(az előforduló gépelési hibákért előre is elnézést kérek)
Folytatom a történetet ott, hogy valaminek nekimentünk. Elég hosszú idő telt el ami után kezdtünk feleszmélni, hogy itt valami súlyos történt. Szerintem nem volt olyan szereplője az eseménynek , aki nem sérült volna meg. Én a második kocsi első részében ültem. A fejem több találatot kapott zuhanó tárgyaktól és a szemben lévő ülések közötti fehér bakelit aztalkától, amit a megállás következtében lefejeltem (mivel menetirányban ültem) és azt vaskonzolostúl le is törtem a lefejelés következtében. El lehet képzelni az ütközés erősségét! Illetve a negatív gyorsulás mértékét! A szakértők óvatos becslés szerint hivatalosan az ütközéskor 116km/h sebességet állapítottak meg. De később halottam többet is. Az tény, hogy az első kerék kisiklásakor valamicskét lassúlhattunk. Mi szerintünk úgy 120-130 km/h közé eshetett. Amikor sikerült kikászálódnunk, akkor a második kocsi az oldalán feküdt a menetirány , tehát veszprém felé a jobb oldalán a töltés oldalában. Az első kocsi lemen a töltésről bal irányban, mivel a kanyar jobbra tartott. Az első kocsi alváza vagy alja öszzegyűrődött a kocsi háromnegyedében , tehát csak egy kis része volt érintetlen. A kocsi belselye üres volt mert a teher szerelvény utolsó alacsony platóju vagonja leborotválta az alvázat. Csak a külső oldal és tető lemezek maradtak egyben. Az első kocsi eleje teljesen hiányzott!!! Állítólag ott kb. hárman vagy négyen dohányoztak az ütközés pillanatában. Egy ember WC-n volt ő egy boka ficammal és nem tudni hány méter repüléssel megúszta! valamikor a baleset után órákkal a semmiből jött elő zavartan és kérdezte mi történt. Csak arra emlékezett , hogy bement a WC-be és onnan csak annyi , hogy megnyílt a kocsi eleje és utána semmi.
Aki az első kocsiban ült arről nem mesélek. Amikor a teher mozdony vezetője hátra jött egy lámpával és elkezdtük keresgélni a barátainkat többen idegrohamot kaptak a látványtól és sikoltozva rohangáltak fel-alá. Szóval ez után már a mentést kezdtük el szervezni. Jöttek az orosz katonák és kezdtek segíteni, miután összegyűjtötték a fegyvereket magukhoz. Azt hitték szabotázs. Amikor valós sebesülteket láttak, akkor már kezdtek együtt működni.
A sérültekről és másról , mint mondtam nem írok, hiszen ez nem horror fórum.
A pszihikai oldalát döntsétek el Ti még nagyon hosszú hónapokig egyikünk sem aludt. A mentés egy külön történet.
Egyébként vasúti baleset , mint olyan voltam még egyben !! Ugye meseszerű , de igaz. Ez Záhony -Csop állomáson történt. Ha érdekel benneteket , akkor elmondom, ez korántsem volt annyira vérmes, habár sajnos egy vasúti munkás meghalt és többen sérültek a pályaudvari dolgozók közül.
Az 1983-as balesetben voltam. A szegedi Petőfi laktanyában voltunk katonák. Műszaki zászlóalj utász alakulat. A katonák többsége előfelvételis katona volt. Én is. Szóval egy kicsit antikatonák voltunk. Mentünk volna már tanulni, meg élni a diákok életét . A hadgyakorlat Duna 83 egyesek szerint Bakony 83 névre hallgatott. Az odaút Budapesten keresztül marhavagonokban történt. A visszaút valószínü az alacsony hőmérséklet miatt már az általatok említett személyvonati kocsikban történt. A hír igaz az egész hadgyakorlat majd a herendi állomásra való kalandos út alatt semmit nem aludtunk. A hideg akadályozta meg sokunkat, hogy ne aludjunk el állva. A herendi állomásra valamikor délután érkeztünk meg szerintem , de már összefolynak a dolgok. Nagyon későn volt már mikor megengedték , hogy felszálljunk a kocsikba. Három kocsi volt összekapcsolva. Ami szokatlan volt, hogy állandóan mozgatták ezt a három kocsit , mert gondolom útban volt a rakodásnál. Aki még fent volt kb öt -nyolc katona ébren volt. Mi vitatkoztunk is , hogy elől van vagy hátul a mozdony. Mert annyit variáltak már. Azt tudom, hogy az egyik felelős a szerelvény véletlenszerű elindulásakor vélhetően tudatosan elhagyta a szerelvényt és nem jelentette, hogy elgurultunk. Hamar felgyorsultunk, csak az volt furcsa, hogy egy vasúti átjáróban a fehér fények villogtak mikor áthaladtunk. Nekem akkor már nagyon rossz érzésem támadt és ezt el is mondtam a többieknek, akik leintettek.
Ahogy tovább haladtunk egyre gyorsultunk, ami nem volt annyira rémisztő , de az elért sebességünk már igen. Akkor kezdődött a baj , amikor egy kanyar következett. Ott valószínü leugrott az első kocsi kereke a sinről, mert kerregés szerű hangot hallottam. Majd nekimentünk valaminek , mert egy hihetetlen csattanás volt és minden elindult mindenfelé. Mivel teljesen sötét volt így csak a tárgyak nekünk ütközéséből származó fájdalmat és ütéseket éreztük.
Folyt. köv. délután
U.I:
Az újságcikk megvan , de elő kell keresnem. Igérem kb 10 nap múlva letölthetitek. Amiért ide írtam, mert tetszik az a hozzáállás részetekről.
Mivel a baleseteket kutatom, természetesen érdekel minden részlet egy-egy eseményről. Ha megosztanád velünk az általad átélteket, nagyon megköszönném.
(Nehogy félre értsd, engem nem a véres részletek érdekelnek, hanem elsősorban az, hogy miért történt meg az adott baleset és hogyan lehetett volna azt elkerülni.)
Van egy kérdésem is mindjárt: melyik herendi balesetben voltál benne, az elsőben 1969-ben, vagy a másodikban 1983-ban?
Lehet , hogy elég régi ez a topic bejegyzés és régi sebeket sem akarok feltépni, de Én benne voltam a herendi balhéban. Akit érdekel az kérdezzen valószínü elég sok minden megmaradt még bennem. Habár én nem tudok ennyit a következményekről, mint , ahogy a topic életben tartói,ebben ti vagytok a profik.
Tudom melyik átjáró az, csak arra nem emlékeztem, hogy egyirányú. Elég sokat döglöttem ott, hideg sört vedelve és midenféle járművkeet fotózva 1996-1999-ig nyaranta..
Azt hiszem pontosan azért van így, mert olyan az átjáró, hogy ha a 71-esről hajtanál rá, szinte azonnal a síneken vagy, alig van egy kis felvezető szakasz és nagyon balesetveszélyes.
Gödnél volt egy hasonló, ahol évente sokan meghaltak, aztán átépítették.
Akkor majd megnézwem mégegyszer...sokat mászkálok arra felé, de sajna csak hajnalban, mikor a Rózsabokor nevű szórakozóhelységből közlekedek hazafelé:)
Nem jól tudod! A 71-ről fel lehet (kicsit magasabban van mit a közút) hajtani a sínekre, de a strand felől nem lehet már kihajtani rá, mert az átjáró egyirányú a 71 felől. Azon a napon nagy volt a forgalom a sínekkel párhuzamos 71 sz küzúton.
A vonat a Fiesta háta mögött jött a bal oldalon érkezett, a fiestás be akart csusszanni a szemből érkező kocsi előtt balra a strand felé és gondolom a fényeket nem nézte.
Kár, hogy itt nincs félkarú sorompó, pedig az előtte és utánna levő átjáróban van.
Abban az időben egy "gyárlátogatásról" tudok, de az nem Solymáron volt, hanem az Óbudai Hajógyárban. Ide rontott be - előttem ismeretlen okbó - 15 kocsival együtt néhány zárt kapun keresztül a fordított állású 324,421. A gépet - melynek személyzete ijedtében kiugrott - végül a gyár teületén lévő egyik ütközőbak fogta meg. Az esemény 1965.10.06-án reggel történt.
A két Janit (illetve az, amelyikkel előbb találkozom), majd kifaggatom a dologról.
Ráadásul ez egy olyan vasúti átjáró, ahonna a 71-ről tilos behajtani, mert mindkét irányba ki van rakva a kötelező haladási irány tábla, és tiltja a behajtást. Csak szemből-ha jól emléxem-és csak ki lehet hajtani a kereszteződésből.
"Hegedűs János és Molnár János (Istvántelki mozdonyjavítóból) mesélik:
Negyven évvel ezelőtt együtt, ugyanabban a vezetőállásban vizsgáztunk gőzmozdonyvezetésből.
- Forró nap volt az is.
Emlékeznek mindenre.
Olyan mozdonyt kellett vezetnünk, amelyik ebből a javítóműhelyből tért vissza a forgalomba, mert előzőleg, ledöntve a solymári csonkavágány bakját, belerohant
a téglagyárba."
Tudtok erről valamit részletesebben?-mármint a balestről- (esetleg volt már téma itt?)
