Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Nem a héten látott előadásokról írnék, hanem lenne egy kérdésem hozzátok: milyen előadást ajánlotok péntek és szombat estére? Azon ritka alkalmak egyike lesz, h kettesben leszünk a párommal, és ilyenkor ki szoktam használni az alkalmat jó kis színházazásra, így várom az építő ötleteket:) Köszi előre is!
Kortárs tánc, vicces, érthető és elgondolkodtató. Érdemes bárhol elcsípni. Nők, pasik, helyzetek, majdnem klasszikus görög stílusban, mégis teljesen mai nyelven, mai helyzetekkel. Nagyon pozitív. Olyan kortárs tánc, ahol táncolnak és van egyszerűen felfogható történet is. Szeretem.
Vania Gala: Cooling down signs
Kizökkentő jelenetsorozat a tehetetlenség témát kerülgetve. Szép és összehangolt mozdulatok, táncos és mozgás színházi elemekkel. Szinte harapni lehetett a feszültséget a teremben. Nem biztos, hogy értem, hogy a lánynak miért kellett levetkőznie a végén, bár a kiszolgáltatottságot azzal az őszintén elveszettnek tűnő nézéssel azt hiszem jól ábrázolta. Érdemes megnézni.
Isteni színházat láttam nemrég: Országomat egy csókért, a Kőbányai Kulturális Központban, rég nem szórakoztam ilyen fergetegesen. Tehetséges, a szó jó értelmében komédiázó színészek, szuper díszlet, móka és kacagás:) És a kultúrközpont is kiváló, a jegyár pedig töredéke a belvárosi színházakénak. Úgyhogy bőven ki lehet fogni igényes szórakozást "vidéken" is, tényleg ajánlom szeretettel az előadást mindenkinek.
Kampf, a sepsiszentgyörgyiek előadása a Bethlen Színházban
Tévedés volt megnézni, és ami még rosszabb: tévedés volt megrendezni.
Barátaimmal értetlenkedve pislogtunk, ám ennek ellenére nagy tapsot kapott az előadás, mely tapsorkánban magunk is részt vettünk. Nem tudom, a publikum többi tagja mi okból díjazta vastapssal a produkciót, magunk részéről az előadók erőfeszítését köszöntük meg ekképpen.
A több mint áthallásos cím erősen kijelöli a tartalmat, mely tartalom az első képekben tüstént dekódolva is lett, ámde utána még hosszan ismétlődtek ugyanazon motívumok.
És azok a motívumok!
Minek táncoltatja a koreográfus azokat a színészeket, akik a legjobb akarat mellett sem tudják a testük fizikai korlátai miatt megcsinálni a kunsztokat. Nem volt jó nézni a pendely alól kivillanó hájréteget, a műtétre váró kidagadó visszeres lábakat. Egyszerűen csúnya volt!
A jelmez nélküliségnek megvan az az előnye, hogy kevés pénzbe kerül, azonban meggondolandó, hogy nem szép testek látványának kitegyék-e a nézőket, ha annak nincs külön üzenete.
A mozgásszínházi előadás első felét egy teljességgel érthetetlen rész követte, melyen - mint olvasom - nevetni kellett volna.
Nagyszerű, vicces , fordulatos. Eszméletlen jó karakterek a kisebb szerepekben. Schneider Zoltán meg szenzációs. Komolyan azt hittem, hogy ott kap infarktust a színpadon. Kedvencem a céges buli volt :)
Kaisers Tv, Ungarn-Pintér Béla
Éveket vártam rá, hogy lássak végre egy Pintér Béla-darabot. Megérte. Menjetek, nézzétek. Már, ha sikerül jegyet kapni.
Mephisto-Víg
Stohl András csodálatos alakítása. A többiek is rendben. Féltem, hogy a Vígszínház túl nagy lesz ehhez, de nem.
Danton halála-Víg
Nekem ez még jobb volt, mint a Mephisto. Nagyon nehéz, koncentrálni kell a szövegre végig. Fájdalmas áthallások a mára. Stohl és László Zsolt tökéletes párosa.
Mártírok- Kamra
Egy kamasz fiú útkeresése, mely vallási fanatizmussá lesz. A környezete reagálása: a tipikus igazgató, a tornatanár, az empatikus tanárnő. A nagyon jó színészi alakítások /Ónodi Eszter, Tasnádi Bence./ Különösen megfogott és elgondolgodtatott az anya-fiú kapcsolat. Kamaszokat nevelő szülőknek különösen ajánlom.
Az átlagost jóval meghaladó lendületű, jó humorú, trendi előadás, felnötteknek. Nekem tetszett, bár kicsit merész, itt-ott tán közönséges is a humora. Kár, hogy a rengeteg poéntól hangosan hahotázó közönség miatt sokszor nem hallható a következő vicc, de ez legyen a legnagyobb baj. A számomra nagyrészt ismeretlen szinészek kellemes csalódást okoznak, láthatóan jól érzik magukat a szerepekben. Tulajdonképpen rendben van az egész (ha már hibát keresünk, talán a diszlet igénytelen kissé), tessék megnézni!
Kicsit régebben láttam (kb.2 hete), nagyon jópofa, vicces, jó előadás. A darab és a rendezés jó hangulata átragad a szinészekre is, ettől aztán a végére már parádés az egész. Nagyon-nagyon ajánlom egy kellemes, vidám szórakoztató estének. (Az első felvonástól ne tessenek megijedni, az őrület ezután jön, és kiderül, hogy szükség volt az elejét is végigülni!) Külön nem érdemes kiemelni senkit, semmit, az egész úgy jó, ahogy van!
Nyugodtan kihagyható. A darab maga szinte menthetetlen, locsogó-fecsegő, amerikai katyvasz, amit még az egyetlen normális szálon futó, tragédiába forduló történés se dob fel. Ami mégis díjazható, az Hernádi Judit, aki tényleg mindent megtesz: profi, mint általában.
Az ünnep óta a legjobb, amit itt láttam. Börcsök Enikő, Stefanovics Angéla, Igó Éva, Eszenyi, de általában a többiek is tetszettek. Női darab, láthatóan a női közönséget sokkal jobban megfogta. Szép játék, bár kiszámítható, de mégis jó előadás. Ajánlom.
Pogány Judit, Molnár Piroska, Kerekes Éva, a többiek is mind. Nagyszerű, gyönyörű, kicsit sírós. Külön ajánlom azoknak, akiknek idősödő szülei vannak. Szívfájdító.
Mary Poppins Madách
A történetet imádom, rengetegszer olvastam. Profi előadás, nagyjából hibátlan. Legjobban Koós Réka tetszett. Azért nem nézném meg újra.
Black Comedy Centrál
Rövid, félreértésekre és helyzetkomikumra építő darab, Simon Kornél nagyszerű benne. A főszerepet Schmied Zoltán helyett Vári-Kovács Péternek adtam volna. Sajnos nem Pokorny Liával láttam, hiányzott. A darab egy könnyed vígjáték. Egyszeri szórakozásra tökéletes, másnap nem emlékszel rá. Az előadás előtti koncert nagyon-nagyon jó ötlet volt.
Jó szívvel nem ajánlom. Hosszú, zavaros, kellemetlen darab.
Színészek közül a főszereplők nem sok szót érdemelnek, Csányi nem ér föl a szerephez, nem is az ő karaktere igazán, Kováts Adél láthatóan nagyobb profizmussal, de szintén elbukik a sajátjában. Schneider Zoltán azonban egy-két jelenetben döbbenetesen jó, magasan a darab legjobb pillanatait hozza. Petrik Andrea szép, jól ráérzett a szerepre, kellemes csalódás.
Oscar. Főszereplők Józsa Imre, Vándor Éva, Zöld Csaba. Rendező Háda János. A József Attila Színház produkcióját tegnap a RaM Colosseumban adták. Sírva röhögős, Józsa zseniálisközeli benne, Vándor tüneményes. Kimondottan jó a szobalányt alakító Molnár Gyöngyi és aranyos a kislányt játszó ifjú színésznő
Keményen megdolgoztak a pénzükért, két felvonás több, mint és két és fél óra játékidő.
Persze semmi mélység, csak habkönnyű mulatság. Annak viszont osztályon felüli.
Igen, eljött az idő, hogy jót írhatok egy Vig/Pesti darabról! Hihetetlen, de egy kedves, vidám, profin megcsinált szinházat láttam, nagyon jól szórakoztam.
A Plautus szöveget fogyaszthatóra, frissre fordító Térey eltalálta a balanszot, nem vitte túlzásba a XXI. századi szlenget, laza nyelvi kifejezéseket, de azért jópofa, mai szöveget adott a színészeknek. A szinészek közül MÉSZÁROS MÁTÉ nevét kell megjegyezzük, nagyon sokoldalú, tehetséges ember, aki ráadásul jó iparos módjára az elejétől a végéig formában marad, hol hosszú monológot mond filozófiai tartalommal, hol rockot énekel, hol torkaszakadtából üvölt, mint egy náci diktátor. Vérprofi. (Megjegyzem, hogy láttam a Vigben a Zöld kilencesben, ott is kitűnő, kár hogy annak a darabnak a szinvonala elnyom minden pozitív megnyilvánulást.)
Tetszett még a főszereplő Csöre Gábor is, a szerepet mintha alkatára, karakterére írták volna, és persze szuper, mint rendesen a gyönyörű Bata Éva.
A szinpad gyönyörű, a hang (zene) stúdióminőségben szól.
A darab humora amúgy kicsit meglepő, rengeteg utalás van benne az elmúlt évtizedek jelenségeire is, így a közönség egy része nemigen ért meg minden poént, lehet ők kevésbé jól szórakoztak, mint én!
Már sokan írtak róla, tényleg jó, nézhető, élvezhető.
Schell Judit és Szombathy Gyula nagyon jó, Csányi hadar, mint mindíg, ez kicsit zavaró. Kár, hogy a gazdaságosság überelte a művészi szempontokat: engem itt is zavar, hogy egy-egy színész több mellékszerepet is játszik (pl. Szombathy hol a főszereplő Schell Judit apját, majd egy másik színben a gyerekét(!), de közben talán még egy másik karaktert is hozza)...
Nagyon jók ezek a színészek, ahogy maga a darab is. Kicsit zavart az a rész, ami túlságosan ráment a szexualitásra, és az egyik táncolós-zenés betét sem volt "olyan" jó, de egyébként nagyon elismerően tudok csak beszélni róla. Jó volt, kifejezetten, egyértelműen érdemes megnézni. Nem szoktam csalódni a Centrál Színház előadásaiban, határozottan jók.
Goldoni: A nyaralás a Katonában, Mohácsi rendezése. Nyögvenyelősen indul, aztán élvezhető lesz. Én nem vagyok Mohácsi rajongó, nekem ő általában túl sok. A darabot nem ismertem, hát nem egy világraszóló sztori. A katonás színészek nagyon jók, mindenki, mint mindig. Kiemelkedő a kisebb szerepekben Jordán Adél, Pálos Hanna, Tasnádi Bence. Vajdai Vilit jó volt újra itt látni.
Gorkij: Kispolgárok, Katonában, Zsámbéki rendezése. Nam volt rossz, ha nem a Katonában járok, akkor szuper, így csak egy átlagos előadás. Legjobban Ötvös András tetszett.
A tavalyi bemutatók többnyire jók voltak, bőven a vállalható kategórián belül. Az idei egy katasztrófa! Jövőre kliépek a bérletesek közül, majd arra veszek jegyet, ami jónak igérkezik.
Ha leszámítjuk állandó vesszőparipámat, hogy a közönség mindig röhög és ez a sírásig hergel minden alkalommal, majdnemhogy katartikus élmény.
Mácsai annyira jó, hogy nem tudok rá rosszat mondani, pedig isten látja lelkem, szeretnék, mert ilyen vagyok. Tényleg elhiszem neki, hogy ott helyben az egyszál fotelben ülve a saját életét meséli, olyannyira, hogy helyenként szerettem volna belekérdezni a történetbe. Ritka az ilyen.
Van néhány közönségkiszolgáló jelenet, amit nem is bánnék, ha azon mindenki jól kiröhögné magát, aztán csendben maradna, így egy kicsit kár.
Olyan finomsággal húzza szét a függönyt az ablakon, hogy egyszer a háború előtti polgári lét, aztán a háború, munkaszolgálat, aztán a hadifogság szobájába kukkanthassunk be, olyan finoman adagolja a borzalmakat, hogy tulajdonképpen nagyobb lelki teher nélkül is meg lehet úszni a darabot, ha valaki csak szórakozni megy. Könnyedén, magától értetődően meséli el saját állati sorba süllyedését, a rengeteg halált, amit végignézett, a saját kirekesztettségét, anyagi és szellemi nyomorúságát, ha jobban megnézzük, ez maga a groteszk, amiből teljes életműve építkezik.
Elmegyek talán rá még egyszer.
A Tótékat is érdemes megnézni, bár az első felvonás egy kicsit tingli, a második igen jó lett, és pompásak benne a színészek, kivált Epres Attila és Csuja.
Pénteken, az előadás napján neten vettem a jegyet, még sok volt - ez rossz előjelnek tűnt, de végülis kiderült, jó kis előadást láttunk, semmivel nem rosszabbat, mint a trendi szinházak egynémely teltházas darabja.
Pozitívum: a szinészi játék. Détár elbűvölő, szexi, de ha kell cinikus és kegyetlen, szóval igazi NŐ. ( Jelmeze különösen igényes, kicsit ki is lóg a darabból.) Szinpadi léte a pár évvel ezelőtti Tóth Enikőt idézi, aki hozzá hasonlóan egyszerre tudott jó lenni kisestélyiben és tangabugyiban is.
Rékasi kisujjból hozza a szerepet, egyszerű eszközökkel, túljátszás nélkül találja meg a gesztusokat, szövegtudása magabiztos.
A mellékeszerplők közül Végh Pétert jegyeztem meg, jól oldja meg valamennyi feladatot.
Negatívum: a rendezés. A darab itt-ott szétesik a sok "vágás" miatt: pár mondat után sötét, átrendezés, átöltözés, megint pár mondat, aztán kezdődik előlről. Ez a sok leállás nemcsak a nézőt zavarja (a szünetet kitöltő hangos zene ellenére), de láthatóan a színészi játékot is rontja a szétszabdaltság, mindíg kell pár másodperc a szerepbe való visszarendeződésig. A hosszabb egységes részeknél érezhetően felszabadultabb a játék, ilyenkor jönnek a hatásosabb mondatok, elmélyültebb szerepformálások.
A diszlet ugyancsak a negatív kategória: nem az a baj, hogy egyszerű, hanem az, hogy igénytelen, átgondolatlan.
Kicsit zavart még, hogy valamennyi mellékszerepet ugyanaz a két színész játsza, jó tudom a költségek, de ezt valahogy azért mégis máshogy kellene.
Összességében ajánlható, jó kis darab, szórakoztató és elgondolkodtató is egyben, "kötelező olvasmány" minden válófélben lévő párnak, még vagy már nem házasnak.
Az első fél perc nagyon elrettentett, hogy ez valami borzalmas művészieskedő izé lesz, de aztán mégse. A színészek nem tökéletesek, de bőven elég jók: keveset bakiztak, rendben tették a dolgukat. A történet viszonylag összetett, emiatt elég hosszú is (több mint 3 órás), de pár dologgal én simán megrövidítettem volna. Például a teljes Petőfis vonalat kivettem volna belőle, cigányozással, Jobbikozással együtt. Semmivel nem lett volna gyengébb nélküle a darab, nem is tudom, miért kellett ez bele. Erőltetettnek éreztem ezeket az aktuálpolitikai utalásokat, bár anno biztos voltak az eredetiben is, és ezért kerültek ebbe is. Eleve kicsit túl sok volt benne az utalás (például versekre, stb), amiket a közönség nagyrészt nem értett, azaz nem sikerült elég alacsonyra tenni a lécet. A zenészek nagyon tetszettek (most először éreztem úgy, hogy önszántamból szívesen elmennék egy komolyzenei koncertre, és talán élvezni is tudnám). A színészek céllal voltak a színpadon, azaz jó volt a rendezés, nem csak lődörögtek össze-vissza. Néha kicsit zavaró volt, amikor 2 eseményt láttunk párhuzamosan, főleg, ha egyik sem volt egyértelműen főesemény, hanem egyenrangú fontosságúak voltak. Volt némi néptáncos-népdalos beütése is, az is tetszett nekem, az viszont nem, hogy a színészek - igaz, mértékkel, de - káromkodtak. A közönség rengeteget nevetett, nekem is tetszett, bár néha viszolyogtam, hogy ez nekem sok vagy számomra nem vicces. Szóval alapvetően tetszett, könnyed darab, ajánlható is, de vannak fenntartásaim is.
Én mindenképp vidám darabnak tartom, azt pedig nem tudom mennyire halk a színészek hangja, lévén az első sorban ültem.-)) Nagyon jó szombat esti szórakozás volt.
6 külön előadás összerakva eggyé. A színészek jók, akárcsak a díszlet, sokat lehet nevetni is, bár a tér néha túl nagy (hatalmas a színpad), így a nem a közönség felé beszélő színészek hangja olykor halk, főleg ha közben a közönség amúgy is nevet. Szóval sokat lehet rajta nevetni, de a vége (az utolsó darab) már nem volt valami vicces (igaz, akkor is nevetett a közönség, biztos lendületben maradtak).
Kicsit kellemetlen, amikor nem dönthető el egy darabról, hogy az mi is. Hogy van amikor egy könnyed, vidám darab, és van, amikor rosszul van tőle az ember, annyira komoly és depresszív. Na, ez ilyen.
Hihető élethelyzetet mutat be (na jó, az első darab nem), amin látja a néző, hogy rosszul mennek a dolgok, nem tudni, lesz-e megoldás, de épp ettől hiteles. Hogy mutatja az ember gyengeségeit. Alapvetően tehát ez egy nevettető darab (ezt elég ügyesen csinálja), ami a végére bedurvul.
(Előrebocsátom, csak az első felvonást láttam. Eljöttem, tovább nem bírtam.)
A darabról nehéz bármi jót is írni, ez talán annyi: Eszenyi Enikő nem okoz csalódást. Minden más pozitív jelző csak elvenné annak a jelzőnek az élét, miszerint ez botrányosan ciki. A legkeményebb sznobizmus sem elegendő arra, hogy élvezhető legyen ez a szánalmasan modernkedő, ugynakkor szájbarágósan demagóg, átgondolatlan bénázás. Senkinek nem ajánlom, még feltételekkel sem. A megmaradt időben tessék elolvasni az eredeti Brechtet, (Szecsuáni jólélek) vagy Barátok köztöt nézni :)!
Mr. és Mrs. a Játékszínben. Felejthető...mondhatnám untam. Viszont az Esküvőtől válóperig c. darab a Tháliában tetszett. Humoros, pörgős, Csányi Sándort először láttam színpadon, tetszett.
Nagyon tetszett ez a darab! Szórakoztató, és a végén a szokásosnál érezhetően hosszabb tapsot kapott a közönségtől, nem ok nélkül! Úgy jó, ahogy van. Mindenképpen érdemes megnézni. Maximálisan elégedett vagyok!
