Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
A velencei kalmár Zsótér Sándor rendezésében, az egriek előadásában a POSZT-on.
Nekem csalódás, főképpen az előzetes várakozásomhoz képest. Nem derült ki számomra, miért vette elő pont ezt a súlyos darabot a rendező, miféle üzenetet akart közvetíteni vele.
Bármi is volt az, nekem nem jött át az előadásból, ám meglehet, hogy az én fülem volt rá süket.
Úgy vélem, A velencei kalmárt csak akkor érdemes, csak akkor lehet színre vinni, ha gondosan átgondolt a koncepció, ha új értelmezést kap a darab.
Ugyanis ez az a drámája Shakespeare-nek eredetileg vígjátéknak szánta , mely tán a legtöbb kérdést veti fel, és igen el lehet csúszni vele, ha nem kellő körültekintéssel rendezik meg.
Az az igazság, hogy Zsótér még csak el sem csúszott, mert a másfél órás játékidőben nem tudta ébren tartani a feszültséget, noha fölöttébb izgatottan ültem be az előadásra.
Készséggel elismerem, hogy fontos momentum a darabban Antonio szerelme Bassanio iránt, csak ez az olvasat engem csöppet sem érdekel, én Shylock alakjára vagyok kíváncsi, helyesebben arra, ki miként értelmezi.
Ehhez képest Shylock híres monológja alatt (Hát a zsidónak nincs szeme? A zsidónak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? ) Antonio váratlanul vetkőzni kezdett, és Shylock előtt idétlenül, meztelenül ugrálva elvonta a figyelmet.
Vagy tán Antonio ekképpen kokettált Shylock-kal?
Na, ez végképp nem kedvemre való értelmezés.
Shylocknak sem a komikus, sem a tragikus oldala nem volt igazán hangsúlyos, így aztán adódott, hogy ellankadt a figyelem, nem tudtam senkiért izgulni, sem az nem zaklatott föl, hogy kis híján kimetéli Shylock Antonio szívét, sem az, hogy milyen igazságtalanul szigorú ítéletet hoznak Shylock ellen.
Örülnék, ha valaki, aki még látta az előadást, megosztaná a fórumon a tapasztalatait.
Tegnap a Tavaszébredés c. musical premierjén voltam.
Hááááááááááááát, hogyis mondjam...........érdekes volt.Mindenesetre a gyerekemet nem vinném el, pedig a hirdetésben az áll, hogy minden szülőnek és gyereknek látni kell.
Ezüst minősítéssel jutalmazta a gyöngyösi Mozaik színtársulat legutóbbi előadását Nagy András László, a Magyar Színjátékos Szövetség elnöke és Soltinszky Tibor dramaturg.
Az amatőr csoport Peter Shaffer: Equus című darabját mutatta be az elmúlt hétvégén a Mátra Művelődési Központban. A zsűri úgy vélte: egy intelligens módon előadott darabot láttak, ami mentes volt az amatőr színészekre egyébként jellemző erőlködéstől, túljátszástól. Emellett a szakértők hangsúlyozták még a társulat gondos, elemző munkáját is. Válik István, a társulat vezetője, aki a darab rendezője is, elmondta: a csoport immár második alkalommal vett részt minősítő bemutatón. Az eddig megszerzett két ezüsre büszkék, melyek nem csupán presztízst jelentenek, hanem szakmai pályázatokon referenciaként is használhatják.
Tegnap (jan 31.) láttam a gyöngyösi Mozaik Színkör előadásában Peter Schafer EQUUS c-ű darabját.
Le a kalappal a társulat előtt. Mondhatni véletlenül ültem be és egy tipikus amatőrszínházi produkciót vártam..... ezzel szemben egy profi előadást kaptam. Saját zenével! Az elhíresült "Harry Potter"-es, "Broadway-os" sallang nélkül, érthetően, tisztán, mégis mindent szinte csak stilizálva adtak elő.
Aki tudja, nézze meg.
Adják még:
2009.02.01. 19 óra (vasárnap) 2009.02.07. 19 óra (szombat) 2009.02.08. 19 óra (vasárnap)
Budapest, IX.. kerület Zöld Macska Diákpince (Üllői út 95.)
A sztori:
Shaffer Equus című drámájában a nagykamasz Alan egy éjjel megvakít hat lovat. Alan agya rossz logikai láncban kapcsolt össze mozaikokat. Az agyában a lovak istenné váltak, Isten pedig nem szereti a paráznaságot, ő pedig az istállóban szeretkezett. Bűnének tehát Equus-isten a tanúja volt. Alanben kognitív disszonancia jött létre, amit valahogyan fel kellet oldania. A kedvesét választotta (nagyon helyesen), de ennek csak egy útja volt: vakká kellett tennie az istenét. Megvakította hát a lovakat.
A pszichológusa Dysar professzor teszi fel a kérdést: "Jó, visszavezetem Alant a valóságba, az általunk, normálisnak mondott emberek világába. De vajon ettől boldog lesz? Koherens világot teremtett magának, ha az nem is fedi le az objektív valóságot. A lovak nem istenek, nincsenek erkölcsi skrupulusaink, felénk emberek felé pedig végképp nincsenek. Vajon ha megfosztom ettől a belső logikával rendelkező valóságtól, az neki jobb lesz?"
Érdemes megnézni a csupa fiatalból álló társulat hiteles előadását, ha úgy tetszik segélykiáltását amit a társadalom perifériája felé sordródva saját magukat adva hallatnak.
Szereposztás: Martin Dysart, pszichiáter - Prezenszki Attila Alan Strang - Monostori Máté Frank Strang, az apa - Pócsik Attila (m.v.) Dora Strang, az anya - Grizner Henriett Hesther Salomon, bírónő - Polgár Eszter Dalton - Barbély Gábor (m.v.) / Farkas Zoltán Jill Mason - Bognár Anna Fiatal lovas/Vasgyúró - Pifkó Tamás Ápolónő - Lukács Orsolya és a LOVAK
A Fürdőszoba című darabot láttam. Hogyan is írjam szépen....gyalázatos volt. Folyamatosan dohányoznak a darabban van hogy egyszerre öten, felszínes poénok, olyan érzése van az embernek mintha a wc csésze és a pisilés lenne a központi téma. Hú de rossz volt!
Az első felvonást bírtam, azt is sűrű sóhajtozások közepette.
Mohácsit vádolom a lapos, unalmas, kínosabbnál kínosabb mondatokkal teli szövegért, amely Moliére kitűnő vígjátéka helyett itt elő volt vezetve.
Csupa fölösleges, funkciótlan holmival még külön megterhelte az előadást a rendező. Példának okáért, mi a nyűnek volt telrakva a szín akváriumokkal, mi célt szolgált a folytonos zenei aláfestés?
A színészek túlmozgásosak voltak, némelyik szörnyen közönséges, kellemetlen hangon sipítozott, de a ragyogó tehetségű aktor sem tudott volna mit kezdeni ezzel a sikerületlen dologgal.
Az 56/06... kaposvári előadása és a Képzelt beteg után azt szűrtem le a magam számára, hogy akkor járok a legjobban, ha messze elkerülöm Mohácsi rendezéseit.
Csalódás volt számomra ez az előadás. Az egekbe magasztalták jópár fórumon, én viszont csak undorral tudtam végignézni.
Meg kell azért jegyeznem, hogy voltak remek megoldások is: például a zenés-táncos performanszt kifejezetten élveztem; valamint minden elismerésem Keresztes Tamásé, akit törtek-zúztak a színpadon, szinte a darab összes szereplője belerúgott-ütött egyet; továbbá Dankó István bebizonyította számomra, hogy fiatal kora ellenére méltó vetélytársa a sokat tapasztalt művészeknek; végül - a véleményem szerint indokolatlanul alulfoglalkoztatott - Takátsy Péter is abszolút hiteles volt a szerepében, de mondhatom, hogy összeségében a színészek kihozták karakterükből a maximumot, azonban számomra az előadás így is gyomorforgatóra sikeredett, hála Bodó Viktor mindenféle gátlást levetkőző rendezésének. Tulajdonképpen kb. a darab közepéig elég jól bírtam a "kiképzést", amikor aztán a közös gátlástalanság kiverte a biztosítékot. De igyekeztem túlélni a hátralévő perceket.
Azt azért hozzá kell tennem a történethez, hogy az értelmetlen bohóckodára áhítozó színházlátogatóknak biztos elnyeri a tetszését, vagy az olyanoknak, akik élvezik a sok gátlástalan és undorító jelenetet, azonban nekem nem "jött be" az előadás, pedig már edzettnek mondhatom magamat e tekintetben pl a Shopping&fucking után.
Pesti Esti a Trafóban. Egy szkeccsparádé a Krétakör előadásában, most sajnálom igazán, hogy nem néztem meg a darabjaikat, most, hogy a búcsúelőadásaikat tartják. Nagyon profin összerakott, szívvel-lélekkel játszott darab, ez a társulat tényleg nagyon kellett ide. Ja, és felfedeztem egy fantasztikusan ragyogó tehetségű színésznőt, Sárosdi Lillát, le vagyok nyűgözve
Szigliget a Nemzetiben, kb. egy hónapja. Az idei évad legjobb vígjátéka. A Nemzeti társulatának színe-virága mókázik kacagtatóan. Gazsó György kettős szerepében tökéletes. Marton Róbert remek, Garas, Mertz nagy komédiások. Udvaros és Blaskó nekem néha sok egy kicsit, ez előbbinél jobban, utóbbinál kevésbé zavart. Rátóti annyira jó volt az esetlen férj szerepében, jaj, szétröhögtük magunkat.
Az előadás Hamvai Kornél átirata a Balmoral című darabból. Zseniális. Jó a sztori, a nyelvezet, jók a karakterek, az 50-es évek hangulata árad az egész este alatt. Babarczy rendezést sajnos most láttam először, de biztos nem utoljára. Többször nézős előadás.
Minden kisiskolás gyermeknek és szüleiknek csak ajánlani tudom: Illemtan gyerekeknek Kamilla bohóc előadásában, a Thália Új Stúdióban! Május 3-án és 4-én 15.00-kor és május 15-én 14.30-kor még megnézhetitek! Jegyek kaphatók a színházban (1000 Ft), ill. foglalhatók telefonon.
Műselyemlány/ Örkény színház/ Elég érdekes címet adtak neki,ki tudja miért? Egy személyes darab,picit aggódtam milyen lesz,1 szál ember egész este. Fantasztikus jó volt.Hámori Gabriella játsza,nagyon eredeti,humoros,kicsit szomorú,de a 2 óra úgy telt el/szünet nélkül/,hogy nem lehetett észre venni.Nézzétek meg nagyon jó!
Tartuffe a Nemzetiben. Még a múlt hónapban. Alföldi rendezés, akitől már láttam nagyon jót /A velencei kalmár/, merészet /Macbeth/, kacagtató-túlburjánzót/Figaró/ és nézhetetlent /A vihar/. De legalább 5 éve volt az utolsó is, így nagy várakozással vágtam bele, főleg, hogy ismét legkedvencebb László Zsoltom volt a címszereplő.
Alföldi rendezéseiben a legjobb, hogy egyszerűen jó színészekkel dolgozik. Itt is egytől egyig eltalálta a szereposztást, Stohl-László még mindig nagyon jók együtt, Udvaros, Rátóti, Csoma Judit, az ifjabbik Haumann, és a másik színész-gyerek: Gáspár Kata is illeszkedik az előadásba. Murányi Tündéé az egyik leghálásabb szerep, végre jónak láttam őt is, mostanában valahogy nem szokott tetszeni.
Az előadás legjobbja kétségtelenül az újrafordított szöveg: telve nyelvi leleménnyel, ami Parti Nagy Lajos érdeme. A rendezésben persze vannak alföldis gegek, túlzások, de összességében igen helyes előadás. Nagyon szépek a kosztümök, és ötletes a kerek színpad is. De azért a néhány évvel ezelőtti Katonás Tartuffe maradandóbb élmény volt, elsősorban a remek Máté Gábor-Orgonnak köszönhetően.
Sajnos nem tetszett. Közben azon tűnődtem, az irodalmi alapanyag lehet a hibás, az nem eléggé koherens, és hiába a tömérdek ötlet, a kiváló zene (a zeneszerző Szőke Szabolcs neve számomra már önmagában garancia volt), a szép díszlet - az előadás feledhető volt.
Mint később kiderült, a szöveget Szőke Szabolcs mindenféle egymáshoz nem igazán illő írásokból ollózta össze, például a Parasztbibliából, Spinozából, és ha csak e kettőt említem, már abból is sejthető, hogy az archaizáló, pajzán népies betétek a mélyen filozófikus részekkel ugyancsak fura egyveleget alkottak.
Szerepek értelemszerűen még csak elnagyoltan sem voltak felskiccelve, így aztán még Lukács Andor sem tudta csillogtatni oly vonzó tehetségét.
Egy-egy poén túlkoros lett, mert ami néhány másodpercig tréfás, nem feltétlenül érdemes tovább erőltetni, mert elveszti üdeségét.
Amiért mégis érdemes volt megnézni, az egyértelműen a zene volt: mindenféle zajkeltő alkalmatosságot lenyűgöző invencióval szólaltattak meg a zenész színészek.
*Kissé idétlen név egy színháznak, mint megtudtam, Halász Péternek volt ilyen című darabja, és a névadással rá emlékeznek. Amúgy a színházacska régi neve Stúdió K.
Én Kerek Vivien vagyok, a Párnaemberben a "mesebeli kislány" alakítója. Szeretném megköszönni a darabbal kapcsolatos véleményét, s szerény személyem bátornak nyilvánítását. Valóban nem volt könnyű feladat, és nagyon sok vita folyt arról, hogy benne legyek-e a darabban, vagy sem. Valóban elég kemény témája van a darabnak, (már ha szabad így fogalmaznom) de igazából nem olyan vészes. Nekem minden brutalitás ellenére nagy élményt kínált az, hogy szerepelhettem ebben a színdarabban. És mindenesetre, csak pozitívumokat tudnék felsorolni, azt itt átélt élményeimről. Tudom a színház nem csak móka és kacagás, ezért szeretném magam szoktatni ehhez az érzéshez, mielőtt komoly célokkal megpályáznám a szakmát. Ebbe az is beletartozik, hogy olyan szerepeket vállaljak el, aminek a témája nem a fiatal nézőknek való. Engem lelkileg egyáltalán nem viselt meg, viszont megértettem, és elfogadtam a témáját.
A színházért bármilyen áldozat meghozatalára képes vagyok. Örülök, hogy elnyerte a tetszését a darab, és további kellemes és izgalmas színházi élményeket kívánok!
