Én mostanában bajban vagyok ezzel a világ dologgal. Ugyanis ezt a világot nem én álmodtam és nem is egyedűl álmodom, mégis álom. Pont ugyanúgy kóbór elektronok tánca, mint az, ami alvás közben látható és pont ugyanúgy beleélheti magát az ember, mégis ébren járom a világom.
Azt almodtam, hogy Miau gorkorcsolyazni tanit, de nem ment, mert letorott a gorkorcsolya kereke. Miau azt mondta, nem csoda, mert nem jo a gorkori, es kaptam egy masikat vastag vaslemezbol, ugy 70 cm hosszu lehetett, es rettenetesen sulyos, alig birtam csusztatni, nem hogy felemelni, de megjelent Madarka, es azt mondta, neki ez tetszik. Ugy ereztem, nincs kiut. Akkor felebredtem.
No, ébren vagy még? Én viszont érdekeset álmodtam. És nem először. Valaminek (nem merem azt mondani, hogy űrhajó, de a fíling olyan volt) vezetőülésében ültem. Pontosabban egy olyan helyen, ahol tudtam, hogy enyém a vezérlés és a felelősség. Azt is tudtam, hogy a többiek meghaltak. Vagy valami történt velük. Ez megint csak érzés volt: tudtam, hogy egyedül vagyok, de nem úgy, mint aki egyedül indult el, hanem mint aki mellől eltűntek a társai. Érzelemmentes voltam, hideg és pontos. Éreztem, hogy iszonyatos felelősség van rajtam, és sok múlik azon, amit csinálok vagy csinálni fogok. És közben valami rettenetes ürességet, keserűséget és fájdalmat éreztem, pontosabban tudtam, hogy nem szabad éreznem. Bonyolult volt, és nem először éltem át ezt az érzést, sőt volt már, talán kétszer, ébren is. Ha hinnék a reinkarnációban vagy vmi hasonlóban, azt mondanám, hogy valami távoli jövőre emlékszem.
Ma is világot álmodtam. Beszélgettünk a békák megmentéséről. :-) Ezeknél az állatoknál közismert gond, hogy vándorolnak a táplálkozó és a szaporodó helyük között. Mi a forgatókönyv? Béka totyorog, autó jön, huss, placcs. Az emberek pedig az út szélére nejlont feszítenek ki, s bizonyos időközönként vödröket ásnak le. Megy a béka, nem tud átugrani a ponyván, araszol tovább, belepottyan a vödörbe. Aztán kimennek az emberek, kiszedik a vödröket, átviszik a túloldalra a békákat és szabadon engedik őket. Ez egy működőképes megoldás, ha jól emlékszem, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén van a legnagyobb ilyen, de alkalmazzák az Ipolynál és Vas megyében is.
S az álom ott jön, mikor belegondolok, ez mennyire jó dolog és milyen szívesen csinálnám. :-) Időnként betekintést nyerek úgymond "Nagy Felnőtt Emberek" életébe és egyáltalán nem vonz. Sem az intrika, sem a fúrkálódás, küzdelem a karrierért. Engem engedjenek ki pár száz vödörrel, kimegyek, leásom, aztán hurcolom a békákat. Vinnék gyerekeket is, persze olyanokat, akiket ez érdekel, s szeretnének többet tudni a természetről. Még pár ilyen feladat mellé - s elmondhatom, hogy olyan életem van, amilyet szeretnék.
Ez jobban hangzik, mint a betonozás, látom, érdemes volt picit várni. :-))
Ettől függetlenül azt hiszem, hacsak magam meg nem veszem az aranyat és magamra nem kötöm, más nem fog történni az ügyben. De én bízom Bennetek és jósképességeitekben is. Amen.
(Bár igazából a biztonságnak ez a foka megnehezíti a helyváltoztató mozgást mondjuk a mosogató és a vasalódeszka között, úgyhogy ennyire drasztikus megoldásra talán mégsem kerül sor;-P)
Itt aztán megvolt minden - fenyőfák, magaslati levegő, kicsit lejjebb patak, sziklák, állatok. Csak nem látszik, mert épp kipurcantak az elemek, és nem tudtam sokat fotózni :-/
El is terveztük, hogy építünk a szikla peremétől mondjuk 50 méternyire egy házikót, tervezünk hozzá valamit, amivel a völgyből föl lehet húzni a kaját, és az embereket is, ha kell (mivel normális esetben 3 órás hegymenet lenne a közlekedés), na meg valahogy megoldjuk a szélessávú netet :-)
Nem azért mondom, hogy elvegyem a kedved, de a mi régebbi házunk kertje szabad térre nyílt (vasúti töltés, fasor, mögött rét, patak), és amiatt, hogy nem zárta le hátul másik ház, minden évben elloptak tőlünk a kertből vagy az udvarról valamit, egyszer ellopták a hátsó drótkerítést is teljes hosszában. Szóval vagy olyan helyen legyen a ház, amit csak te találsz meg, vagy vedd körbe magad jó szomszédokkal, mert a Kárpát-medencében előbb-utóbb mindent visznek, ami nincs bebetonozva:-/
Én még egy hatalmas erdőt szeretnék a házam mögé. Sok-sok növény, fa. Ááállat. Na meg egy dolomit sziklagyep, mert azt imádom. Jó és kábelnet. De a többi paraméter stimmel. :)
Kannibál = férfimulatság. Azt hiszem, az etimológia nyilvánvaló. Tekintve a hormonvezérelt anyai érzelmek erősségét, a rosszalkodó csecsemők elfogyasztása inkább a férfiak/apák dolga volt, innen a szó.
Azt álmodtam, hogy a fiam felrobbantott egy távoli bolygót. Egy kicsit illegális dolog volt, de megbízott bennem, és megkért, hogy segítsek neki. Elindított egy rakétát, nem vol nagy, olyan másfél méteres lehetett, és az indítóállvánnyal kombinált vezérlőegységből indult, amely kísértetiesen emlékeztetett egy régi tévére, de a képernyője helyén sötét füstszínű, sík üveg volt. A robbantó kódot egy vers beolvasásával lehetett elküldeni a rakétának, az ehhez való kis mikrofon egy mélytányér fenekén volt, nem tudom pontosan, miért. A fiam felolvasta a verset, a tévén pár másodpercig villogott egy piros felirat, asszem, az nyugtázta a jelet. Aztán felébredtem.
Rohadt egy éjszakám volt, sokszor felébredtem, és legtöbbször azt sem tudtam, mire. Csak valami hülye félelem volt bennem, de nem emlékszem az álmokra, amik ilyen rondán riasztottak fel - kivéve az alábbi egyet.
Egy nagyon szárazra aszott réten állok, csupa fakósárga szalma minden, a por lustán kavarog, és szúrja a lábamat a tarló. Alig fél méterre tőlem van egy olyan ülőfa vagy mi, amin a papagájok szoktak ülni, de ez nagyon vastag, feketés, és nem papagáj ül rajta, hanem valami iszonyat rusnya, nagy, csókaszerű fekete madár. Ronda tépett a tolla, és koszos is, amennyire látom, mégsem ez az ijesztő, hanem hogy emberfeje van - olyan, mint egy agyon-alkoholizált arc, vöröslő arccal, eres és folyamatosan könnyező szemekkel, és liláskék szájjal. Ja, és nincs foga. Folyamatosan mondja nekem a magáét, nem is hagy szóhoz jutni, nem érdekli, mit akarok mondani, közben pedig mozog, tollászkodik, és potyognak rám is a gusztustalan, undorító fekete pihék, letört tolldarabkák. Ordít, röhög rajtam, és egyre nagyobb a szája. A szemem sarkából észreveszek valakit. Borzasztóan megörülök neki, várom, hogy közelebb jöjjön, de nem mozdul. Próbálok inteni neki, de semmi - aztán odafordulok, és látom, hogy ő is röhög rajtam. Közben a madártestű pofa egyre jobban belelovallja magát az ordításba, egyre jobban dülöngél azon a kapaszkodófán vagy min, és rettegek attól, hogy rám fog zuhanni - tudom, hogy akkor valami iszonyat fog történni. Próbálok elfutni, vagy legalább arrébb lépni, de a lábaim nem mozdulnak. Amikor az a dög majdnem rám esett, akkor ordítottam végre fel magam :)
Tegnap azt álmodtam, hogy elkaptak a BKV-ellenőrök és az egyikük - heves tiltakozásom ellenére - rárajzolt a bérletemre egy nagy csillagot kék, vastag tollal. Azt mondta, ezzel fogja jelezni, hogy amikor igazoltatás van, akkor tudják a munkatársai, én egy veszélyes elem vagyok.
Reggel felébredtem, anyám kb. második mondata az volt, hogy apa megvette a bérletet és el ne felejtsem eltenni. Miután felmordultam, megkaptam a szokásost, miszerint milyen bunkó vagyok reggelente.
Hm...
Ezt most találtam egy fotós oldalon. Nem tudom, hol készülhetett.
Azt hiszem, ide kellene költöznöm. De legalábbis egy hasonló helyre.