Olvasta valaki a könyvet? Véleményeket, (pozitív-negatív) kritikákat várok. Nekem kibaszottul tetszett, egy 10-es skálán 10-es, ami nagy szó esetemben...
A film annyiban "jobb" szerintem, hogy hozzátesz a regényhez: megtartja benne mindazt, ami a könyvben ellenállhatatlan és érdemi, miközben a látvánnyal, a "road movie"-jelleggel erősíti a mondanivalót. Ironikus fricska az egész. A könyv nagy hatással volt rám anno (azóta elolvastam még kétszer), de a film tényleg nagyon ötletes és szórakoztató.
Amúgy nem tudom, feltűnt-e, de maga Beigbeder néz vissza a tükörből kétszer is (egyszer a film elején, aztán jóval később, valamikor a kétharmada körül...)
Nem jó: zseniális. Tudom, elcsépelt túl gyakran ezzel a szuperlatívusszal jönni, de ez a film tényleg az. Zseniális. Ritkán van olyan, hogy az amúgy is briliáns regényt überelje a belőle készült film, de itt tényleg erről van szó. Jobb, mint a könyv, minden túlzás nélkül. Az egész film olyan, mint egy mega-reklám: a képi világ, a dinamikus és harsány képsorok, a ritmus. Tökéletesen adja vissza a könyv hangulatát és egyben tragikomikus fricska a reklám-/marketingvilágnak. Drámai, humoros, és mindeközben nagyon-nagyon humánus - mindez egyszerre. Szó szerint megelevenedik a regény... Nézd meg mielőbb, hibátlan film! 10/10-es.
"tegnap megnéztük, jó a film (99 francs). Kicsit eltér a történetvezetéstől, de azon ritka adaptációk egyike amelyik nem elvesz hanem hozzá tesz (vizuál, gegek). Kapott egy nagyon erős videóklippes, pszichedelikus látványvilágot az egész, és a regényhez képest sok jó ötlet került bele. Szóval remek."
Nem tudom még, pár nap/hét, amíg meg tudom nézni. Közös ismerősünk, "mosolysebész" szólt, hogy van már film a könyvből. (Nemrég kapta a könyvet tőlem, most olvasta ki és ennek hatására kutakodott a neten a film után.)
Ha megnéztem és érzek némi affinitást, írnék egy kis recenziót ide!
Nagyon jó a szerzőtől az "Egy zavart fiatalember emlékiratai" (mémoires d'un jeune homme dérangé), ha "divatba jön, lesz magyarul is, gondolom... hangulatában közel áll az 1999 Ft-hoz... :-)
Beigbeder a Paris Premiere - elitista, hehe - tv-csatornán napi kulturális beszélgetőműsorban volt benne sokáig (olyan Kultúrház-jellegű dologban), nem volt olyan elszállt rettenet "nagyművész", mint amilyennek esetleg gondolná az ember.
Aztán kiszállt a produkcióból, azza, hogy nem akar "elmédiásodni" (holott), azóta nem tudom, visszatért-e?
Örülök, hogy tetszett, szinte meggyőződésem volt, hogy így lesz... :-) Nem tudom mennyire lenne jó egy film belőle. Nézd csak meg az Amerikai Psycho-t: filmben nem rossz, de valójában a könyvélmény az igazi. Szerintem itt sem lenne másképp... Ezt a hangulatot nem lehet (vagy nagyon nehéz lenne) a vászonra vinni. És nem mert nem lenne hiteles, hanem mert például van egy csomó olyan része a könyvnek (pl. a vége), ami elég szürreális, nehezen "képernyőképes". Bár a fene tudja, lehet hogy ez csak hülye okoskodás. Jó ez így, könyvben... :-).
2005.05.11 A francia Frédéric Beigbeder nyerte el a legjobb külföldi regénynek járó díjat Nagy-Britanniában, amelyet a brit független könyvkiadók ítélnek oda. Az "Ablak a világra" volt az első olyan mű, amelyik megpróbálta megragadni a 2001. szeptember 11-i terrortámadás napjának szörnyűségeit, teljes érzelmi és kulturális kihatásukkal egyetemben. És mindmáig ez a legsikeresebb. A regény egy texasi ingatlanügynök és fiai utolsó óráit ábrázolja, amint a Világkereskedelmi Központ tetején lévő étteremben éri őket a katasztrófa. Közben Párizsban egy francia író saját életfelfogásának átalakítására szóló lelkiismereti felhívásként próbálja értelmezni a szörnyű eseményt. A regény a toronyban kialakuló rettegés, pánik és kétségbeesett szeretet képeit váltogatja a párizsi író szatirikus nézőpontjával, amely elsősorban is saját generációjának értelmetlen hedonizmusa ellen irányul, amely a tornyok leomlásával végérvényesen maga is összedől.
Ezen gondolkodtam már, de szerintem tökmindegy. F. Beigbeder keresett már annyit, hogy - úgymond - gond nélkül kompenzálhassa az inflációt. A könyv siker mindenhol, nem hinném, hogy olyan sokat nyomna a latban egy megemelt ár (még akkor is, ha sok kicsi sokra megy...) Persze lehet, hogy naív vagyok (megint :-).
azon gondolkodtatok már, hogy ha megint kiadják a könyvet, akkor új címet kap-e majd (figyelembe véve az inflációt)? vagy pénzromlás ide vagy oda, mindenképpen 1999,- Ft-ért lehet majd újra megvásárolni?
a franciák pld nem vacakoltak, 99 francs helyett az új cím 14.99 öró
Na, itt vagyok végre... Köszi az infot Out! Nagyon örülök ennek az idézetnek és mondanom sem kell: nagyon érdekel a könyv. Te, mint nagy Könyvmágus :-), tudsz erről valamit? Megjelent már vagy csak fog?
A nagyvállalatok elembertelenítő közegét, öncélú bürokráciáját leleplező tanulmány és gúnyirat a legújabb könyvsiker Franciaországban. A szerzőnő szerint egy nagyvállalati beosztott egyetlen helyes válasza a munkahelye "kihívásaira", ha igyekszik minél kevesebbet dolgozni.
"A modern nagyvállalat nem az önmegvalósítás, hanem a bérrabszolgaság helyszíne, ezért a havi fixért dolgozó középkáder a legokosabban teszi, ha igyekszik tevékenységét a minimumra korlátozni" - szól az első számú jó tanács, amellyel Corinne Maier, a legújabb francia könyvsiker, a híres Sagan-mű címét (Jó reggelt, búbánat!) utánzó Jó reggelt, lustaság (Bonjour paresse) szerzője ellátja olvasóit. A 40 éves, háromdiplomás - közgazdász, pszichoanalitikusi és politikatudományi végzettségű - Maier a francia áramszolgáltató óriáscég, az EDF részmunkaidős alkalmazottja. Legalábbis egyelőre, mert már megindult ellene a fegyelmi eljárás könyvének főként az EDF-nél szerzett tapasztalataira támaszkodó leleplezései miatt.
A Franciaországban eddig 75 ezer példányban elfogyott, az amazon.com és a fnac.com internetes áruházak sikerlistáinak élmezőnyében szereplő mű egyszerre szociológiai tanulmány és keserű gúnyirat. Ez utóbbira utal Voltaire-t utánzó alcíme is: "Avagy annak művészete és szüksége, hogy lehetőleg semmit ne tegyünk vállalatunknál". A londoni Financial Times gazdasági napilap szerint a kötet a nagyvállalatoknál részfeladatokra kárhoztatott, sokdiplomás, túlképzett munkaerő körében manapság egyre terjedő rossz közérzetet tükrözi. Azt, hogy a jelenség messze túllép Franciaország határain, jól jelzi, hogy a könyv már számos országban megjelent, összesen több mint 300 ezer példányban, még a munkamániás Dél-Koreában és Tajvanon is.
***
A HVG 2005./10-es számában jelent meg, a hvg.hu-n is fennvan, de csak passal érhető el az arkiv.
Kár is, meg nem is... Nem mindenki jöhetne, itt nincs demokrácia. Meglásd, a Szerdai Szuicid SzeánszR még fogalom lesz!!! Nem akárki lehet klubtag! :-)
"Természetesen olvastam, és nem nézek Megaszart :), de gondolom nem nekem szólt, akinek nem inge..., ugyebár."
Na de ouuut! :-))) Ugyan, dehogy. Te az elit krémjéhez tartozol, ritka embertípus vagy, akivel élvezet beszélgetni. Ismerek még pár ilyet, aztán slussz... A volt munkatársaim/főnökeim/iskolatársaim a megtestesítői voltak annak a mai konzumidiótának, amelyről oly igaz (és autentikus) képet fest le Beigbeder. Mi, hülye eliticisták tartsunk össze! :-)
Üdv,
Hurrá (aki nem kultúrsznob, se sznob, de kultúr :)
Természetesen olvastam, és nem nézek Megaszart :), de gondolom nem nekem szólt, akinek nem inge..., ugyebár.
Időközben meglett a regény, de most nincs a kezem ügyében, emlékeimből előkotorászva a fejezetek előtti mottók, idézetek (is) nagyon találóak/ütősek. Meg ahogy a mű indul... Telitalálat!
Amúgy kis hazánkban a marketinges sikerszakma, bekerülni egy ügynökséghez kapcsolatok útján lehet, és a fizetés rendesen meghaladja a közalkalmazottit. Hogy a világ olyan, mint a parango-műben? ez őket nem érdekli. vagy ha igen, akkor is kiszolgálják: cinikusan, beletörődve.
(Ezt egyébként a valóságshow készítőiről is olvastam a médiamix. c. folyóiratban: tudják, hogy szart állítanak elő, de hát ha népnek ez kell... Ami igazán tragikus, hogy a közszolgálati tv is a kereskedelmi csatornákat utánozza, és csak néha csöppen bele a kultúra- és értékteremtő szerepébe [pl. mindentudás egyeteme])
Továbbá: Beigbeder - azontúl, hogy jó könyvet írt -, mégiscsak tényregényt alkotott: személyes tapasztalata volt, és Mesterére tekinthetett, B.E. Ellisre. Az Amerikai Psycho viszont stílusával, világképével, narrativájával a "mindez megtörténhet" érzésével több, mint társadalomkritika.
Amúgy Donnak is igaza van: a hurráoptimizmus (nem te!) kritikájával nem szabad (vagy nem érdemes) átesni a divatpesszimizmusÍ/nihilizmus oldalára, mert akkor meg az élet megy el melletted. S erre beigbeder is jó példa. Látta, érzete, és megírta.
