The Sound
A tagok: 80-as évekbeli poszt-punk banda, az egykori Outsiders frontember Adrian Borland számai és erőteljes hangjára építve.
A zene: Ütős rockzene, amely megérdemelte, hogy a Bunnymen és a U2 mellett létezzenek.Számos lemez ellenére, az áttörés nem igazán jött be.Borland számai, romantikus érzelmek sötét környezetben, az élet vivódásaira utaltak és valószínüleg nem voltak emészthetőek a nagyobb közönség számára. Az 1984-es élő koncert, a Shock Of Daylight a banda talán legjobb portréja. Hol vannak most? A 80-as évek végére eltűntek, miután Borland szóló karierrbe kezdett, majd 1999 áprilisában öngyilkos lett.
Infó: Adrian Borland honlapja : www.brittleheaven.com
(www.zene.net)
Jelenleg készülőfélben van egy film, mely Adrian különleges világába vezet be a rendelkezésre álló felvételek, ismerősök, zenészek visszaemlékezései által.
Az eddig ismertetett előzetes alapján valóban érdekes és hiánypótló lesz.
Nagyon jó írás, hozzám most jutott el... Külön köszönet, hogy beraktad ide!
Két megjegyzés:
egy formai: melankólikus -> melankolikus, ezt javítsd kérlek
egy tartalmi: "amikor a kétezres évek elején számos új, amolyan posztpunkosan melankólikus gitárzenekar kapcsán hivatkoztak pl. a Joy Divisionre, rendszerint kihagyták a Sound lemezeit, méltatlanul, csakúgy, mint a szintén kissé mellőzött Comsat Angels zenekar első két albumát, mégha ezek hatása kevésbé direkt módon is érvényesült az új zenekarokban" -> én még itt, a Comsat Angels mellett említeném meg a Mark Burgess vezette The Chameleons-t is. Ők szintén méltatlanul mellőzöttek voltak a kortársaikhoz képest, pedig minden szempontból (művészileg, zeneileg, szövegek érzékenységét tekintve) hasonlóan erős albumokat tettek le az asztalra, mint a The Sound, Comsat Angels vagy akár a Joy Division... Úgy tudom, voltak közös fellépéseik a The Sound-dal.
Egy The Sound dal, amit a Chameleons énekese ad elő:
Más stílus már, de nem kevésbé mellőzött zenekarok a new wave, dark világában a Sad Lovers & Giants, The Snake Corps, Lowlife és az And Also The Trees is... Minden new wave rajongónak és "ismeretlen" zenekarokat felfedezni kívánóknak a legmaximálisabban ajánlom!!!
Oroszlánok torkában: The Sound 1999. április 24-én, pontosan tíz éve lett öngyilkos Adrian Borland, a londoni Sound énekese, gitárosa és dalszerzője. Több mint tíz évvel az együttes feloszlása után, negyvenkét évesen. A Sound első lemeze 1980-ban jelent meg, nem sokkal később pedig stadionzenekart akartak belőlük csinálni. Ők szabotáltak, írtak egy kísérleti lemezt a Warnernak, a világ pedig hátat fordított nekik. Majd Borland halála után ismét felfigyelt rájuk. Két klasszikus és egy félresikerült lemez története.
Hála nektek,megismerkedtem a zenekarral. Teljesen lenyűgöz ez a ZENE! Az a kérdésem,hogy az előző videó alatt melyik szám szól? 4 studióalbumot töltöttem le idáig,de azok egyikén sincs.A Hands And Hearts még hiányzik (illetve az első 3-4 szám megvan koncert verzióban),azon lenne?
Köszi, hogy feltetted a linket! A klipet ismertem még korábbról, nem is tudom miért felejtettem el felrakni...
A Sense of Purpose ma is felkavaró... Szerintem csont nélkül lehet őket a Joy Division-höz hasonlítani, különös tekintettel az énekes tragikus sorsára. Ugyanazt érzem ennél a dalnál/klipnél, mint a Transmission-nél: dühös, kétségbeesett, egyszerre szomorú és reményvesztett.
Nem csináltak nagy előrelépést, nagyjából ugyanazt a vonalat viszik tovább. Az újon a Bauhaus feldolgozás lett a legjobb szerintem, majd ha netán meghallgatod, erre érdemes még odafigyelni...
Köszi az infot, meg fogom hallgatni. Kiváncsi vagyok (önmagában értékelendő, hogy valaki bevállalt egy Sound átdolgozást). A régi N.V. albumtól egyáltalán nem vagyok lenyűgözve, a leginkább a Tuxedomoon-féle Manner of Speaking tetszett róla, a többi felejthető szerintem...
"Talán azért maradtak marginálisak, mert nem voltak úttörők."
Ezt nem gondolnám. Zeneileg, tehetségben, érzékenységben, mondanivalóban nálam teljesen egy szinten van a Joy Division-el. Hogy aztán miért övezi a JD-t ekkora kultusz (és mellette miért maradt ennyire ismeretlen a Sound), az nekem, ortodox JD-fanatikusnak is rejtély. Talán ők jókor voltak a jó helyen, és a zenekar rövid története, Ian Curtis korai, felkavaró halála miatt hamarabb válhatott "mítosszá", kultikussá a Joy Division. Talán, nem tudom...
