Így igaz. Azt is mondjuk, hogy anyira csúnya, hogy már szép. A szép(ség) a csúnya(ság) hiánya, önmagában nem magyarázható.
Az ember mindent viszonyít valamihez, nem képes az objektív valóság látására. Sok jelentéktelen külsejű lány barátnősködik túlsúlyos pufi lánnyal, hogy mellette szebbnek tűnjön. Ugyanaz a hölgy más benyomást egy szépségkirálynő verseny döntősei között, és mást egy női hajléktalanszálló lakói között. Pedig az objektív valóság ugyanaz, csak mi annak érzékelésére képtelenek vagyunk.
A három lavóros kisérlet közismert. Ha a hidegből teszem a lábam a langyos lavórba, egészen másnak érzékelem, mintha ha forró lavórból tenném át. Pedig az objektív valóság az, ami a langyos lavórban van.
Mivel mindent csak viszonylatban, szubjektíven, valamihez viszonyítva tudunk érzékelni, így ha nincs viszonyítási alapunk, megszűnik az érzékelés is, ezért igaz, hogy ha minden szép volna, nem lenne smmi sem szép.
