Tudatmódosult órai jegyzet leledzik előttem. Próbálom kisilabizálni az évfolyamtársak alkotásait. Egyszercsak látom, hogy jön a szózat a litorális, parti övezetről (hidrobiológia a témakör amúgy). A fejezet következetesen a clitorális fogalmat alkalmazza. :-))))
Most olvastam, hogy az interfaszcikuláris kambium másik neve a nyalábközi kambium. A dióda rálás után hirtelen csak az interfasz jutott el a szememig, majd jött a nya(l?)-lábközi. Feladom.
"Szíve választottja az fogja gondolni, elvakította Önt a szerelem, ezért nem veszi észre az apró hibáit. Ez pedig jót tesz a lelkének, és erősíti az önbizalmát. Még az is lehet, hogy nem fogja leoltani a lámpát szeretkezéskor, és annak ellenére készségesen pucsít majd az ágyban, hogy meg van győződve róla, borzalmasan mutat hátulról. Ha fontos Önnek a szex, soha ne erősítse meg partnernője önkritikus megjegyzéseit."
Szégyen és gyalázat, hogy nekem kell elmagyaráznom, hogy mit jelent a pucsítás :-) Szóval ez az a mozdulat vagy tartás, amellyel az ember kidülleszti a fenekét. Ha rákeresel a neten, egészen érdekes szövegeket találni...
Nem tudom, mennyiben igaz a forrás, mindenesetre enélkül is gyönyörűen megállja a helyét az alábbi:
Idézet Grétsy László tanár úr egy előadásából:
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:
- Baszod, mi? - Á! - Át akarsz baszni, mi? - Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! - Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!
Fordítás:
- Lefeküdtél vele, mi? - Á! - Becsapsz, mi? - Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam:nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! - Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!
Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtol sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki!
Külön fel szeretném hívni a figyelmet a "baszik baszni" fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! ("Baszik baszni" = "Nem hajlandó szeretkezni", de "Baszni baszik" = "Nemi életet él ugyan... " [és úgy folytatódhatna például: "... csak épp nem énvelem"] Micsoda különbség!)
Mivel semmilyen gondot nem okoz a megértése, helyes. A nyelv a kommunikáció eszköze, nem igaz? Ez a szó ebben az alakban tökéletesen betölti azt a jelentésbeli funkciót, amit szántak neki.
nem vagyok nagy nyelvész, de ha azt mondjuk, hogy "mától", és nem azt, hogy "ma óta", akkor annak is helyesnek kell lennie, hogy "tegnaptól". ettől függetlenül a "tegnap óta" sztem jól hangzik, míg a "ma óta" nem éppen.
Újság címlapjáról: "Tegnaptól tilos a füstölnivaló népszerűsítése az Európai Unióban."
Helyes ez? Az én szám jobban kedvelné a "tegnap óta" tilos... változatot. Először arra gondoltam, hogy a -tóltől :) keverednek az idők, viszont ennél nem tudnám egzaktabban megfogalmazni a problémámat. Tehát a kérdésem az, hogy helyes-e a fenti és ha igen/nem, miért.
Igen, például Kigyo írja így, különösen bizonyos képzőket (bealkonyúl stb.). Érdekes módon versekben még ma is sokat használják így, a szó ritmusa miatt. Kigyo bizonyára titokban nagy versfaló. :-)
Hasonlóról jutott eszembe a "mindíg" és a "tanúl". Az egyik órámra egy 19. században kiadott könyvet kellett elolvasni, s abban olvastam többször is ezeket, illetve még ilyet: "annak a képviselőji".
Azt persze én is butaságnak tartom, amikor valaki rendszeresen írásban kommunikál - pl. fórumozik - és mégsem ragad rá a helyesírás. Az nagymértékű igénytelenségre vagy csökkent szellemi képességekre vall. Tudom, hogy ez sznobság, meg nem szép dolog, de nekem egyik sem szimpatikus.
Nem nevezném igénytelenségnek. Nem mindenkinek az az életfeladata, hogy írott szövegekkel foglalkozzon. A helyesírás meg nem szájhagyomány útján terjed. Beszélgettem már nagyon bölcs parasztnénikkel és parasztbácsikkal, akiknek gyanítom, hogy nemigen volt könyv a kezükben életükben. Biztos, hogy nem tudtak helyesen írni. Ettől függetlenül volt mit tanulnom tőlük.
látványosan nem is érdemes csatlakozni a helyesen írókhoz. egyszerűen nem árt kicsit odafigyelni. néha, ha világjobbító hangulatban vagyok, szólok egy-egy nagyobb hibáért, de ismerek olyan fórumozót, aki kifejezetten büszke arra, hogy pocsék a helyesírása, hiába javítod ki, esze ágában nincs megjegyezni, ne adj isten legközelebb már jól írni. ezekkel sincs baj, amíg senki nem tart fegyvert a fejemhez, hogy olvassam a hozzászólásaikat.
Lehet, hogy igénytelenségre vall, de én nem tudom magamat bosszantani a különféle helyesírási hibákon. Mert a mérgelődéssel csak a magam idegrendszerét tupírozom fel, aminek nem látom sok hasznát, s a helytelenül írókra ez nem hat. De azzal sem hatok a rosszabb írókra, ha látványosan a jól írókhoz csatlakozom. Viszont maga a téma érdekel, mert hiszek abban, hogy a nyelvi képességeink fejlesztése az agyi munkánk javulásával is együtt jár. További naiv hitem, hogy hiszek a kommunikációban és volt olyan ember, akinek tudtam segíteni és most is van, akin látom, hogy javul a helyesírása, mióta levelezünk. Ez olyan dolog, minthogy a Ti írásaitokat én is olvasom, s ami tetszik, igyekszem beépíteni a magam rendszerébe.
Szerintem nem olvasnak eleget, és így nem ragad meg bennük a szavak helyes írásképe. A fülük után mennek a helyesírásban, és hát a hallása sem mindenkinek tökéletes. Vagy azt is el tudom képzelni, hogy öregebb nagyszülők, falusi szülők még ténylegesen így ejtették ezeket a szavakat, és ezt tanulták meg tőlük.
