Elméletileg a vízügy. Legtöbbször pedig a gátőröknek adják ki, akik számomra indokolatlan, érthetetlen módon járnak el (ez leginkább a Maros partra jellemző tapasztalat).
De érdekes az is, hogy a makói strandnál a fólyó feletti csúszkához mennyi és milyen fákat vágtak ki. És hogy néz ki most. És ehhez még elvileg a KMNP hozzájárulása is szükséges lett volna...
Régóta nem láttam, de ma ismét megmutatta magát a vándorsólyom az Evangélikus Nagytemplom tornyában. Sajnos röptét nem sikerült elkapni róla, mert egy óra várakozás után sem akart felrepülni, nekem meg programom volt... délután 3-kor meg már temészetesen nem volt ott, de még fél 5-kor sem.
Új felhasználót kellett regisztrálnom, olyan régen voltam már itt:D
Szóval én is most ezt a Fényképész és Fotótermék kereskedőt nyomom, én nem a drága felnőttképzésre jelentkeztem,hanem a 2 éves, nappali képzésre, ez ingyenes, már másfél éve itt vagyok, és májusban meg is lesz a papírom!:)
Vannak előnyei és hátrányai is a dolognak, ha valakit érdekel részletesebben az iskola, akkor szívesen mesélek róla a március 15-i talin!;)
Én is autodidakta módon sajátíottam/sajátítok el sok dolgot. Ezzel az az egy bajom, hogy mindig csak annyit foglalkozok vele, ill. annyit tanulok meg, ami pont érdekel, vagy amire pont szükségem van. És így biztos vannak olyan fontos alapok, amik kimaradtak/kimaradnak. Még weblap fejlesztésnél ok, mert van időd utánanézni...de egy emberfotózásnál...(egy életre elveheted az embernek a kedvét attól, hogy később kamera elé álljon), vagy egy eseményfotózásnál ezt nem teheted meg.
Kb. 1 éve van fotós cuccom. Célirányosan azért ruháztunk be rá, hogy a későbbiekben fotósként dolgozhassak. Lehet, hogy azt kellene most mondanom, hogy már gyermekkorom óta epekedtem, hogy kezembe vehessem édesapám Zenit-jét és már több mint 10 éve amatőr szinten kattintgatok, de ez nem igaz. Mivel fél évig nem tudtam fotózni, mert Lengyelországban voltam, a fotós cucc meg itthon, most haladtam túl "az első 10.000 legrosszabb képemen". Ma Magyarországon ha életben akarsz maradni, nincs sok opciód. Így hát eldöntöttem, hogy kezembe veszem a sorsom és autodidakta módon megpróbálok felhalmozni olyan tudást, ami érdekel. Nagyapám így lett esküvői zenész. Így tanult meg hegedülni, trombitázni, cimbalmozni és így építette fel a családi házunkat. Mondanom sem kell, a TSZ-ben kapott fizetéséből az erdészetben nem tudott volna felhúzni egy házat. Hasonló megfontolásból álltam neki a web dizájnnak és a fotózásnak. Persze még ezek közül semelyiket nem művelem olyan szinten, hogy kikiálthassam magam web dizájnernek, vagy fotósnak, de most még nem is ez a célom, csak annyi, hogy napról napra egyre többet tudjak. Eddig még pénzért nem fotóztam. Nem is tehetném, hiszen nem vagyok fotós. Se gyakorlat szempontjából, se végzettség szempontjából, de úgy érzem, hogy jó úton haladok.
Iskolarendszerben kitanult vállalkozó VS autodidakta módon tanuló szabadúszó:
Megértem, hogy az iskolarendszerben tanuló webdizájnerek és fotósok utálnak minket, mert "elveszik a munkát". Azonban a mi szemünkben az iskolarendszerben kitanult, magát ettől profinak képzelő amatőr ugyanúgy ellenszenvet vált ki, mert "elveszi a munkát". Mert ő megteheti, mert az állam védi, mert valószínűleg olcsó lesz (ha tisztában van a tudásával és a képességeivel). Ne értsetek félre, nem arra gondolok, aki iskolarendszerben tanult és jó. Mert valószínűleg ő ugyanolyan ügyes lenne, ha a szabadúszó autodidakta utat járta volna végig. Hanem nemes egyszerűséggel szemünkben utálat övezi azon b*lfaszt, aki pl. informatikus mérnökként felveszi az 5 kis kreditjét a Premiere Pro ismeretekért, azon tudásért, amit mi, szabadúszók az első videóprojektünk megvágása során, vagy Lynda.com oktató videókból magunkba szívunk. Ő diplomát kap, nekünk meg még csak szakmánk se lesz. Marad a feketepiac, meg az örökös izgulás, nehogy a kliens felnyomjon.
Az én szememben ez nem OKJ-t végzett VS szabadúszó ellentét, hanem önfejlődésre vágyó VS "villanyszerelő OKJ-s" ellentét.
Két év nagyidő. Pláne azért, hogy legyen egy szakmánk, amivel vállalkozást indíthassunk, majd fizethessük a magyar adóterheket és megpróbáljunk életben maradni a magyar piacon. Azonban én szerencsére könnyebb pozícióban vagyok. Mert már megvan a technikám. Egy nagyon jó technikám. Innentől kezdve a világ szeme rajtam van. Azt, hogy elb*szom-e a jövőm, vagy sem, csak rajtam múlik. Mint ahogy minden más is egy autodidakta módon tanuló szabadúszó esetében. Mi sohasem fogunk azon nyavalyogni, hogy azért lett sz*r az esküvői videó, meg a fotók, mert nem részesültünk kellően jó képzésben. Tudjuk, hogy ha valamit elcseszünk, azért csak mi vagyunk a felelősek. Nem úgy tekintünk egy rendezvény videós OKJ-ra, hogy ha elvégezzük, akkor utána mindent tudunk és biztos megélhetésünk lesz.
Számomra ezen okok miatt felháborító, hogy minden művészetis tevékenység jogszerű végzését végzettséghez kötik. Vajon volt-e festői végzettsége Da Vinci-nek!? Non-szensz.
Ezért aztán ne lepődjünk meg azon, hogy ha netán egy szabadúszó felhalmoz egy bizonyos tudást, ugyanúgy külföldön próbál majd szerencsét, mint a szobafestőink Angliában vagy az orvosaink. Én se vagyok hülye. Ha netán 10 év múlva nagyon jól fotóznék, én is szerencsét próbálnák Amerikában. De ne szaladjunk ennyire előre, első körben meg kell tanulni fotózni. :)
Intermezzo vége. Kérdés: olyat hallottam, hogy vannak bizonyos rokon szakmák, amivel lehet alkalmi módon (tehát nem életvitel szerűen) fotós tevékenységet vállalni? Nem tudja valaki, hogy mik ezek? A web dizájnnal, web programozással mi a helyzet? Azok is végzettséghez kötöttek? És a rendezvény videózás?
Igazad, van, de a fordítottja is pont ugyanígy igaz: Az, hogy valakinek papírja van róla, szintén nem jelenti azt, hogy:
- ért is hozzá - ért a vállalkozáshoz
Sőt, ha valaki 10-15 vagy 80 éve fotózik + még papírja is van róla sem jelenti azt, hogy:
- ért is hozzá - ért a vállalkozáshoz
Feltételezem, hogy jó szándék vezette a törvényalkotókat, hogy legalább így megpróbálják kiszűrni a kontárokat, de az látható, hogy nem működik. Legfeljebb csak a legális, adófizető vállakozói szférából szorítják ki őket, és kiszorítják azokat a valóban tehetséges, kreatív fotósokat is, akiknem egy szakképesítést igazoló OKJ végzettség megszerzése nem több egy újabb bürokratikus tehertételnél. (Sokan nem is vállalják fel, és maradnak a feketegazdaságban!) A fotózás, az fotózás. Ezen nem emberéletek múlnak! A piacon verseny van, aki akar vállalkozhasson fölösleges megkötések nélkül! Így is - úgy is a piac dönti majd el, ki a jó fotós! Magyarországon már el is döntötte: az olcsó fotós a jó fotós. :(
