Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
"Azért voltam bátor ezzel előjönni, mert a lélek=Anyaisten kérdés alapvető ősvallási tétel."
OK, semmi gond, csak jelezni akartam, hogy ne nagyon offoljuk a topikot ezzel a témával, hacsak nem az írással kapcsolatos gondolatokat feszegetünk...
"Tiszztán kell látnunk, hogy egy mai keresztény szellemiségű ember sem képes már olyan könnyen
azonosulni régi vallási tételekkel és ez által felmérni sem képes az írásjelek szerepét a múltban."
Ez így van, mert az eredeti (jézusi) kereszténység a múlté, helyébe az elferdített páli-júdeo-kereszténység lépett, ami kifejezett ellensége a mi hagyományainknak.
"Nem tudok állást foglalni, ahhoz biztos tudás kéne."
Nekem is ez hiányzik...
"Nincs éles határ magánhangzók és mássalhangzók között.
A magyarban semmiképpen sincs."
Valamilyen rangsor mégiscsak van a magyarban a hangzók között, hiszen a gyökök mindig a mássalhangzók által határolnak körül egy fogalomrendszert, ugyanakkor a magánhangzók "csak" pontosítják (szűkítik) a fogalom értelmezési tartományát.
Gondoljunk csak a KR gyökre, ahol nem az E, vagy A, vagy I, vagy Ö, stb. hangok határozzák meg a szóbokor gerincét, hanem az említett mássalhangzók.
"Nagyon sok a megválaszolatlan kérdés! Itt mutatkozik meg a nyelvészet 200 évnyi mulasztása."
"Bocs, de még mindig nem értem. A második mássalhangzóra gondolsz?"
Igen, a második mássalhangzóra gondolok, mely meghatározza a cselekvés "tárgyát".
A du/tu, vagy a da/ta a cselekvést jelent, a második mássalhangzóval együtt nyer "speciális" értelmet, így lesz belőle valódi gyök:
du-m-ál, azaz dum-ál, vagy du-m-a, azaz dum-a, vagy
da-r (kicsit csinál) da-r-ál, azaz dar-ál, da-r-ab, azaz dar-ab, stb...
A du/tu da/ta nagyon sok gyöknek alkotja az első két betűjét (én ezt vettem észre) és a gyök tartalmát/értelmét valójában csak a második mássalhangzó determinálja.
Tehát a hasonló két-mássalhangzós gyökök létrejöttének folyamatát írtam le. Ez nem ütközik a magyar gyökrenddel.
"A gyök az a minimális szótári egység, amely ragok, képzők, jelek nélkül rendelkezik saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal." - Írja Marácz László.
A "dum" "dur" stb. ugyanúgy gyökei a magyar nyelvnek, mint minden más gyök, de itt, ezekben a gyökökben én a du/tu, da/ta cselekvést kifejező elemet vélem fölfedezni, mint a gyök egyik alkotóját. A másik alkotója a gyök értelmét adó második mássalhangzó.
Persze, ezt az a kérdést jobban körül kellene járni, hiszen csak egy ötletként villant be...
Miután ez nem vallási topik, így csak egy megjegyzést tennék: Egyenes következménye az Ószövnek.
Csel 7:51. "Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen." Szólt István, aztán megkövezték a zsidók.
Hmmm. Igen... A helyzet az, hogy szerintem a du/tu utáni betű adja meg a szavak értelmét, ezt próbáltam érzékeltetni a hozzászólásomban. (nem túl sikeresen...) Gyorsan hozzáteszem, lehet, hogy tévedek, de egy nagyon logikus rendszert látok benne, amely összhangban van nyelvünk szerkezetével: lépten-nyomon ismert a betűk megváltozásának hatása a szavak (rokon) értelmére. (ger, ker, stb...)
Végülis egy dologról beszélünk kétféle megközelítésben. Aminek örülök is, mert az elképzelésemmel nem vagyok egyedül...
"Azt megvallom, hogy nem tudom eldönteni, hogy a Ta és a Go nem ugyan az-e."
DU vagy DÚ elvont gyök, mely különnemű származékaiban más-más eredeti értelmű. 1) Tompa hangutánzó a dúl (fúl), duhog, duda, dudog, dúdol igékben. 2) Jelent valamely kinyomulás által támadt csúcsot, domborodást ezekben: ducz vagy dúcz, dúz, duvad, dudva, dudor, dudorodik stb. 3) Am. erőszak, rablás, ragadozás által szerzett vagyon, zsákmány, honnan: dú-méh = tolvajméh, dúl, más vagyonát erőszakkal elragadja, dús, aki (az első vagyonszerzés módjára) sok ragadmánynyal, zsákmánynyal) bír, átv. ért. gazdag, dúka, kis zsákmány, vagy az együtt szerzett zsákmánynak egy része, honnan: dukál. Ez értelemben rokon vele a szanszkrit dú, melynek jelentése: dob, lök, hajít, mint a dúló ember szokott tenni.
Részben a Ta gyök változata, részben a Go gyöké, részben meg hangutánzó, ahogy a Cz-Fo írja.
Szavanként kell mérlegelni, hogy éppen micsoda.
Azt megvallom, hogy nem tudom eldönteni, hogy a Ta és a Go nem ugyan az-e.
Az egyik az egyenes kiterjedés a másik a görbült, de mindkettő a térbeliség valamelyik formája.
"Arra viszont nem gondoltam, hogy a Ten ilyen módon függhet össze Anattal."
Én sem gondoltam, de annyira adja magát, hogy nem lehet egy kézlegyintéssel elmenni mellette.
"Mert akkor mi a helyzet: anya+Ta gyök, amihez egyből eszébe jut az embernek az Anita név,"
Szerintem teljes joggal!
"vagy anya+idő=D/T váltással? Ezt a héber idő magyarázatot hozza elsőnek a Wiki. A Ta (tevés/teremtés) gyökről természetesen ott nincsen szó."
Nekem az összes szőr föláll a hátamon, ha héberből eredeztetnek valamit...
Ez olyan, mint az angolból eredeztetés...
Ezzel együtt a "héber ’et (’idő’)" lehetséges, hogy az általad is említett "Ta" gyökből eredeztethető.
A Ta gyök a du-tu gyök "változata" (vagy esetleg helytelen olvasata) lehet, hiszen a du-tu inkább hangzik asszírosan, az eredeti sumér talán da-ta lehetett. (Ez persze, csak egy föltevés, amit az anya-anyu sumér-akkád kiejtésváltozatokra alapozok.)
Szerintem:
A du-tu vagy da-ta gyökök a dumál, duruzsol, dug, vagy dalol, darál, darabol, dagaszt, tarol, tarló, takar, talál, stb igékben él a mai nyelvünkben és csinál/tesz/teremt jelentést hordoz.
da-l=ének(et csinál), da-r=aprólék(ot csinál), ta-r=kivág(ást csinál), ta-l=birtokba vevés(t csinál), stb.
Lehet, hogy tévedek, de túl sok a példa ahhoz, hogy igaz legyen...
"Az érdekes, hogy a megfordított változat terjedt el, ami a Ten alak pl. az Isten szóban, Tanuzaba vagy Tanaisz város nevében."
Igen, ez nekem is föltűnt, de nem igazán találtam választ a kérdésre.
"A székely ABC-ben talán nem véletlenül NT ennek a jelnek a lejegyzett formája. Hogy nem TN, ezzel
utalhat az Anat/Anahita alakra, ami egy régebbi szokást követhet a magyar szóösszetételekkel kapcsolatban."
Én is azt gondolom, hogy a mi NT jelünk lehet az eredeti, az etalon, hiszen ennek vannak a másik legősibb nyelvvel a sumérrel kézzelfogható kapcsolatai.
Nagyon érdekes ez a kereszt amit az arc rovásjele tesz igazán különössé.
Azt gondolom, hogy ennek a jelnek van egy nagyon fontos jézusi üzenete, amit a vallás igyekszik körömszakadtáig cáfolni, illetve letagadni. Nevezetesen azt, hogy Jézus az Anyát (anyaistent) helyezi mindenek fölé, s én ezt a gondolatot látom tükröződni a művész szándékában is:
Tamás ev. 44. Jézus mondta: „Bárki gyalázkodjon is az Atya ellen, megbocsátást nyer, és bárki gyalázkodjon is a fiú ellen, megbocsátást nyer, azonban ha valaki a szent szellemet gyalázza, nem nyer megbocsátást, sem a földön sem a mennyben.”
A szent szellem/Szent lélek azonos az Anyával:
„…a Megváltó mondja: 'Az imént megragadott engem az én anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál fogva, s átvitt engem a nagy hegyre, a Táborra."
(Héber evangélium. Origenes, Comm. In Joh. II. 12.)
"Friedrich Klára szent olvasatban adja meg a ten jelet. Nem világos, hogy miért teszi ezt."
Szerintem sem világos, sőt, kifejezetten hibásnak tartom.
Az "sz" betűt nem tudom honnan származtatja, ui. a mássalhangzókat csak magánhangzókkal lehet kiegészíteni.
Ekkor vagy eNeT, vagy aNaT lehet az olvasata.
Szerencsénk van, mert aNaT (nt) azaz Anat Istennő létezik, méghozzá igen elterjedt formában Mezopotámiától egészen Egyiptomig.
"Gyakran illetik az „Ég úrnője”, az „Istenek úrnője” és a „Minden isten anyja” jelzőkkel. ... Általában virágokkal a kezében, egy oroszlán mellett állva ábrázolják, meztelenül."
Lásd Inanna ábrázolást. A párhuzam (azonosság) nem hagy kérdést.
Sumér és Egyiptomi változatok
Ugyanakkor a linked 6.1, 6.2, 6.3 ábráin a függőleges szárat két vízszintes vonal metszi, ami az Inanna névváltozat kettős keresztjén is látható: (Katt a képre, hogy teljes legyen)
Tehát helyben vagyunk, nem is kell tovább kutakodnunk. Máris két bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy kimondhassuk:
Isten - amennyiben az NT gyökre vezetjük vissza - Istennő minőségben azaz Anyaistenként jelenik meg.
Az nem a feje, hanem a nőiség jele. Az élére állított háromszög és a csúcsán függőleges vonal vagy belülről, vagy kívülről a háromszöghöz illeszkedően "nő" jelentéssel bír. Írott formában függőlegesről vízszintesre vált.
Sőt, V.G. az "anya" jel előképeként értelmezi:
Ha összevetjük Inanna (az égi Anya) jeleivel, ott is megtalálható az "A" betű jele mindhárom névváltozatban:
Klárikának ez egy jól észrevétele. Ez egy fontos írásemlék, amit jó szemmel vett észre az akadémikus tudomány helyett Krisztus arcán. A magyarázata azonban nem jó.
A Ten jelet azért olvassák néhányan szentnek, mert a függőleges vonalat is ki kell olvasniuk ahhoz, hogy értelmes szót csiholjanak ki belőle. A szent szó ismerős is nekik, ezért ezt könnyen előadják. Csak egy bizonyíték nélküli sz betűt kell odaképzelni.
A Ten-re vonatkozó igazi magyarázat elfogadásához azonban három dolog is hiányzik. Egyrészt a szaktudás (a ten szó egykori létének felismerése), másrészt Varga Géza nevének megemlítése sem megy nekik, harmadrészt székely szójelek létét sem hajlandók elfogadni. Inkább elharapják a nyelvüket, mintsem ki kelljen ejteni a megoldó nevét, meg kelljen ismételniük a gondolatát.
Mintha Veit Gailel sem létezett volna. Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről:
A sumer tin "élet". A magyar teng, tenyész tövében is ezt jelenti.
Ez egy fa rajza, amelyiknek most is van egy ágpárral és három ágpárral rendelekező változata. Ez utóbbi a "tprus" (szabír ős) jel - ami szintén az istenre utal.
Naddeo elképzelése a szülő nőről a képi tartalmat illetően nem talált. Olyan értelemben azonban talált, hogy az égig érő fa (a Tejút) hasadékában születik meg (kel fel) minden karácsonykor a Nap. S az égig érő fa régebben lehetett azonos az anyaistennővel is.
Nem csak a Gizella kincs turulos korongján, hanem a szentgyörgyvölgyi tehénszobron is a tenyésztés szervén szerepel a Ten jel.
Sumér és 
Egyiptomi változatok
