Olvasta valaki a könyvet? Véleményeket, (pozitív-negatív) kritikákat várok. Nekem kibaszottul tetszett, egy 10-es skálán 10-es, ami nagy szó esetemben...
"Bret Easton Ellis (Amerikai Psycho) mellett a legnagyobb hatású író, ennyire kíméletlen társadalomkritikával átitatott regényt mástól nem lehet olvasni, ebben biztos vagyok."
Revideálva e kijelentést: akadnak még hasonló kaliberű írók. Sőt. Pl. a született Michel Thomas, írói nevén: Michel Houellebecq. Beigbeder hivatkozik is rá, egész pontosan köszönetet mond neki az 1999 Ft c. könyvében...
Nyilván alkati/habitusbeli kérdés, de én ezt azért másképp látom. A kritikátlanság, az elv nélküli konformizmus nem az én utam. Bárhol is dolgoztam eddig, igyekeztem tiszteletet tanúsítani és elfogadni a játékszabályokat, de egyben mindig is törekedtem arra, hogy közben a személyiségem magja ne frusztrálódjon emiatt. Magyarul: finoman bár, de próbáltam a határokat tágítani és nem meghazudtolni önmagam. Ott, ahol már az ember megtagadja "leglényegibb önmagát", ott már kárát szenvedi minden: a munka, amit gyűlölettel végez, az egészsége, ami idővel rámegy a képmutatásra és a környezete, amit mérgez (tudattalanul is). Más dolog pragmatikus módon alkalmazkodni egy kollektív közösség ilyen-olyan szabályaihoz és más dolog megtagadni önmagunkat önmagunkat, szánalmas és leköpni való bohóccá degradálva ezzel. Az 1999 Ft szerzője kétségtelenül az utóbbi kategóriába tartozott a "Madone" nevű cégnél. A meghasonulása, fokozódó gyűlölete szerintem nem egyszerűen különösebb tét nélküli moralizálás, hanem egy vulkánszerűen feltörő elementáris düh, lázadás. (Ami logikus és természetes következmény minden esetben, amikor alapvetően emberként definiálja magát valaki és nem mint "another brick in the wall" szolgálja ki a fogyasztási társadalom hazugságigényét, jobbára öntudatlanul.) Lázadás részint az ellen a ficsúr ellen, aki napi x órában Octave Parango néven szerepet játszott, részint a fogyasztói társadalom hazugság-gépezete ellen.
OFF
"szerencse hogy van olyan mint szerelem, amely legalabb kicsit enyhit ezen, de amint vege termeszetesen triplan megfizettet minket ezert"
Én inkább jobban örülnék egy harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb világberendezkedésnek és emberi társadalomnak, még akkor is, ha benne a szerelem mint olyan ab ovo nem létezne. Szívesen lemondanék erről az "emberi, nagyon is emberi" létállapotról.
udv. a Ghost Islandon (elore is sorry,de momentan leszarom a helyesirast, igy nem fogok vele bibelodni, tul sok folosleges figyelmet von el). Epp most fejeztem be a konyvet, igy meg is bontottam egy uveg whisky-t. Remek olvasmany volt a hajnal folyamán, igazan passzol a mai madarcsicsergos, napfenyes, ude nyari naphoz. Amolyan harmonikusan erzem most magam.
Elolvastam a hozzaszolasokat, 3-as opciot reszesitem elonyben (lasd. elso Ady End hozzaszolasa vhol az elejen).
Ha az ember belep valahova legyen az kupleraj vagy a marketingosztaly az adott szabalyokat el kell hogy fogadja, ha nem fogadja el, akkor az adott kozeg kiloki magabol. Marpedig ha belepunk vhova, akkor azt egy bizonyos cellal tettuk vagy ki akarunk elegulni mint az elso opcio eseten, vagy penzt akarunk keresni. Ha a kurvaval neki alunk moralizalni, akkor az nem lesz egy tul jo menet, ha a marketingosztalyon elkezdjuk ketsegbevonni a szar joghurt minoseget es erteket, akkor ott sem lesz hosszu karrierunk. Ez igy van rendjen, aki belep vagy resztvesz valamiben, annak el kell fogadni az adott kozosseg jatekszabalyait, ebben en eleg egyszeruen wittgensteinianus vagyok. Persze a dontes ott all, hogy nem lepunk be sehova; ez mondjuk az elejen mar eldontott, mivel mar megszulettunk es ha nincs olyan szerencsek hogy arvak vagyunk, akkor mar kapasbol benne talaljuk magunkat egy csaladba es annak szabalyrendszerebe. De vegul is ugy dontunk, hogy nem lepunk be sehova, akkor ehen doglunk vagy pedig ha van eleg zsetonunk, akkor maganyosan szipakoljuk a kokaint es az egyetlen szocialis erintkezesunk az anyag atvetelere fog szoritkozni.
A lenyeg en belepek es vegigjatszom, ettol meg szarul fogom erezni magam tobbsegeben (szerencse hogy van olyan mint szerelem, amely legalabb kicsit enyhit ezen, de amint vege termeszetesen triplan megfizettet minket ezert), de ezek utan mar nem erdekel a bukas.
A film annyiban "jobb" szerintem, hogy hozzátesz a regényhez: megtartja benne mindazt, ami a könyvben ellenállhatatlan és érdemi, miközben a látvánnyal, a "road movie"-jelleggel erősíti a mondanivalót. Ironikus fricska az egész. A könyv nagy hatással volt rám anno (azóta elolvastam még kétszer), de a film tényleg nagyon ötletes és szórakoztató.
Amúgy nem tudom, feltűnt-e, de maga Beigbeder néz vissza a tükörből kétszer is (egyszer a film elején, aztán jóval később, valamikor a kétharmada körül...)
Nem jó: zseniális. Tudom, elcsépelt túl gyakran ezzel a szuperlatívusszal jönni, de ez a film tényleg az. Zseniális. Ritkán van olyan, hogy az amúgy is briliáns regényt überelje a belőle készült film, de itt tényleg erről van szó. Jobb, mint a könyv, minden túlzás nélkül. Az egész film olyan, mint egy mega-reklám: a képi világ, a dinamikus és harsány képsorok, a ritmus. Tökéletesen adja vissza a könyv hangulatát és egyben tragikomikus fricska a reklám-/marketingvilágnak. Drámai, humoros, és mindeközben nagyon-nagyon humánus - mindez egyszerre. Szó szerint megelevenedik a regény... Nézd meg mielőbb, hibátlan film! 10/10-es.
"tegnap megnéztük, jó a film (99 francs). Kicsit eltér a történetvezetéstől, de azon ritka adaptációk egyike amelyik nem elvesz hanem hozzá tesz (vizuál, gegek). Kapott egy nagyon erős videóklippes, pszichedelikus látványvilágot az egész, és a regényhez képest sok jó ötlet került bele. Szóval remek."
Nem tudom még, pár nap/hét, amíg meg tudom nézni. Közös ismerősünk, "mosolysebész" szólt, hogy van már film a könyvből. (Nemrég kapta a könyvet tőlem, most olvasta ki és ennek hatására kutakodott a neten a film után.)
Ha megnéztem és érzek némi affinitást, írnék egy kis recenziót ide!
Nagyon jó a szerzőtől az "Egy zavart fiatalember emlékiratai" (mémoires d'un jeune homme dérangé), ha "divatba jön, lesz magyarul is, gondolom... hangulatában közel áll az 1999 Ft-hoz... :-)
Beigbeder a Paris Premiere - elitista, hehe - tv-csatornán napi kulturális beszélgetőműsorban volt benne sokáig (olyan Kultúrház-jellegű dologban), nem volt olyan elszállt rettenet "nagyművész", mint amilyennek esetleg gondolná az ember.
Aztán kiszállt a produkcióból, azza, hogy nem akar "elmédiásodni" (holott), azóta nem tudom, visszatért-e?
Örülök, hogy tetszett, szinte meggyőződésem volt, hogy így lesz... :-) Nem tudom mennyire lenne jó egy film belőle. Nézd csak meg az Amerikai Psycho-t: filmben nem rossz, de valójában a könyvélmény az igazi. Szerintem itt sem lenne másképp... Ezt a hangulatot nem lehet (vagy nagyon nehéz lenne) a vászonra vinni. És nem mert nem lenne hiteles, hanem mert például van egy csomó olyan része a könyvnek (pl. a vége), ami elég szürreális, nehezen "képernyőképes". Bár a fene tudja, lehet hogy ez csak hülye okoskodás. Jó ez így, könyvben... :-).
2005.05.11 A francia Frédéric Beigbeder nyerte el a legjobb külföldi regénynek járó díjat Nagy-Britanniában, amelyet a brit független könyvkiadók ítélnek oda. Az "Ablak a világra" volt az első olyan mű, amelyik megpróbálta megragadni a 2001. szeptember 11-i terrortámadás napjának szörnyűségeit, teljes érzelmi és kulturális kihatásukkal egyetemben. És mindmáig ez a legsikeresebb. A regény egy texasi ingatlanügynök és fiai utolsó óráit ábrázolja, amint a Világkereskedelmi Központ tetején lévő étteremben éri őket a katasztrófa. Közben Párizsban egy francia író saját életfelfogásának átalakítására szóló lelkiismereti felhívásként próbálja értelmezni a szörnyű eseményt. A regény a toronyban kialakuló rettegés, pánik és kétségbeesett szeretet képeit váltogatja a párizsi író szatirikus nézőpontjával, amely elsősorban is saját generációjának értelmetlen hedonizmusa ellen irányul, amely a tornyok leomlásával végérvényesen maga is összedől.
Ezen gondolkodtam már, de szerintem tökmindegy. F. Beigbeder keresett már annyit, hogy - úgymond - gond nélkül kompenzálhassa az inflációt. A könyv siker mindenhol, nem hinném, hogy olyan sokat nyomna a latban egy megemelt ár (még akkor is, ha sok kicsi sokra megy...) Persze lehet, hogy naív vagyok (megint :-).
azon gondolkodtatok már, hogy ha megint kiadják a könyvet, akkor új címet kap-e majd (figyelembe véve az inflációt)? vagy pénzromlás ide vagy oda, mindenképpen 1999,- Ft-ért lehet majd újra megvásárolni?
a franciák pld nem vacakoltak, 99 francs helyett az új cím 14.99 öró
Na, itt vagyok végre... Köszi az infot Out! Nagyon örülök ennek az idézetnek és mondanom sem kell: nagyon érdekel a könyv. Te, mint nagy Könyvmágus :-), tudsz erről valamit? Megjelent már vagy csak fog?
A nagyvállalatok elembertelenítő közegét, öncélú bürokráciáját leleplező tanulmány és gúnyirat a legújabb könyvsiker Franciaországban. A szerzőnő szerint egy nagyvállalati beosztott egyetlen helyes válasza a munkahelye "kihívásaira", ha igyekszik minél kevesebbet dolgozni.
"A modern nagyvállalat nem az önmegvalósítás, hanem a bérrabszolgaság helyszíne, ezért a havi fixért dolgozó középkáder a legokosabban teszi, ha igyekszik tevékenységét a minimumra korlátozni" - szól az első számú jó tanács, amellyel Corinne Maier, a legújabb francia könyvsiker, a híres Sagan-mű címét (Jó reggelt, búbánat!) utánzó Jó reggelt, lustaság (Bonjour paresse) szerzője ellátja olvasóit. A 40 éves, háromdiplomás - közgazdász, pszichoanalitikusi és politikatudományi végzettségű - Maier a francia áramszolgáltató óriáscég, az EDF részmunkaidős alkalmazottja. Legalábbis egyelőre, mert már megindult ellene a fegyelmi eljárás könyvének főként az EDF-nél szerzett tapasztalataira támaszkodó leleplezései miatt.
A Franciaországban eddig 75 ezer példányban elfogyott, az amazon.com és a fnac.com internetes áruházak sikerlistáinak élmezőnyében szereplő mű egyszerre szociológiai tanulmány és keserű gúnyirat. Ez utóbbira utal Voltaire-t utánzó alcíme is: "Avagy annak művészete és szüksége, hogy lehetőleg semmit ne tegyünk vállalatunknál". A londoni Financial Times gazdasági napilap szerint a kötet a nagyvállalatoknál részfeladatokra kárhoztatott, sokdiplomás, túlképzett munkaerő körében manapság egyre terjedő rossz közérzetet tükrözi. Azt, hogy a jelenség messze túllép Franciaország határain, jól jelzi, hogy a könyv már számos országban megjelent, összesen több mint 300 ezer példányban, még a munkamániás Dél-Koreában és Tajvanon is.
***
A HVG 2005./10-es számában jelent meg, a hvg.hu-n is fennvan, de csak passal érhető el az arkiv.