Szerintem ilyen osztálytársak esetén (13 évesen - de mindegy is milyen korban - pálinka meg cigi) ne attól féltsd, hogy kiközösítik, hanem attól, hogy befogadják! Ilyen bandában kívülállónak lenni dicsöség, ezt kellene vele megbeszélni. Ha ezek a kétes egyének kiközösítik, legalább lesz motivációja arra, hogy hozzá való társaságot keressen magának. Én beszélnék a másik két szülövel, hogy alkalmat adjak nekik is arra, hogy odahassanak a gyermekeikre.
A kamaszkor egyik legfontosabb leckéje az, hogy önmagára, saját értékrendjére ébredjen a gyermek, megtanulja, mikortól jobb nem együtt üvölteni a farkasokkal, és hogy nem feltétlenül pozitív, ha beveszik egy bandába, és van, amikor jobb egyedül maradni.
Van egy 13 éves fiam,átírattam 6 osztályos gimnáziumba,azt hittem értelmesebb gyerekek közé kerűl,tévedtem.
Tegnapi történet,5 gyerek összefogott,rávették az egyiket hogy cigit vigyen a fiam meg hogy pálinkát,mert ha nem megverik,persze nem merte itthon megmondani így lopott itthonról,persze kiderűlt.
Most nem tudom mi tévő legyek,tudom gyerekcsíny de valahol a komolyabb dolgok itt kezdődnek.
Ha megbüntetem akkor kétszer bünhödik,ha a 2 felbújtó gyerek szüleivel osztom meg a dolgokat,akkor megintcsak Ő issza meg a levét mert kiközösitik az osztályban,de valahogy csak megoldást kellene találnom csak nem tudom hogy...
Sajnos az előttem szólónak igaza van. Weblapomon van egy írásom (A boldogság nyomában címmel), amelyben az ember lelki működésének összefüggéseivel foglalkozom. A gyermekkor döntő fontosságú az ember életében, ezt mindenki tudja, de a környezet hatása hogyan határozza meg (hogyan rontja el) akár a gyermek teljes életét, azt már kevesebben tudják. Írásomban részletesen rávilágítok erre is. Néhány idézet kedvcsinálónak:
A Sorskönyv című fejezetből:
"Ez arról szól, hogy valamennyien, körülbelül egy és nyolc-tíz éves korunk között, megírjuk úgynevezett sorskönyvünket. Meghozzuk alapvető döntéseinket, meghatározzuk alapvető életpozíciónkat, alapvető meggyőződéseinkről döntünk, és minden olyan fontos döntést meghozunk, amely mentén a továbbiakban - nagy valószínűséggel - leéljük egész életünket, egészen a halálunkig. Eric Berne a sorskönyvet angolul script-nek (forgatókönyvnek) nevezi, amely találó, hiszen lényegében ez leendő, saját magunk által írt sorsunk forgatókönyve."
"Miről is van szó? Mi az, hogy egyéves, vagy annál is fiatalabb gyermek döntést hoz? Ezeket a korai döntéseket nem úgy kell elképzelni, mint amikor azon gondolkodunk, hogy egyik típusú autót vegyük-e meg, vagy a másikat. Ezek nem racionális döntések, ilyen értelemben talán nem is döntések. Inkább érzések, amelyek a gyermekben az őt ért ingerek hatására keletkeznek, szavakban meg sem fogalmazódnak, hiszen ekkor még beszélni sem tud."
"A döntések a gyermek környezetének (szülők, nagyszülők, testvérek) hatására születnek. Egy adott környezetben nem minden gyermek dönt ugyanúgy, hiszen az azonos környezetben felnövő testvérek sem válnak feltétlenül egyformává."
"A sorskönyv döntései a környezet (szülők) által megerősítettek, és a későbbi események igazolnak is. Választásainkban tudattalanul megjelennek sorskönyvünk döntései. A sorskönyv nem életünk minden részletére kiterjedő forgatókönyv. Életünk nagy döntéseire vonatkozik. Arra, hogy sikeresek leszünk, vagy nem, egészségesek leszünk-e, vagy betegségben éljük le életünket, milyen lesz munkánk, párkapcsolatunk, családunk, halálunk.
A sorskönyv megléte nem azt jelenti, hogy valójában így fog sorsunk bekövetkezni. Mindig történnek előre nem látható, sorsunkat más irányba vivő események. A sorskönyv beteljesülése mindössze azt jelenti, hogy életünk során tudattalanul annak végrehajtására törekszünk. Például érhet egy súlyos munkahelyi baleset, amely miatt életünk sorskönyvünktől eltérő irányt vehet."
"Ha valakinek sokszor mondanak valamit, az már egy döntés alapja lehet. Nem is sejtik a szülők, hogy milyen mágikus hatalommal ruházta őket fel a sors, hogyan tudják gyermekük egész életét meghatározni, akár tönkre is tenni."
A sorskönyv hatása nemzedékeken át című fejezetből:
"
A legtöbb szülő azt szeretné, ha gyermeke engedelmes, szófogadó lenne, mert így neki kényelmesebb. Igyekszik letörni, visszafogni gyermeke kreatív törekvéseit, próbálkozásait. Igyekszik "betörni", hogy szófogadó, "egyen gyerek" legyen. Arról elfelejtkezik, hogy így felnőtt korában sem lesz egyéni utakat kereső, kreatív, próbálkozó, kitartó, hanem tutyimutyi lesz.
Ez a gyermek - környezete hatása alatt - megírja saját sorskönyvét, közben elraktározza szülei, nagyszülei viselkedésmintáját, és konfliktuskezelését. Felnő, választ egy őt megerősítő társat, gyermeke születik, és tudattalanul használja a környezetéből gyermekkorában elraktározott viselkedésmintákat, konfliktuskezelést. Ezután az ő gyermeke is megírja saját szülei, testvérei, nagyszülei környezetében a saját sorskönyvét, majd ő is felnövekszik... Így hat a sorskönyv nemzedékeken át."
A teljes írás itt található, áttanulmányozása sok "megmagyarázhatatlan" dolgot tesz reményeim szerint érthetővé a gyermeknevelés terén is:
Csatlakozom. Nem értem mi ez a francos hisztéria a WC deszka körül, miért kell nyafogni, ha bemegy a nő otthon a budiba és fel van hajtva a deszka. Örülne inkább hogy nincs körbepisálva.
Valaki világosítson fel: 47 éve vagyok nő, de soha az életben nem zavart, ha felhajtott WC deszkával találkoztam. Idegen helyen úgyis egyensúlyozok fölötte, otthon meg lehajtom. Nem vagyok igazi nő????
Semmi nem ciki, ha a gyerekünknek segíthetünk vele!
Annakidején az óvodában javasolták, hogy tartsuk vissza egy évet, de ezt olyan óvatosan adagolták, mintha azt mondták volna, hogy AIDS-es a gyerek.
Mi azonnal beleegyeztünk, hgy ha kell, hát maradjon. Az óvónők teljesen el voltak hűlve, ők ilyen szülőket még nem láttak, akik első szóra elhiszik, hgy nem "iskolaérett" a gyerekük. Nagyon jó döntés volt, örülök neki, hogy felajánlották.
A gyerek egyébként osztályelső egy elég jó gimiben.
Valószínűleg nem is lenne szüksége a plusz pontokra, de ha jár neki, akkor igenis, éljen vele. Egy gyerekünket most taníttajuk önköltségesen, igazán megérdemeljük, hogy legalább a másik diplomája nem kerüljön több millióba.
Ahogy a látássérültnek a szemüveg, vagy a tolószék sem.
Az a nagyobb ciki, hogy mint írtam a tanárképzőben nem tanítják mi ez. Önszorgalomból utána lehet olvasni.
Részképesség zavar.
Régen milyen iskolát végeztek el? Általánost, szép.. netán szakképzőt. Egyetemet biztos nem, mert már el sem jutott a gimnáziumig.
Lásd sógorom.
A fiam érettségi évében az évfolyamból egyedüliként kapta meg a jó sportoló, jó tanuló címet. Helyesen írni nem tud. Senki nem vitatta el tőle.
Sógórnőm nem élt ezzel a lehetőséggel, tanár édesanyja szerint ez hülyeség.
Most a fiát alig vették fel egy szakközépiskolába. Sajnálom a gyerekét, mert az állam megadta volna neki is a lehetőséget. A sógornőm még azt sem mondhatja, hogy nem tudott róla, mert évekig rágtam a fülét.
Ott is csak az egyik gyerek örökölte.
Statisztika a Budapesti Műszaki Egyetemtől.
Fogyatékkal élő hallgatók a BME-n.
Mozgássérült 10, hallássérült 16, látássérült 3, beszéd és más fogyatékoság 25, egyéb 1 fő.
Egyik hallgatóra sem mondják ott hogy ciki, sőt támogatják őket.
...és biztos, hogy ez a legjobb út, hogy állandóan ő a kivételezett helyzetben lévő, mert pecsétes papírja van róla? neki nem ciki? érdekes módon a hetvenes években nem volt minden ötödik gyerek mindenféle "disz" és türelmesebb tanárok mellett mindenki elvégezte az iskolát. (többszörös szülő vagyok, tanár is voltam)
Ha tovább akar tanulni a felvi.hu-ról kigyűjtöttem a legfontosabb tudnivalókat.
Nálunk nem is volt szükség a plusz pontra, de azért jó ha van:)
Későn tudtam meg, ez bizony fogyatékosság, és ezért jár rendszeres szociális ösztöndíj. Majd a következő félévtől kérjük.
Látom a te fiad sem bölcsésznek készül:))
Nálunk a vegyészkar nyert.
Fogyatékosság miatt 50 többletpont járMegismerés és viselkedésfejlődési rendellenességgel élők A kategória meghatározása - elsősorban a tudományterületi átfedések miatt - a szakirodalomban sem egységes. A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb és ismertebb részterület kiemelhető: olvasási zavarok (diszlexia), írási zavarok (diszgráfia), helyesírási zavarok (diszortográfia), számolási zavarok (diszkalkulia), viselkedési zavarok (pl. hiperaktivitás, figyelemzavarok stb.).
Amennyiben a jelentkező fogyatékossága már a közoktatási tanulmányok ideje alatt is fennállt, és erre tekintettel a tanulmányai és az érettségi vizsga során kedvezményben részesült, az alábbi bizottság szakvéleményével lehet igazolni a többletpontra való jogosultságot:
4) Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság (beszédfogyatékosság esetén)
5) A fővárosi és megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok (megismerés és viselkedés fejlődési rendellenességgel élők esetén
Érdemes annak a plusz 50 pontnak utánajárni.
A most felvételiző nem diszlexiás fiam az OKTV fizikából szeretne még plusz pontot
összeszedni.
Mi is izgulhatunk az idén is.
Köszönöm a bíztató szavakat. Azt hiszem, a férjem nem a Dohány utcába szokta vinni, de mindegy, hogy hová, csak megkapja a hivatalos papírt, stb.
Nálunk én vagyok a "titkárnő", minden írásban beadandó dolgot átnézek, kijavítok. Én csak kézzel nem tudok írni, de azt egyre inkább nem. Gondolom, a sok gépelés miatt elszokom tőle....
Szabolcsnak nagyon sokat segített a logopédus, ő is alig hiszi el, hogy ilyen eredményes volt. Mostanra egészen jó lett a helyesírása, csak néha olvashatatlan.
Viszont ha gyógyszerész lesz, legalább el tudja majd olvasni az orvosok írását:))))
Helló mindenkinek. A nyelvoktatás kifejezetten nem megy itt.Igaz nekem nincsen gyerekem még,de majd idővel tervezem azt is.Szerintem a szeretet és nevelés milyensége meghatározza a gyerek személyiségét és későbbi sikereit is.A hozzáállás kialakítása nagyon fontos,a gyermek számára,meg hogy legyünk eleget mellette és álljunk ki érte. Az iskola néha nagyon eltudja rontani a gyerekeket,néha a család is,mert rossz példákat tanulnak el és hamar eltanulják ezeket és későbbiekben ez meglátszik minden területen.Mindig úgy kell nevelni egy gyereket amilyen a személyisége,tolerálni kell és meg kell nekik mutatni az élet dolgait.Szeretet kell leginkább egy gyereknek ezt érdemes hangsúlyozni.Vannak manapság olyanok akik a gyereket valami játéknak tekintik és nem tudnak vele mit tenni,mert nem érettek még agyilag sem arra hogy egy gyereket neveljenek.
A fiamnál szerintem a zenetanulás nagyon sokat segített.
Már ovis kora óta járt csellózni, ami nagyon nehéz hangszer. Most a helyi szimfónikus zenekarban játszik.
Volt logopédus, fejlesztő tanár, mindketten nagyon jók voltak.
Rájöttem, hogy sosem fog helyesen írni. ezért nem gyakoroltattam agyon.
Sikerült elérni, hogy értelmesen olvashatóan ír. Ő sem egy szónok.
Érdekes volt a nyelvtanulás. A mi általános iskolánk német nemzetiségi, elsőtől emelt órában tanulta a németet. Mindig volt mellette külön tanár is.
Az iskolában felsőben összedugták a tanárok a fejüket, hogy hogyan lehet az, hogy németül viszonylag helyesen ír. Érdekes az agy. Szerintem ez tanult nyelv, máshol dolgozza fel. Eljutott sok sok külön óra segítségével a felsőfokú nyelvvizsgáig.
Az angol elég reménytelennek látszik.
Az agya gyorsabban dolgozott, mint ahogy olvasni bírt, így kb hatodikos koráig gyakran felolvastam neki a tanulni valókat. Szép lassan önállóan olvasott, szerintem nem tökéletesen de jól értelmezi.
A mai írás olvasás oktatás csapnivaló. Hova rohannak. A magyar nyelv a szótagolásra épül, de már másodikban nem szótagolnak.
A felvételi után szeptemberben megkerestem a fiam osztályfőnökét, majd az összes tanárt, elmondtam mi a a gond a fiammal, ne értékeljék a helyesírását.
A következő évben az iskola utalta be ide, mert mi ide tartozunk lakhely szerint.
Pest Megyei Önkormányzat 1. sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ 1077 Bp. Dohány u. 54. T: 413-69-35
Az itteni vizsgálati eredmény biztosította neki a nyugalmat. Az érettségi előtt az igazgató hozott egy határozatot, hogy semmilyen tárgyból sem értékelhetik a helyesírását.
Ugyanitt állították ki azt az igazolást is, amit elfogadtak, és azt hiszem csak ezt fogadják el, hogy a felvételi pontaszámításnál jár neki + 50 pont.
Nem volt szüksége idegen helyen emeltszintű érettségire.
Most a BME is elismeri, ha kéri kap 30% plusz időt az írásbelin, vagy szóbelizhet. Ezt neki kell majd kérni mindig külön a zh-k előtt. Bíztatom, hogy éljen is vele.
Általános iskola 2. ban vettem észre, hogy valami baj van. A tudáspróba neki dutáspróba volt stb. Akkor is egy ilyen helyen nézettem meg, majd a 4.-es új tanárnője teljes pedagógusi gőgjével kiosztott, hogy ugyan már anyuka, ezer közül egy ilyen van. A vizsgálati eredményt nem tudta értelmezni. Nem tanították még pár évvel ezelőtt sem a tanárképzőben!
Akkor teljes volt a pánikom mi lesz így vele, hiszen már akkor szerettem volna, ha egyetemen tanul tovább.
Negyedikben elvittem a Nevelési Tanácsadóban vizsgálják meg érdemes e ilyen álmokat dédelgetnem. megállapították, és ez általános szokott lenni diszlexiás, diszgráfiásoknál, hogy az IQ-ja jóval magasabb az átlagnál. Oda küldöm ahova akarom, csak megfelelőenvegyék a gondjait figyelembe.
Attól kezdve úgy gondoltam van a helyesíráson kívül is számára értékes dolog.
Persze fejlődött sokat, de ő az akinek az írábeli hivatalos dolgait valakinek majd át kell nézni. Pl titkárnő. Sok sikert még a fiadnak! Dorka2
Ez nagyon jó.. pedig hidd el, hoigy nem mostanában, de már a nyolcvanas években sokszor úgy éreztem, hogy egy csapat majmot hamarabb tanítok meg bármire
Már tanítottam egészen piciktől, egészen idős nyugdíjasokig minden korosztályt éveken át..
A legkönnyebben a középiskolásokkal lehet szót érteni, aztán a 3-5 osztályosokkal, aztán a felnőttekkel, majd a 6-8 osztályosokkal utána a a kötelező csoportos képzésben kényszerből lévőkkel, és a legnehezebb az idősekkel.
Jaaa és nem "csak tanulni" kell a csoportok kezelésének pszichológiáját, hanem érteni és automatikusan gyakorolni is.
Állítottam már meg többszáz fős megvadult tömeget, pusztán a fellépésemmel
és azzal, hogy pontosan tudtam, hogy mit kell és mit véletlenül sem szabad tennem.
Úgy a testtartástól a szavakon át a gesztusokig.
Különben a középiskolás "vadócok" a legédesebb csapat. Imádom őket!
Ugyanazokkal az alűrökkel amivel én is éltem az ő korukban. Szinte általuk újra élhetem a kamasz koromat.. Persze nem szó szerint..
Azért tudod, módszerek nagyon finom megválasztása személyre szabottan csodákra képes.
Ha pedig valaki erre képtelen, és tetejében a tudása is hézagos az adott tárgyban, akkor tényleg jobb ha nagy ívben elkerüli az oktatást, mert megeszik uzsira..
altalanosban,vagy kozepiskolaban csinaltad ezt?? Tapasztalatom szerint egy kozepiskolasnal ha ok ugy hataroznak,hogy nem hagynak tanitani,akkor te a fejed tetejere allhatsz,akkor sem fogsz...Lehetsz jo tanar,lehetsz felkeszult,lesz par gyerek,aki megprobal figyelni rad,akar a tantarygat is megkedveltetheted vele,de a tobbseg letojja,amit mondasz:((
tudom,hogy ez tobbioldalu problema,legalabb annyira hunyok a szulok,mint a gyerekek es a tanarok,de en szemely szerint szijat hasitanek a sajat gyerekem hatabol,ha megtudnam,hogy fele olyan tiszteletlen az iskolaban,mint amiket mesel...
nalunk otthon is fene nagy a demokracia tobbsegeben,de nem turok tiszteletlenseget /nem is azok/ es van,amiben nincs demokracia,mert egyelore en vagyok a felnott ,az anyja es az van,amit en dontok...slussz-passz..ebben nem nyitok vitat...Megszoktak,hogy velem es mas felnottel sem tiszteletlenek...ez tenyleg ekkora nagy szam,hogy mar elvetve talalni olyan kamaszt,aki nem vagja kepen a tanarat????? ez egy vicc
Igen, sok felé ez a helyzet. Bár, igazából három oldala van ennek is.
Kell egy rosszul nevelő szülő + egy neveletlen értelem nélküli gyermek + egy nem pedagógus tanító..
Tapasztalatból tudom, hogy a szakma "nagy öregjeit" általában mindenhonan kitették a leépítésekkel, lévén hogy az egy bérükből két kezdőt lehet fizetni és takarékosság van ugyebár.
Ami kettős bajjal járt. A kezdő tapasztalatlan, és! nincs kitől segítséget kérnie.
Na jó én is voltam olyan osztályban, ahol a következő óra elött erős kísértést éreztem arra, hogy ne menjek be mert RETTENETESEK voltak..
Aztán mosolyogva bementem és beszélgettünk.. mindenki elmondta, hogy mit szeretne, én is elmondtam, hogy ebből mit lehet, és az én szabályaimat..
Igaz többször el kellett mondanom "most én vagyok itt bent.. most az én szabályaim vannak, és nem érdekel, hogy más kollégénál mit lehet és mit nem lehet.."
Megértették. Sőt! A kollégák rendszeresen bebnyitottak mert annyira szokatlan volt, hogy csenben folyik a munka..
Pedig semmi mást nem tettem, kölcsönös és feltétlen tisztelet, korrektség.
Na persze fantasztikusan jó tananyag! Mert az a diák amelyik élvezettel foglalkozik az anyaggal az nem ér rá bohóckodni vagy "rosszalkodni".. Na igen, de ehhez pedagógus kell és nem pedig kezdő tanítók..
