Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Az első felvonást bírtam, azt is sűrű sóhajtozások közepette.
Mohácsit vádolom a lapos, unalmas, kínosabbnál kínosabb mondatokkal teli szövegért, amely Moliére kitűnő vígjátéka helyett itt elő volt vezetve.
Csupa fölösleges, funkciótlan holmival még külön megterhelte az előadást a rendező. Példának okáért, mi a nyűnek volt telrakva a szín akváriumokkal, mi célt szolgált a folytonos zenei aláfestés?
A színészek túlmozgásosak voltak, némelyik szörnyen közönséges, kellemetlen hangon sipítozott, de a ragyogó tehetségű aktor sem tudott volna mit kezdeni ezzel a sikerületlen dologgal.
Az 56/06... kaposvári előadása és a Képzelt beteg után azt szűrtem le a magam számára, hogy akkor járok a legjobban, ha messze elkerülöm Mohácsi rendezéseit.
Csalódás volt számomra ez az előadás. Az egekbe magasztalták jópár fórumon, én viszont csak undorral tudtam végignézni.
Meg kell azért jegyeznem, hogy voltak remek megoldások is: például a zenés-táncos performanszt kifejezetten élveztem; valamint minden elismerésem Keresztes Tamásé, akit törtek-zúztak a színpadon, szinte a darab összes szereplője belerúgott-ütött egyet; továbbá Dankó István bebizonyította számomra, hogy fiatal kora ellenére méltó vetélytársa a sokat tapasztalt művészeknek; végül - a véleményem szerint indokolatlanul alulfoglalkoztatott - Takátsy Péter is abszolút hiteles volt a szerepében, de mondhatom, hogy összeségében a színészek kihozták karakterükből a maximumot, azonban számomra az előadás így is gyomorforgatóra sikeredett, hála Bodó Viktor mindenféle gátlást levetkőző rendezésének. Tulajdonképpen kb. a darab közepéig elég jól bírtam a "kiképzést", amikor aztán a közös gátlástalanság kiverte a biztosítékot. De igyekeztem túlélni a hátralévő perceket.
Azt azért hozzá kell tennem a történethez, hogy az értelmetlen bohóckodára áhítozó színházlátogatóknak biztos elnyeri a tetszését, vagy az olyanoknak, akik élvezik a sok gátlástalan és undorító jelenetet, azonban nekem nem "jött be" az előadás, pedig már edzettnek mondhatom magamat e tekintetben pl a Shopping&fucking után.
Pesti Esti a Trafóban. Egy szkeccsparádé a Krétakör előadásában, most sajnálom igazán, hogy nem néztem meg a darabjaikat, most, hogy a búcsúelőadásaikat tartják. Nagyon profin összerakott, szívvel-lélekkel játszott darab, ez a társulat tényleg nagyon kellett ide. Ja, és felfedeztem egy fantasztikusan ragyogó tehetségű színésznőt, Sárosdi Lillát, le vagyok nyűgözve
Szigliget a Nemzetiben, kb. egy hónapja. Az idei évad legjobb vígjátéka. A Nemzeti társulatának színe-virága mókázik kacagtatóan. Gazsó György kettős szerepében tökéletes. Marton Róbert remek, Garas, Mertz nagy komédiások. Udvaros és Blaskó nekem néha sok egy kicsit, ez előbbinél jobban, utóbbinál kevésbé zavart. Rátóti annyira jó volt az esetlen férj szerepében, jaj, szétröhögtük magunkat.
Az előadás Hamvai Kornél átirata a Balmoral című darabból. Zseniális. Jó a sztori, a nyelvezet, jók a karakterek, az 50-es évek hangulata árad az egész este alatt. Babarczy rendezést sajnos most láttam először, de biztos nem utoljára. Többször nézős előadás.
Minden kisiskolás gyermeknek és szüleiknek csak ajánlani tudom: Illemtan gyerekeknek Kamilla bohóc előadásában, a Thália Új Stúdióban! Május 3-án és 4-én 15.00-kor és május 15-én 14.30-kor még megnézhetitek! Jegyek kaphatók a színházban (1000 Ft), ill. foglalhatók telefonon.
Műselyemlány/ Örkény színház/ Elég érdekes címet adtak neki,ki tudja miért? Egy személyes darab,picit aggódtam milyen lesz,1 szál ember egész este. Fantasztikus jó volt.Hámori Gabriella játsza,nagyon eredeti,humoros,kicsit szomorú,de a 2 óra úgy telt el/szünet nélkül/,hogy nem lehetett észre venni.Nézzétek meg nagyon jó!
Tartuffe a Nemzetiben. Még a múlt hónapban. Alföldi rendezés, akitől már láttam nagyon jót /A velencei kalmár/, merészet /Macbeth/, kacagtató-túlburjánzót/Figaró/ és nézhetetlent /A vihar/. De legalább 5 éve volt az utolsó is, így nagy várakozással vágtam bele, főleg, hogy ismét legkedvencebb László Zsoltom volt a címszereplő.
Alföldi rendezéseiben a legjobb, hogy egyszerűen jó színészekkel dolgozik. Itt is egytől egyig eltalálta a szereposztást, Stohl-László még mindig nagyon jók együtt, Udvaros, Rátóti, Csoma Judit, az ifjabbik Haumann, és a másik színész-gyerek: Gáspár Kata is illeszkedik az előadásba. Murányi Tündéé az egyik leghálásabb szerep, végre jónak láttam őt is, mostanában valahogy nem szokott tetszeni.
Az előadás legjobbja kétségtelenül az újrafordított szöveg: telve nyelvi leleménnyel, ami Parti Nagy Lajos érdeme. A rendezésben persze vannak alföldis gegek, túlzások, de összességében igen helyes előadás. Nagyon szépek a kosztümök, és ötletes a kerek színpad is. De azért a néhány évvel ezelőtti Katonás Tartuffe maradandóbb élmény volt, elsősorban a remek Máté Gábor-Orgonnak köszönhetően.
Sajnos nem tetszett. Közben azon tűnődtem, az irodalmi alapanyag lehet a hibás, az nem eléggé koherens, és hiába a tömérdek ötlet, a kiváló zene (a zeneszerző Szőke Szabolcs neve számomra már önmagában garancia volt), a szép díszlet - az előadás feledhető volt.
Mint később kiderült, a szöveget Szőke Szabolcs mindenféle egymáshoz nem igazán illő írásokból ollózta össze, például a Parasztbibliából, Spinozából, és ha csak e kettőt említem, már abból is sejthető, hogy az archaizáló, pajzán népies betétek a mélyen filozófikus részekkel ugyancsak fura egyveleget alkottak.
Szerepek értelemszerűen még csak elnagyoltan sem voltak felskiccelve, így aztán még Lukács Andor sem tudta csillogtatni oly vonzó tehetségét.
Egy-egy poén túlkoros lett, mert ami néhány másodpercig tréfás, nem feltétlenül érdemes tovább erőltetni, mert elveszti üdeségét.
Amiért mégis érdemes volt megnézni, az egyértelműen a zene volt: mindenféle zajkeltő alkalmatosságot lenyűgöző invencióval szólaltattak meg a zenész színészek.
*Kissé idétlen név egy színháznak, mint megtudtam, Halász Péternek volt ilyen című darabja, és a névadással rá emlékeznek. Amúgy a színházacska régi neve Stúdió K.
Én Kerek Vivien vagyok, a Párnaemberben a "mesebeli kislány" alakítója. Szeretném megköszönni a darabbal kapcsolatos véleményét, s szerény személyem bátornak nyilvánítását. Valóban nem volt könnyű feladat, és nagyon sok vita folyt arról, hogy benne legyek-e a darabban, vagy sem. Valóban elég kemény témája van a darabnak, (már ha szabad így fogalmaznom) de igazából nem olyan vészes. Nekem minden brutalitás ellenére nagy élményt kínált az, hogy szerepelhettem ebben a színdarabban. És mindenesetre, csak pozitívumokat tudnék felsorolni, azt itt átélt élményeimről. Tudom a színház nem csak móka és kacagás, ezért szeretném magam szoktatni ehhez az érzéshez, mielőtt komoly célokkal megpályáznám a szakmát. Ebbe az is beletartozik, hogy olyan szerepeket vállaljak el, aminek a témája nem a fiatal nézőknek való. Engem lelkileg egyáltalán nem viselt meg, viszont megértettem, és elfogadtam a témáját.
A színházért bármilyen áldozat meghozatalára képes vagyok. Örülök, hogy elnyerte a tetszését a darab, és további kellemes és izgalmas színházi élményeket kívánok!
Szeretnék mindenkinek a figyelmébe ajánlani egy nagyon jó darabot, a KOLDUSOPERÁTt.Szerintem nagyon elgodnolkodtató és még vicces és szórakoztató is ahogy meg lett rendezve Rudas Attila által. Aki szeretne egy jó estét azt szeretettel várjuk Április 16, 23, Május 25, 26, Június 13, vagy 14.-én 19 órakkor a MOM Művelődési Központban(moszkvárol 4 megálló 61-es villamossal, kör alakú nagy épület) A belépő 800 ft, helyszínen kapható.
Lehet hogy elfogult vagyok :) de nekem tényleg hihetetlenül nagyon tetszik :) tehát ajánlom mindenkinek nagyon sok szeretettel!!!
Budapest Bábszínház: Minden egér szereti a sajtot. Gyerkőcöknek /4 és 8/ tetszett. Éppen elég hosszú, hogy bírja az aprónép türelemmel. Nem egy hatalmas történet, de helyesen előadva. Jegyszedők, büfé barátságos. Színházra ráférne egy teljes felújítás, főleg az előcsarnok-váró-büfé részlegre. Csak azt nem értem, hogy egy nem interaktív darabra, miért visznek el karonülőket, és 2 éveseket? Sajnos ez kissé bezavart.
VÍGSZÍNHÁZ HÁZI SZÍNPAD 2008. február 21-én, csütörtökön este 19.30
MANDALÁK Kortárs nõi irodalom színpadon
Bánki Éva, Erdõs Virág, Kiss Noémi és Szécsi Magda mûveibõl
Börcsök Enikõ, Cseh Judit, Danis Lídia, Eszenyi Enikõ, Igó Éva, Pap Vera, Tornyi Ildikó, Venczel Vera, Zeck Juli és Epres Attila olvasnak részleteket.
Milyen a híres nõi empátia? Együttérzõ és résztvevõ. Érdeklõdõ és önfeláldozó. Szolidáris és tettre kész. Nem rejti véka alá érzelmeit. Kérdez. Nem kíméli önmagát. Keresi határait. Határsértõ.
Kísérletet tesz arra, hogy helyreállítsa az ideális rendet, a kiáradás és visszaolvadás harmóniáját.
Ezen az estén a nõi mandalák mágikus, irodalmi terében a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erõ gyógyít a maga sajátos módján.
Szerkesztõk: Bódis Kriszta és Kiss Noémi Dramaturg: Deres Péter A rendezõ munkatársa: Viszt Attila
Rendezõ: Eszenyi Enikõ
Ha minden igaz, lesz folytatás is.
Csodálkoztam, mert telt ház. A kisebb-nagyobb bakik ellenére (összesen csak két próbára volt idő, előző éjjel és délelőtt) nagyon együtt volt a közönésg és a színészek, különösen Erdős Virág két prózaversén röhögtünk nagyot illetve hüledeztünk erősen (www.erdosvirag.hu).
A színészek ingyen játszottak, a jegy ára 1000 forint volt.
Ebben a darabban mindenki remekelt: a rendező (ifj.Bagossy László), a diszlet-jelmet tervező (Ignatovity Krisztina) és persze a cimszereplő: Hámori Gabriella. A darab megjelent Mo-n is 1933-ban magyarul, a szerző Irmgard Keun. A darab azóta eltűnt. Egyébként egyike volt azoknak a könyveknek, amit a náci rezsim tűzre vetett. De visszatérve az előadásra: azt gondoltam, hogy nagyon jónak kell ahhoz lenni, hogy egy monológot elvigyen egy szinésznő egyedül. Hámori birta. A figyelmem nem lankadt egyetlen percre sem. Egyfajta brechti minimál-játékot játszott, jelzésszerűen közölt bonyolult helyzeteket. Ugyanilyen jelzés-szerű volt a kosztűmje, hol egy szál bunda, hol egy kerek napszemüveg, hol új paróka jelezte, hogy máshol és más helyzetben van a szereplő. A szinpad is egyszerűsitett: csupán egy - talán a metrókban lévőkre emlékeztető - műanyag pad, és mellette óriás méretű, változó plakát, amelyen hol a korabeli festők művei (pl. Dix), hol politikai plakátok (nyilaskeresztes és lenines) közölték a nézővel az aktuális világra jellemző nézeteket, s itt az aktuális világ Berlin 1932-ben.
