Ha a hgy-re gondolsz, ott sincs erről egyértelmű tanítás. Illetve ami van, nem az, amiről én beszélek, hanem inkább afelé hajlanak, amit te is mondtál, csak mások a hangsúlyok.
Úgy véltem, Biblia-ismerő emberhez szólok. Akkor kívánod, idézetekkel mutassam meg, Sátán e világ istene, fejedelme, ura? Ezeket nem Sátán állította magáról, hanem az Úr apostolai.
Ezek nem puszta okoskodás.
A puszta okoskodás Sátánt kihagyni a föld uralkodói közül.
Ha a Biblia igaz, Sátán sokkal inkább kapta e földön (és a világon) való uralkodást, mint az ember. Ennek ellentmondani rossz okoskodás, hibás következtetés.
Ha a Biblia igaz, az ember nem sok dologra kata a földet Sátánhoz képest, meg is látszik Sátán hatalma és az ember hatalma, ha összehasonlítjuk őket, megint csak mondom, igaz a topic címe, ez a világ az ördögnek lett adva.
Eddig a puszta okoskodáson és az ördög állításán kívül semmivel nem támasztottad alá, hogy a Föld fölötti uralmat a sátán kapta volna meg. Én idéztem a Bibliából azt az igét, amely szerint az ember kapta meg a Föld fölötti uralmat és hivatkoztam arra, hogy a Sátán saját állításán kívül semmilyen más bibliai kijelentés nem támasztja alá, hogy sátáné lenne a Föld.
De ha az én érveimet megint személyeskedve félresöpröd, akkor itt és most befejeztem erről a vitát.
Ejnye, vfo, látom, inkább egyre inkább te lehetetlenülsz el.
Még egyszer leírom:
Éva semmit nem kapott uralkodást. Ádám kapta.
Az ember, ha kikerül Sátán, azaz a bűn uralma alól, nem lesz osztályrésze e földön, hanem az üldözésekben, nyomorúságban lesz része. Kivéve az ezer esztendőt, mikor Sátán a mélységbe lesz vetve. De akkor sem csak úgy az ember, hanem akkor is Isten fiai uralkodnak, mindaddig, amíg csak Sátán meg lesz kötözve.
Ezeket én így írtam, miért nem veszed őket tudomásul?
Aztán aki a bűn felett hatalmommal bír, korántsem jelenti azt, hogy nem küzd vele, csak éppen könnyű dolga van. Bizony nem uralkodik a bűn a szentekben, így áll a Bibliában: Róm. 6.14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
Nem, vfo, én a erre a világra gondoltam. Nem rossz az én szóhasználatom. Sátán nem csak a földet kapta, hanem e világot. Így gondolom. Sokkalinkább kapta Sátán e világot, benne a földet, mint az ember a földet. Így gondolom, így írtam.
Lám, én következetes vagyok, te nem érted, én mit írok, nem én lehetetlenülök el, legfeljebb neked lesz lehetetlen, hogy engem érts.
Pedig nem nehéz szó szerint venni a Bibliát, egyáltalán nincs szükség mindenféle Biblitól idegen fogalmat és jelentést behozni a vitába.
A fentiek miatt hibás ez a te következtetésed, hogy a föld tulajdonjogát az ember kapta, szóba sem jön ilyesmi a Bibliában. Tulajdonjogról egyáltalán nincs szó a Bibliában. Ha a földet kapta az ember, Isten azt is megmondta, mire kapta, erősen korlátozott uralkodásra (Sátánhoz képest). Nem tulajdonlásra, mondom, az bizony szóba sem jön a Bibliában. Hanem művelésre, ás az állatokon való uralkodásra.
A tulajdon szót mindenképpen ki kéne hagyni, a Bibliából erről sehova nem jutunk.
De a Biblia említ birtoklást, örökség szerinti bírást, uralkodást, hatalmat. Szerintem elég erről beszélnünk, nem kéne összevissza, ködös-homályos emberi fogalmakat (mint a tulajdon) elővenni, mikor még az egyszerű dolgokban sem jutottunk egyességre.
Isten tervéről sem tudok semmit, Isten elrendel és meglesz, amit akar, megcselekszi, hogy terve lenne, erről sincs szó a Bibliában. Nem ember az Isten, hogy tervezzen, sőt, az ember sem teszi jól, ha túl messze tervez (lásd Jakab levél). A dereprinszi gondolkodás, meg a hitesek szakzsargonja nekem egy kicsit kerülendő, ellenszenves, istentelen.
"Ha valaki pedig kikerül a bűn (Sátán) hatalmából, e földön nem lesz osztályrésze."
De igen. Csak a feltámadása után, ld. az előbbi beírásomat. De a bűn hatalma alól nem lehet itt a Földön kikerülni, mert ha így lenne, akkor azok, akik az Úrral járnak ezen a Földön, nem kellene, hogy a bűnnel küzdjenek. És nemcsak a világban, hanem a bennük-bennünk lévő bűnre való hajlammal is folyamatos a küzdelem.
És a sátán nem birtokosa a Földnek, mint azt az előbb is kifejtettem. Az ember uralma a Földön nyilván korlátozott, de ha jobban megfigyeled, Ádám és Éva nem az egész Föld fölött kapott hatalmat, hanem amint azt helyesen állítottad, csak bizonyos dolgok fölött. Az idézett igerész nem is rájuk vonatkozik, hanem a leszármazottaikra, akiknek viszont Isten kijelentette, hogy nekik adta a Földet - azaz tulajdonjoguk lett rajta.
Te azt állítottad, hogy a világ az ördögnek adatott. Ezt én nem értettem félre, mert tudtam, hogy a Földre gondoltál. De én is hasonlóképpen kötözködhetnék veled emiatt az állításod miatt.
Ha a saját szóhasználatodban nem veszed észre a hibát, de a máséban ugyanazt, amit te elkövettél igen, akkor inkább ne vitatkozz, mert hamar ellehetetlenülsz.
De vissza az érdemi részre. Én ezt állítottam: "Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta."
Tehát a tulajdonjogot az ember megkapta. Más kérdés, hogy a bűn miatt nem tud vele élni, de lesz idő, amikor már képes lesz rá - Krisztussal. Mikor?
Jel. 20.4 És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
Ezek nyilván emberek és a szövegkörnyezetből kiderül, hogy ezek az emberek a Földön fognak ezer esztendeig uralkodni, Jézussal együtt.
Tehát az ember fiainak (leszármazottainak) megadatik, hogy uralkodjanak - Krisztussal együtt - a Földön egy bizonyos esemény: Isten ítélete után, illetve annak következtében. Ez arra enged következtetni, hogy Isten terve, mely az ember Földö fölötti uralmát is tartalmazza, ekkor fog teljesülni. Vagyis a kijelentés pontos: a fiak fogják örökölni a Földet, mert Isten nekik adta azt.
Szerintem az, hogy a Föld fölötti uralmat a Sátán megkapta, puszta spekuláció, mert az ördög saját szavain kívül a Bibliában semmi más nem támasztja alá. Ő pedig hazug és a hazugság atyja - mint tudjuk.
A föld lett az embernek adva (a világ kis része), az is csak erősen korlátozva, csak arra, hogy az állatokon uralkodjon és művelje a földet. A Bibliából csak utóbbi derül ki, más nem.
Voltak-vannak ugyan urai a földön országoknak, birodalmaknak, de magának az embernek (emberiségnek) több hatalma a földön nem volt, mint az állatokon való uralkodás és a föld művelése (meg persze egymáson uralkodtak).
A földön a többi uralmat nem az ember kapta, sem esőn, sem szeleken, sem egyében. A tulajdonképpeni uralmat (eső és aszály, stb., szóval élet és halál felett) mind mások, az embernél nagyobb uraságok kapták. Sátán pedig e világ fejedelme, mi több, istene.
Vfo, nem kéne keverni a világ szót a földdel. Lám, eljutottunk már lassan valahova, erre lecserélted a föld szót világra. Így terjesztenéd ki az ember hatalmát, birtokát. Nem helyes ez így, a földi (lelki) ember összehasonlíthatatlanul kisebb Sátánnál. Előbbi ember, erősen korlátozva képességeiben, hatalmában, utóbbi isten, akinek az emberhez képest óriási hatalma van, angyal sem mer ellene kárhoztatni, de tekintsd csak meg, mit meg nem tehet, át meg átutazza a földet, dicsőséget, betegséget ad, megölhet minden embert, stb.
Akárhogy is nézem, nem találom a Bibliában, hogy a földi (lelki) ember akárcsak összehasonlítható lenne Sátánnal, nem, hogy e föld ura, birtokosa lenne.
Elhangzott néhány érv Sátán (a bűn) uralmáról és alóla való kikerülésről. Én erről a következőt gondolom:
Ha valaki pedig kikerül a bűn (Sátán) hatalmából, e földön nem lesz osztályrésze.
Nem, hogy ismét e föld birtokosa lesz, hanem még inkább üldözéseknek, nyomorúságnak lesz kitéve Krisztus beszéde szerint, szóba sem jön, hogy e föld az övé lenne.
Semmiképpen nem az, és nem is lesz birtokosa a földnek az ember úgy, ahogy Sátán, kivéve, mikor Sátán megkötöztetik és a mélységre vettetik ezer esztendőre. De akkor sem csak úgy az emberé lesz e föld, hanem Isten fiai fognak akkor is (csak más fiai) uralkodni.
Az a kijelentés, hogy az embernek lett adva a föld, és a fentieket figyelmen kívül hagyja, hamis reménységre, hamis ismeretre visz.
Mert mit is jelent, hogy az embernek (emberek fiainak) adta Isten a földet? Nem jelent többet, mint leírtam. Ha az ember kapta, csak korlátozott uralkodásra kapta, ez nem jelenti azt, hogy az embernél sokkal inkább nagyobb uralkodásra Sátán ne kapta volna e földet, sőt, e világot.
A Paradicsom nem azonos az Édenkerttel, mint ahogy azt kissé alább már megálapítottuk.
Az pedig nem derül ki az Írásból, hogy Jézus mennyi időt töltött a Hádészben, csak az tudható, hogy ott volt. Ezért a két állítás nem mond ellent egymásnak.
Ismét mondom: A Biblia nem jelenti ki, hogy a világ az ördögnek adatott volna, csak az ördög állítja ezt. És mivel tudjuk, hogy az ördög hazug, ezért ez az állítása is lehet hazugság. Ezen túlmenően az Ige arról beszét több helyen is, hogy a világ hiábavalóság alá vettetett, és a bűn uralkodik az emberen a bűnbeesése óta.
Ezért véleményem szerint ez a világ nem lett odaadva az ördögnek, hanem továbbra is az emberé, de mivel az ember bűnös, ezért a Földön nem képes úgy élni, ahogy az Isten eltervezte.
1.) Jézus mondta a latornak, még aznap vele lesz a Paradicsomban. És tudjuk, Jézus szava igaz.
2.) Aztán azt is tudjuk, Jézus három napra alászállt Hádészbe. Ahogy zsoltáros is így írt Róla: ...nem fogod lelkemet a láthatatlan országban hagyni... (Csia ford.)
Ha egyszerre igaz 1.) és 2.), ha tehát egyszerre Hádészbe, és a Paradicsomba, akkor abban az időben a Paradicsom ott, a láthatatlan országban volt.
De azóta biztos nem ott van a Paradicsom, és ez lényegtelen a topic szempontjából.
Megint csak mondom, nem kéne félrevinni a vitát, arról kéne beszélni, ez a világ az ördögnek adatott, és csak erősen korlátozva adatott az embernek.
A világ a hiábavalóság alá lett vetve, és a bűn törvénye uralkodik rajta:
Róm. 8.20 Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette
A Biblia sehol nem mondja, hogy a Sátán uralma alatt lenne. A bűn törvényének (törvényszerűségei alapján való életvitel) uralma pedig ebből derül ki:
Róm. 8.2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének (szellemének) törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Vagyis a Krisztusban való élet egyedül az, ami a bűn és a halál törvényszerűségeinek fölöttem való uralkodásától meg tud szabadítani, semmi más. Nem a helyes teológia, megfelelő rendeletek és parancsolatok betartása, hanem a Krisztusban való létezés.
[Jel. 2.7] Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiának mond. A győzedelmesnek enni adok az élet ligetéből, mely az Isten paradicsomában van.
Jel. 2.7 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.
Előbb Éden Isten hegyén volt. Isten hegyéről a Bibliából nem tudunk szinte semmit(ott volt a felkent kerúb, aki megromlott, gondolom, Sátán lett).
Éden volt a földön is egy ideig. A földi Éden, melyet az ember kapott, bizonyára ideiglenes volt, hiszen Isten tudta, meddig is marad ott az ember (mert mindent tud, azaz nem tanul, nem megtud, nem változik, minen az eleve elrendelt akaratában van). Ideiglenes volt a tekintetben is, hogy ma már nincs itt a földön Éden, a földet és Földet is ismerjük annyira, hogy felismernénk, ha itt lenne.
Aztán lehet, hogy Éden egy ideig hádeszben volt, mert Jézus oda került halála után a latorral, és Jézus halála után a hadeszbe került.
Éden az idők végén (már most is) Istennél van.
Egyébként pedig nem kéne félrevinni a vitát, arról kéne beszélni, ez a világ az ördögnek adatott, és csak erősen korlátozva adatott az embernek.
Valóban Isten az embernek az Édent adta, amit időnként (helytelenül) Paradicsomnak is neveznek. Én is beleestem ebbe a hubába. Bocsánat.
Én mondtam igét és indoklást. Ebben a mostani beírásodban nincs ige, csak indoklás. Légyszíves igével alátámasztani.
" Az élet fája Isten paradicsomában van, Éden viszont nem Isten Paradicsoma"
Az élet fája nem a Paradicsomban, hanem az Édenkertben van:
1 Móz. 2.8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
Itt tehát két fa van, az életé és a jó és gonosz tudásé. Az emberpár ez utóbbiból evett. Jól tudom?
Ezután pedig Isten kiűzte őket, sőt megakadályozta, hogy az élet fájából egyenek:
1 Móz. 3.22 És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
1 Móz. 3.24 És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Vagyis az élet fája az Édenkertben volt. Rosszul tudom?
Egyetlen egy idézeted (mert sehol máshol nem szerepel, hogy a földet az ember fiainak adta volna Isten) áll szemben idézetemmel, én viszont bőséggel indokoltam véleményemet. Egyelőre elég sovány, amit írtál, és vaskos tévedésektől sem ment.
Nem PAradicsomot adott Istne az embernek (lásd alább), hanem idéztem is, Isten az embernek adta a földet úgy, hogy birodalmuk alá kellett azt hajtani, arra, amire írtam.
Istentől semmit nem lehet elvenni, sem becsapni Őt, sem kísérteni. Homlokegyenest szemben áll a Bibliával, hogy Istentől csalással, vagy mivel Sátán elvette volna a földet. Szóba se jön ez. Isten is annak ad, akinek akar, az úr, aki uralkodik márcsak ilyen (Sátán is, merthogy ura e földnek). Én bőven tudom idézetekkel igazolni ezt, hadd ne tegyem, bibliaismerő olvasókhoz szólok.
Szóval Isten egészen biztosan annak adta, akinek akarta, Sátánnak. Nem kéne a Bibliával ellenkező mesékre hallgatni (amiket löketett Derek Prince, meg egyéb "nagy Biblia-tanítók"). Szerintem, amíg gyermekek voltunk, a mesék tán hasznosak voltak, de énmár kinőttem a mesék korából.
Szóval Isten adta a hatalmat a föld felett embernek is, Sátánnak is, mert Isten ad hatalmat. Az embernek meg Sátánhoz, és egyéb hatalmasságokhoz, urakhoz képest egész keveset adott e földből (kevés hatalmat). Bizony, az emberhez képest hatalmasak ezek, és urak, a földi (testi) ember ezekhez képes piskóta. Mindenféleképpen tévedés azt gondolni, csak az embernek adta Isten a földet (kisebbféle, erősen korlátozott uralkodásra). A Biblia erről nem sokat szól, mert, gondolom, egyértelmű is a dolog, az ember a földön nagyon is kiszolgáltatott ezeknek az uraságoknak, hatalmasságoknak, pláne uruknak, Sátánnak. Így, mert egyértelmű és magától értetődő a dolog, a régiek ezen nem is sokat filóztak, a Biblia sem. Egyszerűen nem szól a hatalmasságokról, nekik mit adott, egyszerűen tényként kezeli, hogy ők uralkodnak a földön, és e föld istene Sátán.
Szerintem nem is érdemel több okoskodást tőlünk sem a dolog, a Föld egy hatalmas (13000km átmérőjű tűzgolyó, melyen van egy nagyon vékony (egy százaléka sincs az átmérőjének, kb. 50-100 km vastagságot sem elérő) hártya, azaz "szilárd" földkéreg, annak is csak kis része szárazföld, annak is csak kis részén élhet ember, kiszolgáltatva szinte mindennek, ami szóba jöhet. Csoda, hogy élhet az ember, (szó szerint), hogy valami igazi ura, tulajdonosa lenne a földnek, hogy csak az övé lenne a föld, nevetséges.
Más gondom is van a szokvány mesékkel (jobb volna csak a Bibliához ragaszkodni, én a Bibliából ibndulok ki, a meséket igyekszem figyelmen kívül hagyni):
Akárhogy is nézem, a Paradicsomot sehol nem adta Ádámnak Isten. Az élet fája Isten paradicsomában van, Éden viszont nem Isten Paradicsoma, Éden a földön volt, folyói is ismertek. Igaz, ISten hegyén is volt Éden, de az se Paradicsom volt. A Paradicsoma nem a földön van (oda ragadtatott el Pál ismerőse, oda került Jézus és az egyik lator, nem Édenbe.
<i>>>>És sehol nincs a Bibliában, hogy Isten bármilyen módon is a Sátánnak adta volna a Földet. Ha egyáltalán, akkor csak csalás és hazugság által bitorolhatja, de soha nem volt joga hozzá és Isten soha nem adta neki - legalábbis az Írás nem jelenti ki sehol. Más bizonyíték meg nem fogadható el.</i>
Akkor magyarázd meg azt, hogy Isten országát (uralmát) miért, illetve mibõl kell helyreállítani? Miért kell azért imádkoznunk, hogy jöjjön el az az ország? Ki országában vagyunk, ha nem Istenében? Miért kell helyreállítani, ha érvényben van?
Ki ennek a világnak az istene (2Kor. 4:4), aki elvakítja az emberiséget Ádám óta? Sátán egy hajnalcsillag, s ez a cím egy uradalmi cím. Isten engedi Sátán uralmát addig, amíg el nem veszi tõle a hatalmat. Az lesz a helyreállítás.
Mit adott Isten Ádámnak? A paradicsomot. Nézz utána. Nem az egész Földet, csak az Édenkertet, hogy művelje és őrizze. A Földet az emberek fiainak adta. Az ember fiai, azaz leszármazottai pedig csak az ember bűnbeesése után születtek. Sőt. Az Úr, azaz a Felkent az emberek fiaiban még gyönyűréségét is lelte.
Péld. 8.30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
És sehol nincs a Bibliában, hogy Isten bármilyen módon is a Sátánnak adta volna a Földet. Ha egyáltalán, akkor csak csalás és hazugság által bitorolhatja, de soha nem volt joga hozzá és Isten soha nem adta neki - legalábbis az Írás nem jelenti ki sehol. Más bizonyíték meg nem fogadható el.
Amikor Sátán el fog engedtetni, nem veszi birtokba a Földet, csak elhiteti a nemzeteket. Nem a birtokjogánál fogva, hanem a hitetőképesége miatt. Különbség.
Nem hazudott, kár ezt erőltetni. Jézus ugyanis nem cáfolta. Aztán fura lenne e világ istene, ha közben nem neki adatott volna e világ.
Ellentmondás sincs. Soha nem volt az emberé e föld úgy, csak úgy, olyan értelemben, ahogy uralkodása definiálva volt. De úgy bizony más uraké is, Sátáné is. Jóbnak szépen megmutatta Isten, miképp is az emberé a föld. Ezzel aztán nem valami nagyra lehet, mondhatom.
Az meg szóba nem jön, hogy nem Ádámnak adta Isten a földet. Bizony Ádámnak adta, az embernek. (Éva nem kapott Istentől semmit, csak amit a többi ember. Mikor az ember kapta a földet, Ádám volt, mikor Édenben laktak, mindkettőnek Ádám volt a neve. Nem is Éva bűne, hanem Ádám bűne. Éva csak azután lett az asszony, mikor a férje hatalmat kapott felette (addig mellette volt). A(z új) hatalombavétel egyik jele ugyanis a névadás.)
Az a feloldás is kifogásolható, hogy az ember fiainak adta volna Isten a földet. Egyértelműen az embernek (Ádámnak) adta Isten. Mármint arra, és nem másra (szóba nem jön, hogy kizárólagos tulajdonba), hogy művelje és uralkodjon az állatokon.
Persze a fiak ígérete is bejött, de ez a kijelentés fejlődött, pontosodott, nem egyszerre lepleződött le, a magyarázat a Jelenések könyvében teljes.
Aztán fiak ígérete Krisztus óta nem erre a földre vonatkozik, hiszen Jézuséi új eget és új földet várnak. Akkor meg már nem lesz Sátán.
Igaz, e földön is uralkodni fognak Krisztuséi, amíg meg lesz kötözve e föld istene. Ezer évig. De mikor elengedik, megint csak balhét fog keverni, megint csak e föld lakóit, kiknek száma mint a tenger fövenye (a föld négy szegletén lakó népeket). Hiába no, márcsak ilyen őkelme.
Nekem nagyon is úgy tűnik, amíg lesz Sátán, övé e föld, jobban-inkább, mint az emberé.
Amikor az elsõ ember színrelépett, már két egymásnak nagyon ellentétes életmód létezett az viglágmindenségben: Istené és Sátáné, az ellenségé. Adáméknak tulajdonképpen választania kellett, hogy mely szellemi vezetés alá akarnak kerülni, s élni a földön az emberi életet aszerint a választás szerint és következményei szerint (Róm. 5:12).
Röviden, választhattak Isten országa és Sátán országlása között. Sátánét választották, s Isten e rendszer alá rekesztette az emberiséget (Róm. 7:14), s ebben a (6000 éves) korban csak választottait hívta, hívja el saját uralma alá. A maga idejében Isten teljes mértékben helyre fogja állítani a föld és emberiség fölötti országlását, amit lépésekben már Ábrahámmal, majd Izraellel megkezdett. Izrael Isten saját nemzete volt, de hit nélkül képtelenek voltak megfelelni annak a rendnek. Szellemi Izrael (a hittel élõ testi izraeliták és szintén hittel élõ beoltott pogány választottak együttesen), az egyház ma szintén Isten országa, embrió formában, ami növekszik a teljes születésig, testünk átváltozásáig. Addig viszont abban a korszakban élünk, amelyben Sátán (a választottak kivételével) elhitette és félrevezette az egész világot (Jel. 12:9). Beleértve azokat is, akik magukat kereszténynek nevezik, de életüket Sátán rendje szerint élik. Sátán uralmának megvannak a maga jellemzõi, s akik aszerint élnek, hozzá tartoznak, mégha nem is így gondolják. Isten uralmának szintén megvannak a jellemzõi, ami szintén evidens. A Biblia ugyanis mindkét rendszer szellemiségét, illetve élemódját vázolja nagyon részletesen.
Ha két állítás egyszerre igaz, akkor meg kell keresni, hogy mi a megoldás.
Ellentmondás: Isten a Földet az ember fiainak adta kontra Sátán állítása, hogy "nekem adatott", vagy "nekem adták"
A feloldás ott keresendő, hogy az Írás egyértelműen kimondja, hogy Isten a Földet nem Ádámnak és Évának, hanem a fiaiknak, tehát a leszármazottainak adta, míg a Sátán nem mondja meg, hogy ki adta neki a Földet. Mivel pedig nem mondja ki, hazudhat is, hiszen hazug és a hazugság atyja is - mint tudjuk. És hazudni úgy lehet a legjobban, ha minél több igazságot vegyítünk bele - ahogy azt tette az ördög is, amikor eme állítás előtt egy szempillantásban megmutatta a Föld összes országát, amire kétségkívül képes, de az utána következő állítása nagy valószínűséggel hazugság, ami ott lepleződik le, hogy nem közli, hogy ki is adta neki a földet.
Én is találtam, hogy Sátánnak lett adva, Jézus nem is vonta kétségbe: [Lk. 4.5] Erre a vádló a magasba vitte őt fel, és egy szempillantásban megmutatta neki a lakott föld összes királyságát. Majd így szólt hozzá: "Neked adom ezt az egész birodalmat s a királyságok dicsőségét, mert nekem adták azt, és én annak adom, akinek akarom,
Lám, ha a két állítás egyszerre igaz, akkor ez a világ bizony az ördögnek adatott. Sokkal inkább Sátánnak, mint az embernek, a zsoltáridézet ezt nem cáfolja, akkor Jézus is cáfolta volna. Akkor az ember kapta a földet, de nem tulajdonba, inkább munkaterületnek, hogy rajta uralkodjon (mint egy kisebb rendű uraság), művelje, stb. Min uralkodjon? Bizony, csak az állatokon. Korántsem valami tulajdonjog, hogy a földet kapta az ember, mint aki állást kap, sem kapta meg az egész céget, aminél állást kapott. Ha valakinek adom a kertemet, hogy művelje, uralkodjon állatain, stb., attól még nem lesz övé a kert, még, ha így is mondtam neki.
Nem jó az olyan vita, hogy az ember egy mondatot talál, és azt hiszi, elintézte a dolgot. Ettől bizony Sátánnak adatott ez a világ,
Aztán ez a föld, melyen Sátán uralkodik, nem is valami nagy jelentőségű (remélem), inkább a végét kéne várni, így mondhatom, mi többet, jobbat kaptunk a zsoltárosnál, ígéreteink sem ide mutatnak, míg neki igen. A zsoltáros, aki nem tudott Krisztusról, még e földön élt, és ígéretei is ide mutattak.
Erről a világról keveset tudok szólni, remélem, már csak kevés ideje van e világnak.
Szerintem soha nem volt az emberé az egész föld, csak az állatok feletti uralkodás volt az emberre bízva. Amit pedig gyakorol a mai napig, igaz, lecsökkent hatalommal, de azért uralkodik, el is gondolkodtam, hogy képes legyőzni az ember óriási nagy és nagyon erős állatokat is.
Így is áll a Bibliában:
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Tehát az ember feladata, hogy az egsz földre kiterjessze birodalmát, melyben az állatokon uralkodik. A birodalma ennyiből állt, nem többől.
Szóval uralkodott az ember az állatokon, ahogy a vele egy napon teremtett állatoknak már ő is adott nevet, Tehát így is lett uralkodott madarakon, halakon, stb.
De nem uralkodott a szeleken, sem esőn, sem a legtöbb dolgon. Szóba sem jött, hogy uralkodását másra, mindenre kiterjesztette volna, a legtöbb dolgon nem uralkodott, csak az állatokon.
Min nem uralkodott? Az esőn (minden élet alapja a földön a víz), a szeleken, az égitesteken, az időn, sem életen, sem halálon, sem rosszon, sem jón, ahogy látom, csak az állatokon.
Aztán teremteni sem volt képes az ember, még úgy sem, mint Sátán (aki a gonosz dolgokat, gyomot, tövist, betegségeket teremtette). Igaz, Sátán meg volt kötve egy kicsit, gondolom, mert várt az emberre, hogy vétkezzen, addig csak kísértette őt. Mert Ádám bűnéig csak jó volt minden, ami a hat napos teremtés alatt teremtetett. Mikor az ember miatt meg lett átkozva a föld, Sátán, gondolom el lett szabadítva, hogy ezt a teremtést (is) megrontsa. De akkor sem az ember munkája sem a tövis, sem a betegségek, sem a halál, sem az eső, sem a legtöbb dolog.
Az ember csak egy kisebbféle úr volt, semmi több, gondolom, a földi embernél jóval nagyobb hatalmú uraságok, meg hatalmasságok voltak és vannak (a földnek urai, felvigyázói, stb.)
Szóval csak afféle keresztény babona, hogy a föld az embernek lett adva, csak állatokon uralkodás volt az emberre bízva, semmi több, ez pedig egyáltalán nem azt jelenti, hogy az embernek lett adva a föld. Ahogy egy szolgának sincs odaadva az a birtok, amiben uralkodnia kell az alatta levő szolgákon. A birtok továbbra is a bistokosé.
Hogy Sátánnak lett adva e föld, ezt Jézusnak is megmondta Sátán, és Jézus ezt nem vitatta, egész mást vitatott, ezt nem.
Aztán lenne pár gondolatom arról, miért is van szvsz ember, és mi Isten munkájában a megváltás:
A megváltás csak egy epizód Isten munkájában, melyben az ember, mint Isten munkatársa vesz rész. Nem az ember a középpont, hanem Isten.
Habár az ember is fontos szereplő. Miért fontos az ember? Mert Istenhez hasonló hite van, képes hinni abban, ami még nem látható. Gondolom, Istenen kívül csak az ember képes hinni így, sem Sátán, sem angyalok nem. Ezért az ember Isten munkatársa.
No, meg arra is jó az ember, hogy Sátán ölje, gondolom. Mert az embernek van még egy tulajdonsága, fel fog támadni. Ebben a tekintetben is egyedülálló lény.
Szóval Sátán így éli fel összes jogosultságát, oszt annyi neki, nincs több. Jézus is úgy győzte le, hogy Őt Sátán megölte. Az Atya meg feltámasztotta.
Ha hinni lehet Pál apostolnak, Isten egyik legnagyobb-legdicsőbb munkája a feltámasztás, de nem az emberé, hanem Jézus Krisztusé.
Nem a megváltás a lényeg, hanem az Úr feltámasztása, mást sem tudok ehhez hasonló nagy cselekedetét Istennek:
[Ef. 1.17-] hogy Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, annak a bölcsességnek és leleplezésnek szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt, adja néktek a szívnek megvilágosított szemét, hogy tudhassátok, micsoda reménységre hívott ő el, hogy mily gazdag dicsőségű a tőle adandó örökrész a szentek között, mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk. Ez az erő hatott a Krisztusban, mikor Isten őt a halottak közül feltámasztotta, a mennyeiekben jobbjára ültette, minden fejedelemség, fennhatóság, hatalom, uraság és minden név fölé, melyet nemcsak ebben a korban, hanem az elkövetkezőben is neveznek
Sokak figyelmét elkerüli, ez az Úr feltámasztása egyben a mi feltámasztásunk is. Mégsem beszélnek szinte sohasem erről a különféle felekezetekben, inkább elmismásolják. Pedig így írt az apostol:
[Ef. 2.1-]Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok... Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg... amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített... Vele együtt fel is támasztott, és vele együtt a Krisztus Jézusban beültetett a mennyeiekben, hogy jóságos voltában az ezután következő korokban kegyelmének mindent felülmúló gazdagságát a Krisztus Jézusban megmutassa rajtunk. A kegyelem mentett meg titeket a hiten keresztül.
Más levelében:
[Kol. 2.12-] miután a bemerítés ővele együtt eltemetett bennünket. Őbenne, ővele együtt fel is támadtatok, éspedig az Isten ama munkájában vetett hiten át, mellyel Isten a Krisztust a halottak közül feltámasztotta. Titeket is, akiket halottakká tettek az elesések és húsotok körülmetéletlen volta. Ővele együtt megelevenített, azután, hogy minden elesésünket megbocsátotta, azután, hogy az ellenünk kézzel írt és tételekbe foglalt kézírást kitörölte, és azt a kereszthez hozzászegezve, eltolta az útból, amennyiben a fejedelemségeket és fennhatóságokat lefegyverezte, őket nyilvánosan kipellengérezte és ezzel diadalmenetben meghurcolta.
Ez Isten részéről befejezett, készen van. Érdekes, nem? Látható, Isten nem az időben él, ami számára befejezett, elvégzett, sokan csak ezután fogják megélni hitüön át.
Bárcsak Nemo megértené a fentieket (a Háromság topicban), ahogy azt is, Jézusban, (azaz az Egyházban is) lakik a teljes Istenség testileg: [Kol. 2.9-10] Mert testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti, titeket pedig ő tölt meg. Ő minden fejedelemségnek és fennhatóságnak feje. Így, ha szólunk Háromságról, Krisztus feltámasztása óta annak az Egyház is része. Aki az Egyháztól külön Háromságot hirdet, a fentieket tagadja, elferdíti. De erről vitát a Háromság topicban.
A megváltás középpontjában az ember áll, mert őt kell megváltani. A főszereplő pedig az Atya, a Fiú és a Szent Szellem, de a történés az ember körül forog.
