Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Ha még nem későn írok....Játékszín : Primadonnák, Napsugárfiúk, A Hölgy fecseg és nyomoz, Vidám kísértet...Budapesti Operettszínház : Mágnás Miska --- már vagy 8-adjára nézzük idén --- Átrium filmszínház : Őrült nők ketrece ---zenés de nevetős, és elgondolkodtató ---!!
Nézhető, szerethető musical elég jó dalokkal, jó énekes teljesítményekkel. Vágó Zsuzsi nagyon szépen énekel, jók a lányok a mellékszerepekben. A regényt és a filmet nem éri utol, de egyszer érdemes megnézni.
A Nyomorultak_Szegedi Szabadtéri
Meg kellet nézni, Debreczeny Csabát nagyon szerettem volna látni Javert-ként. Sajnos úgy éreztem, hogy vagy az éneklése kopott meg, vagy a hangszínének nem megfelelő volt néhány dal. Játéka lenyűgöző volt. Nekem Zöld Csaba sem volt teljesen meggyőző Jan Vealjan. A lefgobban Solti Ádám tetszett Mariusként, játéka, megjelenése, hangja, minden tökéletes volt. Sajnos az összes próbát elmosta az eső, ez érezhető volt a hangosításoknál. Sáfár Mónikát nagyon kedvelem, de sokszor nem értettem az énekét, és szerintem túl harsányra sikerült a szerep. Vágó Betti gyönyörűen énekelte Fantine dalát.
Anconai Szerelmesek-Székesfehérvár
Ez volt kb. az ötödik Anconai, amit láttam, mind közül a leggyengébb. Sajnos Hirtling túl öreg, és kissé ripacs is volt volt Thomao Nocomaconak, inkább nagyapja lehetett volna Varga Lilinek, aki először nem tetszett színpadon. A dalok meghaladták éneklési képességét. A legjobban Ágoston Péter Giovannija, és Varga Gabriella Drusillája tetszett, Varga Mária hiába jó prózában, nulla hanggal nem tudom, hogy kerülhetett bele egy zenés előadásba. A többi színész felejthető volt, a jelmezek pocsékak.
Billy Elliott-Opera
Szirtes Tamás rendezése néha érthetetlen/a darab során miért is vannak tütüben a bányászok??/ Billy és Michael kapcsolatában miért nem jelenik meg Michael vonzódása Billy iránt?/, de előnye, hogy nagyszerű gyerekszereplőket talált, valamint a kórus, a kar éneklése, mozgatása nagyon jól sikerült és hatásos. Jók a mellékszereplők. Sajnos magyar fülnek néha nagyon erősek a káromkodások, bár a közönség elég jól derül a csúnya beszéden. Németh Kristóf nem énekel elég jól, Bencze Ilona és Borbély Richárd olyan szinten túljátszották szerepeiket, mintha egy Gálvölgyi Showban volnának. Ladinek Judit jó volt, Ekanem Bálint igen tetszett a zongorista szerepében. Kökény-Hámori Kamill csodálatos Billy volt, megjelenése, magas, nyúlánk testalkata, gyönyörű mozdulatai, teljesen természetes játéka, és mindehhez gyönyörű énekhangja lenyűgözött. Lukács Olivér nagyon kidolgozott tánctudása, mókázó kedve és hibátlan éneklése felejthetetlen. A két gyerekszereplő mellett nekem leginkább Simon Boglárka csodálatos éneklése tetszett.
Abigail bulija_Kamra
A Katona öt kiváló színésze Ascher Tamás nagyon pontos rendezésében. A történet nem is lényeges, az öt ember egymáshoz való viszonya, a játszmák, a hetvenes évek hangulata, a ruhák és díszletek, a női és férfi játszmák, a nevettető és elgondolkodtató szituációk. Rezes Judit és Jordán Adél sziporkáznak, Ónodi Eszter hihetetlenül más karakterként mint megszoktuk, Kocsis Gergely és Ötvös András a két szerencsétlen pasi. Jó szórakozás, és utána nagyon lehet rajta agyalni.
Mindig a vígjáték a legnehezebb, mert nehéz eltalálni, hogy ne legyen ripacskodás. Vannak olyan darabok, amiken szakad a közönség, én meg inkább kínosan feszengtem: Ma este megbukunk, Legyen a feleségem..
Amit láttam, vidám, és ajánlok: A csemegepultos naplója -Ötvös András remeklése
Bagoly és cica Jordán Adéllal és Szabó-Kimmel Tamással
Ezek mennek szerintem nyáron is itt-ott.
Nem láttam, de megnézném, és megy még nyáron: Egy fenékkel két lovat, Liliomfi- Budaörs
Kőszínházban ősztől: Kaiseres Tv, Ungarn- Pintér Béla, Liliomfi -Örkény Színház, Tartuffe-Örkény Színház, A két Korea újraegyesítése-Katona
Ezek mind nagyon jók, talán a Bagoly és cica egy kicsit bulvárosabb, de nyári színháznak tökéletes.
Zenés, ha szeretitek: /ez a legnehezebb!!/
Csoportterápia-ez vicces, Római vakáció-itt mondjuk Fekete Ernő nem nagyon tud énekelni, de Nagy Dániel Viktorért érdemes megnézni. + Hernádi
Szeretném, ha javasolnátok valami olyan szinházi darabot, (föleg talán vigjáték) ami nektek tetszett. Gyakorlottabb szinházba járóktól kérdezném. KÉt lányommal mennék, akik 20-on évesek, közelebb a harminchoz. Most jött meg a kedvük egy szinházi előadásra. Szeretném, ha az első alkalommal keddvet kapjanak A SZINHÁZHOZ:)
Nézegetem a darabokat, de olyan sok van, hogy nem tudok választani.
Igazából a Mamma Miát megnézném, de jegy nincs rá belátható időn belül. Köszönöm az ötleteket!
Láttam mindkét darabot ebben az évadban. A Bernhardi-ügy nagyon jó kis előadás volt. Sajnos elég hátul ültem, és az Örkényben ez nem túl jó. Lehet, hogy újranézem. Mindenki nagyon koncentráltan játszott benne, és megértetem Nagy Zsolt szerződtetését is.
Az olaszliszkaiban nincs feloldás, persze, de az életben sem történt feloldás. Sem a tanár családja, sem maga Borbély Szilárd nem tudta sztem ezt feldolgozni. És nincs is megoldás, de azért kell beszélni róla, és örülök, hogy megszületett ez az előadás. Nekem még nagyon tetszett benne az általad említetteken kívül Tasnádi Bence is.
Pálos Hanna neve adta az apropót, hogy mégis írjak pár szót a POSZT-on látott Az olaszliszkai c. darabról, amelyben szintén szerepelt a színésznő, aki ebben is jó volt.
Sajnos a darab már távolról sem tetszett ennyire, mert feloldás nélkül maradt az ugyancsak felkavart indulat, melyet a magam részéről nem tudtam kezelni.
Érdekes volt a görög tragédiákra hajazó szerkezet, a kar, az időmértékes verselés, ámde a katarzis elmaradt. A feszültség csak egyre nőtt, és kibeszéletlen, elvarratlan maradt ez a szörnyű társadalmi probléma. Úgy olvastam, maga a szerző, Borbély Szilárd is ekképpen nyilatkozott a darabját illetően.
A színészek remekeltek, különösen a tanárt és az írót játszó Fekete Ernő és a már említett Pálos Hanna.
A Bernhardi-ügy - az Örkény Színház előadása, Ascher Tamás rendezése
Roppant erős hatású előadás, mondjuk elég jó irodalmi alapanyagból, Arthur Schnitzler drámájának színrevitele.
Több mint két óra, szünet és egyetlen pillanat üresjárat nélkül, feszes ritmusban, kitűnő színészekkel, direkt aktualizálást mellőzve.
Két előadás, ahol véleményem szerint szereposztásbeli tévedés történt:
Minden jó, ha vége jó-Katona
Nem ez a legjobb Shakespeare vígjáték, ez nyilvánvaló, de ahhoz képest elég jó kis előadás lett belőle, annak ellenére is, hogy Kovács Lehel egyszerűen számomra egy jó karakterszínész, és nem tudom hősszerelmes szerepkörben elfogadni. Tudom, a színház illúzió, de Pálos Hanna 170+-os karcsú Helenája mellett ténylegesen eltörpült Lehel. Jók voltak a főiskolás fiúk, különösen tetszett a nagyon magas srác, akiről az első felvonásban, amíg rajta volt a sapka, végig azt hittem, hogy Ficza István az Örkényből. Valamint a szőke fiú. Sajnos a neveket nem tudtam beazonosítani.
Legjobban tetszett Szacsvay, egyszerűen csodálatosan mondja a szöveget, és hát a legcinikusabb mondatok az ő szájából hangzanak el. Elek Ferit és a főiskolás Rujder Vivient emelném még ki. A jelmezek nagyon jók, és tetszett a cirkuszos ötlet is.
A Pál utcai fiúk- Vígszínház
Ezzel az előadással több bajom is volt. A szereposztás itt is ügyetlen: egyszerűen bárhogy húzza össze magát Vecsei Miklós, nem egy Nemecsek Ernő alkat, főként, hogy a tánckarban végig ott van egy külsőre teljesen nemecsekes fiú. Sajnos Vecsei énekelni sem tud olyan jól, hogy megértsük: miért ő játssza a szerepet. Énekelni egyébként elsősorban Wunderlich József /Boka/képes a szereplők közül, valamint a két Pásztort játszó Ember Márk és Nádas Gábor Dávid. Sajnos a zene /egy-két líraibb számtól eltekintve/ meg sem közelíti a Valahol Európában dallamait, néhol idegesítően dallamtalan, és olyan mély, hogy nem tudják kiénekelni. A dalszövegek néhol roppant kínosak, és erőltetettnek tűnnek, az egyik számban az ismétlés kb. 100x: éljen, éljen a grund! A darab túl hosszú, vannak teljesen felesleges számok, élvezhetetlen dalok. A mozgás, a dobolás nem elég hatásos. Józan László A dzsungel könyvében néhány éve leénekelt mindenkit, most vagy a hangja ment el, vagy a szám rossz, sajnáltam. Látszik, hogy sok energiát fordítottak a darabra, de lehet, hogy egy ifjúsági előadást nem a 73 éves Marton Lászlónak kellett volna rendeznie. Király Dániel kiábrándító volt szakállasan Pál utcai fiúként.
"Vastaps" - a pesti közönség mindig mindent ugyanolyan béna és monoton tapsorkánnal fogad és díjaz, mert fél őszintének lenni és mert egész egyszerűen nem tud különbséget tenni az ún. "meghökkentő, igaz művészet" és a gagyi érdekeskedés továbbá a vásári butáskodás között. Ugyanez sajnos a kritikusokra is elmondható, mert ahogy pl. Alföldi (és persze még sokan mások) mindig és mindenhol a közönség pofájába akarja vágni a tutit, úgy a kritikus is nyugodtan a rendező pofájába vághatná, hogy unalmas és önismétlő és blőd dolgot produkált.
Nagy reményekkel vágtam bele, hiszen néhány éve nagyon szerettem a Katonás előadást. Tenki Réka és Nagy Ervin párosára mai napig jól emlékszem. Sajnos itt pont a két főhős halványabb volt, az egyébként igen tehetséges Polgár Csabának szerintem nem sikerült Alfrédot megmutatnia. A rendezés és díszlet végtelenül /nekem túlságosan is/ letisztult. Bár tetszett benne Znamenák, de a Tündérkirály szerepe szerintem Debeczeny Csabáért kiáltott volna. A legmegrázóbb Für Anikó volt, a legnagyobb tapsot -abszolút megérdemelten a szinte végi színpadon lévő, élő, zenélő Kákonyi Árpád kapta.
Ma este megbukunk - Centrál Színház
Fájdalmasan blőd előadás. A gyerekeket vittük el rá, ők jól szórakoztak rajta. Bohózat persze, ezt tudtuk, de végtelenül bárgyú és idétlen. Még Janicsek Péter, Katona László és Cserna Antal sem tudta megmenteni ezt az előadást, bár ők legalább nem voltak kínosan gyengék. A közönség természetesen vastapssal díjazta...
Önkritikát gyakorlok, ennek folyományaként belátom, hogy mindig csak akkor írtam ide, amikor kutyaütő előadásokat láttam, ám most elérkezett a pillanat, mikor kifejezetten ajánlom megtekintésre ezt az előadást.
Mondjuk a Horgas testvérekben még soha nem csalódtam, bíztam bennük most is, és meg is feleltek e bizalomnak.
Feszesre, izgalmasra rendezte Horgas Ádám a darabot, a feszültséget gyakorta oldotta derültséget okozó momentumokkal, noha maga a szituáció a legkevésbé sem szolgálja a vidámságot.
Egy multi keres vezetőállásra embert, de igen különös állásinterjúra érkezik négy jelölt.
Csak kapkodják a fejüket, miféle elképesztő feladatokat kapnak, melyek végrehajtása során felmerül, hogy tán mégsem mindenki valódi jelölt, lehetséges, hogy van köztük beépített ember. Gyanakvással vizsgálgatják egymást, és a feszültség nőttön-nő.
(A félidőben elkezdtem pedzeni a megoldást, később kiderült, hogy eltaláltam.)
Négy kiváló színész játékát láttuk a darab hangulatához illő rideg díszletek közt, melyeket Horgas Péter tervezett.
Igaz, egyetértek, amúgy a darab is felejthető, amelyre a pécsi előadás rátett egy lapáttal. És még csak nem is Marlon Brando volt Kowalski!
Az az érdekes - érdekes? -, hogy vidéken egyszerűen nem bukhat meg előadás, mert mindent vastapssal jutalmaz a publikum. Na, ebben a vastapsban magunk részéről nem voltunk benne, bágyatag módon egyszer-kétszer összeütögettem a kezemet, és alig vártam, hogy a színházon kívül kerüljek.
Azt azonban megállapítottam, hogy feltűnően sűrűn köhécseltek a nézőtéren, amely félreérthetetlen jele az unalomnak.
Ugyanez Csáki Judit tollából, a mancsban: "Szívesen beszállnék egy elemző vitába Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjáról, és hosszan tudnék érvelni amellett, hogy mindent összevetve igazi giccsparádé az egész, kezdve a "fehér liget" nevű Blanche DuBois-val, folytatva a "persze hogy lengyel bevándorlóivadék", vadállati ösztönlény Stanleyvel, végezve a "persze hogy melegproblematika a háttérben" Blanche-frusztrációval. És akkor még nem említettem sem az "anya majma" Mitchet, sem az írói élethazugságokat."
Asszem nem mondok semmi újat, ha azt mondom, hogy soha a büdös életemben nem tudtam felfogni és valszeg nem is fogom sohasem megérteni, hogy ez a darab mi akar lenni. Színpadon szerencsére nem láttam, elég volt a film is, de egyszerűen nem érdekel, hidegen hagy, de még inkább felbosszant ez az testi-lelki katyvasz, ami ebből az egészből árad. Az egész qrvára melankolikus Dél, szélfújástól, forrómacskástól és villamosostól egy árva centet nem ér, egyszerűen nem értem, ki az az őrült, aki ezt 2016-ban és persze előtte is mindig újra és újra előveszi...
Ismét amolyan emberbaráti gesztusként lebeszélem a nagyérdeműt A vágy villamosa című előadás látogatásáról, legalábbis ami a pécsi színrevitelt illeti.
Az hagyján, hogy Rázga Miklós nem Elia Kazan, de egyszerűen nem látom be, miért kell mindenáron rendeznie, ha egyszer hozzá (ahhoz sem, teszem hozzá), amikor egy mákszemnyi invenció sem szorult belé.
Ha ennyi lenne csupán Tennessee Williams darabja, akkor már rég a megérdemelt felejtésé lenne.
Rázga végletekig szimplifikálta a szereplőket: Kowalski sima macsó bunkó (mondjuk még Köles Ferenc hozta ki a legtöbbet a figurából, egyedül őt tartottam szórakoztatónak), Blanche azonban magakellető ordas ribanc, akivel egy pillanatig sem lehet együtt érezni, ezért aztán a bukását sem övezi megrendültség, hanem lankasztó unalom, amely egyébként az egész második felvonást jellemezte.
Az eddig látott alakításaitól eltérően Darabont Mikold csüggesztően szenvelgett, rokkantként vonszolta magát végig a színen, ebből is úgy vélem, hogy a rendezői utasítás miatt nem tudott a szereppel mit kezdeni.
Kulcsár Viktória Stellaként tisztességes játék volt, talán az ő figurája nem is hagy olyan sok értelmezési eltérést.
Ja, és a fordító Hamvai Kornél lebutított nyelvezete is illett az előadáshoz, ha még nem mondtam volna elég rosszat az egész szcénáról.
Summa summarum: az ilyesféle színházzal kellene már sürgősen szakítani!
Nem hittem volna,hogy ennyire jó ez a színház...kis színház családias légkör,igényesen felújítva!!!
A darab fergeteges!!! Részemről megunhatatlan....jó szereposztás, poén-poén hátán nagyon jó dalok...egyszóval klassz!!!
Igen tudom nem a legjobb környéken van a színház...de ez miért akadály? Térfigyelő kamera a színház sarkánál...és polgárőrség kivezényelve előadásnapokon!!!
Átkozottul megdöbbentem, mikor a várt tütük helyett mindenféle szedett-vedett ruhákban jelentek meg a színpadon a táncosok, mert elfelejtettem, hogy Bozsik Yvette feldolgozásában vitték színre a balettet, és nem klasszikus balettet fogunk látni.
Hááát, a dekódolásba belefáradtam legkésőbb a második felvonáskor, és erősen sóvárogtam a klasszikus balett után. Kénytelen voltam valamelyest itthon pótolni a hiányt a youtube-ról.
Elképesztően átgondolatlan előadást láttam, burleszkes elemek keveredtek a lírai részekkel. Egyébként még a burleszkkel járt jól a publikum, legalábbis magam részéről minden elképedésem dacára óriásiakat hahotáztam.
Amint haladt az idő, egyre jobban zavart a zene és a tánc össze nem illése, egy idő után már csak a zenére figyeltem, az legalább maradéktalan élvezetet okozott.
A táncosok vitán felül jók voltak, hogy az újraértelmezés - szerintem - nem sikerült, nem az ő hibájuk.
Sajnos nekünk ez nem tetszett. A rendezés, és maga a darab is csalódást okozott, holott tizenéve nagyon jó volt az Alföldi-féle Haramiák Stohllal, László Zsolttal, Horváth Lilivel. Itt csak Hajduk volt remek, és talán még Orosz Ákos. De nem a színészeken múlt. Király Dániellel meg levágattatnám a szakállát, így semmi sem látszik az arcából, mintha maszkban lenne.
veszprémi színész Szalma Tamás Jágója amit elsőként említenék, ő viszi a darabot, mindenki más elhalványul mellette, ami jó is, de rossz is. Othello Nemcsák Károly, aki engem Orbán Viktorra emlékeztet alkatával (függetlenül a politikai megnyilvánulásoktól). Lehet, hogy velem van a baj, de nem nagyon értem néha, hogy mit mond, ez Bessenyei idejében nem volt téma. Szóval a cinikus és gonosz Jágó tündöklését és bukását láttam halovány asszisztálással.
Bár a végén a feleségek monológjai elég elgondolkoztatóak voltak. Hát nálam éppen hogy megérte a pénzem.
Most olvasom éppen Keszég Lászlót (bevallom, eddig nem találkoztam a nevével, buta vagyok és műveletlen, sajnos), hát nem tudom mi lesz ebből, de én azért drukkolok neki:
Egyébként nagyon szeretnék végre egy olyan rendezést látni, ahol nem a jól bejáratott színpadi kliséké a főszerep, hanem úgy igazán meg tudná érinteni a lelkemet. Sajnos eddig akármilyen nagy rácsodálkozni akarással próbáltam ezt elérni, mindig csalódnom kellett...
Amúgy olvasgatok erről a Closer-Közelebbről-ről, hát valóban csodálatos egy alkotás, abból a de kiafaszt érdekel típusból, amit az angolszász színház kb. 200 éve művel. Mintha sékszpír óta mind megzakkantak volna és csak bénaságokról tudnának írni ;-)
Amúgy meg Pécs, egyetemi város lévén, igenis lehetne izgalmas színházi műhely, bár ahogy a műsorból látom, a nagyszínpadot Maricáék és a Szentivánéji álom uralja, a kamarában meg ezek a furán könnyed, mégis komolykodni próbáló szerelmi bénaságok a menők...
Nagy kár, hogy a pécsiek nagy valószínűséggel nem látogatják ezt a topikot (egyáltalán látogatja valaki?), mert sok kellemetlen színházi élménytől óvnám meg őket. Ingyen, így nem kellene pénzt adni a jegyért.
Példának okáért a tegnapi bűnrossz Közelebb! c. szerencsétlenség megtekintésétől tántorítanám el a reménybeli publikumot.
Hallott már valaki Patricj Marberről, a szerzőről? Na ugye! Nem véletlenül, ugyanis nem volt egy szál gondolat sem a darabjában, azt a semmit azonban töméntelen bazdmeggel spékelte meg, hogy eredetinek tűnjön, vagy elfedje a semmit.
Mit mondjak, számomra nem sikerült fedetlenül hagyni, ott tátongott ásító szájával.
A színház felvezetése szerint igennagyon eredeti módon jeleníti meg a darab a szerelmi négyszöget, mely eredetiségből mi nem tapasztaltunk semmit, ámde lankadtan nézdegéltem mind sűrűbben az órámat, és módfelett bántam, hogy nem mentünk haza az első felvonás után.
Teljesen kimódolt szituációkban vergődtek a színészek, kicsit sem körvonalazott karakterek híján ki-ki a rutinjára hagyatkozott, már ha volt neki olyasvalamije. Rázga Miklósban nem véltem felfedezni effélét, minden ízében rettenetes volt, olykor az volt az érzésem, hirtelen nem találtak aktort, és beugrott a szerepbe az egyik kellékes.
Gyanítom, a vidéki színházakban nemigen lehet a színházi nyelvet forradalmasítani, nagy horderejű kísérletezés terepe sem lehet, ám egy tisztes színvonalat azért nem árt megütni, hogy a magamfajta igényesebb nézőt se riassza el a repertoárjával.
