régi házban lakok ismerem ajtaját minden zegzug zaját vénöreg ablakát éppen mi csukódik messziről meghallom tudom ki merre jár nem adom el, vallom
jobbágytelekként őseim ezt kapták fényesebb életért soha el nem adták nincs közvetlen utód a vonal megszakad régi tervek szőtte álmaink elakad
de nem bánt már a fáj elfogadom sorsom fájj csak fájdalom a szívemben hordom álmodik mindenki egy másik világról de víz nem jut észbe hervadó virágról
meghalok, lebontják könnyeim peregnek gyere hát új világ téged is szeretlek jobbágy, s zsellér leszek egy másik világban nem kell, hogy csalódjak a saját hazámban
nem sírhatok tovább messzire kell nézni mikor kell másoktól segítséget kérni de nehéz ám hinni egy olyan világban ami azt állítja hogy ő a hibátlan
létem a ház része nem az élet titka e világban e szó most már igen ritka régi házban lakok tudom a dalait megismertem csendben nyikorgó hangjait
szemüveg nélkül homályosan látok nem az érkezik mit régóta várok terheim elfogynak levetkezem őket pedig nézlek múltam és az eljövőket
fáj mégis veszteni egy ekkora harcban könnyem csorog lassan öreg, ráncos arcban túl sok idő telt el már nem segíthetek s lehet, hogy többé már nem is lehetek
de küzdj harcos élet tán még találkozunk és akkor majd megint újra összefogunk mert jövőnek titka élteti a létet hol kinyílsz majd megint csodálatos élet
madár dalja csendül de szívemben csend ül fák közötti séta megsegíthet néha szomorú az erdő csendesen kesergő legnagyobbak dőlnek a favágók ölnek
öregeket vágnak életet darálnak elhitetett szolgák buták és ostobák uraik taposnak mindent le is mosnak kell percnyi hatalom de én már nem adom
buta, s gonosz lélek már nem sokáig élek de még ellenetek szavamat emelem szomorú a lelkem elpusztul a kertem bánt, hogy itt kell élni s az életért még félni
s útnak végét érve tán meg is leszek értve mert zúztad világod s nem lesz több virágod de már csendesedek sokszor el is esek de felkelek a sárból s kilépek e tájból
de itt tart a létem itt él az én népem bár hangjuk már nincsen mégis ők a kincsem s újuló létünkben kezek a kezünkben örökké edződik más élet kezdődik
múlik a könny, bánat örökké nem fájhat szűnik, mi nyomorít épül, mi gazdagít s élet vize árad az öröm lett várad tovább nem harcolnak létezni tanulnak
mint száraz homok ujjaim között úgy fut le az idő mindenek mögött nézem fájóan amint leperegnek látom könnyeimet amint elerednek csendesen hullnak régen siratják oly sokan a jövőt szomorún kutatják
átfut az idő ujjaim alatt szeretet énbennem már csak kevés maradt csillagot látok fényes ragyogni jó lenne még mindig túlélni, akarni elkopott létem szüntelen csak morog jöjj élet, segíts a szívem még dobog
apró nesz felébreszt álmomnak legmélyén el is csodálkozom az égnek szép kékjén semmi sem nyomaszt már, tarka tisztást járok béke ölel mindent, ameddig csak látok
erdőbe is lépek, a fák már öregek először csak egyet, majd sokat ölelek régiek ismernek, tudják a nevemet águjjaikkal fogják a kezemet
vezetnek most mélyre, erdő rejtekébe ködös életemnek féltett tengerébe napfényt látok megint, a fák segítenek békét adó lelkük, hová is küldenek
nem bántasz még sorsom, örök tisztást járok élet ölel mindent, ameddig csak látok karol a fájó múlt, szólsz most csendesen költögetsz hallkan, szelíden, kedvesen
álmomból ébredek, fáj ez a valóság háború eltapos, és a sok hazugság emlékszem álmomra, megmar, hogy csak álom de azért emlékszem, hogy miért is várom
régi álom kérlek, ne hagyd el lelkemet ne hagyd el végleg szeretett kertemet kérlek, adj még időt, hogy újra álmodjak és az életre megint igent mondjak
elszakadni már nem tudok erőm után már nem futok adj hát békét fájlelkemben reményt ajd még életemben
szép világom nyílj ki újra nemet mondok háborúra nyílj virágom bontsd szirmodat élet hangja még hívogat szól az élet veszíts halál de fájdalmad még megtalál
gyenge kezem el ne engedd talán ezt kell ezt kell tenned ám még fájó megint lépni örökösen újra élni
idők fogynak, elrohannak senki sem vár, hol is vannak engedd csak el, éld meg korán szeretettel ne várj tovább apró dolgok körülöttünk nehéz múltunk már mögöttünk éld a jövőt békét lelve megoldásokat keresve
túl sokáig még ne keress utad legyen, érzőn szeress szeress mindent, ami élő ne bántsd magad, ne légy félő gyenge a szó, s el is múlik öreg kapu becsukódik de az élet kinyitja még feletted is szép lesz az ég
