Hogyan változott a magyarok és a nem magyarok aránya a történelmi Magyarországon. Mikor volt a legnagyobb, mikor a legkisebb.
kicsit statisztika,kicsit tények,kicsit meg mi lett volna ha :)
A Dráva és Száva közti részen a horvátok voltak dominánsak. A Bácska és a Bánság teljesen magyarlakta terület volt, a szerb menekültek 15.századi megérkezéséig, azután a török pusztítások miatt egyre északabbra tolódott a szerbek lakta terület.
Délen vajon hol húzódott a magyar-délszláv etnikai határ a török háborúk előtt? Ha egyáltalán volt ilyen...
Ránézésre a Tarcal-hegység, avagy a Fruska Gora déli lejtőin van jó pár magyar eredetű helynév (Diós/Devus, Erdővég/Erdovik), természetesen már szerb lakossággal.
Azt erősen kétlem, hogy a hunoknak, gepidáknak, dákoknak (akik nem is éltek a mai Mo. területén!!!), eraviscusoknak ténylegesen vannak ma is élő leszármazottaik.
A szarmatáknak illetve jazigoknak a Duna-Tisza közén lehetnek, így az helyes. A többi holmi etnikai kivagyiság, legtöbbször igazolhatatlan felmenőkkel.
Mármint pl. az Alföldön élő mongoloid elem sem a hunoknak, meg keleti germán törzseknek köszönheti a meglétét (mivel azok létszámukban eléggé kevéssé éltek túl a kora Árpád-korra), hanem a később betelepített nagy számú kunoknak, akikben megvolt a mongolid elem, ez hígult fel a fehér magyarságban.
Ez ritka kivétel lehetett, a jellemző az volt, hogy az erdélyi szászok a 1400-as évek elején voltak a csúcspontjukon Erdélyben, akkor éltek a legtöbb településen, azután fokozatosan visszaszorultak, a háborús veszteségeik és a többi nemzetiségnél kisebb szaporodási rátájuk miatt.
Ez dicséretes dolog, hogy a Kárpát-Medencében ma is élő, hunok, gepidák, szarmaták, dákok, eraviscusok, pannonok, avarok, rómaiak felismerik önazonosságukat és büszkén vállalják!
Nem tudom feltűnt-e, hogy a legutóbbi KSH népszámlálás során nyugodtan mondhatjuk, hogy drasztikus mértékben változásnak indult a lakosság etnikai/nemzetiségi összetétele - a magyarság rovására. Ez valós népszaporulattal csak a cigányok esetében igazolható, a többinél pedig a romantikus származástudat számlájára írandó, illetve a kisebbségi választásokkal összefüggésben tetten érhető az etnikai biznisz (s nem csak a cigányoknál!). Amint hallani előfordult, hogy egyesek hirtelen rájönnek származásukra, majd feliratkoznak a kisebbségi választásra, s biztos ami biztos a családot is "megtérítik" papíron. hogy legyen kinek szavazni.
Ha az 1945 utáni időszakot vizsgáljuk, akkor ez nem egészen igaz. Erdélyben pont azok voltak az alacsonyabb termékenységű területek (Dél-Erdély, Bánát), ahol a magyar lakosság szórványban él. Ellenben Észak-Erdélyben, Partiumban, Székelyföldön az országos átlagnak megfelelő, vagy annál még magasabb is volt a népszaporulat.
Ismeros a sztori, ha jol emlekszem ez foleg a mernokokre, az "elitre" vonatkozott. De volt valasztas is, vissza lehetett utasitani az allast es menni kapalni foiskola elvegzese utan.. A cel termeszetesen a magyarsag szetforgacsolasa volt.
államilag irányított munkakezdés, vezényelték az embereket, a többségre igaz volt, azonban csak a kezdésre, utána oda ment ahová akart/tudott. De van erre szaktopic, a romania minore
Elnezest, hogy belepofazom, de meg a ancient regime idejen kozeli ismeros Erdelyben tanult, es olyan dolgokat mondott, hogy ha pl magyar szarmazasu ember ha egyetemet/foiskolat vegzett, csak Erdelyen kivul kaphatott munkatt (ugy ertem, mint policy). Tekintettel arra, hogy erdesz volt, munka Erdelyben is akadt volna, ha engedelyeztek volna.
Nem tudom politikai, torteneszeti munkakkal tamogatni, de nem tunik elkepzelhetetlennek a sztori.
Én úgy tudom Mátyás idején volt a legnagyobb a magyarok aránya a történelmi Magyarországon kb 80 %. A magyarokon kivül éltek szászok és románok Erdélyben. A Felvidéken szlovákok és a városlakó szászok. A nyugati határszélen is éltek németek és még néhány városban: Buda, Pest, Székesfehérvár, Vác stb. Az ország közepén éltek a kunok. A déli török által elpusztított megyékben szerb menekültek telepedtek le. A török uralom eredményeként és a bevándorlás miatt kb 40 %-ra csökkent a magyarok aránya a 18.század végére.
Már az 1720-21-es országos összeírás tartalmazott nemzetiségre, ill. bizonyos eredetre utaló megjegyzést, magyar, német, tót vagy ruthén, szerb-horvát, oláh "nevű" megfogalmazásban.
az első népszámlálás II József uralkodása alatt volt, utánna hosszú ideig semmi, csak a Kiegyezés után tartottak asszem megint. (vagy lehet hogy 1850-ben)
az etnikai arányok megbecslése ez előtt nem a népszámlálásokon alapszik, hanem az adójegyzékekben, vagy templomi nyilvántartásokban szereplő nevek alapján. Név alapján jó közelítéssel meg lehet mondani az illető etnikai hovatartozását. Ez persze nem annyira pontos, de nincs jobb.
...ahhoz viszont történész-hallgatónak sem kell lennie az embernek, hogy tudja, a Rákóczi-szabadságharc 1717-ben már hat éve véget ért. Egyébként 1683-ban a tatárok nem Thököly, hanem saját kánjuk vezetése alatt harcoltak. Jól írod, hogy a fizetségük gyakorlatilag az ország szabad felprédálása volt, elhallgatod azonban, hogy ez nem a kurucok (a dunántúli nemesek Thökölytől kaptak védelmi garanciát!), hanem a törökök megrendelésére történt.
Ne haragudj, de ezt tudnod kellene történész hallgatóként. Javaslom az 1683-as év felvidéki hadjáratainak tanulmányozását. Thököly személyesen vezette az egyesült kuruc-tatár sereget, feladatai között volt a városok meghódoltatása, a maradék császári csapatok szétverése vagy kiszorítása nyugat felé és a Bécs elleni török hadjárat stratégiai támogatása. Azt még tudni kell, hogy a tatárok nem önként és dalolva vettek részt az ilyen hadjáratokban. Ki kellett fizetni őket, ami részt jelentett a megszerzett zsákmányból. A gyakorlatban ez úgy jelent meg, hogy a tatároknak átengedték egyes területek "pacifikálását", ami azt jelentette hogy kifosztották és felégették a területet, lakosságát pedig részben legyilkolták, részben pedig láncrafűzve keletre szállították és ott értékesítették (akárcsak a törökök). A tatárok pedig nem válogattak hogy magyar vagy egyéb lakosságú területet támadnak. Osztrák területen a törökök és tatárok mellett kurucok, sőt átmenetileg erdélyi magyar csapatok is részt vettek a zsákmányszerzésben az 1683-as hadjáratban. 1717-ben az magyar és örmény helytörténeti feljegyzések alapján pontosan pontosan nyomon követhető Erdélyben a tatár csapatok útja, akik ekkor is kuruc szövetségben érkeztek az országba.
A képhez hozzátartozik, hogy Bukarestben komoly magyar (anyanyelvű) közösség van, 50.000-ről hallottam. Az értelmiség könnyen vándorol a faluból el, nisz ipari, meg kutató munkát a városban kap, és ezeket a dolgokat NEM Erdélyben fejlesztik.
Pl. nem hallok arról, hogy mondjuk Marosvásárhelyen lenne műszaki felsőoktatás, vagy természettudományi - akár tervek-törekvések szintjén. Ettől még lehet, de a híradásokban mindig a humán karokról-szakokról, ill. azok indításának lehetőségeiről beszélnek
Olyasmi utalásokat hallottam, hogy a határ (mai, román-magyar, román oldal) melletti kb. 20 sávon románokat telepítettek a magyarok helyére.
Kolozsvár elrománosítása tudtommal (politikai) cél volt, valamelyik romániai magyar irodalmár nyilatkozott így egy rádiós beszélgetésben a 2.vh utánról (a >80%-tól az 50-en át - ekkor koccintás - a mai nem tudom mennyi-ig). A Házsongárdi-temető (így írják?) sírkövei is változásnak indultak (aki uralja a jelent, uralja a múltat...).
A zsidók és a szászok eladása - Izrael és NSZK fejpénzt adott értük - szintén tény, én Pacepánál olvastam róla. Ceausescu(ék) utálta(k) is a magyarokat - az állam nem fizetett (persze nem csak ezért utálta). De a népszaporulatról nem nyilatkoznék ilyen bátran, a székelyek nem az anyaországit produkálják (hanem nagyobbat), ezen kívül fogamzásgátlás Romániában nekik is tilos volt Ceau. alatt
Erdélyi utamon (ezidáig egyetlen) én is megcsodáltam a lakótelepi építészetet. Messze rosszabb, mint a legrosszabb magyar. Mellesleg összefügg a falurombolás projekttel is, gyökértelen embereket kell csinálni az állampolgárokból, akik nem önellátóak, stb.
Más: mikortól vannak Mo-n népszámlálások? Olyan bátran nyilatkozunk (néha én is) a középkori népesedési dolgokról, de ha jobban megnézzük, homály az egész (főleg a török idők és előtte). Az egyházi anyakönyvek és összeírások érhetnek valamit, de nem tudom, hogy nyilvántartottak-e beszélt nyelvet, népet-nemzetiséget. A latin misék idején ezt nem volt muszáj tudni, bár érdekes lehetett az érsekségnek a pap felkészítése végett. A födesurat meg nem nagyon érdekelte szerintem, ha befolyt az adó
a magyar falvak lakosságát eladták a tatároknak hogy pénzhez és a tatárok katonai támogatásához jussanak.
PONY! Ezt már írtad valahol, talán a Mohácsos topicban. De akkori kérdésemre sem pontosítottál, ha jól emlészem (ti. nagyon nem mindegy, hogy segédcsapatnak, vagy rabszolgának, valami ilyesmi volt)
Erdélyben egyébként a románok betelepülését a kurucok háborúi indítottál el. A derék kurucok ugyanis a magyar falvak lakosságát eladták a tatároknak hogy pénzhez és a tatárok katonai támogatásához jussanak. A kihalt falvakba így a 18. sz. elejétől egyre több román költözött le a havasokból.
Ennek nagyon röviden annyi az oka, hogy a románok sokkal nagyobb népszaporulatot produkáltak, a fejlettebb nyugat-erdélyi ipari övezet pedig igényelte a munkaerőt. Nem biztos hogy magyarellenes összesküvést kell keresni a háttérben, a magyar családokban egyszerűen csak jóval kevesebb gyerek született, így azok elöregedtek. Sok millió muszlim települt le ugyanebből az okból a fejlettebb nyugat-európai országokban.
Nem mellékesen ide tartozik még a XX. századi új román „népvándorlás” tárgyalása is. A második világháború után az államhatalom a román nemzetállam és a napfényes kommunizmus megteremtésére kacsintgatva nagyarányú, szervezett telepítéspolitikát hajtott végre.
Erdély iparosításának és elrománosításának reményében a Regátból Erdélybe 1948 és 1955 között 35-40 ezer, 1956 és 1965 között 70 ezer, 1966-1976 között 120-125 ezer, 1977 és 1989 között pedig már több, mint 250 ezer ember települt át. Az 1992-es romániai népszámlálás szerint Erdélyben akkoriban 573986 olyan ember élt, aki szülőhelyeként a moldvai vagy a havasalföldi területet jelölte meg, 84%-uk városi lakosként. Ez a szám azonban nem tartalmazza sem az időközben elhunyt regáti születésüeket, sem azok Erdélyben született gyermekeit, így a valós adat (Varga E. Árpád szerint) körülbelül 800-900 ezer áttelepülőre tehető, ennyien lépték át végleg 1948 és 1992 között a Kárpátokat. Közülük a magyar anyanyelvűek aránya, néhány csángó családot leszámítva, egyenlő a nullával, 99%-ban román nemzetiségűekről lehet beszélni. Nem mellékes azonban, hogy a fordított (Erdélyből a Regátba) irányuló vándorlás 1977-ig legalább 250 ezer fővel csökkentette koronánk egykori gyöngyének a lakosságát, a két vándorlás közti különbözet azonban így is meghaladta a félmilliót. Az etnikai összetétel szempontjából fokozottan a románok javára billentette a mérleget a magyarok tízezreinek elvándorlása, ill. a szászoknak és a zsidóknak szó szerinti eladása.
Tudtommal csak 1989-ben, a Ceaucescu - diktatúra kifingásának évében körülbelül 30 ezer embert telepítettek be Kolozsvárra, nagy részüket a Monostori-lakótelepnek elnevezett szörnyszülöttre. Amikor életemben először (és mindeddig utoljára) Erdélyben jártam, a Torda felé vezető úton egy nagy emelkedőre kaptattunk fel. Azt gondoltam, hogy fentről tökéletes panoráma nyílik majd a városra, a kincses Kolozsvár helyett azonban csak egy totálisan szürke panelrengeteget lehetett látni. Arrafelé a polgárosodásnak ez a fajta, eléggé sajátos változata alakult ki…
