Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Sziasztok, a 12 dühös-ben ismét nem csalódtam. Csak ajánlani tudom. A Győri Társulat játékában a meghatározó különbség, hogy itt nők alakítják az esküdteket (akik a darabban is nők), azaz kissé átalakították a forgatókönyvet. Nagy siker volt.
Lear király Szegeden, Zsótér rendezés. Nekem tetszett, de az ea. eléggé megosztja a nézőket. A tragédiát modern környezetbe helyezték (díszlet, jelmezek, szereplők egymáshoz viszonya), volt több nemcsere is. Az alapötletek sztem jók, viszont nem árt előtte alaposan elolvasni az eredeti szöveget, hogy minden érthető legyen.
Jövő héten megyünk Győrbe és sikerült jegyet szereznünk a 12 dühös emberre. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Azt hiszem csupa nő fogja játszani az esküdteket. Nemrég láttuk a Nemzetiben is, ami nagyon feltette a mércét...majd beszámolok róla jövő héten.
Nekem annak tűnt. Jó, a ripacsot visszavonom, inkább csak sok volt.
Ma viszont igazi színházat láttam, ami hiba nélküli volt. Végre! Valamennyi szereplő, a rendezés, és persze végre a darab is! /Nálam mostanában ez a gyenge pont/ De ugye Ibsen nekem nagy kedvenc, erre a darabra konkrétan 20 éve várok....
Ez A vadkacsa a Katonában olyan volt, mint a 90-es ávek elejének nagyszerű katonás darabjai. Nem volt benne semmi hókuszpókusz, egyszerű, emberi, fájdalmas. És Fullajtár megérdemelné már a Kossuth díjat.
És még végszónak annyit, hogy A párnaember magas üzemi hőfokot, és nagy koncentrációt igényel a nézőtől, aktív bevonódást, ami nagyon fárasztó! Akik nehéz nap utáni kikapcsolódásra vágynak, nem biztos, hogy felfrissülnének tőle, engem teljesen kiszívott. Aztán az agyam még ma is folyamatosan kattog rajta. :)
Tegnap a párommal megint abban a szerencsében volt részünk, hogy egy újabb remek darabot csíptünk el az egri kamarában. Címe: A párnaember, szerzője azt hiszem, a Kripli szerzője is Martin McDonagh.
Ez az író első darabja, de csak az utóbbi években fedezte fel a közönség, és játsza azóta is nagy sikerrel Brittanniában (és a Broadway-en). Az író későbbi műveivel ellentétben a történet teljesen fantáziaszülte orsázgban (egy diktatúra) és környezetben játszódik, és bár a Kriplit nem láttam még, itt szó nincs soványka történetről, sőt!
A sztorit nem részletezném, egyrészt rettenetesen bonyolult, és sokrétű, másrészt poénokat nem lőnék le, aki akarja, rákeres a neten. A műfaj is behatárolhatatlan, pillanatok alatt suhanunk át drámából szatírába, horrorból melodrámába, mint egy kiszámíthatatlanul kanyargó csúszdában, vagy egy megkergült hullámvasúton, legalábbis ilyesféle érzések kerítik hatalmába az embert a darabot látva.
Amennyire éles arányérzékről tanúskodik maga a mű, legalább annyira sikerült ezt az izgalmas sokk-paródiát a rendezőnek, Dömötör Andrásnak és a színészeinek megvalósítania. Megint csak azt kell mondjam, semmi melléfogás, semmi hiba. Bár egyesek vitatják a darab "tartalmiságát", hajlamosak semmit sem látni ott, ahol én legalábbis nagyon húsba vágó kérdésekkel találkoztam, az vitathatatlan, ha létezik egyfajta szerzői szándék az előadásmódot illetően, ennél passzentosabban nem valósulhatna meg.
Szinte pillanatról pillanatra zuhanok át a mélységes döbbenetből a feszítő nevetésig, sőt, röhögésig, hogy aztán a következő másodpercben újra lesápadjak. Kaszás Gergőt nem tudom eléggé dícsérni, szerintem óriási színész, és számomra kedves "modorossága" külön jót tesz az általa alakított Katurian Katuriannak. A két rendőrt alakító Mészáros Máté, és Gál Kristóf is lendületes expresszivitással alakít, ami azért is szép feladat, mert karaktereik igazából nem rendelkeznek koherens személyiséggel, amibe színészi rutinnal belezuttyanhatnának, ezzel szemben minden egyes jelenetük egy-egy helyzetgyakorlat. Schruff Milán kezdőként a gyépés Michal szerepében szintén nem valott szégyent.
A legdöbbenetesebb viszont számomra az ötödik szereplő, a "mesebeli" kislányt alakító Kerek Vivien feltűnése volt, aki egy olyan brutális szerepet kapott ennyi idősen, amit még liberális hozzáállású szülőként is megfontolnék, hogy merjem-e a gyerekem ilyesminek kitenni, és vajon mit ért meg ebből és hogyan csapódik le mindez benne. Mindenesetre nagyon bátor alakítás volt.
Külön kiemelném még a díszlet és vizuális megoldások megalkotóját: Katurián történeteinek Lego-emberkékkel való eljátszása egy webkamerán keresztül olyan ötlet, amire egy ilyen darabnak szüksége van, és kifejezetten feldobja az előadást, olyannyira, hogy betétként képes önálló kompozíciót alkotni (ha használhatok ilyen magasröptű kifejezéseket).
Mit mondhatnék még? Széles perspektívájú nézőknek ajánlom, még ezen az ősbemutatón is maradt üres szék a 2. szünet után, pedig azt hiszem, a plakátok alapján számítani lehetett bizonyos dolgokra.
láttam okt. 8-án a Kívülállókat a Merlinben. Az ókori Elektra-történetet dolgozta fel ugye Sartre: A legyekben, és ebből csinálta meg egy fiatal csapat a Kívülállók című előadást. A Jordán-Lukáts osztályban végzett két éve Tompa Ádám, aki az előadást rendezte, és több helyről szedett össze ismerősöket, akikkel játszatja, vagy hát ő maga is játssza az egyik szerepet felváltva a Gulyás Sándorral, aki Székesfehérváron játszik. Horváth Kristóf nagyszerű Oresztész volt, egyre inkább érzem rajta, hogy Maladypés évei alatt mennyit fejlődött, itt meg simán tudta vinni az egész előadást a hátán, mellette Sipos Verával, aki Elektraként egy elég szívszorongató lányt hozott. A zene, vagyis a dalok, amiket Pap Gábor szerzett, tisztán beleillenek Tompa Ádám képi világába, a bűnös város hangulatába, a téglák közé. Réthelyi András Jupitere, és a "romlott" Tzafetaas szintén végig szuperek voltak, Fekete Kata náthája, ha szabad ilyet mondani, jót tett a kegyetlen anya hangjának, és még ellenségesebbé vált az előadáson ülő gyerekek számára is (mint utóbb kiderült).
Remélem, azért színházi élményekről is fogunk még itt olvasni.
Idén A kriplivel kezdtem a Radnótiban. Gondoltam gyorsan megnézem még , mielőtt S.Judit átadja a szerepet. Sajnos a darab annyira nem fogott meg, de a színészi alakítások kiválóak, és a fordítás /Varró Dani/ élvezetessé teszi a kissé vérszegény sztorit.
Külön kiemelném Lengyel Tamást, akiről tényleg azt gondolod egész előadás alatt, hogy ő egy visszamaradt, beteg srác. Fantasztikus volt, utoljára Tóth Anita gyakorolt rám ilyen erős hatást kb. 10 éve a Katona Élnek, mint a disznók-jában.
Schell, Csomós, Schneider Z, szokásosan kiválóak, Szombathy zseniális, de ezen már nem lepődök meg. Kulka most annyira nem volt különleges számomra, pedig őt nagyon kedvelem. Egyedül a Helent játszó lány /Pálfi Kata?/ volt nekem túl harsány, már-már ripacskodó.
Következő menet: A vadkacsa a Katonában. Már nagyon várom. /Végre neten is lehet jegyet venni ide is!/
Priznic - Tünet Együttes Specko Jedno koncert Ektar koncert Bratka László emlékest (Rácz Attila-Tamási Zoltán-Bächer Iván) Szindbad dalok Álom-Kép-Tár - Barboncás Társulat, Szeged Juhász Gábor-trió Quartet Escualo koncertje Weiner-Szász Quintet koncertje Tin-Tin Quintet és Fekete Kovács Kornél koncertje
valamint a Hólyagcirkusz Társulat összes előadása (Hólyagcirkusz, Szemétre a vénasszonnyal, Zenekatasztrófa, Bohóc biblia, "Kedves Ismerősök", Keserű bolondok, Don Cristóbal pályázat, Csődcsicsergő).
Az Equust láttam csütörtökön, az egri Gárdonyi Géza Színházban.
Egyszerűen lenyűgöző volt. A darab, a színészek, a rendezés. De legfőképp a darab, nem is tudom, hogy hagyhattam ki eddig ezt a gyöngyszemet. Nálam egyértelműen és azonnal az 5 legjobb színpadi mű közé ugrott fel. A legeslegeleje még kissé túl hagyományos dialógusformálás az én ízlésemnek (mondjuk egy 73-as darabtól teljesen elfogadható), de aztán valami eszméletlen lesz.
Tunyogi Péter az elején még csak korrekten hozta Martin Dysart pszichiáter alakját, de a későbbiekre már ő is belelendült annyira, hogy a darab utolsó mondataitól, amik az ő szájából hangzottak el, már a hideg futkározott a hátamon. Nem keveset köszönhet az Alan Strang-et alakító bányai Miklósnak, aki korát meghazudtoló magabiztossággal, és elemi átszellemültséggel hozta a figurát, húzva magával az egész színházat.
Sztem remek ötlet volt a lovakat alakító lányok testhez simuló, majdnem áttetsző, fekete ruházata; rettentő erős erotikus kisugárzást adtak a kellő helyen, olyat, ami sztem egyértelműen ugrásra készen feszül a szövegben. Erre az erotikára pedig nagyon bátran játszottak rá a színészek.
A darab pedig csodálatosan következetes, Shaffer jócskán utánanézett a témának, kedvesem szakértő és jómagam félszakértő szemmel sem találtunk egy apró hibát sem Alan Strang tünettanának kibontakozásában. A zárás szinte kínálja a csapnivalóan rossz végeket, melyekben a remény és boldogság irreálisan mégis hihetően elérhetővé válna, de shaffer nem hibázik. Következetesen és kegyetlenül vág oda nekünk.
Nem a héten láttam, hanem tavaly, de többször is: Szöveg Színház előadása, Caryl Churchill: Sokan (A Number) Almási Sanya és Gulyás Ádám játsszák.
az RS9 Színházban vannak az előadások. Akit érdekel egy olyan kortárs dráma, ami szinte központozás nélküli, töredezett mondatokból áll, aki szereti, ha egy történet apró mozaikokból épül fel, és már majdnem vége, mire rájön, mi is történt valójában, annak való.
Figyelj, lécci ne csináld már ezt. Ez így nem pálya, az én kedvem pl. csak elveszed tőle ezzel az erőszakossággal. Ha láttad, inkább írj róla véleményt, azzal itt sokkal többre mész.
az ókori Elektra-történet feldolgozása Sartre: A legyek című művén keresztül. Rendezte: Tompa Ádám Zene: Pap Gábor Játsszák: Horváth Kristóf, Sipos Vera, Gulyás Sándor/Tompa Ádám, Tzafetaas, Fekete Kata, Réthelyi András
helyszín: Merlin Színház, Kamaraterem
jegyek: 317 9338, 06 70 622 5830 vagy e-mailben: julcsi.szabo@gmail.com
Nem tudod. Nem tudod. Az ember - figyelj, Eric, az ember azért akar társat magának, mert fél a sötétben. Fél egyedül. És akkor én rájövök, hogy akitől félek, pont azt sikerült ijedtemben kiválasztani magamnak. Az kódorgott évekig a lakásomban, és az feküdt az ágyamban, és figyelt engem álmomban, és az, amikor kiraktam végre, az osont éjjel az ablakom alatt. Én annyira féltem, hogy az eszemet vesztettem tőle, Eric. (...) Először azt hittem, hogy megőrültél, hogy megbuggyantál teljesen, Eric, elég félelmetes volt, amikor negyvenkét napon át minden nap küldtél egy lábtörlőt (...) nagyon későn esett le, hogy teljesen normális vagy, nem az a bajod neked, hogy nem vagy normális, hanem hogy gonosz vagy, Eric, gonosz vagy. Hogy gonosz vagy.
Nyáron a Tavasz ébredését Zsámbékon (Wedekind dráma alapján, debreceni vendégjáték, Horváth Csaba rendezte, táncos-prózás darab). Megosztó előadás, de nekem nagyon tetszett. Legjobban Zarnóczai Gizella, de a többiek játéka is. Tavasszal Vagina Monológok a Tháliában, szintén tetszett.
Marica Grófnő, Szeged, Szabadtéri, Eszenyi rendezésében, a világhírű Lukács Gyöngyi operaénekesnővel a címszerepben, Kentaur díszletekkel.
Bár nem vagyok oda a zenés színházért, összességében igen tetszett az előadás.
Vitathatatlanul Nagy Ervin volt a Legnagyobb. Prózai színész létére igen jól énekelt, és hát mit mondjak? Meghajlok a színészete előtt. Hatalmas rendezői ötlettel sérülten is tökéletes táncos-komikus volt. Maricát sajnos éneklés közben szinte egyáltalán nem lehetett érteni, prózai hangja kissé kellemetlen, sőt megkockáztatom: akcentussal beszél magyarul, de meglepően jó volt a prózai részekben. Nyári Zoltán hangja gyönyörű, minden egyes szava érthető ének, és beszéd közben is. Zeneileg csodálatos. Sajnos színészként már nem igazán/vagy túl jó volt Ervin?/ és véleményem szerint mozgása is /táncok/ hagy kivánni valót maga után.
Igen tetszett még Pindroch, akit egyébként nagyon nem kedvelek: bohóc volt, a közönség nagyon megvette a poénjait. Lehoczky Zsuzsát élmény volt látni, hallani, gyönyörűen ejti a szavakat, és nagyon jó volt a négy fiatal fiúval, akik közül kiemelkedett Karácsonyi Z. énekhangja. Meg egyébként is ő volt a legviccesebb. Nekem Peller Anna is kellemes élmény volt, nem láttam még színpadon. Szőts Artur pedig sem megjelenésében, sem énekhangban, sem színészileg nem vehette fel a versenyt Ervinnel, megbízható, átlagos alakítást nyújtott. Tordy Gézát nagyon kedvelem-de bevallom- nem ez lesz a kedvenc szerepem tőle. És igen jó volt a díszlet, a jelmezek/egy-két kivétellel-, a tánc-és énekkar, na meg a zenekar. Sajnos egy kissé hosszúra sikerült, néhány áriát húzhattak volna belőle, de összességében egy-két blődséget leszámítva igen jó élményekkel távoztunk
Én kijöttem volna legszívesebben 15 perc után, de aki kísért neki teljesen más miatt a darab a silánysága ellenére hordozott az életéhez kapcsolódó másmilyen mondanivalót, így a rá való tekintettel maradtam.
Én valami Shakespeare darabról jöttem ki a Magyar színházból 3 éve. Valami nőt lógattak egy ketrecben és ordított :)
Szerintem a Spanyol tragédiát érdemes a Hamlettel együtt, lehetőleg egymáshoz közeli időpontokban megnézni és a kettőt együtt kezelni. Szerintem a Sp. tr. (egyetérve a hivatásos elemzőkkel) valóban a Hamlet előszele, kicsit gyengébb stilisztikával.
Ami viszont a magánvéleményem, hogy a Sp. tr. sokkal érzelmesebb, keményebb, szenvedélyesebb, sőt talán tragikusabb. Hozzáteszem, hogy a spanyol szó hallatán zsigerből számítottam is a maximális temperamentumra a darabban.
Mi a párommal egyébként mindkét darabot kamara-környezetben láttuk, és ez különösen élvezhetővé tette a műveket.
