Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Pálos Hanna neve adta az apropót, hogy mégis írjak pár szót a POSZT-on látott Az olaszliszkai c. darabról, amelyben szintén szerepelt a színésznő, aki ebben is jó volt.
Sajnos a darab már távolról sem tetszett ennyire, mert feloldás nélkül maradt az ugyancsak felkavart indulat, melyet a magam részéről nem tudtam kezelni.
Érdekes volt a görög tragédiákra hajazó szerkezet, a kar, az időmértékes verselés, ámde a katarzis elmaradt. A feszültség csak egyre nőtt, és kibeszéletlen, elvarratlan maradt ez a szörnyű társadalmi probléma. Úgy olvastam, maga a szerző, Borbély Szilárd is ekképpen nyilatkozott a darabját illetően.
A színészek remekeltek, különösen a tanárt és az írót játszó Fekete Ernő és a már említett Pálos Hanna.
A Bernhardi-ügy - az Örkény Színház előadása, Ascher Tamás rendezése
Roppant erős hatású előadás, mondjuk elég jó irodalmi alapanyagból, Arthur Schnitzler drámájának színrevitele.
Több mint két óra, szünet és egyetlen pillanat üresjárat nélkül, feszes ritmusban, kitűnő színészekkel, direkt aktualizálást mellőzve.
Két előadás, ahol véleményem szerint szereposztásbeli tévedés történt:
Minden jó, ha vége jó-Katona
Nem ez a legjobb Shakespeare vígjáték, ez nyilvánvaló, de ahhoz képest elég jó kis előadás lett belőle, annak ellenére is, hogy Kovács Lehel egyszerűen számomra egy jó karakterszínész, és nem tudom hősszerelmes szerepkörben elfogadni. Tudom, a színház illúzió, de Pálos Hanna 170+-os karcsú Helenája mellett ténylegesen eltörpült Lehel. Jók voltak a főiskolás fiúk, különösen tetszett a nagyon magas srác, akiről az első felvonásban, amíg rajta volt a sapka, végig azt hittem, hogy Ficza István az Örkényből. Valamint a szőke fiú. Sajnos a neveket nem tudtam beazonosítani.
Legjobban tetszett Szacsvay, egyszerűen csodálatosan mondja a szöveget, és hát a legcinikusabb mondatok az ő szájából hangzanak el. Elek Ferit és a főiskolás Rujder Vivient emelném még ki. A jelmezek nagyon jók, és tetszett a cirkuszos ötlet is.
A Pál utcai fiúk- Vígszínház
Ezzel az előadással több bajom is volt. A szereposztás itt is ügyetlen: egyszerűen bárhogy húzza össze magát Vecsei Miklós, nem egy Nemecsek Ernő alkat, főként, hogy a tánckarban végig ott van egy külsőre teljesen nemecsekes fiú. Sajnos Vecsei énekelni sem tud olyan jól, hogy megértsük: miért ő játssza a szerepet. Énekelni egyébként elsősorban Wunderlich József /Boka/képes a szereplők közül, valamint a két Pásztort játszó Ember Márk és Nádas Gábor Dávid. Sajnos a zene /egy-két líraibb számtól eltekintve/ meg sem közelíti a Valahol Európában dallamait, néhol idegesítően dallamtalan, és olyan mély, hogy nem tudják kiénekelni. A dalszövegek néhol roppant kínosak, és erőltetettnek tűnnek, az egyik számban az ismétlés kb. 100x: éljen, éljen a grund! A darab túl hosszú, vannak teljesen felesleges számok, élvezhetetlen dalok. A mozgás, a dobolás nem elég hatásos. Józan László A dzsungel könyvében néhány éve leénekelt mindenkit, most vagy a hangja ment el, vagy a szám rossz, sajnáltam. Látszik, hogy sok energiát fordítottak a darabra, de lehet, hogy egy ifjúsági előadást nem a 73 éves Marton Lászlónak kellett volna rendeznie. Király Dániel kiábrándító volt szakállasan Pál utcai fiúként.
"Vastaps" - a pesti közönség mindig mindent ugyanolyan béna és monoton tapsorkánnal fogad és díjaz, mert fél őszintének lenni és mert egész egyszerűen nem tud különbséget tenni az ún. "meghökkentő, igaz művészet" és a gagyi érdekeskedés továbbá a vásári butáskodás között. Ugyanez sajnos a kritikusokra is elmondható, mert ahogy pl. Alföldi (és persze még sokan mások) mindig és mindenhol a közönség pofájába akarja vágni a tutit, úgy a kritikus is nyugodtan a rendező pofájába vághatná, hogy unalmas és önismétlő és blőd dolgot produkált.
Nagy reményekkel vágtam bele, hiszen néhány éve nagyon szerettem a Katonás előadást. Tenki Réka és Nagy Ervin párosára mai napig jól emlékszem. Sajnos itt pont a két főhős halványabb volt, az egyébként igen tehetséges Polgár Csabának szerintem nem sikerült Alfrédot megmutatnia. A rendezés és díszlet végtelenül /nekem túlságosan is/ letisztult. Bár tetszett benne Znamenák, de a Tündérkirály szerepe szerintem Debeczeny Csabáért kiáltott volna. A legmegrázóbb Für Anikó volt, a legnagyobb tapsot -abszolút megérdemelten a szinte végi színpadon lévő, élő, zenélő Kákonyi Árpád kapta.
Ma este megbukunk - Centrál Színház
Fájdalmasan blőd előadás. A gyerekeket vittük el rá, ők jól szórakoztak rajta. Bohózat persze, ezt tudtuk, de végtelenül bárgyú és idétlen. Még Janicsek Péter, Katona László és Cserna Antal sem tudta megmenteni ezt az előadást, bár ők legalább nem voltak kínosan gyengék. A közönség természetesen vastapssal díjazta...
Önkritikát gyakorlok, ennek folyományaként belátom, hogy mindig csak akkor írtam ide, amikor kutyaütő előadásokat láttam, ám most elérkezett a pillanat, mikor kifejezetten ajánlom megtekintésre ezt az előadást.
Mondjuk a Horgas testvérekben még soha nem csalódtam, bíztam bennük most is, és meg is feleltek e bizalomnak.
Feszesre, izgalmasra rendezte Horgas Ádám a darabot, a feszültséget gyakorta oldotta derültséget okozó momentumokkal, noha maga a szituáció a legkevésbé sem szolgálja a vidámságot.
Egy multi keres vezetőállásra embert, de igen különös állásinterjúra érkezik négy jelölt.
Csak kapkodják a fejüket, miféle elképesztő feladatokat kapnak, melyek végrehajtása során felmerül, hogy tán mégsem mindenki valódi jelölt, lehetséges, hogy van köztük beépített ember. Gyanakvással vizsgálgatják egymást, és a feszültség nőttön-nő.
(A félidőben elkezdtem pedzeni a megoldást, később kiderült, hogy eltaláltam.)
Négy kiváló színész játékát láttuk a darab hangulatához illő rideg díszletek közt, melyeket Horgas Péter tervezett.
Igaz, egyetértek, amúgy a darab is felejthető, amelyre a pécsi előadás rátett egy lapáttal. És még csak nem is Marlon Brando volt Kowalski!
Az az érdekes - érdekes? -, hogy vidéken egyszerűen nem bukhat meg előadás, mert mindent vastapssal jutalmaz a publikum. Na, ebben a vastapsban magunk részéről nem voltunk benne, bágyatag módon egyszer-kétszer összeütögettem a kezemet, és alig vártam, hogy a színházon kívül kerüljek.
Azt azonban megállapítottam, hogy feltűnően sűrűn köhécseltek a nézőtéren, amely félreérthetetlen jele az unalomnak.
Ugyanez Csáki Judit tollából, a mancsban: "Szívesen beszállnék egy elemző vitába Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjáról, és hosszan tudnék érvelni amellett, hogy mindent összevetve igazi giccsparádé az egész, kezdve a "fehér liget" nevű Blanche DuBois-val, folytatva a "persze hogy lengyel bevándorlóivadék", vadállati ösztönlény Stanleyvel, végezve a "persze hogy melegproblematika a háttérben" Blanche-frusztrációval. És akkor még nem említettem sem az "anya majma" Mitchet, sem az írói élethazugságokat."
Asszem nem mondok semmi újat, ha azt mondom, hogy soha a büdös életemben nem tudtam felfogni és valszeg nem is fogom sohasem megérteni, hogy ez a darab mi akar lenni. Színpadon szerencsére nem láttam, elég volt a film is, de egyszerűen nem érdekel, hidegen hagy, de még inkább felbosszant ez az testi-lelki katyvasz, ami ebből az egészből árad. Az egész qrvára melankolikus Dél, szélfújástól, forrómacskástól és villamosostól egy árva centet nem ér, egyszerűen nem értem, ki az az őrült, aki ezt 2016-ban és persze előtte is mindig újra és újra előveszi...
Ismét amolyan emberbaráti gesztusként lebeszélem a nagyérdeműt A vágy villamosa című előadás látogatásáról, legalábbis ami a pécsi színrevitelt illeti.
Az hagyján, hogy Rázga Miklós nem Elia Kazan, de egyszerűen nem látom be, miért kell mindenáron rendeznie, ha egyszer hozzá (ahhoz sem, teszem hozzá), amikor egy mákszemnyi invenció sem szorult belé.
Ha ennyi lenne csupán Tennessee Williams darabja, akkor már rég a megérdemelt felejtésé lenne.
Rázga végletekig szimplifikálta a szereplőket: Kowalski sima macsó bunkó (mondjuk még Köles Ferenc hozta ki a legtöbbet a figurából, egyedül őt tartottam szórakoztatónak), Blanche azonban magakellető ordas ribanc, akivel egy pillanatig sem lehet együtt érezni, ezért aztán a bukását sem övezi megrendültség, hanem lankasztó unalom, amely egyébként az egész második felvonást jellemezte.
Az eddig látott alakításaitól eltérően Darabont Mikold csüggesztően szenvelgett, rokkantként vonszolta magát végig a színen, ebből is úgy vélem, hogy a rendezői utasítás miatt nem tudott a szereppel mit kezdeni.
Kulcsár Viktória Stellaként tisztességes játék volt, talán az ő figurája nem is hagy olyan sok értelmezési eltérést.
Ja, és a fordító Hamvai Kornél lebutított nyelvezete is illett az előadáshoz, ha még nem mondtam volna elég rosszat az egész szcénáról.
Summa summarum: az ilyesféle színházzal kellene már sürgősen szakítani!
Nem hittem volna,hogy ennyire jó ez a színház...kis színház családias légkör,igényesen felújítva!!!
A darab fergeteges!!! Részemről megunhatatlan....jó szereposztás, poén-poén hátán nagyon jó dalok...egyszóval klassz!!!
Igen tudom nem a legjobb környéken van a színház...de ez miért akadály? Térfigyelő kamera a színház sarkánál...és polgárőrség kivezényelve előadásnapokon!!!
Átkozottul megdöbbentem, mikor a várt tütük helyett mindenféle szedett-vedett ruhákban jelentek meg a színpadon a táncosok, mert elfelejtettem, hogy Bozsik Yvette feldolgozásában vitték színre a balettet, és nem klasszikus balettet fogunk látni.
Hááát, a dekódolásba belefáradtam legkésőbb a második felvonáskor, és erősen sóvárogtam a klasszikus balett után. Kénytelen voltam valamelyest itthon pótolni a hiányt a youtube-ról.
Elképesztően átgondolatlan előadást láttam, burleszkes elemek keveredtek a lírai részekkel. Egyébként még a burleszkkel járt jól a publikum, legalábbis magam részéről minden elképedésem dacára óriásiakat hahotáztam.
Amint haladt az idő, egyre jobban zavart a zene és a tánc össze nem illése, egy idő után már csak a zenére figyeltem, az legalább maradéktalan élvezetet okozott.
A táncosok vitán felül jók voltak, hogy az újraértelmezés - szerintem - nem sikerült, nem az ő hibájuk.
Sajnos nekünk ez nem tetszett. A rendezés, és maga a darab is csalódást okozott, holott tizenéve nagyon jó volt az Alföldi-féle Haramiák Stohllal, László Zsolttal, Horváth Lilivel. Itt csak Hajduk volt remek, és talán még Orosz Ákos. De nem a színészeken múlt. Király Dániellel meg levágattatnám a szakállát, így semmi sem látszik az arcából, mintha maszkban lenne.
veszprémi színész Szalma Tamás Jágója amit elsőként említenék, ő viszi a darabot, mindenki más elhalványul mellette, ami jó is, de rossz is. Othello Nemcsák Károly, aki engem Orbán Viktorra emlékeztet alkatával (függetlenül a politikai megnyilvánulásoktól). Lehet, hogy velem van a baj, de nem nagyon értem néha, hogy mit mond, ez Bessenyei idejében nem volt téma. Szóval a cinikus és gonosz Jágó tündöklését és bukását láttam halovány asszisztálással.
Bár a végén a feleségek monológjai elég elgondolkoztatóak voltak. Hát nálam éppen hogy megérte a pénzem.
Most olvasom éppen Keszég Lászlót (bevallom, eddig nem találkoztam a nevével, buta vagyok és műveletlen, sajnos), hát nem tudom mi lesz ebből, de én azért drukkolok neki:
Egyébként nagyon szeretnék végre egy olyan rendezést látni, ahol nem a jól bejáratott színpadi kliséké a főszerep, hanem úgy igazán meg tudná érinteni a lelkemet. Sajnos eddig akármilyen nagy rácsodálkozni akarással próbáltam ezt elérni, mindig csalódnom kellett...
Amúgy olvasgatok erről a Closer-Közelebbről-ről, hát valóban csodálatos egy alkotás, abból a de kiafaszt érdekel típusból, amit az angolszász színház kb. 200 éve művel. Mintha sékszpír óta mind megzakkantak volna és csak bénaságokról tudnának írni ;-)
Amúgy meg Pécs, egyetemi város lévén, igenis lehetne izgalmas színházi műhely, bár ahogy a műsorból látom, a nagyszínpadot Maricáék és a Szentivánéji álom uralja, a kamarában meg ezek a furán könnyed, mégis komolykodni próbáló szerelmi bénaságok a menők...
Nagy kár, hogy a pécsiek nagy valószínűséggel nem látogatják ezt a topikot (egyáltalán látogatja valaki?), mert sok kellemetlen színházi élménytől óvnám meg őket. Ingyen, így nem kellene pénzt adni a jegyért.
Példának okáért a tegnapi bűnrossz Közelebb! c. szerencsétlenség megtekintésétől tántorítanám el a reménybeli publikumot.
Hallott már valaki Patricj Marberről, a szerzőről? Na ugye! Nem véletlenül, ugyanis nem volt egy szál gondolat sem a darabjában, azt a semmit azonban töméntelen bazdmeggel spékelte meg, hogy eredetinek tűnjön, vagy elfedje a semmit.
Mit mondjak, számomra nem sikerült fedetlenül hagyni, ott tátongott ásító szájával.
A színház felvezetése szerint igennagyon eredeti módon jeleníti meg a darab a szerelmi négyszöget, mely eredetiségből mi nem tapasztaltunk semmit, ámde lankadtan nézdegéltem mind sűrűbben az órámat, és módfelett bántam, hogy nem mentünk haza az első felvonás után.
Teljesen kimódolt szituációkban vergődtek a színészek, kicsit sem körvonalazott karakterek híján ki-ki a rutinjára hagyatkozott, már ha volt neki olyasvalamije. Rázga Miklósban nem véltem felfedezni effélét, minden ízében rettenetes volt, olykor az volt az érzésem, hirtelen nem találtak aktort, és beugrott a szerepbe az egyik kellékes.
Gyanítom, a vidéki színházakban nemigen lehet a színházi nyelvet forradalmasítani, nagy horderejű kísérletezés terepe sem lehet, ám egy tisztes színvonalat azért nem árt megütni, hogy a magamfajta igényesebb nézőt se riassza el a repertoárjával.
Látta már valaki a Katonában AZ OLASZLISZKAI cimü drámát ??
mist olvastam el egy cikket Borbély Szilérdrol,akinek a szülei rablogyilkosság áldozatai lettek és 2011.ben irta meg ezt a drämát az OLASZLISZKAI cigány-lincselésröl..mint sokan tudják,akik emlékeznek 2006ban egy tanér elsodort egy kislänyt az autojával,aki kiszaladt az utra, semmi baja nem lett,mégis a tanárt a gyerek rokonai HALÀLRA verték a sajár gyerekei szeme láttára...
szoval erröl szól a dräma, a cikk szerint jo a rendezés Máté Gábortol
az áldozat Szögi Lajos csalädja a mai napig nem kapta meg a kértéritést..ezt tudhato volt, akkor is...
Ötvös András másfél órás, hihetetlenül szuggesztív és humoros lubickolása vagy húsz szereplő bőrébe bújva. Kár, hogy kicsit hátul ültünk, szerintem érdemes közelebb kerülni a színpadhoz, hogy még jobban átérezzük az atmoszférát. Kereskedelemben dolgozó, vagy csak szimplán piacra járóknak kötelező darab. Ötvös András remek!
A két Korea újraegyesítése-Katona
Bár nem szeretem az ilyen epizódokból álló darabokat, ez igazán tetszett. A remek színészi játék sokat segített a nem túl acélos darabon. Végig arra gondoltam, hogy ezt Pintér Bélának kellett volna kicsit meghúzni, vagy átírni. Leginkább Keresztes Tamás és Nagy Ervin játéka fogott meg. Érdemes megnézni.
Kissé bárgyú és a végletekig leegyszerűsített "fejlődésszínház", némiképp eltérve a könyv menetétől, nem feltétlenül előnyére. (De a könyvet egyelőre csak átfutottam, alaposan nem olvastam el, ezért erről bővebben nem tudok nyilatkozni.) A zene kellemes, bár csöppet sem erőteljes és emlékezetes; a színészek, bábosok ellenben ügyesek. De az erősen suta dramaturgia hazavágja az egészet, a japánul dumáló sárkánylány max. a felnőttek arcára csal gyorsan múló mosolyt, a kalózok úgy ahogy vannak fölöslegesek, a vándorlás motívuma elnagyolt. És hát maga a fejlődés is borzasztóan naiv és butácska módon van ábrázolva, azért pszichológiában kicsit is jártas emberek pontosan tudják, hogy a "megrázom magam és holnaptól minden másképp lesz" max. az amerikai filmekben működik, a való életben sajnos ennél sokkal keményebb és bonyolultabb öngerjesztő folyamatokról és pozitív- negatív visszacsatolásokról kéne beszéljünk, már ha vennénk a fáradtságot.
Összességében 6/10, a hatéves élvezte amíg néztük, de utána véletlenül sem hozta szóba, nem beszélt és mesélt róla, pedig elég nagy dumás de szemmel láthatóan nem érintette meg úgy igazán ez az egész.
Függöny fel! - a Centrál Színház előadás a keszthelyi kastélyparkban
Rettenetes!
Mind a darab, mind a rendezés, mind a színészek!
Azt nem tudom felfogni, miért gondolják egyesek, hogy nyaraláskor az emberek végképp meghülyülnek, és esztétikai elvárásukat sutba dobják, mint amolyan nyáron romlandó dolgot? A vakáció felmentést ad a minőség alól?
Ami azt illeti, a nézők többségére tényleg igaz volt valami ilyesmi, mert lelkesen nevetgéltek a bugyuta poénokon, az idétlen rohangáláson, a szörnyű hamis hangon megszólaló Pokorny Lián, az alpári, ízléstelen tréfákon.
Magunk részéről borzasztóan sajnáltuk a jegy árát, amely nem volt kevés. Nem is tudtuk kivárni az előadás végét, annyira színvonaltalan, csüggesztő pocsékság volt.
A rendező Puskás Tamást igen kedvelem, reméltem, nem ő követte el ezt az izét rendezésileg, de sajnos igen.
