Érdekes esszé első részét közli a Kétezer című irodalmi és társadalmi havi lap. Szilágyi Ákos: A magyar nemzet tribalizálása című dolgozatának első része azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy - egyszerűen szólva - ki lehet-e törni a törzsiségből.
"Felhívjuk a KISZ tagjait és szervezeteit..." - szvsz ez afféle taktikai óvatoskodás volt, meg a képzelőerő hiánya. Valami olyasmi, ami miatt a Társadalmi Szerződés is készült. Kádárnak ugyan mennie kell, de a DE majd összefog a reformszocikkal. A Fidesz meg a KISZ-szel. Hát nem lehetett mindenki egy Pákh vagy egy Krassó. Orbán is csak akkor nyitotta nagyobbra a száját, amikor már a játszótéri homokozóban is tudták az óvodások, hogy az oroszok kivonulnak.
Kicsit beleolvastam, ebbe a régi Orbán opuszba, hát mit mondjak, Szilágyi helyett itt van neked például ez: "Ha nem is oszlott el minden ködfelhő, a helyzet mára világossá vált: a pártok versenyében a célszalagot a polgári összefogás szakította át elsőként. Mégis, az élelmes ezüstérmes összefogott a szemfüles bronzérmessel, s ők állhattak föl a dobogó legmagasabb fokára. Előfordul ilyen. Nagyobb furcsaságot is láttunk már, jó pap is holtig tanul." Ez ám a kontextus! És Torgyán volt kisgazda törzsfőnök meg csak forogjon a politikai sírjában, ugyebár.:-))))
Az egykori modern világban a maroknyi értelmes emberrel még lehetett értelmesen beszélni. Azt hiszem történt egy nagy tévedés, de még a modern előtt.
Réges régen egy távoli feudalizmusban a parasztot szenteltvízzel vakították és ez jó volt nekik. Aztán néhány értelmes ember illúziók rabja lett és megkisérelt fényt (lámpocska Iljicska) vinni a sötétségbe, ez utóbbi tevékenységet hívhatták modernnek. Volt benne optimizmus, de nem jött be. A csőd beismerése a posztmodern, mert a tömegnek továbbra is gyanús a szorzótábla!
Nem szorosan tartozik Szilágyihoz, de megjegyzem, mert érdekes. Horn azért volt egyszer posztmodern (amikor rács volt a fején), elsöpörtek vele mindenkit. Kovács is volt posztmodern, egyszer nyilvánosan teniszezett, ne tudd meg!
Horn két ízben volt nagyon modern. Először akkor... illetve háromszor. Először 1989-ben, amikor azt mondta, hogy Magyarország a NATO tagja lesz. Hónapokra kiírta magát a semlegességre, "finnlandizálásra" vágyó intelligencia szívéből. Másodszor 1998-ban, amikor azt mondta, hogy "a kormány politikájának nincs alternatívája". Azt hitte a hülyéje, hogy az emberek értik, mit beszél, ám még az elemzők elitje is arroganciát hüvelyezett ki abból, amit mondott: "a kormánynak nincs alternatívája".
Aztán néhány nap múlva a Közgázon leült Orbánnal vitázni, és mindent jobban tudott nála, emlékszem, fejből vágta azokat az adatokat, amelyeket Orbánnak még papírból sem sikerült kisilabizálnia. Egyet nem tudott. Hogy ha Orbán szelíd arccal és világos (pasztell-bézs) öltönyben ül mellette, akkor neki nem szabad túl okosnak lennie. Meg is buktatta a pártját rendesen. Vö. a a koronás Hornnal.
Harmadszor akkor volt modern, amikor bejelentette, hogy meg lesznek emelve a gázárak, akárki győz a választáson. Azt hitte szegény hülye Horn Gyula, hogy az értelmes emberekkel értelmesen (modernnül) kell beszélni. Pedig a posztmodern világban az értelmes emberekkel is gügyögni kell (lásd a Horn-Lengyel, a Bokros-Farkasházy viszonyt stb.) Horn viszont bemondta a gázárakat, azóta is nyögi a pártja (az amúgy rokonszenves) modernségét.
nem is olyan rég Szilágyi előadásán maga mondta (Platón fejtregetéséből kiindulva...), hogy ha egy művész, költő politikával kezd el foglalkozni,annak tragikus az eredménye. mondjuk nekem először Görgey ugrott be - talán ő is rá gondolt - de az biztos, hogy valamiért magát kivételnek tekinti, pedig nem kellene.
a dolgozata szerintem érdekes, noha erősen érzem benne egyfelől a nagy tudást és ismereteket, másfelől ezeknek a megerőszakolását, és aktuálpolitikai érdekeknek való kiszolgáltatását. meggyőződésem,hogy ő meggyőződésből teszi ezt. kár érte, én is így gondolom.
"mert aki brancsoknak tagja, az ukázba kapja,
hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz" /Ákos/ - szvsz Szilágyi maga sem tud szabadulni, hiába hiszi, ő si csak egy "törzsi" közösség tagja, és csak azt mondja, amit mondania kell.
Nem vagyok benne biztos, hogy az Mszp mint párt posztmodern lett volna a legutóbbi időkig. Az olyan vezetők mint Horn, Kovács nem posztmodernek, az olyanok mint Gyurcsány, viszont velejükig. Ha sikerült Gyurcsánynak átgyúrnia az Mszp, akkor érdekes választási évnek nézünk elébe:)))
Ezért én - a posztmodernről szólván - e helyütt is rögzíteném:
1988. november 27-én Orbánék (a törzsi Orbánék?) az akkor KISZ-es Gyurcsánnyal (nota bene személy szerint Gyurcsánnyal!!) együtt, a Hazafias Népfront égisze alatt megalakították azt a szervezetet (MISZOT), amelynek az MSZMP KB egyik dolgozója, a nép-nemzeti érzelmű rendőrminiszter veje lett az elnöke. Érzed a bukéját? Micsoda tohuvabohu! Mármost ez a konvergencia (törzsi?, posztmodern? egybefonódás) logikus következménye a FIDESZ alapító okiratában foglalt fölhívásnak: "Felhívjuk a KISZ tagjait és szervezeteit, hogy anyagi (kiemelés tőlem) és politikai eszközökkel támogasson minden olyan kezdeményezést, amely az ifjúság politikai képviseletét teljesebbé teheti... A FIDESZ nem valami ellen (kiemelés tőlem), hanem valami érdekében óhajt politizálni, s reméli, hogy ehhez partnerekre talál..."
Vagyis 1988. március 30-án a FIDESZ nem a KISZ "ellen" szerveződött, hanem "valami érdekében", ahogyan írták, lényegében véve a KISZ-partnerségtől remélt "anyagi támogatás" érdekében (ahogyan írták), s amely remény néhány hónap múlva, 1988. november 27-én, Orbán és Gyurcsány közös (posztmodern) aklában már be is teljesedett.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy pro forma igazad van, az MSZP mutat még modernista attítűdöket, de a velejét tekintve, már legkésőbb 1988-tól posztmodern.
Vagyis még nem is volt MSZP, amikor már posztmodern volt az MSZP. Jó, nem?
És tényleg. Sz.Á. semmit nem ért meg abból ami körülötte történik. Jól írod, Orbán egy posztmodern politikus és amit csinál, azt egy törzsi magyarságon belül nem csinálhatná meg, mert legott kitagadnák a törzsből. Ezt csak egy posztmodern jobboldal vezéreként teheti meg.
Amúgy a Fidesz a magyar politikai színtér legfrissebb jelensége, hozzá képest a még modern (időnként még kádárista modern) attitűdöket mutató Mszp, vagy az időről időre dogmatikus modernizmus és az abszolút pragmatista populizmus közt örlődő SzDSz fáziskésésben van.
elnézést a szövegromlásért-> off: én szarok a posztmodernre, de valamiért én is így értettem. és még sokan mások, akik a hajrá magyarország, hajrá magyarok miatt szavaztak viktor ELLEN.
on: szá 10-13 éve érthetőbb és főleg érdekesebb esszéket írt pl. az 1984-ről, az a szovjet filmekről, estébé.
off: én szarok a posztmodernre, de valamiért én is így értettem. és ég sokan mások, akik a hajrá magyarország, hajrá magyarok miat szavaztak viktor ELLEN.
on: szá 10-13 éve eérthetőbb és főleg érdekesebb esszéket írt pl. az 1984-ről, az a szovjet filmekről estébé.
Nem olvastam el az esszét, csak amit itt idéztetek belőle, elég szobatudós attitűd. Bár izmáel elmzései felettébb idegesítenek (mert a mondatok nyelvtani lehetetlenségénél többnyire megállnak) azt kihámoztam, hogy azokkal értek egyet, akik szerint Szilágyi nemhogy nem azonosul, hanem ez vicc.
(Privát vélemény: majd akkor beszéljünk tribalizmusról meg etatizmusról, ha a szociológiát nem csak az alanyai különbözteti meg a páviánok tanulmányozásától.)
Organizáció nélkül polivinilklorid közösségek jöhetnek csak létre és legfeljebb egy falanszterállamban. Az pedig soha sem lesz demokratikus, merthogy nem belülről, önszerveződéssel működik, hanem ilyen észlények, mint a tanulmány írója fogják mindenkinek megmondani állandóan a frankót.
Jobb lenne, ha mindenki óvakodna attól, hogy beleavatkozzék a természet rendjébe. Mert lehet, hogy a természettudomány már képes barackmagból atommagot csinálni, de fordítva még ott sem működik a dolog. Az emberi társadalom pedig még a barackmagnál is sokkal bonyolúltabb.
Hogy mikkel nem foglalkoznak az unatkozó észlények? Kitörni? Nem, csak bárddal és fűrésszel lehet kettéválasztani egy.... hm! -törzset! Csakhogy két fél ebben az esetben már nem egész. Halott, mint a bonckésalatt feltrancsírozott, bármelyik élőlény.
Igen, Szilágyi posztmodern nyelven beszél, miközben úgy tűnik, mintha nem értené a posztmodern nyelvet. Azt írja cikkében, hogy a Fidesz "magamagát a nemzettel azonosítja". Merthogy ugyanis azt mondotta Orbán a téren például, hogy “a nemzet nem szorulhat kisebbségbe” például. A posztmodern nyelven beszélő tudós idézi a posztmodern nyelven beszélő politikust, s láthatóan egy árva szót sem ért belőle. Azt állítja a tudós, hogy a politikus "azonosul", mi több az egész párt azonosul azzal a zagyvasággal, amit mond/mondanak.
Ma Magyarországon szinte mindenki értelmes, "tehetséges", jó képességű politikusnak tartja Orbán Viktort, hívei, ellenfelei egyaránt. Szinte, mondom, mert én nem ezek közé tartozom. Ám annyira én sem gondolnám hülyének Orbánt, hogy feltételezzem róla: azonosul azzal, amit mond, azonosul mindennel, amiről ő és politikustársai beszélnek. Logikailag (modernista kategória!!) is kizárt, hiszen Orbánék annyi mindent mondanak, és annyi mindennek az ellenkezőjét, és sokszor egyszerre, hogy az azokkal való azonosulás már túlmutat a skizofrénia határain, a lehetetlenségig és tovább. Például: Orbán egyszerre bír azonosulni a metodizmussal, a reformációval és a katolicizmussal? Ezt még egy posztmodern tudós se gondolhatja komolyan. Orbán egyszerre, egyazon helyen és egyazon napon tud azonosulni Torgyánnal és Fejtő Ferenccel? Nem. Mondja mindenkinek azt, amit az illető hallani akar. Ez a posztmodern politikai kommunikáció egyik lényegi sajátossága: a szavazatmaximálás oltárán fölmutatott azonosulás látszatának nyelve. A kvázi azonosulás.
Míg Szilágyi cikkét olvastam, végig az volt az érzésem, hogy valójában ő sem azonosul azzal, amit ír. Hajós András arcát véltem föllebegni magam előtt olvasás közben, nagy mentális idézőjelben. De logikailag (modernista kategória!!) is kizárt, hogy a szerző higgyen abban, amit mond, ugyanis oly képtelenségeket állít (lásd fentebb), amelyek már értelemszerűen (modernista kategória!!) nem a tévedés, hanem Hajós-féle marháskodás tárgykörébe tartoznak.
Szilágyi Ákos posztmodern nyelven beszélő, posztmodern mentalitású modernista gondolkodó. Így cikke kb. arra jó, hogy az ember egy kicsit elinternetezgessen, elélvezgessen rajta.
Igen, kétségkívül van némi zavar. Posztmodern nyelven előadni egy modern álláspontot, nos, az eredmények alant olvashatók. De reménykedjünk, hogy ez még nem az aggkori elhülyülés, hanem csak egy fáziskésés.
Nem az a bajom Szilágyi Ákossal, hogy modern. Egy modern ember a posztmodern (és egyre inkább "posztmodernizálódó") világban olyan, mint a hippifrizurás Lengyel László, aki tvisztpulóverben jár jappitanácskozásokra, igazgatótanácsi értekezletekre, és még büszke is rá. Lehet az ilyenen mosolyogni, sőt még tán szeretni is lehet, ha lehet. Hanem az a bajom Szilágyi Ákossal, hogy mintha elbutulni látszanék.
Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak az idő múlik fölöttünk. Mindannyian megöregszünk egyszer. (Privát közlés: én azt mondtam a nejemnek, ha észreveszi rajtam, hogy kezdek olyanná válni, mint pl. a Lakat T.-féle műsorokban önnönmagát szisztematikusan legyalázó elnök-vezérigazgató politológus, akkor - mondtam a nejemnek - azonnal lőjön le.)
Szóval az az én bajom, azért dühöngtem itt hosszú hozzászólásokon keresztül, mert szerettem Szilágyi Ákos írásait, szívesen néztem a tévében, hallgattam a rádióban, okosnak, szellemesnek, bölcs gondolkónak véltem őt (még akkor is, ha tudtam, fiatalabb embereknél a bölcsesség, mint minősítés problematikus), szóval okosnak gondoltam és tisztességesnek.
Kérlek, rosszul gondoltad. Előástam a 2000 régi számait néhány Sz.Á. írás után kajtatva. Hát itt egy részlet, akár elemezheted is:)
Hosszú utat tett meg Oroszország a századelőn Raszputyintól Leninig, de talán még ennél is hosszabbat a század végén - a "kollektív Raszputyintól" a "kollektív Putyinig". Hosszabbat, hiszen a távolságot ma már nem a történeti időben, hanem a televíziós képidőben - a szem reálidejében - kell mérni. Márpedig ebben az időben a "kollektív Raszputyin", ahogy II. Jelcin oligarchákból és rokonokból összegyúródott politikai kiséretét - a "családot" keresztelte el az orosz nép, oly messze van már tőlünk, mintha soha nem is lett volna. Darabkái - itt egy oligarcha, ott egy liberális ifjúreformer, amott egy polgármester vagy kormányzó - gyors ütemben és engedelmesen épülnek be az új hatalom falába. Oroszországban javában zajlik a szokásos államforradalom. A nyolcadik főtitkár - részlet, 2000. június
Ne túlozzunk! Nem sokat változott. A megoldás kulcsa, talán költői vénájában található. Egy verséből idéznék részletet:
ül szittya állam ormán hajóorrban - "hol a kormány?" jobbról ármány balról furmány egész ország letipormány (már talán már ez is vívmány!)
ül a szittya fennen ül csak nincs már élcsap párt már elcsap -kinek furcsa kinek furcsabb! - így hát ül csak (hej hol lehet a Ház kulcsa beadhassa ha majd kérik a szakácsnék - Marcsi Julcsa!) Újabb lapok a Szittya-szótyárból, Árpádkor - részlet, 2000 július-augusztus
Na de hát most mi a lófasz ez itt, mi ez, ami a fönti idézetben olvasható?!
Kérdésed jogos, de alább meg is válaszolod a feltételezéseddel: És én innen tényleg dögöljek meg, ha értem ezt a világot. Ma már egy Szilágyi Ákos is ott kukorékol a rendszerváltotta, nyugat-közép-kelet-európai térség szellemi szemétdombjának tetején, s Hegeltől, Marxtól gondosan megtisztogatott agyával úgy véli, tudja a megoldást a törzsi négerek bajára (is).
Ugyanis Szilágyi Ákosnak nincs más választása, mert: Történetileg a modernitásnak igazából egyetlen projektuma volt, a nyugat-európai, melyet Kelet-Európa árnyként követett csupán.*
Szilágyi modern. De nem tartja szemétdombnak a pozícióját, és legfőképp nem közép-európainak!
E tekintetben az a - Nyugat és Kelet-Európa régióinak határán ide-oda csúszkáló - "kettős periféria", amely sokféle ideológiai töltéssel "Közép-Európaként" vagy "Kelet-Közép-Európaként" próbálta megértetni és - mellesleg sikertelenül - önállósítani magát, szintén árnyéka volt csupán a nyugati modernitásnak: árnyékként követte, üldözte, próbálta (és próbálja mindmáig) utolérni a Nyugatot.*
És a Nyugat, így nagybetűvel írva tudja a megoldást a törzsi négerek problémáira.
* Két globalizáció Magyarországon - részletek, 2002. május
ui. Elnézést a szövegrészletekkel véghezvitt játékérth, ha nem jött be.
"Kívülrõl nézve nem nehéz felismerni, hogy a tribalista csebernek, etatista vederre cserélése aligha hozhat megoldást az afrikai országok e fõ bajára." - írja Szilágyi Ákos.
Szóval az az én bajom, azért dühöngtem itt hosszú hozzászólásokon keresztül, mert szerettem Szilágyi Ákos írásait, szívesen néztem a tévében, hallgattam a rádióban, okosnak, szellemesnek, bölcs gondolkónak véltem őt (még akkor is, ha tudtam, fiatalabb embereknél a bölcsesség, mint minősítés problematikus), szóval okosnak gondoltam és tisztességesnek.
Na de hát most mi a lófasz ez itt, mi ez, ami a fönti idézetben olvasható?!
És ezúttal tekintsünk is el attól az irodalmi szörnyűségtől, amely a cseber és veder dialektikájának fölemlegetésében testesül meg... illetve ne tekintsünk el tőle, jegyezzük meg egy irodalmi folyóirat számára okulásul, hogy a cseber és a veder metaforikus specifikuma nem azok kicserélésében, hanem az azokba való belekerülésben, az azokból való átkerülésében van: "cseberből vederbe". Vagyis a cseber is megvan már meg a veder is, így az eredeti szólás-metafora alanya az "afrikai ország", míg Szilágyi fenti mondatában logikailag maga Szilágyi az alany (nyilván többedmagával), ő véli magát "cserélésre" hivatottnak.
És én innen tényleg dögöljek meg, ha értem ezt a világot. Ma már egy Szilágyi Ákos is ott kukorékol a rendszerváltotta, nyugat-közép-kelet-európai térség szellemi szemétdombjának tetején, s Hegeltől, Marxtól gondosan megtisztogatott agyával úgy véli, tudja a megoldást a törzsi négerek bajára (is). Azt mindenesetre határozott biztonsággal állítja: az "etatista veder aligha hozhat megoldást".
Tényleg?! Így működik a történelem? A történelmet nem azok csinálják, akik benne vannak a történelemben, a konkrét időben, a konkrét helyen, hanem azok, akik "kívülről nézve" spekulálnak és ítélkeznek? Hát hányszor lejárt lemez ez már? És 2000-ben (szellemes képzettársítás!) még mindig itt tartunk? Az etatizmus nem lehet jó dolog, mert az egy rossz dolog.
Az, hogy II. József csöbörében már nem férnének el a mai magyarok, az extrapolálható az afrikai négerekre? Valóban? Vagy netán a fölvilágosult etatista veder sem volt "megoldás" semmilyen értelemben?
A kérdésem: mi az, amit Szilágyi Ákos írt? "Költői-filozófiai esszé", jó, rendben van, de lényegileg micsoda? Az olvasó cinikus hülyének nézése, vagy csak egy szimpla "értelmiségi" fecsegés? Mert kurvára nem mindegy!
Jó volna, ha reagálna erre az érintett, nem nekem persze, mert ennyi basztatás után már én magam sem válaszolnék magamnak, ráadásul csekély az esélye annak, hogy valaha is visszaábrándulok Szilágyi Ákosba, hanem legalább saját értelmiségi önbecsülése végett. Ha van neki. Mert én már ebben se vagyok egészen biztos.
"Akárhogy forgatom a - szerintem költői-filozofikus - esszét"
Javaslom, ne "akárhogy" forgasd, hanem szakszerűen. Akkor belátod, Szilágyi Ákos esszéjében nincs egyetlen épkézláb mondat sem. Ezért költői? Vagy ennek ellenére? Miben áll az esszé költőisége? A költői, a filozófiai jelző a logikát feltételezi, nem a zavarosságot (a líra logika...).
Szilágyi Ákos tanulmánya a fölvilágosodás során tételezett, Marxék által cáfolt, majd a posztmodern bizonytalanságban újra melegített közhely tudálékos variálgatása. Ráadásul az a slendriánság, ahogyan a szerző fogalmaz, már-már a pofátlansággal határos.
*
"De Szilágyi Ákos - akit, különös véletlenek folytán, felületesen én is ismerek - nem nacionalista."
Más meg azt írja: Szilágyi Ákos zsidó ergo nacionalista. (Felületesen ő is ismeri a szerzőt.)
Én pedig kérdezem: a két megközelítés között intellektuális tartalmát, súlyát (tehát nem a megközelítés érzelmi motivációját, irányát) tekintve mi a különbség?
*
"Kár belétek" - írod.
Csakhogy az olvasó sértegetése nem visz közelebb a műhöz, és különösen nem az általad kiemelt és közzétett részhez. Jellemzőnek vélem, hogy Szilágyi írása plusz a Te suta népszrűsítő akciód pillanatokon belül primitív zsidózást indukált. Annyit értettek belőle, hogy Szilágyi zsidó, Izraelben meg szagolják a vért. Ha hajlandó lennél kedves ismerősöd konkrét tételeinek, mondatainak kritikai elemzésére, talán magam is megtérnék.
Még csak nem is eredeti. Tamás Gáspár Miklós már sok éve megírta "nagy művét" (Tamás Gáspár Miklós: Törzsi fogalmak I-II.). Lopkowitz az ipse, annak is gyenge. Ha már akar írni egy jó kis magyarellenes pamfletet (tutira hozza a zsozsót), próbáljon valami eredetit kitalálni. TGM után nem könnyű, belátom.
1) Akárhogy forgatom a - szerintem költői-filozofikus - esszét, sehol sem olvasom, hogy a szerző zsidó volna. (Már maga a szó is különös: nem tudni, pontosan mit is jelent.) Azt meg még kevésbé, hogy azonosulna Izrael Állam politikájával, a legeslegkevésbé meg azt, hogy Izrael Állam polgárának - aki esetleg arab is lehet - ne volna ugyanúgy bal-, vagy jobboldali, liberális, vagy nacionalista politikája. Persze hogy a zsidó nacionalisták ott is törzsiek, ahogy a magyar nacionalisták~fundamentalisták is. De Szilágyi Ákos - akit, különös véletlenek folytán, felületesen én is ismerek - nem nacionalista. Úgyhogy Izrael Állam esetleges nacionalizmusát számon kérni rajta: badarság.
Az ember politikai nézeteit nem az etnikai hovatartozása szabja meg. Csak a "törzsi ember" gondolkodik úgy, ahogy te. Más szóval: nem népünk képviselői vagyunk, hanem a nép, a "politikai nemzet" az, ami, például parlamentje révén, köteles képviselni minden önálló tagját. És magát a személyes autonómiát.
2) Sajnálom, hogy idehoztam ezt a Szilágyi Ákos-tanulmányt. Kár belétek... :)
Bocs de nem tudok elszakadni attól a ténytől hogy a szerző zsidó: ha van az általa leírtaknak kiáltó ellenpárja napjainkban az Izrael állam léte, ideológiája, identitása.
Ez az állam máig nem tudott, nem akart kilépni a törzsi , véralapú szerveződésből. És ebben rohadtul igazuk van. A modern "politikai", színtelen szagtalan közösségek hosszú távon halálra vannak ítélve. Az USA a maga ideológiájával csak addig marad meg működő államként amíg jólét lesz. Ennek bármikori megszűnésével atomjaira fog robbanni, mert semmiféle szervezőerő nem fogja össze. Csodálom hogy a szerző nem veszi észre, hogy milyen igény van ideológiára, a "vérszagra". Egyre inkább szvsz. A se hús se hal államok főleg Európában el fognak tűnni hosszútávon, sajnos mi is, mert bevettük ezt a maszlagot, megszűnt minden veszélyérzet és összatartó kapocs, immunitás. Nagy koppanás lesz
