Könyvek:
-Rázsó Gyula: A lovagkor csatái
-Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon
És pár csata van a Döntő csatákban is. Ebből az 1686-os ostrom leírása röviden:
Szembenálló erők:
Törökök: Abdurrahman 10000 emberrel, 400 ágyúval. Az ostrom alatt megérkezett Szulejmán 60000-es felmentő serege, de 5000 janicsár bejuttatásán kívül nem jutott szerephez
Szövetséges erők: 90000 ember, ebből a fősereg Lotharingiai Károly vezetésével 40000, Miksa Emmánuel vezetésével 22000, erdélyi csoport 12000, tiszai hadtest 10000, drávai hadseregcsoport 6000 ember, 250 ágyú és mozsár
Abdurrahman kipróbált és jó katona volt, az ostromról régóta tudott, amit lehetett, megtette, megerősítette a falakat és katonákat kért. Az északi szakasz volt a legveszélyeztettebb, oda állította a legjobb katonáit, ennek a védelmét ő maga irányította, a déli részt pedig Iszmail pasa.
Lotharingiai Károly csapataival az északi oldallal szemben vonult fel, Miksa Emánuel pedig a Gellérthegy északi oldalán. Ez részben a figyelem megosztása miatt, részben pedig sértődöttségből alakult így.
A magyarok összlétszáma kb. 15000 lehetett, vegyesen szétszórva a különböző hadseregekben.
Az ostrom a Viziváros elfoglalásával kezdődött június 19-én ötnapos tüzérségi előkészítéssel, aztán következett a gyalogsági támadás. Ez olyan heves volt, hogy a pasa fel is adta a külső védelmi vonalakat.
Július 1-étől főleg az ostromlövegeké volt a szerep, Károly 90 löveggel északon lövette a falakat, a bajor választófejedelem 31 löveggel a déli részt ágyúzta. A tüzet úgy vezényelték, hogy egyben fedezte a futóárkokat ásó katonákat is. Az ásást, az ütegállásokat az itáliai Marsigli hadmérnök vezette.
Az aknákat a törökök felderítették és berobantották, de ez alkalommal megsérült a védmű is, ezért Károly július 13-án rohamot rendelt el.
Három 400-as, gránátoskból, lándzsásokból és lövészekből álló csoport hajtotta végre a támadást, amely kudarcba fulladt.
Közben az ágyúzás elég eredményes volt, közben egy más esemény is történt: a Mátyás-palotában felrobbant 800 tonna puskapor, ennek hatására a védők közül 1500-an meghaltak és leomlott a fal egy majd 140 méteres szakaszon. Csakhogy a robbanás a támadókat is megijesztette, ezért nem tudták kihasználni a zűrzavart. A robbanás oka nem derült ki, a támadók becsapódó lövése vagy török gondatlanság idézte elő, nem tudni.
Másnap Károly megadásra szólította fel a törököket, amit azok elutasítottak. Az ágyúzás folytatódott, de a réseket folyamatosan betömték. A szövetséges haditanács hírét vette, hogy közeledik a török felmentő sereg, ezért július 27-én rohamot rendelt el. Öt hadoszlop támadt a falakra, amit a magyar hajdúk elterelő támadása segített. A rohammal sikerült elfoglalni az Esztergomi-rondellát, de a törökök sikeresen visszavonultak a következő védelmi vonalra. Déli oldalon is sikerrel járt a támadás, a Nagyrondella elvesztése után a védők a belső várba vonultak vissza.
Ekkorra a szövetségesek vesztesége kb. 5100 fő volt, a védőké 2500.
Újból szóba került a béke kérdése, Abdurrahman már hajlott volna rá, de olyan feltételei voltak, amiket a herceg nem tudott és nem is akart volna teljesíteni. (teljes béke)
A szövetségesek megerősítették csapataikat és újból rohamoztak, ami sikertelen volt az árok és a magas belső fal miatt.
Szulejmán augusztus 14-én ért a vár alá és rögtön támadást indított, ami majdnem sikeres is volt, a törökök bekerítettek egy nagyobb lovascsapatot. Károly ekkor elrendelte, hogy a körsáncból vonuljon ki mintegy 25000 ember, amit meglátva a nagyvezér visszavonult. Ezután már csak csapatokat próbált bejutattni a várba, általában kevés sikerrel.
A harmadik nagy roham szeptember 2-án történt viszonylag sikeres előkészítő tűz és hadmérnöki munka után. A támadás szinte minden oldalról megindult és a védelem hamarosan összeomlott a rohamcsapatok támadása alatt. A védők elhagyták a falakat és a belső épületekben kerestek menedéket. Abdurrahman a végsőkig kitartott, végül a mai Hess András téren kapott halálos sebet.
A déli oldalon is betörtek a támadók és a védőket a palota mögötti téren bekerítették. A védők megadták magukat és megkezdődtek a tárgyalások, melyek nem mentek könnyen, mert a védők még mindig feltételeket akartak szabni.
Károly csak kétnapi fosztogatás és mészárlás után tett rendet, 6000 főnyi helyőrséget hagyott, majd a menekülő nagyvezírt kezdte el üldözni.
