Most nem emlekszem ra pontosan, melyek ezek, de a konfucianus alapelvek otfele hierarchikus ala-folerendeltseget hataroznak meg: a gyermek engedelmeskedjen a szulonek, a feleseg a ferjnek, a fiatalabb testver az idosebb testvernek, es igy tovabb. Talan valaki pontosan is tudja idezni. Az biztos, hogy sem a feleseg nem egyenlo a ferjjel, sem a nover a fiverrel, sem a lanygyermek a fiuval, hanem ahhoz kepest alarendelt helyzetben kell hogy legyen. Ha megkerdezel egy 50 ev feletti koreai ferfit arrol, vajon a felesegnek engedelmeskednie kell-e a ferjenek, igen nagy esellyel ravagja, hogy igen. Minel fiatalabb az illeto, annal nagyobb esely van ra, hogy elfogadja, legalabbis elvben, a nok egyenjogusagat.
A del-koreai tarsadalomban ma sem tulsagosan segiti elo az ember elolepteteset, ha pechjere nonek szuletett. Vallalatoknal vagy allami hivatalokban csak ritkan lehet magasabb beosztasban not latni. A felsobb es kozepretegek koreben sejthetoleg eleg gyakori a nem dolgozo haziasszony, de a dolgozo nok szama is igen jelentos. Az 1961 utani iparositas egyik fo munkaerobazisat is a fiatal, ferjezetlen nok jelentettek, akiket foleg az exportorientalt textiliparban alkalmaztak, igen alacsony berek es nagyon rossz munkakorulmenyek mellett. Magyaran, ha no vagy, akkor szabad, sot gyakran kell is dolgoznod, de a karrierlehetosegeid meglehetosen behataroltak maradnak. (Ez sok szempontbol a kelet-europai "szocialista" tarsadalmakra is igaz volt, es Koreaban a ferfisoviniszta konfucianus hagyomanyok meg ratettek erre egy lapattal.)
Ez a "kollektivaepitesi" problema legalabb annyira igaz Del-Koreara, mint Japanra, bar nem tudom, mennyire gyakoriak ott a valasok. A munkahelyi kapcsolatok eloterbe helyezesen tul meg az is gyengiti a hazastarsi kotelekeket, hogy a korabbi generaciok koreben nem volt tul gyakori a romantikus vonzalmon alapulo hazassag, sokkal inkabb mas, praktikus, "gazdasagi" megfontolasok hataroztak meg a hazassagot. Ezert aztan a ket fel nem volt tul huseges egymashoz, s mivel a 40 ev feletti koreaiak koreben meg ma is altalanos az a felfogas, hogy a ferfi a nohoz kepest felsobbrendu lenynek szamit, akinek sokkal tobb minden meg van engedve (a fiatalok koreben ez mar maskepp van), a hutlen ferj egyaltalan nem szamitott ritkasagnak. Ez nemegyszer szorosan osszekapcsolodott a "kollektivaepitessel", mert a kollegak nemcsak inni jartak el egyutt, hanem a, hm, holgyekhez is. (A nonek sokkal jobban kellett vigyaznia magara, mert ha kiderult a dolog, ot sokkal szigorubban iteltek meg. Akarcsak Europaban.)
Ha már a családszerkezet szóba került a terebess.hu-n a Koreával foglalkozó résznél van egyírás magyar szociológusoktól a modern koreai családokról.
Egy kérdés szintén család-szociológia.
Japánban már ismert probléma hogy a nők manapság 50-55 éves korukban egyre gyakrabban vállnak el férjüktől, és önállóan kezdenek élni, érdeklődnek minden iránt, a világban utazgatnak, kézmüveskednek. Ennek oka egyesek szerint az hogy az elmúlt évtizedekben a férfiak a nálunk is ismert módon sokáig dolgoztak majd utánna összeültek sörözi hogy ápolják a munkahelyi kollektíva kapcsolatait. Otthonra családra nem nagyon jutott idő, sem egyéb tartalmas-kultúrált szórakozásra-müvelődésre sem. Ezzel szemben a nők, feleségek, akik otthon a házimunkát végezték és gyereket neveltek, megváltoztak. A gyerekek egyrészt nem voltak otthon egész nap (iskola+előkészítők+szórakozás), másrészt a háztartási gépek leterjedése jelentősen megkönyítette a házimunkát, szabad idejük több lett. A nők egy része ezt az időt önmagára fordította, olvasott müvelődőtt akár a környék hasonló cipőben járó asszonyaival közösen.
Aztán amikor eljött az az idő amikor gyerekek kiröppentek, férj nyugdjíba ment, az asszonyok azt vették észre hogy a férjükkel nem tudnak ugyanigí időt eltölteni, mert őket teljessen "simára gyalulta" a munkahelyi kötelezettség, intellektuálisan nem tudnak feleségük partnerei lenni. az asszonoyk meg elvállnak tőlük és saját életet kezdenek. Nem egy általános jelenség de elég gyakorinak mondják, Hidasi Judittnak van egy cikke erröl amit elküldök annak aki itt jelzi, szivessen.
Japánról ennyit, Koreával kapcsolatban a kérdés, ott is van e ilyen ? A férjek ott is épitgetik a kis kollektívákat, és nem haza mennek, vagy a koreia azért más?
Kíváncsiságom erre irányult, és teljes ártatlan volt. Igazából a jövendő gazdasági folyamatokat/hatásokat talán előrejelzik valamennyire a pillanatnyi demográfiai állapotokot.
Az 1960-as evekig eleg gyorsan novekedett Del-Korea nepessege, de attol fogva ez a novekedesi utem csokkenni kezdett. Egyfelol a gazdasagi-tarsadalmi modernizacio, urbanizalodas stb. idezte elo a gyermekszam csokkeneset, a nuklearis csalad eloterbe keruleset, masfelol pedig Pak Csong Hi katonai rendszere is igyekezett elterjeszteni a szuletesszabalyozas modszereit. Az 1950-es evekben a hat-nyolc gyerek meg nem szamitott ritkasagnak, az 1970-esekre mar egyre kevesebb pelda volt ra, annal is inkabb, mivel az 1970-es evek eleje ota a falusi eletkorulmenyek is szamottevoen modernizalodtak. A dolog egy kicsit tul jol sikerult (akarcsak Szingapurban vagy Japanban), mert az 1990-es evekben mar az alacsony szuletesi aranyszam jelentett (es jelent ma is) gondot. Azt nem tudnam megmondani, hogy pontosan milyen most a nepessegnovekedes mutatoja, de igen alacsony novekedesre vagy stagnalasra tippelnek. Az 1980-as evekben ezenkivul komoly gondot okozott a fiu/lanycsecsemok kozotti aranytalansag, mivel ekkoriban jott divatba az ultrahangos embrionemmeghatarozas, es sokan abortuszhoz folyamodtak, ha megtudtak, hogy a szuletendo gyermek lany lenne. Ezert most mar tilos kozolni a terhes nokkel, hogy milyen nemu az embrio, de az orvosok kozvetett utalasokkal (sejthetoleg anyagi osztonzok hatasara) megis nemegyszer elaruljak (pl. "valami hianyzik innen," "egeszen olyan, mint az anyja," stb.). A nagycsalad mostanra a legtobb helyen atadta a helyet a nuklearis csaladnak, de a rokoni kotodesek attol meg szorosak maradnak, a fontosabb nemzetsegek, klanok azota is szamon tartjak tagjaikat, es a politikai-gazdasagi nepotizmus is eleg gyakori. A mai fiatal generacio koreben sejthetoleg mar vannak peldak az elettarsi kapcsolatra is, de tovabbra is a hazassag az altalanos, a hazassagkotesnek igen nagy jelentoseget tulajdonitanak. Ilyen szempontbol a tarsadalom meg mindig eleg konzervativ, az elettarsi kapcsolatra igen sokan neznek rossz szemmel.
Dél-Kora népessége csökken, növekszik vagy stagnál? Milyen az átlagos családmodell? Melyik együttélési forma a gyakoribb: a házasság vagy az élettársi kapcsolat?
Hirtelenjeben nem talaltam olyan Amnesty International-jelentest, amely 2004 kapcsan ismertetne az eszak-koreai vallasi es egyeb szabadsagjogokat, ill. megsertesuket, csak egy 2003. aprilisi jelentest:
Minap a neten rábukkantam egy oldalra, miszerint Északon teljes vallásszabadság van, a chondogyo mellett van prostestáns egyház, és kb. 5000 katolikus hívő. Most éppen nem lelem, de még azt is tartalmazta, hogy bárki szabadon hozzájuthat Bibliához. (angol nyelvű szájt volt -)
(azokat a köröket ne fussuk le, hogy propaganda; - érdekességből írtam)
Az okorban egyebkent harom-negy-ot koreai kiralysag letezett, tobbe-kevesbe egy idoben (Silla, Pekcse, Kogurjo volt a legfontosabb). Ezekrol a http://lcweb2,loc.gov/frd/cs adatbazisa biztos ir valamit. En az okori meg kozepkori tortenelmet nem ismerem tul jol.
Regen, tobb mint ezer evvel ezelott a mai Mandzsuria egy resze is Kogurjo kiralysaghoz tartozott (ott most is sok koreai el). Ezert megy most a "torteneszvita" Kina meg Korea kozott, mert a kinaiak ujabban azt allitjak, hogy a kerdeses koreai allam kinai fennhatosag alatt allt, a koreaiak meg persze tagadjak. A 19. szazad vegen, a 20. sz. elejen bizonyos koreai nacionalistak hatarkigazitast, illetve Mandzsuria teljes visszaadasat koveteltek, de ennek nem volt realitasa (amugy akkor mar eleg bajuk volt Japannal). 1945 ota ezt a kerdest mar nem nagyon feszegetik Del-Koreaban.
Betennek ide egy konyvreszletet a koreai kutyafogyasztasrol:
Once, when a [South] Korean President, Roh Tae-woo, was visiting Britain, animal-rights activists chose that event to publicise their efforts to expose dog-eating by Koreans. The activists, quite rightly, were not objecting to the fact of eating dog -after all, we eat rabbits, which grosses a lot of people out - but the cruel method of killing them. Dogs are hung up and beaten to death, the idea being that the terror drives adrenaline into their muscles, which apparently makes the meat better. When he arrived in Britain, the media bloodhounds hung Roh up for similar treatment. Korean diplomats were extremely offended when British tabloids urgently advised the Queen to lock up her pet corgis.
Vietnamban az idok soran haromfele irast hasznaltak: a kinai irasjeleket (mint Koreaban), az ugynevezett "nom" irast (ez specialisan vietnami iras, nehany evszazada letezik, de allitolag meg vietnamiak szamara is majdnem olyan nehez, mint a kinai), es a latin betus "quoc ngu"-t (most az utobbi a hivatalos), amelynek sok kulonleges mellekjele van (pl. az athuzott szaru d d-nek ejtendo, az athuzatlan szaru z-nek). Sajnos, en ranezesre nem ismerem fel a nomot, de ha beirod egy angol nyelvu keresoprogramba (Vietnamese, nom, script), akkor biztos kijon ra valami, es meg tudod nezni, hogy a konzerven vajon nom volt-e vagy kinai betu (en az utobbira tippelnek).
A szerzonek nagyjabol igaza van. Annyit tennek hozza, hogy eloszor Koreaban is voltak keresztenyuldozesek, es csak a 19. sz. vegetol, a 20. sz. elejetol fogva kezdett sikeresebbe valni a hitterites, a kovetkezo okokbol: 1) a keresztenyseg nem ismerte el azt az eles tarsadalmi diszkriminaciot, amiben a koreai lakossag also retegeinek akkoriban resze volt, 2) a kulfoldi nyomas hatasara Koreaban megnott az igeny a muvelodesre, mivel sokan felismertek, hogy egy elmaradott orszag nem vedheti meg magat a nyugati technikaval felszerelt nagyhatalmak ellen, es a misszios iskolak a nyugati tudas kozvetitoive valtak, 3) a japan gyarmatositok nem voltak keresztenyek, sot az 1930-asok vegetol uldoztek a kereszteny egyhazak egyes vezetoit, s igy a keresztenyseg Koreaban nem a gyarmatositassal kapcsolodott ossze (mint pl. Vietnamban vagy Indoneziaban), hanem inkabb a gyarmatositas elleni mozgalommal. Ezzel egyutt 1945-ig a keresztenyek tobbsege az elitbol es a muvelt kozepretegekbol kerult ki, aranyuk akkoriban sokkal alacsonyabb volt, mint a mai Del-Koreaban.
