Keresés

miközben a ciklust vadul átmulatja

hajnal hasad, párt szakad és tüsző reped

Minthogy a régi már mind ment a parla

S viseli a képet, vagy tán csak mutatja

az óévvel együtt mossa el ser, must.

Fessünk idén új ördögöt a falra

s örrökké keveri a rögtönt és a majdot.

de most már váltsunk, ne kísértsük Csernust

és az Édes Egyesben  babaszappant iszik

skizotóniás italt is, nomeg egy-két Freudot 

a gáz csak az, hogy az énem régóta duplikált.

ám jó a jóban, hogy barát híján magam, magammal randizik.

de boros borongással emel nyugtában kalapot

s ebben az a szép, hogy az élet cseppet se komplikált

mint hűséges lovának kantárt, nyerget, kengyelt.

pálinkás jókevvel üdvözli keltében a Napot.

s érzelmes mutatványt vígan bekajol a bamba

Jó vadász zsákmányhoz illőn választja a fegyvert 

gyorsabban célhoz érsz, ha villantod a tárcád!

szív dobban, szerelem lobban s lecsúszik a tanga.

miért a fáradtság, felesleges ostrom?

Ne járd a pávák nevetséges táncát! 

Képen vág a szélben dauerolt lobonca

betöröm őt, vagy hát legalább az orrom

De ez a lófüggés mindig rossz útra visz

Semmi nem vonz jobban mint egy tüzes kanca

ha még egyszer iszom a kanca tejéből.

Nem volt eddig hozzám semmi sem ily komisz

s magát alázza az, ki örökké másokban hisz.

..hogy rohadjon ki az agyam a helyéből!....

Salamon fényes tökfején lángot vetett a copf

szentírásnak venni mindent csámpás utakra visz

megleled, ha követed lazán a Dávidi vérvonalat.

a jó kérdés az agynak az, mi rágós húsnak klopf.

kérdések zaklatják agyamat, mint nyugtalan nyüst

derekam roppan, ahogy keresem a fonalat

ki épít majd imázst szeg ütötte sebből?

És kinek jele lavór és kinek harminc ezüst?

Kinek burgonyája sima, kinek csírás

bölcs Salamon király mit hámoz ki ebből

Kinek őse Góg s kinek Metód,

kinek hagyatéka sírás, kinek írás.

Szülőszoba előtt feszülten toporog

Akinek nem mindegy, kire üt az utód

hiszen nem Dalí az utolsó katalán.

Születnek utódok, s születnek a sorok

Pláne, ha a gémbert nézve mindkét láb bal.

Kilábolás ebből nem lesz soha talán

Folyóba most nem is, inkább csak a hóba,

beázott cipőbe gémberedett lábbal.

S hiába a miért, hiába a bárcsak,

Nem gázolhatsz kétszer egyazon folyóba

kik késüket élezik mint; Vincent

mert tehetségük híján bennük van gőg.

mint kártyapakliból a treffek s a pikkek.

A bejgliért nem kár, no de az olvtársak

Úgy tűnt el a tálról, mint hajnali pára.

Úgy tűnt el, nyom nélkül, mint a kedvenc nickek

a karácsonyfán még néhány csöngettyű csüng,

de bizony a beiglit mind megettük mára,