A BHÉV teherkocsi témához: Cinkotán álltak/nak pőrekocsik, sárga oldal, küllős kerék, talán diamond forgóváz. Ezek honnan származnak? Hallottam olyat is, hogy USATC személykocsi, teherkocsi, illetve francia személykocsi elbontásából keletkeztek. Mi az igazság?
A szász Czell család régi, tekintélyes brassói család volt, felmenőik között több tanítót és egyházgondnokot tartottak számon. Idősebb Friedrich Czell, magyarosan Czell Frigyes apja mesterségét kitanulva gyapjúszövő lett, tudományát Bécsben tökéletesítette, újításokat hozva az erdélyi gyapjúszövés technikájába. Termékei nagy sikernek örvendtek, az 1850-es évektől kezdve azonban nem tudott versenyezni az osztrák szövőiparral.[1] A szövés mellett borkereskedéssel is foglalkozott, jelentős vagyonra téve szert.[2]
1854-ben megalapította Czell és Arzt cégét és Keresztényfalván szeszgyárat majd szeszfinomítót létesített, mely az 1880-as évekre Erdély délkeleti részének legnagyobb ipartelepévé nőtte ki magát. 1874-ben megvásárolta a Szászvolkány melletti Concordia kőszénbányát, hogy biztosítsa az olcsó fűtőanyagot a szeszgyár számára.[1] Az 1886-ban kirobbant vámháború negatívan befolyásolta az erdélyi ipart, és többek között a keresztényfalvi szeszgyár bezárását vonta maga után.[3]
A Czell Frigyes és fiaivállalatcsoport 1855-ben alakult meg; célja kezdetben a gyapjúkereskedés volt és 1867-től gyapjúmosodát üzemeltettek, majd később a szesziparra összpontosítottak. 1888-ban megvásárolták az 1821-ben alapított, a vámháború miatt 1887-ben csődbe ment derestyei Quittner likőrgyárat, majd 1892-ben ugyanacsak Derestyén megalapították sörgyárukat. 1889-ben Botfalun cukorgyárat létesítettek, melyet 1892-ben átvett a Magyar Általános Hitelbank.[3]
A 20. század elején monopóliumuk volt az erdélyi sörgyártás terén; a brassói és Brassó környéki gyárak mellett sörgyáraik voltak Bukarestben, Kolozsváron, Csíkszeredában, és likőrgyáruk Nagyszebenben. 1923-ban a csoport több részre szakadt a részvényesek közötti nézeteltérések következtében.[3] A gyárakat 1948-ban államosították, majd a rendszerváltás után privatizálták. Több közülük ma is működik.
A szász Czell család régi, tekintélyes brassói család volt, felmenőik között több tanítót és egyházgondnokot tartottak számon. Idősebb Friedrich Czell, magyarosan Czell Frigyes apja mesterségét kitanulva gyapjúszövő lett, tudományát Bécsben tökéletesítette, újításokat hozva az erdélyi gyapjúszövés technikájába. Termékei nagy sikernek örvendtek, az 1850-es évektől kezdve azonban nem tudott versenyezni az osztrák szövőiparral.[1] A szövés mellett borkereskedéssel is foglalkozott, jelentős vagyonra téve szert.[2]
1854-ben megalapította Czell és Arzt cégét és Keresztényfalván szeszgyárat majd szeszfinomítót létesített, mely az 1880-as évekre Erdély délkeleti részének legnagyobb ipartelepévé nőtte ki magát. 1874-ben megvásárolta a Szászvolkány melletti Concordia kőszénbányát, hogy biztosítsa az olcsó fűtőanyagot a szeszgyár számára.[1] Az 1886-ban kirobbant vámháború negatívan befolyásolta az erdélyi ipart, és többek között a keresztényfalvi szeszgyár bezárását vonta maga után.[3]
A Czell Frigyes és fiaivállalatcsoport 1855-ben alakult meg; célja kezdetben a gyapjúkereskedés volt és 1867-től gyapjúmosodát üzemeltettek, majd később a szesziparra összpontosítottak. 1888-ban megvásárolták az 1821-ben alapított, a vámháború miatt 1887-ben csődbe ment derestyei Quittner likőrgyárat, majd 1892-ben ugyanacsak Derestyén megalapították sörgyárukat. 1889-ben Botfalun cukorgyárat létesítettek, melyet 1892-ben átvett a Magyar Általános Hitelbank.[3]
A 20. század elején monopóliumuk volt az erdélyi sörgyártás terén; a brassói és Brassó környéki gyárak mellett sörgyáraik voltak Bukarestben, Kolozsváron, Csíkszeredában, és likőrgyáruk Nagyszebenben. 1923-ban a csoport több részre szakadt a részvényesek közötti nézeteltérések következtében.[3] A gyárakat 1948-ban államosították, majd a rendszerváltás után privatizálták. Több közülük ma is működik.
Olyannak néz ki, mint a Dreher kocsik. Vagyis alsó fékállásos, de a tető végigmegy a fékállás fölött. Na ez az a verzió, amit nem építettem meg :-))
Egyébként nem zárnám ki, hogy az Istvántelkén szétrohadt hűtőkocsikat ilyenből építették át. De ez csak egy feltételezés, nincs róla semmi információm. (Merthogy mindene ugyanolyan, csak a teteje nem megy ki a végéig.)
— A BHEVdecember20-ig teljesítette 1962-es évi tervét. Eddig a napig a Pest ■környéki vonalakon 132 millió személyt szállított, valamint 147 ezer tehervagonárut. A vállalat mintegy 10 millió forinttal teljesítette túl tervét.
"Lovász István nagy energiával bővítette a BHÉV akkor jelentős áruszállításához szükséges teherkocsi parkot. Az elavult, régi kocsik mellé nagy darabszámban vett át feleslegessé vált MÁV kocsikat, sőt azok egy részét a BHÉV igényei szerint át is alakíttatta."
"A használtan átvett és felújított teherkocsiparkot 1962 után új, saját tervezésű kocsikkal is gazdagította. 1958 és 1968 között a fenti kezdeményezéseivel a BHÉV teherkocsi parkját többszörösére növelte, jól kihasználható, korszerűnek mondható járműparkot hozott létre."
Szerintem nem fekete, hanem nagyon sötét barna. Az a bizonyos dán fazon is fotózta Dániában, elő kéne túrni a képet.
Ez is sötétebb barna, mint a MÁV kocsik.
Anno NZA kollégától kaptam képeket, van több színes is, mindegyiken sötétbarnák. Viszont az is igaz, hogy egyik sötétbarna mellett belóg egy másik kocsi, ami sötétebb(nek tűnik) nála. És van ilyen egészen sötét nyitott kocsi is, meg a fenti Gklm kocsi is Linzbauer fotón.
