Idén kezdtem el síelni.
Korizni is szeretnék megtanulni.
A bringát nem említem, mert azt már egyszer megpróbálták megtanítani - eredménytelenül. De nem adom fel.
Képek, történetek kis életünkből.
Nem, sajnos nincs, de ha valaha ügyes leszek, beszerzem a növényneves könyveket is (pl. Priszterét, azért sóvárog a lelkem). Szerintem kissé erősen értelmezve a szín is stimmel: vörös és fekete, avagy hús és szőr, hm, no, nem magyarázom tovább. :)
Nem tüskés, csak szőrös növény. Bár ez nem függ ö... vagy mégis? Elbizonytalanodtam. Ha szabad a gazda, elárulom, aztán majd elvihetitek vele Vágónál a 40 millát.
Viszont most röhögök, felhívott a volt barátom. (Ő kifejezetten bölcsész, én meg nyergelek a természettudományok felé.) Azt mondja:
- Madárka, már tudom, miért nem illettünk mi össze! - Miért? - Hallgatok egy riportot, X Y nagyon jó nevű riporter a rádióban, bölcsész végzettségű, beszélgetett egy biológussal a Veszprémi Egyetemről. Kérdezi a riporter: és mondja, milyen madarakat hallok önnél a háttérben? - Azok nem madarak. Békák.
Fordítva kellett volna. A szauna eléggé kiveszi az energiát az emberből, főleg, ha nincs hozzászokva. Bár talán egy szaunakör még nem olyan veszélyes ebből a szempontból.
Jihá, voltam úszni...! Pedig azt hittem, többet már nem írok Nektek. S hosszan most sem fogok, mert átadom a helyem, de pár élményt muszáj röviden.
Először is kezdtünk szaunával. Én nem szeretem a szaunát, bár gondoltam, a nemes cél érdekében bármit. Jó, én két perc alatt úgy néztem ki, mint a zsírjában tocsogó pecsenye, ugyanis az a típus vagyok, aki másodpercek alatt három liter vizet képes kibocsátani a testéből. Meg is jegyezte kedves úszótársam, hogy úgy nézek ki, mint aki a medencéből jön már. ;) No, ez is megvolt, tus, majd csobbanás a medencébe.
Négy hosszt bírtam, bár gondolom, egy hossz az egy oda meg egy vissza, ebben az esetben csak kettőt... Utána kis lihegés, majd folytattam, kb. háromnegyed óráig gondolkoztak kinn, hogy az az időnként kutyaúszásba (!) váltó, könnyes szemmel a medence széléért harcoló lány vajon mit keres a medencében. Óriási megváltás volt a kő megtapintása. A visszaúszások sok gondot okoztak, mivel a klóros víz egyből elkezdte marni a szememet, az orromban felkúszó pár liternyi mennyiség szintén. Szerintem alig fél litert vedeltem, ami a balatoni hektoliteres számaimhoz képest elenyésző. :)
Szóval egy oda, egy vissza, két perc haldoklás. Egyszer valaki alulról próbált előzni (?), ez már igazán elkeseredett próbálkozásnak tűnt részéről :), főleg miután jól fejberúgtam. Nem tudom, azóta feljött-e. De láthatta, hogy a végénél már tkp. függőlegesen úsztam, ami igazi kuriózumnak számíthatott az uszoda történetében. :)
No, aztán a végén már egyre hosszabbak lettek a lihegések és egyre szánalmasabbak az úszáskísérletek, így végül úszótársam megkegyelmezett és javasolta a kimenetelt. Mindez nem lett volna gond, de udvariasan mutattam neki: fáradjon csak előre. Én addig tapostam. Időnként azt hittem, mire kimegy, én hátul belefulladok a vízbe, kb. olyan jellegem volt, mint a három napja az Atlanti-óceánban vergődő hajótöröttnek. No, ráléptem a lépcsőre, de annyi erő nem volt a lábamban, hogy megtartsam magam, így jóformán lefejeltem a korlátot. :) Szerencsére nem volt rajtam a szemüvegem, így nem láttam, hányan röhögnek. :)
Utána jött a szauna kettes kör. Csak a második sorban jutott hely és pont akkor öntötték be a citromfüves aromát, amitől egyébként mindenki megfulladt, de gondoltam, nem elsőnek rohanok ki. Közben lazán próbáltunk beszélgetni. Mikor a szívem már bajng-dajng-bajng-dajng jelleggel vert, kimenekültem. :) A padon fekvés már ment, ott majdnem elaludtam.
Tudnék még mit írni a medencebeli élményekről, történt egy s más, köztük sok vicces is, ámde most rohanok. Ha valaha megtanulok úszni,... höhö,... ne is feszegessük. :) Jó éjt!
Nem maradt az ki, csak pont nem ment. ;) A hullahopp az igen, korcsolya is volt a csülkömön, meg a lovaglással is boldogultam többé-kevésbé. A ló meg tud úszni. Igaz, bicajozni nem. Majd kérek fotóst az első biciklis próbálkozásaimhoz...
Nekem mindig olyan furcsa, ha valakinek kimaradt a gyerekkorából az úszás vagy a biciklizés. Mondjuk, én meg korcsolyázni nem tudok, és huszonpár évesen tanultam meg hulahoppkarikázni.
Megkaptam a második orvosi javallatot arra, hogy járjak úszni és biciklizni. Egy barátom tette hozzá mókásan, hogy az én esetemben még az űrhajózás volna jó harmadiknak. :-))
Az úszás még hagyján, de a bicikli... tényleg meg kell tanulni. Szerintetek meglepetést okoznék a városban, ha három- (de inkább négy-) kerekűvel kezdeném? :-)
Úgy érted, az újságba bele, semmint az újság alá vagy a jégre célzol, hogy ne essek akkorát, hogy belefúródjak (nadeilyetfeltételeznikéremszépen :), hanem inkább... inkább alá? Azért az a műjégen már szép teljesítmény volna, a betonozóknak is adnék munkát. :-)
Döntés lett. Kiderült, hogy az unokatesó remekül korcsolyázik. (Így kezdődött a lovaglás is, telebeszélte a fejemet. :-) Kiderült, hogy Albatrosz is esélyes. Úgyhogy vizsgák után, ha minden igaz, lesz egy délelőttös körünk a műjégen, állítólag ott nincsenek sokan olyankor, s tudunk korit is kölcsönözni. Utána bővülni fog a csapat vagy legalábbis lesz fellépésem máshol, mindenesetre egy előedzést szeretnék rokoni-baráti körben letudni. Bennük (meg)bízom, hogy miután kiröhögték magukat, lehúznak a jégről.
Az eredményről mindenképpen beszámolok, ha mégsem: vegyetek újságot! :)
A Velencei-tóval szemeztem még egyébként, oda elég jó a közlekedés. Csakhát még van 3 vizsgám, akárhogy ragozom a kérdést, s az előzőt se hevertem ki. Bár emlékezetesnek emlékezetes marad, főleg az idegességi fok viszonylatában. Most az a terv, hogy 28-án bevégzem a létem, 29-e családi madártemetés, 30-31 szabad, akkor vagy kirándulás vagy korcsolyázás. Már nagyon vááárom...
A déli partra kitorlódik a jég, ott sokszor nehéz bemászni. Bár én déli part viszonylatban tkp. csak Szárszót és az utána jövő helyeket ismerem. Tavaly az északi parton voltam, hihetetlen volt a jég, csak ráesett 5 centi hó. De ugrálni lehetett rajta, úgy be volt fagyva. Mondjuk nem is mentünk mélyre, csak a part vonalán gyalogoltunk végig.
Korcsolyázni vágyó jelentkezők már vannak, úgyhogy lesz, aki a 104-et majd tárcsázza.
Lesz pufajkám; térdvédőm, ilyenjeim nincsenek, az már drága volna. Bár lehet, hogy korcsolyám sincs, nem tudom, mit verem itt magamat. :-) Asszem, öt éve az egerek lakják a pincében. Lehet, annak már nem is pengéje van, hanem rozsadorongja. :-)
Nem hiszem, hogy a lóról való esések után egy általam generált okozhatna galibát. :-) Na, ez a vicc része. Anyától kaptam akkora kabátot, hogy nem merem felvenni városba, mert ha azzal leülök a BKV-n, lehet, kevésnek bizonyul a kettes ülés... Tényleg, úgy nézek ki benne, mint Armstrong a Holdon, csak ha én ugrok, nyakig besüllyedek utána az aktuális talajrétegbe. Még egy bukósisak kéne és mehetnék rianást okozni. :-)
Egyébként ha van fuvarozási lehetőség, akkor érdemes például a délegyházi tavakra menni, hatalmas terület, nuku tömeg, nuku belépő. Vasútállomás is van!
Kezdők nyugodtan elbotorkálhatnak a szélén, ott még a belefulladás is kizárva...
Hoppá! Na, egy bátor jelentkező. Mióta nézem ismét a műkorcsolya bajnokságot (ősi szerelmem tárgya), elkezdett motoszkálni bennem az ördög, hogy legalább korcsolyázni meg kéne tanulni. Korábban volt már a lábamon, de három oldalról támogattak a szülők. :-) Görkorival úgy mentem, hogy közben a radiátorsorban kapaszkodtam. Aztán addig nyöszörögtem tegnap a fotelben, hogy apa mondta, a libegőnél van egy tök jó pálya, hétközben nincs senki, s eléggé olcsó. Mondom: hm, hm. Gyors közvéleménykutatást végeztem, kinek lenne kedve, van is egy-két jelentkező, úgyhogy lehet, vizsgaidőszak után én is beszámolhatok a seggeléseimről. :-)
Sosem tudom, kinek a topikját offoljam. Most ide jövök.
Apám ül az asztalnál, kutya odavánszorog hozzá, az ölébe rakja a fejét. Apám dolgozna, szól: - Huncut, menj inkább oda a táladhoz, nyald ki, tiszta tejföl az egész.
S a kutya komótosan leemelte a fejét, odabattyogott a táljához és kinyalta.
Tegnapi akcióm. A cégnél Clearwater vízadagolók vannak. Valahonnan visszaérkeztem a házba, a földszinten odamentem a szerkezethez, kivettem a műnyag poharat, odatartottam a csap alá, de víz sehol, a tartály üres. Oké, egy emeletért nem liftezem, felmentem a következőre, vittem a poharat (környezetbarát viselkedés). Odatartottam a csap alá, víz sehol, a tartály üres. Ejnye, mondom, egy emeletért már nem liftezem, felmegyek a következőre. Tartály üres. Nocsak, de egy emeletért már mégsem liftezem, megyek a következőre. Tartály üres. Több emelet nincs, visszaballagok a szobámba, előveszek a szekrényből egy üveg saját ásványvizat. Ha már ott a kezemben a pohár, abból iszom (környezetbarát viselkedés). A fizikát kihagytam a számításból. A pehelykönnyű poharat a vízsugár ellökte, melléömlött a víz, majd hosszú másodperceken át kergettem a vízzel a sebesen menekülő poharat az asztalon, mire rájöttem, hogy ez így nem megy. Mikor abba tudtam hagyni a szentségelést, fogtam egy törülközőt, feltöröltem mindent, és lehuppantam. Jóval később jutott eszembe, hogy inni elfelejtettem.
Sajtolvasztás Catkiller-módra