban legyőzte Csehovot, az írót és Darvas Ivánt, a rendezőt. Egyetlen estén két zsenit. Végtére ez is teljesítmény."
Ezzel az erovel allithatnam barmelyik, neked kedves ismerosodrol, hogy csotanyokkal kozosul, mert te nem irhatnad, hogy hazudok, csak akkor, ha azonos vagy ama ismerosoddel. Minthogy pedig nem lehetsz azonos vele, tehat en igazat allitok, es az illeto valoban csotanyokkal kozosul.
Ő maximum azt mondhatná, hogy nem hiszi el, amit én mondok. Ezt el tudom fogadni. De Ő tovább megy: határozottan kijelenti, hogy amit mondok, az nem igaz.
Ebből következik, hogy Ő = GJ-al.
Ahhoz pedig, hogy én állítsak valamit, nem feltétlenül kell GJ-al azonosnak lennem.
