Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
A mű egy szokatlanul rövid intervallum: egy hírneves orvosprofesszor rendelővel együtt működő fényűző polgári otthonában. A jóval fitalabb feleséget a tanítvány- kihasználva a doktor elfoglaltságát, elcsábítja, vagy épp fordítva, egymásba szeretnek és pont a professzor életének fordulóján akarják bejelenteni neki, mikor kinevezik őt egy modern klinika élére, hogy mindketten elhagyják... kettejük közt semmi nem történt, de annál több fog, amikor egy elszólás alapján a doktor a saját nejét , mint egy pácinsét oly alapossággal kivizsgálja és rájön, hogy fiatal életéből maximum 6 hónap lehet hátra.
Mindkettejük életének legnagyobb kalandja előtt állnak immár, amikor a doktor nem válik el nejétől, holott már biztosan összeállnak a mozaikok agyában, hogy a két fiatal mire és miért készül. Majd tanítványát felkéri, hogy kísérje külföldi útra nejét, hogy az kellő orvosi felügylet alatt legyen első perctől élete utolsó pillanatáig...
Élet-halál, hivatásszeretet-kiégés, meghasonlás, becstelenség-becsület, az ifjúság -és annak feltartóztathatatatlan múlása, s hasonlóan nagy emberi dilemmák a feszes dramaturgiában, amit Mécs Károly professzori alakítása,- bár a többiek közül is sorolhatnánk...- a hitelesnél is hitelesebbé tesz.
Ajánlom a most "friss" film, s a könyv összevetését a darabbal, frenetikus élmény.
Éneklős féle darab, de kifejezetten jó, tetszett. Pár ember, szeretők, korban egymáshoz nem illő házastársak, stb. Feszült a viszonyuk (megcsaltál! mást szeretek! stb.), és összejönnek egy vidéki kúriában egy napra. Jó kis darab, érdemes megnézni, határozottan tetszett! És Törőcsik Mari forever!
Fergeteges vígjáték. Jó időben jött nekem, mert valóban ilyesmire voltam kihegyezve. Nem szeretem alapban a könnyű darabokat, ez sem az valójában, mert a színészek elhitették, hogy a vidéki és pesti életet egyaránt ismerő főhős és fia problémája nem egy aprócska családi ügy, hanem távlatokat nyitottak. Az idő lineárisán haladva megismerhettük a múltat a dialógusokból, illetve remek gegekből, a jelen inkább volt megmosolyogtató, mint a jövőkép, amit a színésznő festett az állóvízszerű vidéki létben, azzal, hogy megkérte az általa favorizált férfi kezét...
Alapvetően tetszett, 5-ből gyenge 4 pont. Az első pár perc túl harsány, utána már jó. A zenei, táncos részek sokat dobnak a darabon, a színészek jók, jól alakítják a melegeket, a történet egyszerű, de ez így rendben is van, viszont pár dolog elnagyolt, rosszul bemutatott, vagy hiteltelen. Például hiteltelen, hogy a komoly, erkölcsös(nek beállított) politikus milyen könnyen változtat a hozzáállásán - engem nem győzött meg. A darabra összességében egyértelműen érdemes beülni, kellemes időtöltés az első pár percet leszámítva, bár nem tökéletes, messze nem egy egész életre nyomot hagyó mű. Egyszer nézhető, kellemes időtöltés.
Sokat botladozott a színészek nyelve, de ez nem volt különösebben zavaró. Az inkább, hogy nem volt minden színész az első pillanattól kezdve hiteles, a főszereplő például kb. olyan volt, mint aki először áll színpadon - nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez szándékosan volt így. Amúgy nem volt rossz a darab. Krimi. Nem a kedvencem, de nem volt rossz.
Ha közben ki lehetett volna osonni, minden bizonnyal megtettem volna, csakhogy roppant eredeti módon körbeültük a parányi játszóteret, és pont a kijárat másik oldalán ültem. Így maradt a majd két óra szenvedés, értetlenkedés, unalom.
Pedig a színészek mindent megtettek, hogy kihozzák a maximumot ebből a darabocskából, csak sajnos az még mindig igen csekélynek bizonyult. Némiképpen sajnáltam is az aktorokat, ám magamat még jobban, hogy ott vagyok.
Nagy Zsolt különösen intenzív alakítást nyújtott, nem az ő hibája, hogy a figurája nem volt kidolgozva, tele volt következetlenségekkel mind a darab, mind a szereplők jelleme.
Már kezdetben is fel kellett volna neszelni a Brian élete-beli színvonalt hozó prófétálástól, melyben sajnos közel sem fedeztem fel annyi szellemet, tréfát, inkább csak lapos konyha-filozófálást. A nézők eleinte mindenáron kacarászni akartak a silány mókákon, ám egyre ritkábban hangzott fel itt-ott egy nem igazán természetes röhintés. Részemről egy mosolyt sem tudtam magamra erőltetni.
Hétköznapi félig-meddig párhoz toppan be a Pitbull-féle próféta (Nagy Zsolt), aki nyomban felkavarja őket.
Innentől távolról felrémlett Szakonyi Károly Adásszünete, de azzal ellentétben ebben a darabban semmi senkiről nem derül ki, ahhoz képest viszont rendkívül hosszú és kusza az előadás, az sem érthető, miért ott van vége, ahol, miért vonnak be még több szereplőt, miért annyit, amennyit, mi célt szolgálnak...
Ez tök jó volt, tetszett! Négy hangulatos, egyszerű darab kivétel nélkül jó színészekkel. Mondjuk pár poén, főleg az idegen (eredetű) szavak nem értésén alapulók nem igazán jöttek be, de nem ezekre épültek a darabok, inkább csak volt egy-egy ilyen is bennük. A többi viszont ok. A színház maga is nagyon bejön, régi, több évtizedes, és ez látszik is rajta nagyon, és jól áll neki. A szünetben rögtön vettünk is jegyeket egy másik előadásukra - mi ez, ha nem elégedettség?
Voltak jó színészek, volt sok jó és eredeti poén, de elég idegesítő volt a sok egyszerre beszélés és a sok hisztizés, és a trágár beszéd is határeset volt mennyiségre. De azért ez semmiképp nem egy rossz darab.
Ez alapvetően egy komoly darab komoly témáról, de ehhez képest elég sok benne a vicces-poénos rész. Az elején zavaró volt, hogy rímben beszélnek a színészek, de aztán megszoktam. Elég gyors tempóban indult, sok ordibálással - oda kellett figyelni, de nem volt valami kellemes. Aztán kicsit jobb lett. Sok szereplőt feleslegesnek, céltalannak éreztem, az darab történetét pedig egészen egyszerűen nyúlfarknyinak. Tulajdonképpen csak egy ötlet az egész: annak bemutatása, hogy mi van, ha valaki mindig mindenről igazat mond, tekintet nélkül a következményekre, illetve ezzel párhuzamosan ha valaki szemtől szemben mindenkivel jópofizik, de a hátuk mögött csúnyán kibeszéli őket. Ennyi az egész. A leheletnyi zenei betétek jók, a színpad minimalista, de ez nem baj. A színészek jól játszanak, nem tehetnek róla, hogy a darab nem elég jó, nem ad nekik értékes szerepet, amit eljátszhatnának, kifejthetnének. Engem nem igazán fogott meg ez a darab. Megnéztem, jó, oké, nem okozott kínszenvedést, néha egész jó is volt, de nem az a kategória, amiről azt mondanám bárkinek is, hogy mindenképp nézze meg, kár lenne kihagyni.
Egyetértek a 7ora7.hu belinkelt kritikájával. Ha időben olvasom, jó eséllyel más darabot választok.
Ez a két Örkényes darab viszont nem fogott meg. Olvastam mindkettőről, de számomra valahogy nem az igaziak. Esetleg egyéb, amit javasolni tudnál a könnyedebb, karcsúbb, elegánsabb vonalból?
Ajánlásodra megnéztem én is. Ezt írtam utána róla:
Voltak vicces részek (pl. kínzásból csiklandozni a nőt, vagy a katonák kártyázása), meg olyanok is, amik kiboríthatják az embert (pl. a ló kibelezése), vagy egyszerűen csak túlzottan elrugaszkodottak (pl. hogy a katonák azt sem tudják, hogy a fronton vannak épp). Gyakori a túlzott rohangálás és a kiabálás, a kelleténél több az egyszerre beszélés (kiabálás) is. Úgy érzem hangerővel próbálták ellensúlyozni a hiányosságaikat. A főszereplő színész egész jól játszott, a többiek sem rosszul, inkább szürkén. Összességében elég vegyes bennem a kép a darabról, és azt hiszem több a negatívum a pozitívumnál. Legközelebb valami kellemesebb, lágyabb darabot szeretnék megnézni.
Én a Pletykafészekért nem voltam oda, talán Liptai és Nagy-Kálózy miatt, gyenge színésznőknek ismerem őket. Nevettünk mi is, de annyi jó (jobb) darab van még a nevettető kategóriából is, hogy még egyszer nem fizetnék ezért. Nagyjából 3 színész vitte a hátán az egészet: Rudolf Peti, Scherer Pepe és Básti Juli, ők jók voltak, mint máskor is, rajtuk lehetett jókat röhögni, mivel ismerjük már jól (és szeretjük) az eszköztárukat.
Az elmúlt 7 napban megvolt A csúnya és a Még egyszer hátulról - mindkettő az Új Színházban, mindkettő tetszett, bár engem nehéz kikergetni bármiről is. Mindenben találok értékelhető koncepciót és mindig valamelyik felemet működteti a rendező és/vagy a színészek.
A csúnya a Stúdióban volt, minimál díszlettel, de minden mondanivalója kéznél (arcnál) volt cuccok nélkül is. Liát változatlanul szeretem, azt hiszem ez ellen nem tud tenni. És jó nő, ezt meg is mutatta most :)
A darab egyfelvonásos, arról szól, hogy micsoda sikereket tud elérni valaki pusztán a kinézetével, helyes arcával, holott volnának esetleg képzettebb, innovatívabb dolgozók is a kollégái között. Mondanám, hogy időszerű a téma, de tulajdonképpen így volt ez mindig és még így is lesz sokáig.
A Még egyszer hátulról laza és vicces kétrészes. Valahol nemrég, még az előadásom előtt azt olvastam a neten, hogy inkább a második felvonás érdekesebb és viccesebb - ehhez képest végigröhögtük az elsőt és igazán nem tudtam elképzelni, mivel tudják ezt később felülmúlni. Tulajdonképpen nem is sikerült, sőt, szerintem alatta maradt az első résznek, bár volt bőven humor amott is.
Ez egy színházi előadás a színházban, az első felvonás a próba, a második pedig kifordított díszlettel (azaz hátulról) maga az előadás. Kíváncsian vártuk, hogy fog menni "élesben", ami nem ment próbaként. Hát úgy :)). Nagy mondanivalója nincs az egésznek, történetre és helyzetkomikumra épül, tisztán nevettet és kész. Néha ez kell.
(Rudolf Péter, Liptai Klaudia, Nagy-Kálózy Eszter, stb.)
Az első másfél percet leszámítva végig egy érdekes, kifejezetten a nézőket megnevettető, sőt, folyamatosan nevettető darab. Nem vicc: folyt a könnyem és hangosan nevettem, pedig... Egyértelműen érdemes beülni a darabra, tetszeni fog mindenkinek. A színészek jól vagy nagyon jól játszanak, zene/fények nem kapnak szerepet, de nincs is rájuk szükség: a történet, a dialógusok és a színészek játéka bőven elég ahhoz, hogy a darab ne üljön le, hanem lekösse a nézők figyelmét, és hát hogy zengjen a nézőtér a folyamatos nevetéstől. Az ilyen darabokért (is) imádok színházba járni, csillagos ötös, őszintén ajánlom megnézésre.
Ha jól emlékszem, 2004-ben volt a bemutató, akkor nagyon nagy sikere volt. Nem a viselkedésformák váltak elavulttá, hanem a humor. Arra nagyon ráférne egy frissítés, mert a "maga jenő.......hüjenő" szójáték 7 év alatt elcsépelődött és már egyáltalán nem vicces, inább kínos és ezen G.Sándor már csak rontani tud. 2003/2004-ben megkapta a Szinikritikusok díját, nem volt az véletlen.:-)
