Mert a férjeknek valszeg nem válási tortával, csak válási rekesz sörrel kedveskednek a haverjaik a tárgyalás után.
Nekem csak az első tetszett igazán -- a második kidolgozása is szép, de az ábrázolás túl durva. A saját (fél) telkén sátorozó-szabadtűzön sütögető férj csak annyira járt pórul, hogy pont lehet még rajta mulatni.
Megfigyeltétek, hogy mindegyiken a menyasszony viselkedik gyilkos indulattal a vőlegénnyel szemben? Egyetlen hűtlen arát sem akar a macsó férj vízbefojtani! :)
én nagyon limitáltan vagyok rájuk kíváncsi, igaz, hogy egyiktől sem lett gyerekem szerencsére.
a múltkor a zsúfolt buszon egész közel álltam a 18 éveskori udvarlómhoz. azon túl, hogy az egyetemi felvételimet a szakítás miatt elszúrtam (igen, az én hibám is)
még egy gond volt: van egy egypetéjű ikertestvére, aki tényleg még mindig összetéveszthető vele, és nem tudtam, melyikük áll ott. később írtam neki egy emailt, hogy vajon melyikük lehetett? :)
Az összejárni szerintem is túlzás, de én jóban vagyok az (egyszem) exemmel, 8 év után elmúlt a szerelem, de megmaradt a barátság, testvérek lettünk. Egyszer voltak nálunk a csajával vacsorán, és nem feszengett senki. Rendszer nem lett belőle.
Nekem most is a Top10 legfontosabb ember közt van az életemben, úgy félévente találkozunk, néhány havonta telefonon beszélünk.
Szerintem ez nagyban függ attól, mennyire volt komoly a dolog, csak egy rövid együttjárás, vagy egy igazán hosszú (gyermekekkel kiegészített) történet.
Három gyerek. TizenX év. És kellően érett (már) emberek. Ráadásul miután tisztázódtak a dolgok, kiderült, hogy tényleg nagyon jó barátok. A vicces inkább az volt, hogy a násznép egy jó része ott volt az előző lagzin is. :)
Egyébként nekem valahogy természetesebb, ha jóban vagyok az exe(i)mmel, hiszen nem véletlenül voltunk együtt, nyilván egy számomra szimpatikus ember - még ha párnak nem is voltunk jók. Sőt, saját magam szembeköpése lenne, ha rá köpködnék.
az igen...bár nekem mindig fura ez az "összejárok az exemmel és elvagyunk" történeteket. mondjuk, ha van gyerek, az más...illetve én is érdeklődöm néha a egyik exemről és viszont, de ennyi
Pénteken voltam esküvőn. Idevaló volt: a volt férj családja díszített, a menyasszony (családja) készítette a hidegtálakat, a menyasszony öccsének bandája adta a zenét, a vőlegény szerezte a pálinkát és a bort, a vendégek meg összehordták a sütiket. Mindezt nem valami csóróhangulatban, hanem szép helyen, megadva a módját - csak józan ésszel. Igazán jól sikerült!
