Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
"A szótár a szó eredetét bizonytalannak tartja, de felveti, hogy az is- elem az ős szóval lenne azonos, a -t- és az -n pedig képző párhuzamként a nőstényt hozza, melyben ugyanaz a képzőpár található. (Arról, hogy a szóvégi n ny-nyé válhatott, mártöbbszörírtunk.) megállapítása szerint az isten eredeti jelentése atyácska lehetett (a magyar ős eredeti jelentése apa), és párhuzamként említi, hogy több más nyelvben is az apa szóval függ össze az isten jelentés példaképpen azonban csak olyanokat hoz, amikor az isten megszólítása atya, illetve egy-egy konkrét isten neve függ össze ilyen jelentésű szóval. A szótár két olyan hangtani nehézséget említ, amelyik e magyarázat ellen szól. Az egyik az, hogy üsten, östen alakban sehol nem fordul elő a szó, holott ez várható lenne, ha az őssel függene össze. A másik, hogy már a Halotti Beszédben is isten alakban szerepel, holott az ős szón ekkor még megvan a tővéghangzó (isemucut [isemüküt] ősünket)." https://m.nyest.hu/hirek/honnan-jott-az-isten
"megállapítása szerint az isten eredeti jelentése atyácska lehetett"
Hát nem!
Ebben a verzióban Isten férfi aspektusa jelenik meg, s a magyar olvasatát is atyának, apának tartja, ami szerintem helytelen. Főleg más nyelvekkel való összevetésben válik hamissá az állítás, hiszen az Isten férfi aspektusának dominanciája kései "termék". A magyar nyelv és írás az Isten anya aspektusát őrizte meg nagyon helyesen.
Ami egyben a magyar nyelv- és írásbeliség ősiségét is viszont-igazolja, bizonyítja:
Nézzük a énlakai "Egy az Isten" ligatúrát első kép:
A kettős kereszt szára kettéágazik pontosan úgy, ahogyan a sumér anyaisten jelen (második kép első jel)
a fölső "ős" jel szintén női szimbólum, (régen előszeretettel rajzolták falra kerítésre a vásott gyerekek, nem éppen hagyományőrzés céljából...)
Persze, lehet mag-ként is értelmezni, de az "ős" inkább a női nemhez kötődik, (ő az életadó) mint egy maghoz.
A ligatúrában nem látok fallikus jelleget, viszont két női is van benne. (Egy, a kettős kereszt egészen biztosan)
Bár az NT jel lehet férfi-szimbólum:
V.G. Bronzkori magyar írásbeliség c. könyve 92. oldalán e jelet a kínai párhuzamokra hivatkozva (Antilop, dámvad, juh jelentésű jelek) szarvas, tehát hím állat-ábrázolásra vezeti vissza.
Ha ez igaz, - nincs okunk kétségbe vonni - akkor a ligatúra a férfi és a női Isten egységét hivatott szimbolizálni, és az olvasata szó szerint "A teremtő anya-atya" vagy átvitt értelemben "teremtő egy Isten" (A teremtő a felső mag ill. női szimbólum)
Megjegyzem, ez az olvasat nem betű-, hanem képírás-olvasat.
Ezt az ősi olvasatot támasztja alá az ősi szövegekben rendszeresen előforduló Isten férfi és női aspektusa, mely feltétele a teremtésnek. A férfi az anyagi-, a nő a nem anyagi világ megszemélyesítői:
Brahma az univerzum teremtője, felesége Szaraszvati a bölcsesség, a tudás, a művészetek, a zene, az irodalom, a beszéd, a tanítás istennője.
"A szótár két olyan hangtani nehézséget említ, amelyik e magyarázat [eredeti jelentése atyácska]ellen szól. Az egyik az, hogy üsten, östen alakban sehol nem fordul elő a szó, holott ez várható lenne, ha az őssel függene össze."
Persze, hogy ellene szól, hiszen az Isten női minőségként szerepelt az ősi időkben.
Viszont a nőstény-nyel való párhuzam figyelemre méltó, s nem is véletlen a fentiek ismeretében.
"hogy valaha talán az ember neve volt a ló/lou amiből a leó lett."
Nem tudom, hol olvastad, de ezek szerint igaz, mert előbbi hozzászólásomban éppen erre az eredményre jutottam. Igaz még csak kérdésfeltevésként, de a gondolat már bennem is megfogalmazódott.
Amúgy lehet, hogy Badinynál olvastad, most mintha nekem is rémlene...
Érdekes, amit írsz, sokat törtem a fejem rajta, s arra jutottam, kérdés, hogy az "L" betű kapcsolata egyáltalán lehetséges-e a LÓ-val? Ti. ha a lovat később háziasítottál, akkor ez a kapcsolat hibás feltételezés. A probléma: Melyik volt előbb, az "L" betű, vagy a ló?
A sumérban "Lugalzaggisi" = egy király neve "lu-gal" = ember/férfi-nagy azaz nagy ember.
A "lu" jelentése: férfi/ember/emberiség
A "lil" pedig lélegzet, szél, lélek jelentésű. Ami viszont női attribútum.
Úgy tűnik, hogy az "L" betű az emberrel (férfi, nő) kapcsolatos.
Lehetséges, hogy a "ló" a férfi (lu) származéka? Nem zárható ki, hiszen "férfias" állat... Férfiak állata, szinte összenőttek vele...
Ezért lehet a ló és későbbi korokban az oroszlán neve is. (Félve írom le, mert nem emlékszem, hogy hol olvastam azt, hogy valaha talán az ember neve volt a ló/lou amiből a leó lett.)
A fehér ló lényegében az Istennel azonos, ő a Nap megtestesítője az életerő hordozója az égen.
Ezt a szerepét a nyilas időszakában kell kifejtenie, amikor a tényleges Nap elvesztette az erejét.
Tudjuk, hogy az oroszlán is a Nap megtestesítője földi körülmények között.
Ezért lehet az uralkodók szimbóluma, akik az égi rendet a Földön érvényesítik.
V. Géza a székely "L" betűvel kapcsolatban azt írja, (Magyar Hieroglif Írás) hogy pl. a hettita "la" szótag jelével lenne kapcsolatban.
Ezt bizonyos megfontolások után az élő szavunkkal hozza össze.
Megjegyzi még, hogy a leó és a ló szavak késői képzettársítások lehetnek, ezért a kínai kuwen írás "ló" jele nem
lehet a székely "L" előzménye.
Nekem a hettita magyarázat nem tűnik kielégítőnek. A "város" és a "la" jelhez való rokonítás és magyarázat
sehogy sem jön össze az élő szavunkkal. Nagyon nyakatekert logika kell hozzá.
Viszont igenis szoros rokonság van az élő szó és a leó valamint a ló szavak között.
Czuczor-fogarasi:
"Különös, hogy az l kezdetű gyökszók között alig van olyan, mely valami tömör, szilárd, kemény testet jelentene, hanem holmi lengeteget, könnyűt, lágyat, léhát, illetőleg hasonló mozgást, cselekvést, állapotot,..."
Tehát mindent ami él és mozog.
Ebbe egy város, mint fogalom, mint élőhelyek koronkénti egymásra rétegezettsége nagyon nehezen gyömöszölhető bele.
Sokkal "élőbb" elfogadni, hogy valóban lóról van szó! (Szekeres István)
Különös tekintettel az állatövi "ló" szerepkörre, amit a magyar népmese hagyomány kifejezetten képvisel.
A ló (nyilas) az életenergiák megtestesítője, tűz elemű. Nem véletlenül eszik a táltos parazsat.
Nagyon erősen meggondolnám, hogy egy magyar eredetű jelről lévén szó, nagyon is kötődhet az "L" a lósághoz,
ráadásul égi vonatkozása van. Mégis van talán az írásjeleinknek állatövi kapcsolata!
Nem biztos, hogy a lótisztelet csak a nomád korban alakult ki. Sokkal előbbre is tehető.
Szerintem nem nagyon, mert az Istennő legrégibb szimbóluma a Nap. Erre utal a csíksomlyói Madonna-ábrázolás, és előzménye a bibliai "Napba öltözött asszony".
Jel 12,1 "És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve,..."
Szerintem ez az aranyozott bronz-csillag akkor is az Istennőt ábrázolja, ha egyébként a Napot jeleníti meg, mert a Nap nem mint csillag, hanem istennőként volt a tisztelet tárgya. Valószínűleg ezért is hasonlít az Inanna szimbólumra, noha lehetne sokféleképp ábrázolni, de mindig nyolcágú csillagként látjuk viszont.
Érdekes, mert én is virágot látok a képben, sőt, ha a maszkot nézzük életfa szimbólum is lehet a szemöldökkel és a tetején lévő hármas elágazással, bár az elég csonka...
(kalotaszegi keresztszemes)
