Renaissance.
Ez egy meghökkentő kísérlet volt. A Yardbirds néhány tagja alapította, két lemezt elő is állítottak.
Aztán szétszéledt a banda, megszűntek.
Évekkel később ugyanilyen néven elindult egy újabb formáció, majdnem vadiúj tagokkal, - talán, ha egy név kötötte őket össze az eredetivel - Michael Dunford, aki itt se , meg ott se vitt komoly szerepet.
Viszont a zene....
Én még az első felállás lemezét vettem meg először. Utána rácsodálkozás egy másik Renaissance-lemez vásárlás kapcsán, hogy kik ezek az újak ugyanilyen néven?
Aztán ismerkedés velük, az Annie Haslam -féle új Renaissance-szal.
Frenetikus élmény.
Valóban, csak a topicleírásban adtam meg, hogy miről szólna ez, és arra nem gondoltam, hogy vannak, akik vakon írnak be ide. (Mint általában mindenhova:-)
Akkor az együttesről egykét szót megismételnék : Az egykori Yardbirdsből egykét tag alapította, merőben más vonalat képviselve, mint a Yardbirds.
Hogy milyen stílusirányzathoz köthetnénk őket? Azt sajnos nem tudom behatárolni az akkori irányzatok közé. Az igencsak dallamos, nagyfokú vokálminőséget nyújtó - neve ellenére néhol már inkább barokkos hangzást képviselő - együttes két év után kiszenvedett. Első két albumukon érdekes a csemballós (!) hangzás és a vokál, szemben az akkortájt felnövekvő, divatos gitárzenével. (Ajánlanám az első albumokról - az első a Renaissance nevet, későbbi kiadásokon az Island nevet viseli, illetve utána az Illusionról a Mr. Pine és a Golden Thread meghallgatását.) Nem nevezném egy percig se rocknak, amit műveltek. Valahogy a klasszikus zenei alapvilág - ez hangzásban és dallamvilágban egyaránt értendő - ötvöződik a 60-as évek,végi 70-es évek eleji formákkal, lásd a nagyjából egy időben, talán kicsit előttük működő Nice valamelyest más irányban elmozduló, de kissé mégis azonos motivációjú zenei világával. Hangzásban a Renaissance mást adott. Lágyabbak, mint Keith Emerson első kísérleti, - és számomra ez ELP-nél bizonyos szempontból sokkal fontosabb - formációja, de érdekesebbnek tűnnek még ma is.
